Bácsmegyei Napló, 1923. október (24. évfolyam, 267-297. szám)

1923-10-14 / 280. szám

1923 október 14. BACSMEGYE1 NAPLÓ 3. oldal. n rágalmaznak s nincs idejük bizonyítani A Vidovdán cikke a Magyar Pártról s a magyar sajtáréi A Vajdaság együtt élő és együtt dolgozó népének lelkében lassanként minden uszitás és rágalom ellenére is ur lesz a megértés s szerbek, ma­gyarok, németek, szlovákok kezdik megtalálni egymást. Természetesen ez módfelett kellemetlen azoknak, akik abból élnek, abból igyekeznek hasznot kovácsolni, hogy ők szer­­bek. Ezeknek szükségük van arra, hogy a Vajdaságot úgy tüntessék fel, mint a békétlenség és az irre­dentizmus fészkét, hogy azokra, akikkel szívesen lépnek üzleti össze­köttetésbe, ha ebből hasznuk van, a hazaárulás vádját zúdítsák. Mint­hogy a hatóságok most már ne:n ugranak be olyan könnyelműen ezeknek az üzleti hazafiaknak, mint eddig, sajtótámacDk-okat sugalmaz­nak, s bizonyíték nélküli súlyos vá­dakkal igyekszenek hangulatot kel­teni a magyarság ellen. E héten az egyik suboticai lapban jelent meg ilyen rágalmazó közle­mény. amelynek megírására — okunk van feltételezni — a lapot be­­ugratták. Ez a cikk nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Vajdaság­ból hat magyar újságíró júniusban Bécsben járt egy konferencián, ame­lyet Reich Árpád vezetése alatt tar­tottak s ott részt vett az S. II. S. állam ellen irányuló tárgyalásokban s hazaáruló működéséért pénzt is fogadott el. Amikor rámutattunk arra, hogy könnyű meggyőződni, hogy volt-e magyar ujságiró júniusban Bécsben s a gonosz vád bizonyítékait köve­teltük, a lap feltartotta állításait, ki­jelentette. hogy vannak bizonyíté­kai. de most nem ér rá azokkal fog­lalkozni. Azt, hogy történt-e haza­árulás. úgy látszik nem tartja sem fontosnak, sem sürgősnek. Egyéb dolgai vannak, mint hogy a haza­­árulókat leleplezze. # A bizonyitat'anul maradt haza­árulás! vád folytatásaként a novisadi dár Orjrona hivatalos lapja, a Vidovdán szombat esti száma a jugoszláviai Magyar Párt és a vajdasági magyar sajtó ellen intéz támadást. A lap »A magyar párt agitációia a Vajdaságban« cimü cikkében azt írja, hogy »a Magyar Párt újra ki­vetette hálóját a Vajdaságra« és a magyarok nacionalista érzelmeire hivatkozva eladja őket a radikális­­pártnak. A radikálispárt — irja a Vidov­­an — »szabadon engedi garázdál­kodni őket« és a magyar választók csodálkozni fognak azon, ha látják, hogy a magyar párt programmja í megváltozik a radikálisok kedvéért. Ugyanekkor támadja a Vidovdán ja vajdasági magyar lapokat is. ame­lyeknek Írásait az utóbbi időben »na­gyon gyanúsaknak« találja. Vukov Lukács, a Hírlap főszer­kesztője. — irja a novisadt Orjuna orgánuma, — már hónapok óta Bú­jj dapesten tartózkodik és onnan küldi I lapjának tendenciózus tudósításait, A Bdcsmegyel Napló — úgymond — nem , sokban tér el kollégájától. Ezután a Vidovdán Kosztolányi Dezső suboticai látogatásával fog­lalkozik és tudni véli, hogy Koszto­lányit innen kiutasították, mire a jBácsmegyei Napló munkatársai tes- Itületileg jelentek meg az állomáson lés a kiutasítás miatt szinte bocsána­tot kértek Kosztolányitól. Ebből az utóbbi állításból csak a következő nem igaz. Nem igaz, hogy 1 Kosztolányi Dezsőt Suboticáról ki­­j utasították. Erre nem is volt semmi j ok. mert Kosztolányi szabályszerű (útlevéllel jött haza, itthon a kiváló i költőt megillető kivételes tisztelet «fogadta a szerb inteiiektuellek rc­­jszéről éppúgy, mint a magyarok ré­­? szóról. A suboticai szerb intelligen­­! cia ugyanis tudja azt. amit a Vidov* Idán-nak is illenék tudni, hogy Kosz­tolányi Dezső a szerb kultúrának iigen fontos szolgálatokat tett s mű­fordításai révén az újabb szerb iro­dalmi generáció tiszteletét és barát­ságát is kiérdemelte. Nem igaz, hogy a Bácsmegyei Napló munkatársai testületileg megjelentek az állomá­son s Kosztolányitól a kiutasítása miatt szinte bocsánatot kértek, mert nem is tudták, hogy mikor utazott el Kosztolányi. És nem igaz. amit a magyar pártról és a magyar sajtó­­ól ir a Vidovdán, amely tovább is sak rágalmaz és csak terrorizál. — Mit akar?! Hogy nicit bejönni?! Ruzicska gyámoltalanul hadonászott a két kezével és rámutatott a szobalányra. — Menj ki Anna egy pillanatra — pa­rancsolta a művésznő. Igen hamar meg­tanult parancsolni. Mikor ketten marad­tunk Ruzicska letérdelt a perzsaszö­­nyegre. — Imádóin magát Ilonka — rebegte — jobban mint valaha. És maga is sze­ressen engem, mert megesküdött rá, hogy addig nem fog megszűnni a szerel­me, mig meg nem szűnik az órám ka­­tyegése__ Ilonka nagyot kacagott és megnyomta a csengőt. A szobalány kiváncsi arccal surrant be. — Mutasd a kezedet ennek az urnák! Ruzicska rémülten látta a lány csuk­lóján az ő óráját tekerőzni. Az eskü­­órát.-— Most már azt hiszem elmehet — szólt gőgösen a művésznő. Ruzicska arca lángot vetett. — Nem megyek! Mert maga arra es­küdött, hogy addig fog szeretni, míg az óra iát. Az óra most is ketyeg ha el is ajándékozta és ketyegni iog még száz évig. Valódi Omega.... Diadalmasan nézett az órára. Ilonka idegesen lekapcsolta a lány csuklójáról az órát. Az csak nézte, azt hitte, hogy az; asszonya megbolondult. — Itt az órája! — kiabált a nő és úgy vágta a földhöz a valódi Omegát, hogy az üvegje szilánkokra törött. Most már nem mondhatja, hogy ketyeg! Alászol­­gája. Ruzicska csak állt mellette íéiszegen 'és szerelmesen. Nézte az órát a lóidon, aztán lehajolt érte felvette, a miéhez igazította, majd kinyitotta a hátsó fede­lét és csendesen így szólt: — Nagy baj van. Eltörött a hajszálru­­gó. De majd megcsinálom. Két nap múl­va ismét íog ketyegni. Majd hazahozom. Mélyen meghajolt és eltávozott Vitte magával az összetört órát és az össze­tört szivét.... A szuboticai tanügyi kerület in­spektora, Popovics György szomba­ton szabadságra ment és — mint beavatott helyről értesülünk — nem is tér vissza állásába. Egyelőre még nem történt döntés arról, hogy nyugdijazzák-e Popovicsoí, vagy csak áthelyezik, csupán az befeje­zett tény, hogy további döntésig a tanügyi inspkíoratus vezetését Gyo­­szics, a szuboticai kerület volt in­spektora veszi át. Panaszok, amelyek nem találtak meghallgatásra Popovics György működése ellen már régebben is felmerültek pana­szok, nemcsak a tanítók és a tantes­tületek, hanem a szülők részéről is, akik szerint az inspektor kérlelhe­tetlen szigorúsággal vezette hivata­lát és nagy szerepe volt a magyar iskolák beszüntetése körül. A suboti­cai zárda vezetői viszont azt kifo­gásolták, hogy Popovics mindent el­követett a tanév végén, hogy az in­tézet vizsgáinak megtartását meg­akadályozza és megtagadta az év­végi bizonyítványok láttamozásit, mert igy akarta elérni azt a célt, hogy a zárda állami iskolává legyen kénytelen átalakulni. A tanügyi in­spektor és a zárda harca még ma sem dőlt el, a bizonyítványok még e pillanatban is ott feküsznek az in­­spekíorátuson, de közben a tanügyi tanfelügyelőnek olyan afférje tá­madt, amely alapjaiban rendítette meg pozicióját. A bunyevác tanítók vizsgája Az elmúlt hetekben ugyanis a köz­oktatásügyi minisztériumtól a tan­ügyi felügyelőségre rendelet érke­zett, amely szerint az ugynevezett nemzeti tantárgyakból mindazoknak a szláv tanítóknak is vizsgázniok kell, akik nem a szombori görög-ke­leti taniióképezdét végezték. A sza­bó tie ai ibunyevác tanítók sérelmes­nek találták ezt a rendelkezést és ezért küldöttséget menesztettek Tri­­funovics közoktatásügyi miniszter­hez. A deputácót Juries Márkó és Raics Balázs képviselők vezették, a kik a küldöttség nevében a rendelet visszavonását kérték. Ekkor derült ki, hogy a rendeletről a miniszter­nek nem volt tudomása és azt tudta és hozzájárulása nélkül adta ki Zsi­­vojnoves osztályfőnök. Zsivojnovics, amikor a miniszter a küldöttség előtt felelősségre vonta, azzal védekezett, a yizszarendeletít Popovics György Popovics szuboticai tanügyi inspektort kifauktatták állásából Lemendoft a radikális-pártban viselt tisztségéről is I szuboticai tanügyi inspektor sürge- I tésére adta ki, mert az inspektor je­lentéseiben kifejtette, hogy a bunye­vác tanítók nem is ismerik a nem­zeti tantárgyakat. A küldöttség tagjai megmagyaráz­ták a miniszternek, hogy Popovics­­nak ez az állítása képtelenség, hi­szen öt év óta állandóan, a felettes tanügyi hatóságok megelégedésére tanítják ezek a tenerök a nemzeti tárgyakat az iskolákban és az in­spektort csak az vezette cselekede­tében, hogy megbízhatatlannak tart mindenkit, aki nem gör.-kel. vallást!. A miniszter megígérte a küldött­ségnek a rendetet visszavonását, vi­szont Szuboticán a radikálispárt földmives csoportjának értekezletén éles támadások hangzottak el Pcpo­­vics inspektor ellen, amiért mint a helybeli radikálispárt egyik vezető tagja, a párt legfőbb oszlopai, a bu­nyevác néptanítók ellen intrikált és ezen az értekezleten dőlt el a tan­ügyi inspektor sorsa. A főispán-buktató akció A szuboticai radikáüspárt vezető­sége — amikor a bunyevác tanitók vizsgája miatt megkezdődtek a tá­madások a tanügyi inspektor ellen — nem állt Popovics mellé, noha az in­spektor. aki nagy szerepet játszott Szubotica politikai életében, egyik vezetője volt a helyi radikálispárt­nak. Annakidején az agitációs bizott­ság elnökévé is megválasztották és a tavaszi választások előtt szó volt arról is, hogy nemzetgyűlési képvi­selőnek jelölik. A párt keretein -be­iül -— beavatottak szerint — akkor kezdődtek a súrlódások, amikor a párt többsége elejtette Popovics je­lölésének tervét. Popovics azóta a radikálisok elégedetlenkedő elemei­nek élére állt és élénk szerepet ját­szott a legutóbbi szuboticai főispán­­válság felidézésében is. A pártnak ezen a héten tartott értekezletén, különösen a földmives frakció részé­ről elhangzott támadások után Po­povics lemondott a párt agitációs bi­zottságának elnökségéről és a nála levő hivatalos Írásokat és pecséte­ket elküldötte Juries Márkó képvi­selőnek. Popovics távozása az első fejezete annak a tisztogatási akciónak, amely a szuboticai városházán kezdetét vette és amelynek során távozni fognak mindazok a tisztviselők, akik résztvettek a tanügyi felügyelő főis­­pánbuktató-akciójában. Gyilkos vasutas Kik Indán egy vasúti altiszt agyonauri egy munkást Kikirtdárói jelentik: Csütörtökön este egyik külvárosi korcsmában egy ; vasutas társaság borozgatott. \A vas­iutasok között néhány vasúti altiszt *is volt Jelen s az asztalukkal szem­ében egy munkásokból álló társaság í ült. A vasúti altiszteket feszélyezte ' a munkások jelenléte s hogy eltávo­­! litsák őket, az egyikük. Popeszkov 1 Péra sértegetni kezdte a szemben lévő a sztárnál üiöket. A munkások ; ezt nem akarták eltűrni s egyikük, 'Miiosev Morncsilló odaugrott Po­­jpeszkovhoz és kétszer arcul ütötte. } A verekedőket a korcsmárcs válasz­totta szét, aki mind a két társaságot j kituszkolta az utcára, í Az utcán még kiabáltak egymásra 'a társaság tagjai, Miiosev azonban i csakhamar hazaindult. Az utcán el­kísérte Szivcscv Milivoj nevii barát­­• ja is, akivel karonfogva haladtak vé­­jgig az utcán. Már majdnem eljutot­­í tak Miiosev házához, amikor észre­vették, hogy valaki nyitott zsebkés­­lsei közeledik feléjük. Védekezésre \ idejük sem volt, mert támadójuk f előbb Szivcsevet, azután Milosevet [szúrta hasba. Szívcsev a következő I pillanatban holtan rogyott össze, [Miiosev elvánszorgott hazáig, de I pénteken súlyos sérülésével be kel­­í lett szállítani a kórházba. I A halott Szivcsev reggelig ott ma-Iradt a járdán s csak másnap reggel találtak rá. A gyilkosság ügyében Markovics rendőralkapitány vezette a nyomo­zást. akinek tudomására jutott a csütörtök esti korcsmái kaland s ( előállította Popeszkovot. A vasutas eleinte tagadni próbált, azonban a tanuk azt vallották, hogy Popeszkov már a korcsmában kijelentette, hogy. bosszút áll a pofonért, s hogy nyom­ban, amint Miiosev és Szivcsev tá­voztak. ő is utánuk somfordált. A bi­zonyítékok súlya alatt Popeszkov megtört, s bevallotta a gyilkosságot 1 - iinwa,ivH«» — -----­A SzaKueily-lhagyaték sorsa Egry község kártérítési pőre Szamuelly hagyatéka ellen I Budapestről jelentik : A magyaror­szági proletárdiktatúra idején a sopron­­megyei Kapuvár kö ségben ellenforra­dalom tört ki, amelynek leverésére Bu­dapestről Számúéiig Tibort küldték ki. Szamuelly több vörös ka'onával pán­célvonaton megjelent Kapuváron, ahol sikerült az ellenforradalmat elfojtani, annak vezetői közül hat polgárt a fő­téren kivégeztetett, a községre pedig 703.000 korona hadisarcot vetett ki. A sarcot a község polgárai közt rende­­zett gyűjtésből kifizették. Szamuelly ezenkívül büntetésképpen kétszáz ser­tést is harácsolt Kapuváron. A dikta­túra bukása után Kapuvár pert inditott Szamuelly Tibor és Szamuelly László hagyatéka ellen, aki szintén jelenvolt a kivégzéseknél és a hadisarc kivetésénél. Szamuelly Tibor hagyatékát a wiener­­neustadti járásbíróságnál kezelik. A ha­gyaték 138.000 koiona készpénzből, három ölvcadollárosból, 360 svájci frankból, 13 angol fontból, két arany kézelőgombból, egy ötödfélkarátos brii­­liácssal berakott arany karkötőórából és különböző rulianemüekből áll. Ezen­kívül Budapesten a Magyar Általános Hitelbank páncélszekrényében külön­böző arany- és ezüstnemüeket és 43 darab ezüst diszmagyar-gombot is őriz­nek, amit még Szamuelly Tibor helye­zett letétbe. Szamuelly László hagya­téka is nagyobbmennyiségii idegen va­lutából és arany-ékszerekből áll. Kapuvár község kártérítési pőrének ! tárgyalása szombatra volt kitűzve a bu­dapesti törvényszéken, azonban a tár­gyalást az egyik örököä, Szamuelly I Margit iaríór.kodási helyének megálla­­* pitásáig elhalasztották.

Next

/
Thumbnails
Contents