Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-08 / 152. szám
Ära egy és fél dinár 1 mm %# XXIV« évfolyam ssgiMB&ss amnRBSS • -Siiitóka, PÉNTEK 1923. jmilus 8. 152. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben 7ELEFGM SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztősét* 5-iö-lefizetést ár négytáéne 135 dinár SZERE-ÉSZTóSfiGt Kralja Aiesaudra-viisa 4 szám alat híaríóhivatalt Kralja Mexanara-uiica 1 (Lelbach-palota) Lenin szövetségesei Nemrégiben Lloyd George a legtisztább fejű és legeiőrelátóbb angol politikus cikket irt Oroszországról. A cikk, — mely az an gol-orosz közeledés szempontjait körvonalazta — egyik passzusé, ban a volt premier hangsúlyozta, hogy az orosz cári reakció brutális politikai önkénye készítette elő a bolsevizmust, azt a politikai rendszert, amely a polgári társadalom fölött ma egyedül kormányképes erő az orosz földön. A cári terrorizmus börtönlevegőjében alakult ki a kommunista terror pszihológiai bázisa, a szuronnyal, akasztóié val és középkori bigottsággal kormányzott Oroszországban, ahol a nagy tömegek éhségét, a muzsikok elégedetlenségét, ha már kellemetlen volt, Szibériával csapolták le az orosz cári hatalom urai, akik a hazát mindenkor következetesen összetévesztették előjogaikkal. Lloyd George-nak ez a kritikai álláspontja nem újság és nem hoz eredményt a demokratikus politika számára. Régi és banális igazság Lloyd Géorge igazsága, amely éppen azért, mert százszor kipróbált, intés és figyelmeztetés lehet azoknak, akik még mindig nem tanulták meg, hogy a reakció a legjobb és leghatásosabb politika a bolsevizmus előidézésére. Lloyd George nem adresszálta ezt az üzenetet a francia kormány címére, amely ma, mint a nemzetközi ellenforradalom vezetője, a legelőkelőbben visszautasít minden józan tanácsot, pedig az utóbbi napok német eseményei direkt Franciaország részére formulázták meg ezt a banális igazságot. Franciaországnak a német jóvátétel ügyében tanúsított intranzingensen reakciós magatartása ma ismét összegyűjtötte Németországban a bolsevizmus robbantó anyagait. És Franciaország ma újból szemlélője lehet annak a szociális viharnak, amelyet ő vetett ei, katonáival, kíméletlen imperializmusával és következetes „békepcütikájdval." Az éhező tömegektől nem lehet azt követelni hogy nyugodtan és békességgel várják a megváltó fordulatot: és Poincaré, a német nagytőke aszszisztálásável csak a német éhségterületet bővíti, csak az utcai zavargásokat és a szociális elégedetlenség egyéb kirobbanásait teremti meg. Ma Németországban ismét az a helyzet, hogy a polgárháború minden pillanatban végigsöpörhet rajta, minden pillanatban fegyveres harccá fajulhatnak a munkástömegek bérmozgalmai. Trockijnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy Poincare és a német nagytőke Szovjeíoroszoiszág szövetségesei, még pedig hü és őszinte szövetségesei, akik többet tesznek a fórra dalom érdekében, mint a komu nista pártok valamennyien. Mióta Európa a béke esztendeit ii, Németország volt mindig a bolsevizmusra leginkább reagáló terület. Az osztályellentétek a német társadalom testén voltak mindig a legkiütközőbbek, a német földön piroslott legtöbbször a kommunista zászló. Öt év alatt néhány kritikus válságon ment át Németország a francia kormány könyörtelensége és a nagytőke rideg kíméletlensége folytán. Nem is egyszer olyan éles volt a krízis, hogy a boisev zmus fölülkerekedését csak véletlen akasztotta meg. A válság periódus ismét bekövetkezett, a német munkásságot ismét lázadásokba kergette az éhség: a bolsevizmus réme megint kisért Németország borús horizontján. Franciaország és a német nagytőke nem tanult a régi példákon: a jóvátétel nevében újra nyomorba taszították a német népet, amely, addig játszanak a tűzzel, mig végül is komolyan veszi majd a játékot és bolsevizmussal fizeti meg Franciaország számláját. Ezt pedig talán Poincaré sem akarja . . . I Pasics nem hajlandó föderációról tárgyalni Ä miniszterelnök feiszőialása a parlament csütörtöki ülésén Beszéde lehetetlenné teszi a blokkal való további tárgyalási A csütörtöki nap nagy politikai eseménye Pasics , miniszterelnök parlamenti beszéde. Ez a beszéd valószínűleg fordulópontot jelént a kormány egész eddigi politikájában és a jelek szerint véget vet a löderalista blokkal folytatott tárgyalásoknak. Pasics miniszterelnök nyíltan centralista álláspontra helyezkedett és élesen szembe szálit minden föderafista törekvéssel, ezzel elvágva az útját a blokkal való megegyezésnek A miniszterelnök beszédének a hatása azonnal érezhető volt a politikai pártokban. A demokraták, akik eddig ellenségesen viselkedtek a kor mányal szemben, már másképp Ítélik meg a helyzetet, mert Pasics beszédéből a maguk áltamjogi álláspontjának a győzelmét látják. Hozzávéve még Szrskics miniszternek keddi beszédét, a helyzet a jelek szerint most már úgy fog kialakulni, hogy a radikálispárt teljesen elszigetelve marad és egyedül fogja folytatni a centralista politikái. A klerikálispárt egyik vezére ki is jelentette már a beszéddel kapcsolatban ,hogy Pasics mostani politikája folytatása a koalíciós politikának, azonban még erélyesebb formában. A parlament nagyfontosságu ülését csütörtök délelőtt 9 órakor nyitotta meg Jovanovtcs. Ljuba elnök Először Stojadinovics pénzügyminiszter és Markovies igazságügymi niszter válaszolnak több hozzájuk intézett kisebb kérdésre, majd áttérnek a napirendre, amelyen a kormánydeklaráció fölötti vita szerepel. Az első szónok Ajanovics Ajdar dzseniiet-képviselö, aki Vukoszav- Ijevics demokrata beszédére válaszol és klubja nevében kijelenti, hogy a délszerbiai törököknek Kemallal nincs összeköttetésük és az állam legioyalisabb polgárai közé tartoznak. Csak a demokrata tisztviselők denunciálták őket államelleneseknek. Utána dr. Hohnyec klerikális képviSUö kćz,đi meg beszédét, azzal a bejelentéssel, hogy pártja a kor mány-deklaráció ellen fog szavaz ri. Támadja a kormány külpolitikáját és erősen pánszláv álláspontot kép' visel. Beszél az Ausztriában élő szlovénekről, akiknek még nem ismerték el nemzetiségi jogaikat. Erős represszáliákat követel ezért a kormánytól, különösen a németekkel szemben kíván retorziókat az iskolák terén. Követeli az Oroszországhoz való közeledést, a szovjettel való diplomáciai viszony felvételét és kereskedelmi szerződés kötését. Áttérve a belpolitikai kérdésekre, hangsúlyozza, hogy csak a megegyezés utján lehet az államot berendezni. Az egyesülés úgy jött létre, hogy a horvátok és szlovének, mint független népek egyesültek a szerb királysággal, ami megegyezés alapján történt. Állásttoglal a centralizmus ellen és föderációt követel. A klerikálispárt feltétlenül az alkotmányreviziót vallja. A klerikálispárt szónoka után általános figyelem közepette Pasics miniszterelnök emelkedik szólásra. Azzal kezdi, hogy nem akart ugyan a vita során felszólalni, de az előtte szóló okfejtése kényszeríti erre. Ismerteti a centralizmusi; amely szerinte nem olyan formájú, mint azt a klerikálispárt szónoka beáliitotta. Szükség van a centraliszflkus államra, mert csak így lehet védekezni az ellenségekkel szemben. Részletesen ismerteti a délszláv egyesülés törénetét a Balkán-háborútól kezdve és ismerteti a szerb nép küzdelmeit az egység létrehozása érdekében. A háborút is csak azért folytatta Szerbia — mondja — hogy létrehozza a szerbek, horvátok és szlovének egyesülését, mert tudta, hogy, ha ez pent, sikerül, tikkor az Szerbiának is bukását jelenti. Az egységet először az úgynevezett Jugoszláv Kotttité mondotta ki még a háború alatt, amely komitét ő hivott életre és ugyancsak ő ismertette azt el a nagyhatalmakkal. Csak később került ezzel a bizottsággal konfliktusba, mert a komité azt kívánta, hogy a nagyhatalmak, mint önálló hadviselő felet ismerjék el, ä mihez nem járulhatott hozzá, mert akkor Szerbia viselt háborút. Ezért Trumbicscsal összeütközése is támadt. Végül, mikor a szerb csapatok áttörték a bolgár frontot és megszállták Bosniát, Dalmáciát és a Bánátot, megtörtént az egyesülés az összeomlott Ausztria-Magyarország szláv népeivel. — A szláv népeknél tradíció á széthúzás — folytatta Pasics miniszterelnök — amely most is felüti a fejét. A föderáció széthúzást jelent, pedig egységes államra van szükség. Ellensége a diktatúrának és csak parlamenti kormányzást tud elképzelni. A föderáció azonban lehetetlen azért is, mert nem tehet megvonni a földrajzi határokat a három szláv, nép között. Az állam belső berendezéséről lehet tárgyalni, de csak az állami egység alapján. Pasics miniszterelnök egy teljes óra hosszat beszélt és a képviselők egész idő alatt feszült figyelemmel hallgatták, a radikálisok pedig sűrűn szakították meg tapsaikkal. Az ellenzék tagjai a szónoki emelvén# körül helyezkedtek el és a klerikálisok, különösen pedig dr. K°rosee látható és egyre fokozódó izgalommal hallgatták Pasics beszédét. Ezután rövid szünet következett, ami után Lázics Voja a földmivespárt nevében rövid nyilatkozatot olvasott fel arról, hogy a pártnak mért nem sikerült koalícióra lépni Pasics kormányával, majd Salih Balics muzulmán képviselő válaszolt Szrszkics miniszter beszédére. Erre a felszólalásra még Andrics Vlada radikális képviselő reflektált, majd fél egy órakor bezárták az ülést és a kormány-deklaráció fölötti vita folytatását péntek reggel kilenc órára halasztották. Pasics miniszterelnök beszédének a tulajdonképpeni hatása csak egykét napon belül fog teljesen kialakulni, azonban annyi már most is megállapítható, hogy az a pártok nagyrészében óriási meglepetést idézett elő. A blokkal való tárgyalások eredménye ugyan eddig is bizonytalannak látszott, azonban politikai körök véleménye szerint Pasics csütörtöki beszéde után mát! szó sem lehet arról, hogy a tárgyalások fonalát újból felvegyék. A miniszterelnök csütörtöki beszédében leszögezett álláspontja mindenesetre lényeges újabb fordulatot jelent a kormány; belső, politikájában.
