Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-10 / 154. szám

9. oldal.

1923. június 10. - - BACSMEGYEl NAPLÓ

Az adókivetés

és a jogorvoslat

Az adókivető es adóíelszólamlási bizottságok működését az Í92d—23. évi budgettörvény szabályozza.

Ezen törvény a 142. §-ban kimondja. hogy a Bánát, fiacska és Baranya területén kétféle adókivető bizottság fog működni és pedig az egyik a III. osztályú kereseti és bányaadó kivetésére és a másik a jövedelem, vagyon és hadi nyereség adó kivetésére. Ezek a z adókivető bizottságok három évi tartalomra alakulnak minden járási pénzügyigazgatóság székhelyén és azonkívül minden törvényhatósági joggal felruházott városban a város területé- i re nézve. Azonkívül törvényhatósági joggal felruházott városokban és olyan helyenken, ahol a lakosság száma meghaladja a 20000-et, a : szükséghez képest több adókivető \ bizottság is szervezhető.

A bányaadó kivetésére illetékes ■ valamennyi járásra nézve a kerületi' pénzügyigazgatóság székhelyén működő adókivető bizottság. Minden I adókivető bizottságnak van elnöke,: elnökhelyettese és négy vagy öt j rendes tagja és négy vagy öít pót- \ tagja. Az adóktvetö bizottságokhoz \ tagoknak csak olyan állampolgárok s nevezhetők ki. a kik az illető járás-) ban vagy községben legalább öt évig! laknak, nem voltak elitélve, nem áll- jj nak csőd alatt áiialában olyanok, jj aki összes politikai és polgári jogai- jj nak élvezetében vannak és azonkívül j a Jövedelem, vagyon és hadi nyere-í ségadö kivető bizottság tagjainak} legalább 30 dinár közvetlen állami j adót kell fizetniük. “ |

Az adókivető bizottságok tagjait a! pénzügyminiszter nevezi ki az iileté- * kés pénzügyigazgatóság előterjesz- i tésére. A Hí. osztályú kereseti adó í kivetésére szervezett adóbizottság! két rendes és két póttagját a keres- f kedok vagy iparosok sorából kell ki- \ nevezni, másik két rendes és két pót- \ tagját a többi adóköteles fél sorából.

A kereskedőket és iparosokat az illetékes pénzügyigazgatóságoknak az illetékes kereskedelmi és iparkamara terjeszti elő.

A jövedelmi, vagyon és hadinyereség adó kivetési bizottságok tagjai közül egy rendes és egy póttag azon adóköteles felek sorából nevezendő ki. a kiknek legalább középiskolai képzettségük van. két rendes és két póttag a földművelők sorából és két rendes és két póttag a kereskedők és iparosok sorából nevezendő ki.

Az adókivető bizottság a rendezésre álló összegyűjtött adatok alapján saját legjobb meggyőződése és lelkiismerete szerint, csak a kereset, jövedelem, vagyon és hadinyereség adó alapot áüapitja meg az ezután eső adót a pénzügyi hatóság számítja ki.

Az aaókivető bizottságok határozata ellen az adófelszőlamlási bizottságokhoz van felebbezésnek helye. Ilyen felszólamlást bizottság szintén kétféle van, egy a III. osztályú kereseti adó és bánya adóra nézve és egy a jövedelem, vagyon és hadinyereség adóra nézve.

Ezek a felszólamlást bizottságok három évi időtartamra a kerületi pénzügyigazgatóságok székhelyén állíttatnak fel.

A III. osztályú kereseti adó felszólamlást bizottságok állnak: egy elnökből, egy elnökhelyettesből, egy rendes és egy póttagból, a kiknek mindegyike egyetemi képzettséggel kell'hogy rendelkezzen, két rendes és két póttag a kereskedők és iparosok és két rendes és két póttag a földmivesek sorából nevezendő^ ki. Ugyan igy van összeállítva a jövedelmi, vagyon és hadinyereség adóra nézve megsztrvezett felszólamlás! bizottság is. A kinevezés ép úgy történik mint az adókivető bizottságoknál. A felszólamlás} bizottságoknak határozatai ellen panaszjog van az újonnan feláiitott közigazgatási bíró- , Ságokhoz. Az adókivető és adófel- J szólamlási bizottságok összes tagjai '

az illetékes pap kezébe esküt tartoznak letenni.

Végül itt akarom megemlíteni, hogy ebben törvényben emeltettek tel a végrehajtási költségek is és pedig a zálogolásiak 6 százalékra és az árverésiek 4 százalékra és hogy i

az ez évi betegűpolási pótadó kulcsa i5 százalék végre érdekes az is, hogy az elévülési határidőt a közvetlen adók kivetésére ezen törvény 114. §-ában nyolc évre terjesztették ki.

Spectator.

Érdekes fejek a magyar közéletből

VII. Drozdg Győző

Ez a lelkes fiatalember azzal szerzett magának Magyarországon hervadhatatlan érdemeket, hogy páratlan bátorsággai elsőnek emelte fel tiltakozó szavát az atrocitások és a inellékkormányok működése ellen. Akkor merész szó volt a kritika sza

Drozdy Győző

va és Drozdy Győző az, életét koc káztatta amikor a védelmébe vette az üldözött magyar zsidókat. Azóta három év telt el és a magyas közéletben sok minden megváltozott.

íDrozdy Győző nem változott meg.

tovább is ugyanolyan lendülettel I és kitartással küzd az emberi jogokéért. mint akkor, amidőn az életvejszélyes fenyegetések sortüze meredt 1 felé.

_ Drozdy Győző a hontmegyei Bajzán született. Harmincöt éves. Már diákkorában újságot irt és önkéntes! éve- alatt »A hadsereg analfabétái« cim alatt érdekes könyvet irt. Később hosszabb ideig dolgozott a Magyarországnál és az Alkotmánynál. Az októberi forradalom után titkára lett a Nagyatádi-féle kisgazdapártnak.

1920-ban választották meg először képviselőnek Pacsán nagy botrány után. Októberben kilépett a kisgazdapártból, amelyet kilépő levelében reakciósnak bélyegezett. A veszprémi ügyészség egy Pápán mondott beszéde miatt 1920. decemberében perbe fogta. A főtárgyalást 1921. ju" niusában tartották meg és azon a bíróság Drozdyt Lengyel Zoltán védőbeszéde után felmentette. Ezé megelőzően a nemzetgyűlés bírálóbizottsága megfosztotta a mandátumától. Ezt a határozatot a nemzetgyűlés szenvedélyes vita után magáévá tette. Junius 19-én tartották meg az uj pacsai választást, amely az igazság fölényes győzelmével végződött. Drozdy Győzőt a pacsai r nép két kurzus ellenfelével szemben, több mint 7000 szótöbbséggel ismét ' megválasztotta.

Hasonló harc indult meg ellene a legutóbbi választáson. Kerületét két

A pálya végén

Irta: Baedeker

Az öreg drámairó, tizenkét különböző válfaja színmű irigyelt szerzője, sok forró színházi estnek az ünnepeit hőse. irodalmi mozgalmaknak a hivatott vezére, irók és színészek mestere, színésznők és egyéb asszonyok bálványa, komolyan, szinte busán ült a dolgozószobájában, amely tele volt régi dicsőségének a beszédes emlékeivel: ezüst babérkoszorúkkal, gyönyörű emléktárgyakkal (egy-egy nagyobb diadalára vonatkozókkal), művésznők fényképeivel (pompás keretekben, meleg ajánlásokkal!) és sok más csecsebecsével. Egy sokáig divatban levő szerencsés költőnek az intim múzeuma volt ez. amely büszkévé tette öt amig az szezonról-szezonra gyarapodott, de szinte terhére volt, amióta újabb sikerekre nem számíthatott.

Csüggedten, fáradtan merengett emlékei között a Mester és szomorúan vallotta meg magának, hogy már csak a múltjában él. A jelene? Vale mente, ahogy egy az olasz irodalommal foglalkozó üreg irótársa szokta mondani. Nem ér semmit. Nem. Semmit.

Ö és az Idő elmaradtak egymástól. Szinte ellenségek lettek. Uj tehetségek támadtak, uj irányok keletkeztek. amelyek idegenek tőle. s a színházak igazgatói már nein ostromolják olyan hévvel uj darabokért mint... mint még nem is oly rég.

És tegnap, amikor a Nagy Színház direktorának átadta legújabb drámáját, talán az utolsót, amelyet a fáradt költészete diktált, s melyben búcsúzni óhajtott fényes győzelmei-.'

nek a színhelyétől, az udvariasan, fogadta de nem azzal a melegséggel mint évekkel előbb. Sőt igy szólt:- Mélyen tiszteli Mester! Köszönettel veszem a kétségkívül kitűnő müvét, de nem Ígérhetem, hogy ebben a szezonban szinrekerüihet. Más elfogadtam (s megnevezett több divatos fiatal írót, akik en vogue vannak) több darabot, és csupa olyat, amelyek ötvenszer s még többször fognak »menni«. S meg kell vallanom. dicső Mester, hogy az ön klasszikus bccsü alkotásai, amint až utóbbi kettőnél láthattuk, ilyen tekintélyes szériákra nem számíthatnak. Ezek a hallhatatlan müvek bizony kaviár a népnek, s nálunk, sajnos, mégis a kasszasikerre kel! néznünk, mert hiszen nem vagyunk államilag szubvencionált színház... De _ azért szinrekerfil. ha nem az idén, hát esztendőre.

— Vagy kettőre? — kérdezte a költő látszólag tréfásan, valósággal kissé kesernyésen.

— Reméltem, hogy már esztendőre, — felelte az igazgató. — De ha a Mester türelmetlen és a remekét előbb akarja szipadon látni, akkor ... nekem rosszul fog esni. ^de nem fogok nehesztelm... mert ^hiszen nagyon érthető, hogy a költő az alakjait, akiket poézisének a teremtőereje szüli, élve akarja látni... akkor talán a Salvini-szinháznál lehetne próbát tenni, ahol —

— Óh, a világért sem! — Köszönte meg az iró. — Nekem a dolog semmiképp se sürgős. Majd várok, ha élünk, a jövő őszig.

Aztán udvarias bókváltások között fejezte be a tárgyalást és remélte. hogy a direktor nem vette

észre a kedvetlenségét, amely támadt benne.

E kedvetlenség nagyfokú volt, mert az ember, ha már öreg is vár valamit, akkor nem szívesen hallja azt a biztatást, hogy: esztendőre vagy kettőre.

Szomorúan vallotta meg magának az öreg költő.

— Már nem kellek senkinek!

S arra gondolt., hogy legokosabb lesz visszavonulni s a tegnap átnyújtott darabot is visszakérni.

... Névjegyet hozott be az inas: Varga Andor, a Budapesti Hírnök munkatársa.

— Mit akar? Szívesen látom.

Tipikus fiatal újságíró lépett be a

költő múzeumába udvarias hajlongással.

— Bocsánatot kérek, hogy zavarom a mestert. — ezzel kezdte.

— Parancsol? — kérdezte barátságosan az iró.

— A lapom megbízásából vagyok itt s hozom a főszerkesztőm tisztelettel teljes köszöntését. Ünnepi számunkban jelesebb színműíróinknak a nyilatkozatát óhajtjuk közölni jövő terveikről. Fölkerestem már... urakat (s megnevezte többek között azokat a drámaírókat is, akiknek aí slágerdarab.ial az ő drámáját a Nagy Színházban megelőzik), s igen érdekes adatokat hallottam tőlük. Ez a cikkem szenzációs lesz, — főleg. ha Ón is hozzájárul, mélyen tisztelt Mester, valami meglepő kijelentéssel. Hiszen a Mester tudjuk, sohase teszi ölébe a kezét és mindig nemes becsvággyal dolgozik a müvein, amelyek formában és belső értékben annyira túlszárnyalnak mindent. amit a medernek produkálnak. Arra kérem a főszerkesztőm nevében, legyen kegyes tudatni velünk, mely müveken dolgozik mostanában, s mikor s„ mely színpadon lesz legújabb darabjának a diadalmas premierje?

—Kedves fiatal barátom. — igy szólt a koszorús iró. — Helyesen tette, hogy végigjárta a divatos színműírókat. és gratulálok, hogy a terveikről olyan szenzációs közleményt hozhat, amelyet én is nagy érdeklődéssel fogok olvasni. Am ami engem illet —

— óh. a Mester bizonyára tele van szebbnél-szebb témákkal, s valószínűleg nem is egy .hanem több drámán dolgozik egyszerre. Hiszen a Mester — a közönség és a kritika örömére — most áll termékenységének a tetőfokán ...

—Csalódik, fiam, s ha gondolja, hogy érdekli a közönséget, megírhatja, hogy nem dolgozok semmit, nem dolgozok semmin. Ha a hatvan esztendős boltos visszavonulhat az üzlettől, mert már belefáradt, akkor a hatvan esztendős írónak is joga van ugyanezen a címen becsukni a boltját. Még több a jussa hozzá. Mert a kereskedő ugyanazzal a szakértelemmel, sőt nagyobbal, veheti meg és adhatja el a kávéját, a posztóját vagy a fáját mint ifjúkorában, mig az iró — mint minden más művész is — a szaporodó évekkel egy bizonyos koron túl egyre hanyatlik. Petőfit, Raffaelt. Mozartot, Byron-t megkímélte szerencsés sorsuk (mert fiatalon meghalni: szerencse!) ettől a hanyatlástól. De gondolja el, mit szenvedhetett Vörösmarthy és Arany János amikor érezték az öregedés költészetfagyasztó telét, és Munkácsy, amikor látta, hogy a koncepciója és az