Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-10 / 154. szám
2. oldal.- BACSMEGYEí NAPLÖ 1923. június 1Ó. ítéleteik vannak róla. Kifejti cikkében Radios, hogy június 24-ikén Zagrebban nagy beszédben fog válaszolni a miniszterelnök szavaira és ez alkalommal a szerb-horvát kérdésnek minden részletére ki fog térni. Ezen a napon fogja világosan megmondani azt is. hogy mit akar c köztársasággal. — A szerbeknek — mondja Radies — nem kell védelmezniük a monarchiát a horvátokkal szemben. Mi köztársaságiak vagyunk, de sohasem Jogiak a királyt megbuktatni. Ha a mi hetven képviselőnk helyett csak feleannyi szerb hoztársasági képviselőt választottak volna meg, az sokkal veszedelmesebb volna a monarchiára. A junius 24-íki gyűlés, Radics szerint, jelentős lépés lesz a megegyezés utján. A gyűlésen beszélni fog a horvátországi rossz pénzügyi igazgatásról és válaszolni fog Pribicsevics Szvetozár beszédére is. pékét vásárolt nyomdája számára, hogy a napilap megjelenésének semmi technikai akadálya ne legyen. A belügyminiszter iortnai és pénzügyi okokból tagadta meg a hozzájárulást a napilap kiadásához. Az elutasító határozat indokolása szerint a javaslatot a közgyűlés nem névszerinti szavazással fogadta el. Hangoztatja a belügyi: misztérium, hogy a napilap előállítására vonatkozó költségvetést nem tartja reálisnak s rámutat, hogy a város ráfizetne a lapkiadó üzletre. ' Ezeken az okokon kiviil azonban fontos szerepe van ä közgyűlési Határozat elutasításában annak is, hogy a belügyminisztérium feltétlenül el akarja hárítani azt, hogy a város, mint testület lapjában bármilyen politikai irányzat mellett exponálja magát. Mindezeknek az aggodalmaknak kifejezést adott annak idején a javaslat ellenzéke is. A városi tanácsban némi elkedvetlenedést okoz a belügyminiszter elutasító döntése, mert a városházán épp az volt a vélemény, hogy a kormány szívesen látja majd a suboíicai szláv napilap megindítását. Á mayerlingi véres éjszaka Vetsera Mária fivére elmondja a tragédia lefolyását A kormány nem engedi a suyoiicai városi lap kiadását A belügyminiszter nem hagyta jóvá a közgyűlés határozatát Subotica város napilapalapitása ügyében szombaton érdekes fordulat következett be. Megérkezett a polgármesteri hivatalhoz a kormány döntése. Eszerint a belügyminisztérium nem járul hozzá a város kiadásában megjelenő szláv napilap meg, indításához. A városi tanács nagy ambícióval Ragaszkodott ahhoz, hogy napilapot ad ki, noha- szakértők c vállalkozásnak az erkölcsi sikerrel fel nem érő anyagi veszteséget jósoltak. A városi takarékpénztár a napilap kiadásának megkönnyítésére nyomdát is .vásárolt. A napilap kiadására vonatkozó javaslatot a márciusi közgyűlés elutasította, s az áprilisi közgyűlés is csak hosszú vita után szavazta meg. A közgyűlés után a város megtette az előkészületeket a lap kiadására. A városi takarék-pénztár Budapesten gé A Vetsera-család önigazoló irata j mellett nagyón érdekes fényt vet a mayerli’ngi tragédiára a szerencséién Mary fivérének Vetsera Lajos bárónak néhány feljegyzése. Vetsera báró nővére halála után kivándo-Írolt és húsz évvel később Délameri- jj kában meghalt. Iratait akkor lefog-1 lalták, azonban feljegyzéseinek egyí részét még életében elküldte egylj bécsi barátjának, azzal a meghagyással, hogy azokat csak halála után tegye közzé. Ezekből a »Megjegyzések Marié húgom haláláról« cimü feljegyzésekből valók az alábbi részletek:. »Rudolf trónörökös igézetesep tudott beszélni az emberrel s aki látta és beszélni hallotta, megérthette, hogy vannak emberek, akik egyszerűen meg tudnak halni az eszményükért. Házassága nem volt boldog. Igaz, hogy eleinte nagyon rajongott azért a szőke királykisasszonyért, akit feleségű! veit, de ez a rajongás megszűnt hamar. A trónörökösnének nem volt érzéke az iránt, ami emberileg oly szép volt férjében. Igaz, korrekt hölgy és méltóképpen viselkedő hercegnő volt, de egyáltalában riem, illett Ö császári fenséghez! Ö császári fensége nagyon boldogtalan volt. Kérésié a szórakozást és sokszor nagyim izgatott volt... Régóta észrevettem, 'íhogy anyámnak és Mariénak nagyon jsok titkos beszélnivalója van egymással. Sokat sirtak is. Nem sokat kérdezösködt tem, csak amikor rnár nagyon feltűnő j volt viselkedésük, akkor tudtam meg 11888 eleién erélyes fellépés után niin»dent. A trónörökös a lóversenytéren ismerte meg Mariét. Megérthetem, hogy már az első pillanattól fogva szerette. Mert a legszebb, legtisztább erkölcsű leány volt. aki valaha élt e földön. Egyáltalában nem magas, hanem kicsiny és kecses, az egész arca csupa szem. ö császári fensége nem mulattathatta be magát neki. Marié pedig nem is vette őt * észre. De ö császári fensége csakhamar megtudta, hogy meg szoktunk fordulni Larisch grófnénál. Ez időtől fogva sűrűn járt el a grófnéhoz. Ott örültek ennek és csodálkoztak rajta. Egyszer megesett, hogy ott volt Marie és ekkor bemutatták' a főhercegnek. Marie elmondotta, hogy eleinte nagyon., hűvösen és kimérten viselkedett a trónörökössel szemben. Vacsora után ő császári fensége megkérte, hogy menjen ki vele az erkélyre. Udvarolt neki, de oly finom gyengédséggel, melyet majdnem bátortalannak lehetett mondani. A trónörökös beszélt neki utazásairól és vadászatairól is s amit elmondott, tele volt érdekességgel. a hangja oly dallamos volt, hogy szinte már az első alkalommal rabságába ejtette az ifjú leány szivét. De a jó erkölcsön nem esett semmi sérelem, n trónörökös még csak kezet sem csókolj neki. Marie elmódotta áz egész élményt mamának, ki azt kívánta, hogy Marié ne látogassa többé oly sűrűn Larisch grófnőt. Lariscli grófné gyakran Ičocsizott ki Mariéval a Práterbe és Marié elmondotta nekünk, hogy ö császári fensége odament hozzá lóháton és hogy együtt sétáltak a Prater ligeteiben a Lusthausnál. A trónörökös, így szólt, nagyon komolyan veszi a dolgot. Közölte vele azt a komoly elhatározását, hogy elvdtaszi tatja magát a feleségétől, azután mon ganikus házasságra lép Mariéval. Egyszer — tavasz volt — bemutattak Ö császári fenségének. Előttem is feltárta terveit és láttam minden szavából, mily komolyan veszi. De nagyon aggasztott, hogy. sikerül-e ö fenségé* nek és beszéltem is vele aggodalmaim* ró!. Ö nem ismerte félre, hogy a dolog csakugyan nehéz; de bizvást réméi’, mondotta, hogy sikerülni fog neki. Köny* nyező szemmel jelentette ki nekent, hogy első szerelme az, melyet Marie iránt érez. Még sohasem szeretett nőt annyira-és érzi, hogy mily elválasztha* tatiami! fűződik össze sorsa Marie sor* sával. _ A trónörökösné később egy' udvarhöl* gyet küldött el anyámhoz és anyámat heves szemrehányások érték. Valameny* nyien sirtunk és én kértem Maryt, hogy tépje ki szivéből Ö császári fensége iránt érzett szerelmét, mert ha nem, valamennyien elveszhetünk. Mary kijeleli* tette, hogy nem tehetij és hogy szilái* dúl bizik ö császári fenségében és élha* tarozásának erejében. Azonban ö csá* szári fensége elmondotta nekünk, hogy. legnagyobb ellenségei a klerikális udva* ri pártban vannak, amely egyházi okok miatt nem hajlandó engedni, hogy házas* sága felbontassák. Nem segíthettem ma= gamon és a tobbieken. így tartott ez 1888. végéig. A vég. mely oly szörnyű volt, várat» Ianul ért mindannyiunkat. Január 28-án vadászni mentünk Mayerlingbe. Ő császári fensége, Bombelles, Hoyos meg én. Huszonkilencedikén valamennyien a »parasztszobában« ültünk, mikor Mary megérkezett. Már túl voltunk az .étke» zésen. Együttmaradtunk és végtelenül szoptoruak voltunk valamennyien. Mi hárman visszavonultunk a többiektől és Ö császári fensége azt mondotta, hogy fel kell hagynia minden reménnyel, meri nem lesz képes érvényt szerezni akaratának, Nem dacolhat, rnert. állását tekintve az lehetetlen. Daccal nem érhet el semmit a császártól, sem a császárnétól. Mary eleinte hallgatott, de azután egész halkan azt feie’íe: »Nekert nem marad más hátra, mint a halál!« Mary hozzá sem nyúlt a vacsorához és csakhamar visszavonult. Ö császár: fensége sokat muzsikáltatott magának s bécsi kvartettel, mely reggel jött ki Mayerlingbe. Éjféltájban valamennyien lefeküdtünk. El volt rendelve, hogy a trón * I Az én kisértet'histáriám írta: Babits Mihály Nekem is van. Én átéltem a legborzasztóbbat: azt, mikor az embernek öröklött babonás félelmei, amiket maga előtt is letagad, mikben percre se hisz és mégis hisz. egyszerre valósággá válnak. kézzelfogható, fizikai valósággá. Ez akkor történt, mikor sorsom egy vad havasalji városkába hajtott, ahol évekig kellett élnem azontúl, messze mindentől, amit szerettem. Fogaras messzebb van az én szülőhelyemtől, mint Velence: s én. mielőtt Fogarasba mentem, Velencében töltöttem egy hetet, búcsúzva élettől, fénytől, kultúrától. Rossz kedvvel s pénztelen indultam aztán Fogarasba. Csak személyvonatra tellett már. hosszú, hosszú ut volt. az állomásokon órákig kellett várni csatlkozásokra. egy pályaudvaron olcsó könyvet vettem, egy angol rémregényt, The Mystery of Cloomber. Conan Doyletól; vigasztalan zord hegyek között kanyarogtunk. Estefelé értem Fogarasba. nem ismertem senkit, de azonnal jelentkeztem a direktoromnál, még ily későn is hivatalban értem, ő tudott egy szobát, cl is vitettem mindjárt a holmimat. ■ — Sara hona! Bon sara! — süve geltek móc parasztok az uccán. ki sérteties. szép. majdnem olasz szó, a j^lvíid. szűrös alakok ajkáról. A szobám egyenest az udvarból nyilt. magányos udvarból, különálló, öreg épületben. A szoba nagy volt. kongó, mint egy terem, különös barnaszin falakkal, alig egv pár bútor ácsorgóit benn. Be amint az ablakon kinéztem, elállt a lélekzetem. A havasok meredtek előttem, fenyegető közel és élesen . . . amilyent még sohasem láttam. Mintha ezentúl .ők t lennének társaim a barbárok közt; úgy álltam ott, elhagyva mindenkitől. messze és egyedül, e zord szépség kietlenében, mint egy elvará* zsolt. —- Óh kulcs . . . kulcs nem kell itt . . . senkise jön itt be ... — biztatott egy öreg zsidó asszony. Magamban vacsorálíam, egy bus vendéglőben, kissé korán, és baktattam haza. A sivár udvar holdvilágban ázott, az ajtómon valami titokzatos jel: kis üvegtokban összesodrott irás, mint ósdi zsidóknál szokott lenni (amit én még nem tudtam akkor). Szerettem volna, mégis, kulcsot. bezárkózni . . . Ahelyett a villanyt csavartam föl, az van (vízesés adja az erőt. még a pajták is villanyfényben úsznak.) Fölfénylett a termem, valami barátságtalan, rideg fényességgel, ahogy nagy és .üres helyiségek szoktak. A hegyek sötéten néztek be s megtöltötték a szobát. Idegesen csuktam le a spalétákat, s most igazán magamra maradtam, oly csöndben. mU hez még nem éreztem hasonlót; igen: érezhető csönd volt, szinte ki- S áltó némaság, nem az a fajta, amc- Slyik megbuyik s észrevétlen, negativ. semmiség marad. Ez pozitív csönd volt, hangosabb minden hangnál, létező valóság, mely ellenállhatatlan hangsúlyozta jelenlétét. Igy^ hiányzottak a csönd rendes apró és diszkrét zörejei; s éppen azért élesen és tisztán lehetett hallani magát a Csön; döt. amit oly ritkán hallhat meg az ; ember, de amikor meghall —az iszonyú! Mit csináljak? Korán volt még ... aludni nem tudok . . . könyvet egyelőre nem hoztam magammal, csak íj Cloomberi Rejtély volt kezemnél. Ez egy elhagyott ódon kastélyról szólt, ahol titkok laktak, elfeledt és hazajáró bűnök, különös hangok, jelenségek . . . Naiv rémség és szuszgesztiv olvasmány ilyen hangulatban; egyszer csak azon vettem észre. hogy nem merek fölnézni belőle,' nem merek körülnézni a szobában. íjAz a gyermekkoromból ismert érzés g szállt meg, hogy valaki áll mögöttem valaki néz a vállamon át a könyvre . . . Leráztam a varázst, megfordultam. A szoba fényben állott, a bútordarabok szinte eltűntek a világosságban, fölnyitott pakktáskám a földön hevert, rendetlen és barátságtalan. órámra néztem: éjfélre járt. — Lefekszem. — gondoltam. Qyorsan levetkőztem: a cipőm kitettem a kettős ajtó közé (ahogy a háziasszonyom meghagyta); siettem visszahúzni kezem s betenni az ajtót, mintha rémtől félnék; s aztán levetettem magamat az ágyra. És ekkor jött ... a rém. amitől féltem tűdé egy pillanatra se komolyan . » . mégis megtörtént. leta- I gádhatatlan. szivdobogtatón, lélek* I zctállitón. I Az ágy megrendült alattam s ki* I vetett magából, s Igen, szóról-szóra. S e percben I minden mintha himbált volna a szobában, az árnyékok gúnyosan tánfcoltak s én szédülve és riadtan áll* |tam a fényben, borzadva a magya- I rázhatatfantól. keresve egy csöpp I homályt, melyben a titkok nyitja rej- i tőzhetik. I De minden csupa fény volt, s gon* Í dőlni sem lehetett megoldást. Mi ez? Képzelet? Elvarázsolt szó* ba? S újra az ágy felé léptem: de most meg láthatatlan meglökött valaki, meginogtam s kapaszkodnom I kellett. (Micsoda titok, szerelem? gyilkosság? tütja ezt az ágyat.) Végjre mégis, dacos bátorsággal, elnyúl* ,tam a friss párnahuzaton, s kezembe vettem a könyvet, lapjain még mindig hintáit a fény . . . Sokára birtam aludni, akkor is égő lámpánál nyomott el az uíi fáradtság. Reggel szerettem volna magammal elhitetni.'hogy mindent csak álmodtam! Említsem a dolgot valakinek? Oly lehetetlenül hangzott! De mily nagy lett csodálkozásom, mikor az első kérdés hozzám a hivatalban igy szólt: I — Hogy aludt, kolléga? Felébredi l éjfélkor? — Mi történt éjiéikor? — hebegtem. , ___ — Nem tudja? Földrengés? Itt elég gyakori - - '• ■
