Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-10 / 154. szám
BACSMEGYEI napló 1923. junius 10. 10. oldal. részre osztották, hogy jobban elbánhassanak vele. Ö mindkét kerületben fellépett és az egyikben 1650 szótöbbségben győzött mint a Ras■say párt jelöltje. Az uj nemzetgyűlésben is folytata munkáját a reakció ellen. Amint tavalyelőtt elsőnek szólalt fel a numerus clausus és a botbüntetés ellen, úgy ebben a ciklusban is mindig a helyén van amikor a jogfosztás ellen kell vétót kiáltani. A legutóbbi hónapokban a tiz képviselőből álló Rasay-párt súlyos belső válságon ment keresztül. A párt radikális tagjai szélsőbb irányzatot követeltek és még Rassay hatalmas és lenyűgöző egyénisége sem tud‘a a pártszakadást megakadályozni. A páxí legnagyobb része, köztük Drozdy otthagyta a vezért és Reformpárt ebnen uj pártot alakított, amelynek programmja nagyiában megegyezik a forradalmi Lovászy-párt programmjával. Drozdy Győző igen müveit ember, aminek a lakásán hatalmas könyvtár tesz tanúbizonyságot a kultúra iránti szeretetéről. Különösen teológiai könyvgyűjteménye, érdekes régi felette becsesek. Könyvei között fogadta lapunk budapesti munkatársát, akinek szívesen nyilatkozott e sorok \ „ megjelenése alkalmából. — A jugoszláv-magyar kapcsolatokról — mondotta — már nem egy izben volt alkalmam kifejteni álláspontomat. Sohasem titkoltam, hogy azon politikusok közé tartozom. akik az utódállamokkal való gazdasági közeledés szükségeségét követelik. Elsősorban gondolok ebben az esetben a jugoszláv kapcsolatra, mert hiszen a két ország egymásra utaltsága egyenesen predesztinál gazdasági együttműködésre. — Tavaly többször nyilatkoztam arról, hogy feltétlen szükségét látom egy jugoszláv-magyar gazdasági, kereskedelmi és iparkamara felállításának. Akkor előttem érthetelen okokból az az ennek felállítására irányuló akció csődött mondott Örömmel konstatálom, hogy most ismét próbálkoznak a kamara felállításával és remélem, hogy most már győzni fog a jobb belátás. A magam részéről mindent megteszek, hogy a I siker útját egyengessem. Szívélyesen elbeszélgetett még Drozdy Győző jugoszláv összeköttetéseiről és barátairól és azon reményének adott kifejezést, hogy a két állam közötti jó viszony rövidesen még tovább fog fejlődni. Sorok a moziról Az utóbbi években valahogy kézzelfoghatóan a mozira térült át a kultúra fejlődése, azé a kultúráé, amely, nem pár tízezeré, de a millióké. Az erősen devalválódott könyvi rodaloin és szinte bántóan leszürkült színházi élet mellett jelentőségben nagyot nőtt (úgyszólván a szemünk előtt) a filmművészet, amely egyre nagyobb területeket hódit el a klasszikus-gyökerű kulhírvilágtól. Ha csak a látható, aktuális eredményeket vetjük is latba, kétségtelen, hogy bámulatos .dinamikus erőt reprezentál a mozi, amelynek olyan társadalmi és szociális lehetőségei vannak, amelyekkel szemben a régi szabású észté ti-mr I m i»v‘i uu .jj,-», ecseíkezelése gyengül, és Goethe, aki a legjobban tudta, hogy a Fauszt második része inennyivei gyarlóbb mint az első, s hogy a Wanderjahre mily szenilis termék a Lehrjabrehez képest, és mii szenvedhet az öreg Porto-Riche. amikor örömet kell mutatnia fiatal kollégáinak a sitiméin, amelyek bizony intenzivebbek az övéinél! Öh. a legnagyobb tiszteletre és bámulatra méltó bölcseség volt a nagy William-től, hagy nem várta be a dekadenciát, amelyet az ö zsenije Se kerülhetett ki, s visszavonult Stratfordba. az Avon mellé, legszebb müveinek, Hamletnek és a Viharnak az alkotása után! Wlert. édes fiam. az iró meg a művész az első, aki megtudja, hogs' lefelé halad a lejtőn. Bülöw. a nagy zongorista fejezte ezt ki a legplasztikusabban, amidőn igv szólt: Ha egy nap nem gyakoriok, meg-' érzem én magam, ha két nap nerh játszom, észreveszi a kritika, ha három nap pauzátok, rájön a közönség... S ez nemcsak akkor van igy, amikor nem »gyakorol« a művész, de akkor is, ha az ideje »eljön«. Nem szabad várni, amíg a közönség s a kritika észreveszi, hogy a fantáziánk már nem oiy merészröptü mint volt ifjú éveinkben, hogy stílusunknak a színes virágai lehenmdtak, hogy idegenek tőlünk az uj irányok, hogy már nem vagyunk modernek... Nem szabad eddig várni. Legjobb, ha az ember, már tudniillik a miivész^.bclátja, hogy az ideje elmúlt, levonja a megállapítás minden konzekvenciáját š abbahagyja az udvarlást a Múzsáknál csakúgy mint az öregedő nőbarát, aki helyet csinál az asszonyoknál a fiataloknak... Az iró, aki ér valamit, nagyon jól 4dia. hogy a tehetségnek, az irodalminak Q megvannak a határai, s ka nem tud egyenértékűt, vagy. megfelelőt állítani. Nem is nagyon régen azzal magyarázták a mozi nagyarányú hódításait, hogy a tömegösztönök dilletáns kiszolgálója, minden művészi itenciá és szándék nélkül és ezért tudja megmozgatni a milliókat. Példaként hozták fel erre a detektivhistóriákat és egyéb ponyvairodaimat, amely szintén széles körben elégit ki »kulturéhségct«.; Tiz évvel ezelőtt ez a magyarázat talán indq« költ volt és érthető, de ma, amikor a filmipar a művészi szempontoknak tág teret ad, meglehetősen időszerűtlen. Hiszen ma a világ valamennyi ^^hnkö^ontja tekintélyes az bizony egy szép napon arra a fölfedezésre ébred, hogy a fénykora elmúlt. S még jó. ha kellő .időben veszi ezt észre... Nos, én észrevettem ... Megírhatja hát, hogy nem írok uj drámát. Nincsenek terveim a jövő szezonra... Sőt azt is kiszerkesztheti. hogy egy darabomat, amelyet a Nagy Színház tegnap fogadott el. holnap visszakérem, mért nekem nem tetszik. —- Óh,, mélyen tisztelt Mester, milyen szomorú hir lesz ez! Ez az elhatározása, remélem, nem végleges. Szomorú, de nyájas mosollyal felelte a költő: — Végleges és visszavonhatatlan. — De hiszen ez katasztrófád dolog. s a legnagyobb csapás, amely irodalmunkat érheti... Nem lehetne változtatni e kegyetlen önelitéíésen? Ki tudja, hogy azt a müvet amely az igényes szerzőt kielégítetlenül hagyja, nem üdvözölné-e hozsannával a kritika s nem tapsolná-e lelkesen a Mestert bálványozó színházi közönség? — Szó se lehet róla. —• felelte szelíd rezignációval a drámaíró. — Szó se lehet róla. A kritika és a közönség sohase olyan elnéző mint az író önmagával szemben. Későbben veszi észre a hanyatlásunkat, de ha észrevette, könyörtelen e jelenséggel szemben... írja, amint mondtam. Az Isten megáldja! Az interview véget ért. Az öreg poéta igv búcsúzott a napi dicsőségtől. Azonkívül ő is kritikus volt és közönség lett. S néha, ha színházban ült s divatos kollégáinak a darabjait adták, gúnyos mosoly jelent meg az ajka körül. Azokon az estéken pedig, araikor — néha — az ő müveit játszták, nem ment a színházba«,8 nevű dramaturggal 'dolgozik' és ha még vannak is a tömegizlésnek kon, cesSziókat adó mozidarabok, csak igen kevéssé veszik igénybe a mozik rcpetorjait. A kételkedők és mozigyiilölők előtt ma már nem nevetséges az az állítás, hogy a mozi igenis átvette a vezetőpoziciót a kulturéíetben és hogy a mozi az egyetlen, amely követi az idő diktandóját. Nem kell tulbuzónak lenni a filmművészet, egyáltalán a mozi megítélésében, ha odáig visszük azt az állítást, hogy a jövő szellemi életének merteremtödése. a rnozi körül fog lefolyni. Hogy ez az állítás távol áll az utópizmustól, arra súlyos érveket ad mindenki számára a mozi maga társadalmi és kulturlehetőségeivel, technikai felsőbbrendűségével és speciális előnyeivel. Mert már csak a színházzal való összemérésekor is kitűnik, hogy, nála mennyivel több lehetőséget nyuit művészi feladatokra. így például alkalmat és módot szolgáltat tömegjelenetekre, tömeg demonstrációkra, amilyet a zárt színházban megrendezni lehetetlen. A történet (vagy bármilyen művészi produkció) variálása tekintetében pedig összehasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetben van a színházi rendezőnél, a mozidarab szinrehozója. A rivaldán legföljebb tiz térbeli változást csinálhatnak, mig á rnozidarabban ezt a végtelenségig vihetik. Aztán meg, ami különösen fontos, a mozidarab díszleteit maga a természet szolgáltatja, ami a darab hatáserejét jelentékenyen növeli. (Reinhardt például ezért próbálkozott szabad színpadokkal.) Ezeket a technikai előnyöket kiegészíti még számtalan egyéb, amiknek felsorolása hosszadalmas volna, de amelyeket mindenki tud, aki a mozit ismeri. A mozi felsőbbrendűsége azonban nemcsak a színházzal szemben áll fönn, hanem a kulturformák exltizivebb részét illetőleg is fejlődést-jelentő karaktere van. A feudális vagy még visszábban: ókori művészi keretek reakciósizüek ma a mozi, tipikusan kapitalista-kollektív formája mellett. Andersen Nexö, a fiatal dán iró mondta, hogy a mozi megöli a regényt, megöli a novellát, megöli a színházat és végül elpusztítja az újságot. Így hirteienében tnlvalószinötlénhek tűnik fel Andersen Nexő jóslása. Ám ha meggondoljuk és alaposan alátekintünk a dolgoknak, lehetetlen észre nem vennünk, hogy némi igaza van a dán Írónak. A regényről komoly, és elismert irodalomhistorikusok már megállapították, hogy időszerűtlen valami, ami a novellával ma már nem versenyezhetik. A novella viszont — a jelenlegi szellemi válságban — kopik és hervad lassan, akárcsak a dráma, színmű és egyéb színpadi munka, amelynek termése az utóbbi időben feltűnően lecsökkent minden országban. Az újság, amely egyelőre hatalmas és megingathatatlan, eddig is jelentékeny területen átadta már a propagandát a mozinak, még hozzá azt a propagandát, amely valamikor kizárólag az ő feladata volt. Nincs kizárva, hogy lényeges szociális változás, fejlődésmenet még tovább viszi e tekintetben is a dolgokat és létrehoz olyan szituációt, amelyben a mozi előtt az újság teljesen kapitulálni lesz kénytelen. A XX-ik század a forradalmak és a csodák százada: ami ma még jóslás, az holnap már beteljesített igazság lehet . . . IfVI flIWM W.-'jlWt Kertes i Drug Subotica Vo}v. Putriik?, trg Irr. 14. (a vtiutigazgítisSgsa! szemben.) Furarlrvtl fBníviisgjió viszMrltfsi osetilya A k’aMvtUóbb sunkír!6kkcl fmmríevefet feläivizsijái ćs az.esetlegei visztóritéseket a lehető lepgyorsebban kifzórgalmaizs, vaay bármely mii vasúti ćs díjszabási ügyekben felYilágositáístl szolgai. Somlgá Zoltán : VÁNDORFELLEGEK A lelkek fehér köntösében magamba’ járom az utat. És nincs sehol és nincs semerre, egy kéz. amely, utat mutat. A felhők, csak azok vezetnek, e titkos égi délibáb: lelkem rakoncátlan baráti integetnek: további további A fellegekböl olvasom ki a bölcseség tanácsait. Mert, ó, a felhők vándorlása Sok bölcseségre megtanít. Egy percben vérszomjas oroszlán rohm az égi tájon át .. . De jő egy lenge bárány Jelleg s széjjelteriü mosolyát. U tárna rengő arany hintó S fölötte felbukkan a hold . . . És elmúlt minden, rossz is, jó is és semmi sincs már, ami volt. Jó lenne ezt az embereknek halálig nem feledni el! S figyelni, hogy tűn semmiségbe a yándoríelleg . . . égi jeli , . * Az ember: minden, ha akartai £ - És semmi sem, ha úgy esikI A sárba hullanak az égből, kik az igazat keresik ... A vándorlások végét érnek, a hold kisüt az ég ivén. És vér csurog és vér sötétlik a lelkek fehér kmtösén ... ............ I Három típus Irts: Szász Zoltán A lezüllött, töméntelen vértől és könnytől egyetlen óriási mocsárrá rohadt Európa miazmás talajából három mérges kelyhü lápvirág magasodik ki uralkodó típusként A régi Európának, bolygónk c ragyogó kertjének elhanyagolt helyén ezelőtt is burjánoztak. De fantasztikus méreteiket rikoltó szintoltszerüsógüket, minden mást domináló íölmagasodásukat csak a talaj és légkör teljes háboruszülte ciegészségtelenedése j idézhette elő. Végig a kontinensen virulnak és hódítanak, legtömöttebben és iegföltünőbben azonban a legyőzött államokban s ezek közt is erre ! mi felénk, az uj Balkán felé leginfkább. Ez a három tipus, amelyé ma az igazság és az élet: a siber, a terrorista és a prostituált nő. .1, A siber. íj Számára semmi sem drága, a nui-t Iák szaporodása az árak kezdőszámai mögött közönyösen hagyják. Energiaember, akárcsak a terrorista, de emellett észlény is; ismeri vagy iegaiább is ösztönösen megérzi a gazdasági élet törvényeit, tudja, hogy ezekkel szemben erőtlen az állam minden törvényével, bíróságaival* rendőreivel együtt s ő kihasználja ezeket a törvényeket. A mai létért I való harcban ő a legalkalmasabb: tehát fönmarad, inig a szellem embere elbukik, a munka embere tengődik., Szelíd válfaja a spekuláns. Ez is folyton sibolia a pénzét és javait, ha nem is országhatárokon keresztül, de vállalkozásból vállalkozásba, értékpapírból érékpapirba. A siber rokonszenves alak. de túlságosan nem lehet reá haragudni. Vér nem tapad a kezeihez, más szabadságát tudatofsan nem bántja. Í .4 terrorista rosszabb és vészesebb jelenség. Megjelenésén még ott borzong a professzionistájának tökéletes szel- I lemtetensége. Külseje fantasztikus, I háborús katonai egyenruhák körvo! nalait fölidéző. Kedvelt társa, jelképes állata a farkaskutya, akárcsak a feudális nemesnek az agár s nagy-
