Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-10 / 154. szám

1925. junius 10. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal háborús vadság, az emberölési Ipar városi disznőnek a karmantyúba rej­tett törpe öleb. A terrorista tette a farkaskutyát az utóbbi évek divatos kutyafajtájává, bár valószínűleg nem ismeri a Hobbes-i mondást: az em­ber az embernek farkasa. Hitler, a bajor Mussolini, egy lépést se tesz két farkaskutyája nélkül s ki tudja, nem a kapitóliumi farkas ihlette-e vö­rös terror, a szibériai farkas-szellem olaszországi liberális-nacionalista le­törőjét győzelmes terrorjára: A ter­rornak ma két világtörténelmi hőse magasodik Európa relé: Lennin és Mussolini... Legkevésbé uj közöttük a prostituált nő, de ennek a tipusnak mostani kivirult­­sága. fantasztikus szinessége. ural­kodó kiemeíkedettsége a ddgozó, családi életet élő nők szürke tömege fölé, szintén igazi háború utáni mo­csárjelenség. Az alsórendü színész­nők, a bár-nők, a mulatóhelyek fo­gyasztását és forgalmát fejlesztő lo­káldémonok. a Párisi toalettekbe bur­kolt vagy eleganciájukkal még rú­tabb meztelenség» mindenféle tán­cosnők. az alkalmi metresszek és tit­kos kokottok hada a mocsárlegyek és dögdarazsak foszforeszkáló röp­tével kering a rothadó világ fölött. Ezek nem liberálisok, mint a siber, nem soviniszták vagy klerikálisok vagy fajvédelmiek, mint a terrorista, ezeknek minden mindegy s főleg az, hogy a siber vagy a terrorista fizeti-e ki ruhaszámláikat, ők mulatnak és szeretkeznek mindenkivel, aki jó va­lutában fizet. Ez az a nő-tipus, amely a női hús árát a rossz valutájú or­szágokban is aranyparitásra emelte. - ............—■■■■*iiiiiitr ...... Amiért irigykednek W- fc? a németek GyógyszerküIÖElegességeket nem kell külföldről behozni az országba Németország sok politikai és gazdasági baja, a márka leromlása dacára is az ipa­ri termelés hatalmas tényezője. Különö­sen a gyógyszer készítmények, kozmeti­kai specialitások gyártásában vezetett ed­dig Terheletlenül a német ipar. Az egy­kor hatalmas állam elszegényedésének következménye azonban, hogy a legelső­­rendű szakerők, akieknek megfelelő jöve­­dlmet nem lehet biztosítani, kénytelenek otthagyni az országot, s másutt értékesí­teni tudásukat, s hogy a külföld ez által egyre jobban képes emancipálni magát Németországtól. Ez a titka a sombori Z e t a vegyészeti gyár r.-t. nagyarányú fellendülésének is. A Zeta vezetője, Kiss Sándor vegyész­­mérnök. ott hagyta németországi jelentős állását s tudását a sombori ipartelep fel­lendítésének szentelte. Ennek következ­ménye hogy a Zeta gyártmányai ma már minden tekintetben . versenyeznek a né­met gyártmányokkal s szakértők és a ve­vők ezrei állapítják meg, hogy gyógyszer­­specialitásokban nem szorulunk a német importra. A Zeta-gyár két év előtt alakult Som-? borban egymillió dinár alaptőkével, az j alaptőkét a gyár fellendülésének arányá- ( ban most akarják négymillió dinárra fel- jj emelni. A Zeta ipartelepén hatvan szakmunkás | szorgoskodik. Az egyik osztályban háztar-1 tási cikkeket, u. m.: sósborszeszt, fénye-? sitő- és tisztítószereket, légyp'apirt, fé- jj regpusztitót, kámforos szeszt, varrógép- j olajat állítanak elő. A második osztályon j kozmetikai cikkeket gyártanak: arckenö- > csőt, hajszeszt, fogkrémet, szájvizet, jj pasztát, kölni vizet s itt készül a már or- j szágszerte ismert kitűnő Mariola-krém. A * harmadik osztály a gyógyszer-különleges­ségek gyára. Itt készül a Zetapirin, amely tökéletesen pótolja az aspirint, a Vazu­ljától, köhögés elleni orvosság, a nervol, idegcsillapitó orvosság, a gastrol, a gyo­morbajosok vigasztalója, itt állítják elő a közeljövőben a gyermektáplisztet. a vat­tát, az ether- és Ükőresseneiákat, ame­lyeknek gyártására a szükséges előkészü­letek mái’ megtörténtek. „Szivemből, telkemből utáltam Kossuthot Pályázat rendőrtanácsnoki állásra 185ö-feó'I Adatok a „Back korszak“ igazi képéhez « akasztanak, és így csak fialhattam ma­gamba gondolván (Tempori parenduin)! által is lássa ő Felsége sok Érdemeimet s tántoríthatatlan hűségemet, a midőn műit évbe arany keresztel mélíóztatott iegkegyelmesebben megjutalmazni. A XIX. század második felének magyar történelme csak most kezd megtisztulni attól a ködtől, amibe az eseményeket és a szereplőket a lo­jalitás tapintata s a némán hallgató tájékozatlanság burkolták. A 4s-as szabadságharcot követő idők párt­harcait eddig csak a kuruckodó he­vület tartotta számon. A monarchia összeomlása után azonban a bécsi császári levéltár megnyílt a tudo­mányos kutatás számára. S ez a kutatás már eddig is olyan adatokat bányászott ki a porba temetett ar­chívumokból, amelyek alapján revi­deálni kell korábbi ítéleteinket, ame­lyeket iskolás lelkesedéssel s egyben iskolás kritikátlansággal alkottunk meg a »Bach korszak« eseményei és szereplői felett. Ennek a történelmi kutatásnak fölbecsülhetetlen segítője, sőt irányt mutatója lett a mai idők történelme. Ezeknek a forradalmas időknek ta­nulságai fényt vetnek a régi forra­dalmak szereplőire és eseményeire is. Hetven év — két generáció — nem változtatta meg az embereket. Mindazt a vádat, szidalmat, rá­galmat, közvéleményt megmérgező ráfogást, amivel a forradalom sze­replőit ma meg akarják bélyegezni a jelen és jövő előtt, hogy a meg­bélyegzettek ellen könnyebb legyen a harc s hogy könnyebben védcKez­­hessenek azok ellen a törekvések ellen, melyeket a forradalom sze­replői, rendszerint megalkuvást nem jtürő reprezentáltak s melyeknek tel­jesülése polikitai hatalmuknak és gazdasági előnyeiknek végét jelen­tené — mindazt a vádat, rágalmat és szidalmat kipróbálták már Kos­­suthék és Rákóczi Ferencék eilen is. E sorok Írójára valamikor, régen, revelációképen hatott Kákái Ara­­uyos-nak — 1869-ben megjelent röpirata, amelyben a legélesebben szidalmazta Kossuth Lajost s az egész 48-as emigrációt. Azóta azon­ban a kutatás a Kossutn-kuituszban fölnevelkedett generáció előtt is do­kumentálta, hogy nem kímélték meg a 48-as átalakulás szereplőit sem azok a gáncsvetők, akik addig is, azóta is, minden tiszta szándékot meg akarnak hiúsítani, ha ez politi­kai céljaikat vagy osztályhelyzetük előnyeit veszélyezteti. Petőfit — Szabó Erűn könyvének adatai sze­rint — zsidóbarátnak és kommunis­tának kiáltották ki első forradalmi verse után. Sapka Géza összegyűj­tötte azokat a hírlapi cikkeket, ame­lyekben magyar lapok magyar új­ságírói Kossuthot gyalázták és Hay­­naut és Windischgrützet magasztal­ták. (Haynaut Pestváros díszpolgá­rává is választotta.) Rátz Béla ku­tatásából azt is tudjuk, hogy a 48-as szabadságharc után minden köz­hivatalban megindult az igazoltatás ■iránti eljárás s mindenkit könyörte­lenül kisöprüztek hivatalából, akinek bármi része volt a forradalomban. Egy nemrégiben nagy szerepet játszó bácskai úri család leveles lá­dájából való az az okmány, amit. alább közlünk, beszédes dokumen­tumaként annak a kornak, amely­ből származik. Raclovics Mihály fo­lyamodik benne állásért Bihar megye méitóságos császári, és királyi Fő­­ispánjához. »Szivemből. telkemből utáltam Kossuthot«, irja pályázatá­ban a folyamodó s — látszik —- ezt tartja legerősebb jogcímnek. De ami örök aktualitást ad, ennek, az a vallomás az, amit hozzáfűz: »a re­belliseknek nem mert szólni s csak hallgattam magamban«. A siker mindig azoké, akik hall­gatni tudnak. Beszédre csak akkor nyílik a szájuk, amikor már hivatalt kell kérni a berendezkedő hatalom­tól. Ez a pályázat igy szól: Méitóságos Cs. k. íő tspdny Ur! A városi Hivatalokra nyitott Csőd következtében Én is Bátor vagyok jelen folyamodásommal Mságod eieibe járulni alkalmaztatásomért mely alázattal epe­­dezve legfőbb óhajtásom lenne ugyan a Rendőri tanácsnokságot megnyerni inert Biztosi fiivataloskcdásomba 30 évet töítvén el, a rendőrségnek teendője ne­kem, csak gyermek Játék, nem dicsérem ugyan magamat de álitani még is me­rem. hogy ezen Fakba rajtam a Pétsi Policzia sem tesz ki. — meg tudna azt mondani mezbolđcdnlt Gróf Redai Lajos ur őmga — ha élne — azon időben ugyan is én voltam a rendőrségnek egyik tagja néhai Lukács Miklós ur — nyug­tassa meg az Isten — volt az einök most is életbe levő Itts Jokody Imre ur pedig Esküdtt s illy minőségbe őrködtem én az egész Városnak megelégedésére és a Lakosáénak vagyonok Életek és bátorságok felett, de nem is volt ám az én időmbe a Tecze partján — mint most — 20—30 kéj Hölgy, az ilyetén rósz személyeket elkorbácsoltatva és Hege­dűbe köttetve kísértettem ki a Vámosból, nem az Én hibám lévén fia a Városnak másik végén még az nap ismét bejöt­tek. — ily tapasztalásaim mellett Uj­­fent bátor vagyok állítani hogy a rend­őrséget nálamnál jobban senki sem ké­pezheti: ha hogy azonban a Rendőri tanácsnokságot Méltsd már másnak szánta az esetbe könyörgök bár melly városi hivatalra leendő kineveztetésem­­ért a mennyire elegendő képességet érzek magamba akár mellyikenek is el­viselésére — és hogy ez nem hiú dicsek­vés megtetszik a következőkből. 1. Néhai édes atyám becsületes szap­panos mester lévén Engemet is ezen tisztes Iparűzésre szánt de már zsenge ifjúságomba a tudományok eránt elő­szeretettel viseltetvén és magamat na­gyobbra hivatottnak érezvén addig kér­tem szegény atyámat hogy oskolába fel­adott és Én a legnagyobb igyekezettel és dicséretes előmenetellel végeztem é! 8 oskolát az az Ppisieno is voltam. 2. Ily tudományos készülettel a Politi­kai Pályát tűztem ki magamnak egye­dül, azért is már 1808-ban N. Várad vá­­rossáitál hivatalt vállaltam s mint fentebb emlitém részint mint rendőri biztos ré­szint mint Aiszámvevő ismét Rendőri biztos végre mint főbíró 30 évet meg­haladva folytonossan szo'gáltam és ez idő alatt egyebet nem említvén mint azt, hogy az 1817-ik évi nagy éhség alkalmá­val midőn itt Váradon a Erdélyből be­vándorlóit Oláhok közül 5—6 ezernél több elhalt az élelmezést én kezeltem — városomnak oly sok és kitűnő szolgála­tot tettem, hogy e tekintetből Néhai Zeus Nemes Biharmegyének Rendei minden közadózástól fölmentettek s mint vármegye nemesse egész a Ne­mességnek megbukásáig ezen Prerogaíi­­vával éltem. 3. Ugyan ezen érdemeimnek köszön­hetem azt is, hogy Tisza Lajos ur ö Nagysága az 1840-ik évbe I. ns Bihar Várgyének Fő táblabirájává kinevezni méltóztatott, — Nemetüi oláhul Szerbül Deákul és Magyarul folyvást beszélek s a négy utóbbiban meglehetős Comccp­­tusom is van. 4. A forradalomba íegkissehb részt sem vettem testemből lelkemből utáltam Kossuthot és asseeláii ninćs oly kincs a miiért azon Istentől elrugaszkodott kor­mánytól Hivatalt vállaltam volna azért is a forradalomnak első kiütésekor a Városi Hivatalt mindjárt letettem főre húztam mindenkitől magamat s legkc­­gyelmesebb Császáromnak — kit az Isten sokáig éltessen —- hti jobágya ma­radtam — én ugyati a forradalom alatt is kész lettem volna éjj.cl nappal tűzön vizen keresztül menni jó Császáromért s életem érette háromszor is feláldozni, de azon sok dühös Rebeliseknek még sem mertem szóllani félvén hogy fel­5. Majd e! is felejtem alássan jelen­teni, hogy nemzetiségre nézve teli vér oláh vagyok, miután tehát Nagy Vá­radnak fele része oláh lakosokból áll, a Jogegyenlőségnél iogva alkalmazásomra számolhatok. Mindezen előszámláltaknak igazolásá­ra az / alatt ide rekesztett a Néhai megyének csaknem minden íő és al­­szolgablrájitól Cnirurgusaitól álat és ba­rom orvosiéitól a város Előjáróságátol, Világi és egyházi Rendelte! nyert és 40 számra menő bizonyítványaimnak Elen­­kusát az originale assestatumokat elc­­rnutatni nem tudván mert hogy azok midőn az arany keresztet Nyertem Ö Felségének privát Archívumi ába tevőd­lek be. A midőn tehát legalázatossabb kéré­semet megújítanám esedezek Mlgd előtt hogy miutána Házam az 1836-iki Tűz­vész alkalmával elégett Boraimat pe­dig eladván, az azokért Kossuth pénzbe kapott 1000 b. forint szinte megégettek és igy kétszer égtem el, — megkároso­dott 70 éves elaggott tehetetlen öregre hogy néhány évekig miből élnem legyen figyelmét terjeszteni méltóztassék. Kiss magamat nagy kegyeibe és Párt­fogásába ajánlott maradtam Méltósá­godnak legalázatossabb szegény szol­gája Nváradon Május 18 és 1850. Radovits Mihd'y. * Hogy Radovics Mihály urnák, áki magyar folyamodványában még ar­ra is ráeszmélt, hogy »tejivćr oláh«, sikerrel járt-e ez a próbálkozása s felül tudta-e múlni — mint ahogy ígérte — 'a bécsi polieiáí, arra néni ad felvilágosítást a leveles láda. Jcan Jeudi.--- II ............................................. Vigyázat, mázolva ... Széljegyzetek egy festékes perhez A minap egy festékes pert tár­gyalt a bíróság és a vádlottak pad­ján egy németországi festéktudós ült, aki Altonából vetődött ide Subu­­ticára. A szerencsétlen festékesnek egye­düli életcélja az volt és minden becs­vágya abban merült ki. hogy a kü­lönböző festékek keveréséből uj és minél hatásosabb színárnyalatokat hozzon ki s egy-egy szin-szerzemé­­nyére büszkébb volt. mint a legdiva­tosabb zeneszerző a legnépszerűbb kompozíciójára. A derék festékes egyre keverte a festéket, főzte a lakkot. íirneiszt, furnirt, amíg... megbotlott egy kis bögre festékben és nyakát szegte. Lopott a festékes. Bögrékben hordta baza a firneiszt kopott ka­bátja zsebében és »staniđikben« a festéket, kirongyolódott mellénye alá rejtve. El lehet képzelni azt a lelki vias­­kodást. amit végig kellett harcolni a szegény festék tudósnak, amíg elő­ször rászánta magát arra, hogy az első bögrét a zsebébe rejtse. De... asszony, gyerekek enni akartak és pénz, nem volt. ő maga szívesen koplalt volna. — talán koplalt is.de asszony és a gyerekek, akik azért jöttek vele Nagynémetországból, hogy végre egyszer jólakjanak. —• ezek ne koplaljanak. A kis bögre megtelt firneisszal. a stanicni festékkel és a szerencsétlen festékes börtönbe került. Herr Urbán... A fogházban nagyon szomoro­dott a szegény festékes. Fehérre me­szelt falak végtől-végig: nem az ő esete.. Sehol semmi szín. fehérség mindenütt. A fogház orvosai csakha-

Next

/
Thumbnails
Contents