Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-08 / 152. szám

ZoTđaf.

BACSMEGVEI NAPLÓ

3923, junius 8.

Pietikoszits főispán

nem mond le

Újból cáfolja a lemondásáról elterjedi híreket

A suboticai radikálispárt vezetőinek a városi vezetőség ellen felvett harca és a városi tanács fokozottabb ellenőrzésének terve — mint ismeretes — élénk elkedvetlenedést idézett elő a suboticai városi tanácsban és mivel Pietikoszits András dr. főispán a legutóbbi napokban perfektuálta házának eladását is. ezekből a körülményekből szerdán ismét olyan kombinációk vetődtek fel. hogy a főispán távozni készül állásából. Ezekről a hírekről íentartással beszámolt a »Bácsmegyei Napló« csütörtök reggeli száma is, azonban azonnal hozzáfűztük a cikkhez azt. hogy Piciikoszits főispán távozása aurái kevésbé valószínű. mert még legutóbb is ö maga cáfolt meg minden ilyen hirt.

Pietikoszits főispán maga is újólag a leghatározottabb formában megcáfolja távozásának hírét. A főispán munkatársunk előtt a következőket mondotta:

— Tény az, hogy az egyik házamat eladtam, azonban ez egy teljesen magántermészetű ügylet amelyből nem lehet semmiféle politikai következtetéseket levonni. Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy szó sincsen távozásomról, sem felsőbb helyen nem foglalkoznak elejtésem tervével, sem pedig én nem gondo-. lók arra. hogy lemondjak.

— De ennek nem is volna ma egyáltalán semmiféle oka. A politika! Helyzet ma nem olyan és a felek szerint belátható időn belül nem is várható 1 olyan fordulat, amely szükségessé tenné távozásomat, a radikálispárt egyes tagjainak mostani akciója pedig, amely a város pénzügy gazdálkodásának .ellenőrzésére irányul, egyáltalán nem ok arra bogi? ezért a lemondás gondolatával foglalkozzam.

— Sejtem különben, hogy a távozásomról állandóan forgalomban levő liirek milyen oldalról erednek. Hogy ezek mennyire alaptalanok, arra jellemző, hogy a sombori közjegyzőséget. amit ugyanezen hírek szerint állítólag nekem ígértek, már

azóta be is töltötték és. hogy házeladásom' mennyire" nincs összefüggésben az állítólagos lemondás tervével. arra csak annyit akarok még kijelenteni, hogy akkor, ha a viszonyok úgy alakulnának és csakugyan távoznék állásomból, akkor sem hagynám el Suboticát, hanem továbbra is itt maradnék.

Pletikoszits főispán nyilatkozatát mintegy kiegészíti az a más beavatott forrásból eredő értesülésünk, hogy a radikálispárt egyes vezetőinek akciója, amely a városi tanács fokozottabb ellenőrzését sürgeti, nem

I idéz semmiféle változást elő a városi ■j közigazgatásban.

I A városi közigazgatásban a jelenlegi vezetőségnek legkomolyabb ellenfele : a bunyevác-sokác-párt. a mely azonban a politikai helyzet tisztázásáig, illetve a blokk és a kor; Hiány viszonyának kialakulásáig nem veszi fel a harcot a városi vezetőség ellen, annál kevésbé, mert a párt bízik abban, hogy az uj községi választások amugyis- lényeges eltolódásokat és változásokat fognak eredményezni a suboticai városi közigazgatásban. . ••

Vetsera Mária tei«

Rendőri jelentés a temetés lefolyásáról

Kél apa

Irta: Földi Mihály

A férfi a fiával beszélgetett, akit ma először vitt el az Operába. Mignont játszották, az első felvonás véget ért. Most hárman állottak a büfében, az apa, az anya és a tizenkétesztendős fiú.

— Nos. tudod-e Goethe versét? -kérdezte az apa és sovány, ideges ujjaival végigsimitva fia hosszú, barna haját. már mondta is a szélesen hömpölygő sorokat: »Kennst du dass Land...«

A fiú felemelte a fejét s kissé elpirulva lelkesen folytatta: »Wo die Zitronen biühn... fm dunkel Laub die gold Orangen blühen.«

S az anya. kiegyenesedve és jóíesőu, belezenélt a harmóniába: »Ein sanfter Wind vom blauen Himmel...«

A férfi fogta a fiú fejét és szeretettel nézte felesége verset mormoló száját, meg-megvillanó szép fehér fogait, de hirtelen eikomorodotí és szorongva nézett az egyik ajtó felé ahol az aszszony valami rendkívülit láthatott, mert feltűnően elsápadt. Meleg, szürke szeme mereven kidagadt, nemes orra riadtan megfeszült s nyakán a bőr megreszketett.

A baloldali ajtóban két férfi jelent meg. Apa a fiával. Mosolyogva, jóked.vü beszélgetésben érkeztek s mentek a büféasztalok felé. A két férfi egykorú lehetett, a most megjelent fiú egy-két «vvet fiatalabb a üoethe-vers szavalatánál.- Ezek hárman csöndben állottak s egymást nézték, A férfi a feleségét, a fiú az apját meg az anyját.

A fiú megszólalt: — Apa. ki volt az la fiú. akit anyával néztetek?

Nem kapott választ.

— Menjünk, mert csöngettek. — “nondta a férfi s megindult. Az asszonyiá lépett egyet, aztán megint megállt.

A mayeríingi tragédia után azonnal működésbe lépett a bécsi rendőrség. hogy a tragédia részletei lehetőleg titokban maradjanak. Ezért volt szükség Vetsera Máriának gyorsan és titokban való eltemetésére és ennek a temetésnek a lefolyásáról Habrda báró későbbi bácsi rendőrfőnök Taaffe gróf miniszterelnöknek a következő jelentést küldte:

»Január 31-én déli tizenkét órakor azt a megbízást kaptam, hogy a heiligenkreuzi, kolostor főnökétől, engedélyt kérjek a Mayerlingben öngyilkosság által meghalt Vetsera bárónőnek a kolostor temetőjébe való eltemetésére és• szerezzek a szóixtnforgó halott számára koporsót. E megbízatás végrehajtásáról a következőket bátorkodom alázatosan jelenteni:

Közvetlenül a- megbízás- vétele' után Gorup báró biztos úrral ijakkeron elindultunk és félnégykör líeiíigenkreuzba érkeztünk. Rögtön " 'a preiátusj hivatalba siettünk, és átadtuk Grimböck apát urnák ö cxcellen.ciája Bömbeltes gróf főudvarntester ’levelét. A prelátus tir kisethf^éni aggodalmait könnyű, szerrel , étós.z'iatttik s nem is volt szükséges, hogy a való tényállást teljesen elmondjuk.

Úgy mondottuk.az apát „urnák, hogy a bárónő Mayerling kőzetében, de még a kastély területén öngyilkossá lett. akit. nem az allandi'temetőben. hanem a törvényes rendelkezések figyelembe vételével, de min-A fiú az apja után sietett s meg akarta fogni a kezét. Az apai kéz hideg volt s nem szorította át a fiú ujjait. Sietett előre, hátra sem nézett. Bement a nézőtérre.

Pár pillanat múlva helyet foglalt mellette az asszony is. a fiú is. Már a fiú sem beszélt. Hallgattak mind a hárman.

Alig sötétült el a nézőtér, az asszony helyet cserélt fiával s a férfi mellé ült. Kezét kinyújtotta a férfi keze felé. de az elvonult, makacsul, fagyosan eltávolodott tőle.

— Mi bajod? — súgta ekkor az aszszony.

A férfi vállat vont.

— Én nem tehetek róla hogy köszönt. Nem tilthatom meg neki. És nem fogadtam. Elnéztem a feie fölött. És nem láttam már tiz esztendeje. véletlenül sem. Mi bajod? Ez már betegség.

— De a fiát láttad? — tört ki a férfi kissé hangosan, úgyhogy az előtte ülök hátra fordultak.

Vártak, míg elterelődik róluk a figyelem. Akkor megint az asszony szólalt meg.

— Láttam. Mi van vele?. Tehetek róla, hogy neki is van gyereke? Hogy talált asszonyt akit szeret, akivel boldog?

Most már oda fordította fejét a férfi. — De arról tehetsz, hogy a gyereke pontosan olyan, mint az én .fiarri. Érrői te tehetsz.

— Szörnyűség! Ez betegség!

— Miért betegség? Betegség az, hogy látok? Látom, hogy egy fának gyümölcse mindkettő. Égy a nézésük, égy a mozdulatuk egy a termetük, a testtartásuk, Orruk, szájuk., szemük,' még.;n lábuk is annyira egyforma, hogs'-, csak testvérek hasonlíthatnak így egymáshoz.

— Minden gyerek hasonlít kicsit a

másikra •— sóhajtott az asszony.

den feltárás nélkül a heiligenkreuzi temetőben kellene eltemetni, lehetőleg még ma éjjel vagy legkésőbb holnap korán reggel.

Az apát ur csupán a kolostor gondnokát értesítette a temetésről, kijelentette, hogy minden feltűnés elkerülése végett szívesen látja a bizottságot, mint a kolostor vendégeit, kiknek éjjeli szállásáról is gondoskodik, engedélyt adott rá. hogy a koporsót rögtön megcsináltassuk a kolostor asztalosmühelyében és végűi utasította a sírásót, hogy a szükséges sirt estéiig ássa meg.

Mialatt én megbizatáímk első részének elintézéséről chiffre-táviratot küldtem Becsbe és várakoztam a badeni bizottság megérkezésére, azét Jatt Gorup báró a sötétség beálltával. feltűnés nélkül Maycrlingbe hajtatott. ott levelet hagyott Stockau gróf számára, hogy bennünket a holttest elindításáról és útjáról értesítsen; azután három detektívet hozván magával, viszatért Heiligen, kreuzba.

T.iz órakor .este feltűnés nélkül azt áz ,értesítést kaptuk Stockau gróftól, hogy . a holtestet hozó . kocsi éppen mpst halad Saftelbachon keresztül Meiíigepkreuz felé.

Erre Gorup báró a kocsi elé sietett a mayerlihgi útra, hogy észrevétlenül behozza Heiligenkreuzba, jón pedig a titkos rendőrökkel és a sírásóval a temető elé mentem, hogy ott várjam be a halottat hozó

— Főként akkor, ha közös apjuk, vasty anyjuk van.

Többet nem beszéltek. Elmélyedték gondoiataikba. érzéseikbe, régi esztendők emlékei rajzottak fel körülöttük.

Ki az apja gyereküknek?

Tizenhárom esztendővel ezelőtt, házassásuk második évében, szakadt rájuk ez a bizonytalanság ez az enyhithetetlen gyötrődés. A férfi megbetegedett s egy álló esztendeig tehetetlen roncs volt.

A Tátrában éltek akkor ott kellett visszanyernie egészségét, életerejét a férfinek. Heteken át velük volt egy régi barátjuk, az az ur. aki ma este gyermekével együtt eléjük bukkant. Akkor még legényember volt. Gyanakodott: szótlanul féltékenykedett.

Lassanként meggyógyult s a lelkiismeretes ápolónő ismét szerelmes feleség lett. Barátjuk akkor váratlanul, kissé feltűnően elbúcsúzott. Búcsúzni akart-e. vagy belekényszerült az elutazásba ... ki tudja? Itt kezdődik- az örökké megoldhatatlan rejtély. Aznap korábban tért vissza sétájáról, a megszokott öt óra helyett már egynegyed öt órakor hazatért szanatóriumi szobájukba. Ezen a napon az asszony nem kisérte el azt mondta, fáradt és pihenésre vágyik.

.Két embert talált a szobában.Az aszszoáyon kívül a barátját is. Az asszony karosszékben iiit, a férfi előtte térdeit, egy szavukat sem sikerült ellesni, csak dzt. amit már akkor mondottak amikor megpillantották öt. Az asszony látta meg' és egy pillanat futó sápadtságai után- nyugodtan, az erős nők végtelen * nyugalmával mosolygott. — Képzelje, mondta’— barátunk elutazik s csak térdenállva tud bűcsuzkodni.. Nem tud le-ÍAszokni arról, hogy királynőnek nézzen.

— Ugv van. királynőm. — nevetett a barát is és tréfás mozdulatokkal verdeste nadrágját, mintha beporosodott volna.

urakat. Stockau gróf és Baltazzi

Sándor pedig a halottal a temetőbe kocsiztak.

A rendkívül kedvezőtlen idő miatt — vihar volt és jeges eső — kocsi út nagyon sokáig utartott. Stoekati gróf fiakkerese kénytelen volt a jeges. hegynek vivő országúton megállitani a kocsiját, hogy uj srófokat csavarjon a lovai patkójába s így a kocsival hóleplen szakadékon keresztül csak éjiéikor érkeztek a temető kapuja elé.

Stockau gróf. Baltazzi ur, Gorup báró és én kiemeltük a halottat u kocsiból s négyen vittük a halottas kamrába, ott lefektettük az előre elkészített koporsóba, aztán rövid idő múlva együtt visszamentünk a kolostorba.

A gonosz idő miatt a sir megásása a kellő időre nem is sikerült és Gorup bárónak, aki hét órakor már a temetőben volt. csak sok biztatással sikerült annyira vinnie a sírásót, hogy kilenc órára készen lett a munkájával. Csak most szögezték be a koporsót, miután a prior beszentelte a halottat.

Olyan vihar tombolt és olyan süni eső zuhogott, hogy a gyászoló rokonok. Gorup báró és én segítettünk a sirt beásni és rendbehozni, mert az egyetlen sirásó egymagában sehogy se boldogult volna a nehéz munkával.

Természetes, hogy ennyi idegen ember jelenléte nem maradhatott a kis Heiligenkreuzban teljesen ismeretlen. Ám az egyházi urak biztosítottak bennünket feltétlen titoktartásukról. kezességet vállaltak embereikért, s igy nagyon valószínű, hogy a heiligenkreuzi lakosok nem gondolhatnak egyébre, minthogy a trónörökös ő császári és királyi fenségének elhalálozása alkalmából nagyobb bizottság működött a mayeríingi kastélyban, amely éjszakára igénybe .vette a : kolostor közismert vendégszeretetét.

A sírásó, és az asztalos, akiknek* szintén szerep jutott, viszont néni gondolhatnak egyebet. minthogy közreműködtek annak a hölgynek: az eltemetésénél aki itt Mayerling közelében öngyilkossá lett.«

Vetsera Mária sirját a rendőrség továbbra is megfigyelte, amit több rendőri jelentés bizonyít.

Nem beszéltek és nem találkoztak többet. Még a szakításról sem beszéltek, a férfi arca a bucsuzásnak ezen a délutánján megközelíthetetlen szinte parancsoló kívánságot árult ei. És egy hónappal később az asszony tudtára adta férjének, hogy anya.

Anya... de ki az apa? dobbant bele a kérdés a férfi életébe. Ez a fiú nem őrá hasonlít, ez a fiú annak a testével, annak a testéből éh

Együtt vacsoráztak, színház után. otthon. feszült csöndben. Vacsora után a férfi szivarra gyújtott, fejét füstbe burkolta. A fiú hozzá lépett egy sereg könyvvel, füzettel, iskolai ügyekkel.

— Apa, még nem hallgattál ki, — mondta. —- Kész a magyar dolgozatom is. Cime: Egy téli este falun.

— No olvasd fel. — vetette oda S összeszoritotta fogát.

A fiú olvasni az apa pedig egyre élénkebb^n figyelni kezdett.

— Tetszik, apa?, — kérdezte, amikor: a végére ért.

A férfi lehajtotta fejét. Mellében kábító melegséget érzett, kezében a szivar reszketett. Érezte, hogy szeme megtelik könnyel. Most odapillantott a fiú arcára s látta rajta a szorongó várakozást. tetszik-e a dolgozat vagy sem.

Lehet, hogy nem a fiam. — muzsikált most szive körül a melegség —- lehet. hogy nem én indítottam életre. De én tanítottam beszélni, én tanítottam gondolkozni, az én szavaimat ejti ki. az én gondolataim élnek benne tovább. A nyers formát én gyúrtam szoborrá. Ki az apja ki az igazi apja?

— Tetszik — röpDent el ajkáról és kinyújtotta kezét. Mellére vonta a fiút és megsimogatta a fejét. Feje a fejére hanyatlott, a két test forrósága egymást melegítette.

Az asszony pedig lassan hozzájuk Hajolt és megcsókolta a férfi kezét.