Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-28 / 172. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 28. A sötét paraszt: Ez az. igen tisz- f telt közbeszóló, ezért nincs ló. amikor sakkot kel! adni az ellenséges királynak. Követeljük, hogy az öszszes lovak maradjanak bent a tábla területén. Egy hang: A királykérdésről beszéljen-A sötét paraszt: Ugyiátom. hogy nálunk az egész játék a királsdíérdés körül forog. Kapcsoljuk ki a. királykérdést, térjünk; át a köztársaságra 5 és merem állitani. hogy egyszers- ■ mindenkorra meg fognak szűnni a fojtogató matthelyzetek. Követeljük f továbbá, hogy ne hozzanak be nu>ne-; rus c!a\isust a gyalogokra, hogy " csak minden ötvenedik gyalog lehessen vezér. Mi mindnyájan vezérek akarunk lenni! A világos paraszt: Sztambulijszky ■ •s paraszt volt. mégis vezér lett be- ! lőle! jl Egy futó: Le is ütötték! A sötét paraszt: Ezek után előterjesztem a határozati javaslatomat. 1. Követeljük a matt megszüntetését, minden parti ezután remivel-CIRKUSZ Sakk! — a konzervatív sakkjátéknak (Szín egy sakktábla a Lloyd klubban. záróra után. A figurák éppen gyűlést tartanak.) Egy sötét paraszt: Tulajdoképpen azért hívtam egybe önöket, hogy megbeszéljük, milyen lépéseket kell tennünk helyzetünk megjavítása érdekében. Egyben tudomásukra akarom hozni azt a hangot, amellyel a sajtó nagyrésze velünk foglalkozik. Egyik lap a napokban analizálta Ma- jj róczy egyik játszmáját és többek között a következőket irta: »A parasztok felvonultatása egyáltalán nem jött számításba az értékes játszmában«. Nem is szólva arról, mélyen tiszteit barátaim, hogy bennünket úgy aposztrofálnak, mint akik egyáltalán nem jövünk számításba a játszmánál, főleg tiltakozom az ellen hogy bennünket, dolgozó kisgazdákat »parasztoknak« nevezzenek. Mi azért alakítottuk mar a kisgazdapártot, hogy jogainkat biztosítsuk és most azt látjuk, hogy sakkfigurák módjára ide-oda tologatnak bennünket. Egy világos paraszt: Kolléga ur tulsötétnek látja a helyzetet! A sötét paraszt: Beismerem, hogy én talán kissé sötét szemüvegen keresztül nézem az eseményeket, viszont önök. világosak, talán nem látják elég világosan az intrikákat, a midőn minden szimpla cselnek beugranak. Mi jól meggondoljuk minden lépésünket és azt akarjuk, hogy lépési szabadságunkban ne legyünk" korlátozva. Miért léphetünk mi egyszerre csak egy kockát akkor, amiidőn a futárok diplomáciai útlevéllel, vizűm nélkül bebarangolják az egész táblát? A királygyalog: Lóugrásban is akarunk menni! A sötét paraszt: Ami a lovakat illeti. arról őszintén fogok beszélni, j mert nyilt titok, hogy a legtöbb ló már a játék elején eltűnik a tábláról. A világos paraszt: Kicsempészik a lovakat az országból! végződjön. Remijjük. hogy ez igen méltányos elintézés. 2. Apiésztussé rendszernek vége. A legérintett báb a jövőben nem köteles indulni. Ezután mindenki akkor indul, amikor neki jóiesik és kiki odalép, ahová akar. Más pártba való belépés azonban szigorúan tilos. 3. A lovakat nem szabad a tábláról kivinni, csak kiviteli engedélylyel. 4. A »parasztokra« vonatkozó korlátozás szűnjön meg, s ezutá’n mindenki lehet tetszése szerint vezér, bástya, vagy futár. Lóvátennj azonban nem hagyjuk magunkat. (Nagy éljenzés. Szónokot éppen számosán akarják üdvözölni, amikor bejön a pincér és az összes figurákat demokratikus összevisszaságbet,: bedobja a skatulyába.) A sötét paraszt: (egy bástya alá került, nagyot sóhajt). Megakadályoz a mai kormáyzat minden tisz Stességes akciót. Ahogy megmondtam az igazat, erőszakkal fel oszlatták a gyűlést. Stella. A magerlingi akták margómra A mayerlingi ásatások nem végződtekj a várt eredménnyel, csak kevés uj adat került felszínre néhai Rudolf trónörökös koporsójának harmincfolytatásos felnyitása alkalmával. Aki végigolvasta a mayerlingi tragédiáról közzétett aktákat, nem lett sokkal okosabb: tőlük és ma sem mondhat biztos ítéletet arról, mi történt a császári vadászkastélyban: kettős öngyilkoság. Szerelmi gyilkosság, vagy politikai merénylet? Az akták közlése előtt ugyanis ekezött a háromféle föltevés között oszlottak meg a vélemények és a most nyilvánosságra hozott különböző okiratok — noha csoportosításuk úgy történt, hogy a kettős öngvilkosság verzióját tegyék elfogadhatóvá — nem tisztázták eléggé, hogy ez a hivatalos magyarázat csakugyan fedi a valóságot. Mindenekelőtt meg kell állapitani, hogy a mayerlingi gyilkosságra vonatkozó aktacsomónak csak nagyon kis töredéke került most nyilvánosságra: azok az okmányok, amelyek minden kétséget kizáró módon megvilágíthatnák a tragédiának a kulisszák mögött lejátszódott Malvinka fehér szárnya Irta : Sz. Szigethy Vilmos Novák főhadnagynak váratlanul lejárt egy váltója. Bankkal még talán leheiett volna beszélni, ott prolongáltak, keserű fintorral udvariaskodták, de itt uzsorás forgott a családi becsület szőnyegén. — Mit csináljuk? — kérdezte az aszszony és vizkék szemével megilletődve nézett az urára. Az vonogatta a vállát és a plafonok díszeit szemlélte. Sápadt volt, kimerült, azért ebben a komor pillanatban nem érdekelte más. min hogy lehet-e a sorozatos figurák színét maradék nélkül osztani? Először a hármas osztóval próbálkozott, majd áttért a négyre, de igy sem boldogult, mert a figurák száma tizenhét volt. — A szalmaszál! — mondta végül bágyadtan, mert közben rájött, hogy itt az ötös osztó sem diada'.maskodhatik. A szalmaszál az asszony nagybácsija volt, egy puffók kocsmáros erdélyben, akivel rossz viszonyban éltek. A barátság csak azután romlott el. mikor már a főhadnagyné asszony volt. Az öreg agglegény ugyanis túlzott rokoni szeretetet szokott mutatni az unokahugai iránt, nem csak a ritka találkozásokon ölelgette meg őket, de elvárta volna, hogy napközben is az ölébe üljenek. Hiszen ártatlan szórakozás az egész, nem is ütődhet meg rajta más, mint az elfogult férj. Csomagoltak, szó nélkül hazamentek, attól kezdve tartották a haragot. A kocsmáros néha csufondáros üzeneteket küldött, a főhadnagy nyilt gorombaságokkal válaszolt. Az asszony most nem szólt többet, a fehérnemüs szekrényhez lépett és holmikat kezdett dobálni a kofferbe. Délután ötkor pedig megcsókolta az urát, frocsit hozatott, elutazott. r-s Csak két napig tartsd még, majd jeleneteit, még mindig hat lakat alatt vannak és alkalmasint maradnak is. A mayerlingi közlemények két forrásból táplálkoztak: a Vetsera-család feljegyzéseiből és a császárhoz intézett beadványaiból ,azonkívül Larisch grófnő emlékirataiból. Az utóbbi hitelesség szempontjából teljesen értéktelen; minden sorából ordít, hogy a grófnő emlékezőtehetségét a londoni kiadó előnyös ajánlata termékenyítette meg és hogy annak a jótollu rémregénygyárosnak, aki a könyvet az egykori udvarhölgy tollbamondása alapján papírra vetette, egyedül csak a szenzációhajhászás s legkevésbé sem a történeti igazság volt a fontos. Ez az oka annak, hogy Larisch-memoárok a dráma három lehetséges magyarázata közül egyiket sem ejtik el: a kettős öngyilkosság-magyarázat mellett izgalmas legendákat ad elő Rudolf vaskazettájának titkáról és a néhai trónörökös rejtélyes kijelentéseiről, hogy a császári ház tagjainak egyik csoportja politikai okokból életére tör. A harmadik verziónak, hogy Vetsera Mary gyilkolta meg a trónörököst, amikor megbizonyosodott I arról, hogy nem akarja őt feleségül ven- E ni, szintén tápot ad a grófnő emlékiraí fainak az a megállapítása, hogy a Vet[sera-család tudott a szerelmi viszonyról és számított a — legalább is morganati- I kus — házasságra. , Az egyébként megbízhatatlan Larischemlékiratoknak ez a része minden valószínűség szerint elfogadható, noha a Vetsera-család dokumentumai egyébbel sincsenek tele, mint tiltakozással ez ellen a vád ellen. Természetes, hogy Vetseráék védekező-irata, amely természeténél fog-i va — a császárhoz intézett beadvány volt — a legtöbb részletkérdésben teljejjsen hitelesnek tekinthető, éppen ezen a I ponton szépügeíni igyekszik a tényeket. Í KEs az is természetes, hogy Vetseráék memorandumai szintén kettős öngyilkosságról beszélnek mindvégig, hiszen ha valakinek érdekében állt, hogy elfogadja ;a hivatalos verziót, még akkor is, ha az \ nem felelne meg a valóságnak, akkor öle í voltak azok. Azt a feltevést, hogy Vetj sera Mary lőtte agyon a trónörököst, még ha igy is történt az eset, nem szívesen hangoztatta volna a császárhoz intézett beadványban a Vetsera-család, aminthogy nem adhatott volna a császártól rehabilitációt váró anya annak a gyanúnak sem hangot, hogy politikai gyilkosságnak esett áldozatul a trónörökös, akit éppen a császár környezete gyűlölt halálosan. A kettős öngyilkosság mellett egyedül a hátrahagyott búcsúlevelek szólnak; a közlegények azonban kétségbenhagyták az olvasót afelől, hogy honnan származnak ezek a levelek, nem csupán mása-, latok-e és ha eredetiek nem hamisává nyok-e? Csaknem bizonyos azonban, hogy ha a levelek eredetiben lennének meg, az a bécsi lap, (Die Stunde) amely elsőnek közölte a mayerlingi tragédiát ismertető cikksorozatot, facsimilében adta volna közzé; mert ez nem történt meg, búcsúleveleket egyáltalán nem lehet b'zonyitóerej üeknek elfogadni. Az aktarengetegben két kis adat figyelemreméltó csupán. Az egyik: hogy a trónörökös és Vetsera Mary szorosabb viszonya mindössze tizenhárom napig tartott. A másik btatfisch fiakkeros vallomása: hogy ezalatt a tizenhárom nap alatt is állandóan szállított a kéjenc ten mészetü trónörökös lakására éjszakánk kint nőket. Összevetve ezt a két körülményt, el lehet-e hinni, hogy a túlzásig csapodár Rudolf öngyilkos lett szerelmi I sürgönyözök, mondta bucsuzóban. A főhadnagy elhevert még egy sort a divánon, aztán lustán fölkelt és fütyürészni kezdett. A napok óta tartó rossz kedve elmúlt, az öntudatlan lelkek sajátságával már rendezve látott I mindent s egyszerre megint nagyon szerette az életet. Különös gonddal öltözött át. félüveg szagos vizet locsolt magára s kiment a sétatérre, ahol hangversenyt adott a vendégszereplő katonabanda. A nők kalapja alá mélyen odatartotta az arcát, a varrólányokat lemucusozta s tüzesen fixirozta Fixnier segédtelekkönyvvezetőt, akit polgári körökben a veszedelmes nőhóditó hírével Hlettek. A kisváros etet úgy mondta, hogy szekirozták. Este váratlanul betoppant a tiszti menázsiba, ahol nagy rivalgással fogadták. — Hollá. du alter Háus! — mondta a zászlóaljparancsnok őrnagy, tán szalma-I özvegy lettél! Az önkéntesből lett hadnagy, akit úgy . eresztettek át az érettségin, hogy bej; csületszóval lemondott á további tudojniányos pályáról, rögtön magyarázni kezdett. — Tudniillik a középkorban meg volt a szalmaözvegységnek a külső jellege is.... Senki sem hallgatott rá, sokkal nagyobb jelentősége volt annak, hogy Novák itt vacsorái. — Elengedett az asszony? Játszott vele az ördög, nagy borivások gyönyörűségét érezte a torkában, rázta a fejét és evett. — Sokkal nagyobb dolog, mondta közben. Szinte óriási! Megvárták, mig elkészül, várták izgagatottan. akkor kiitták fenékig a spriccert. uiat hozattak. — Mondd már, mi van? — Elkergettem a feleségemet, bökte ki Novák és művészi elhallgatással föltekintett szórakozásának mindenütt való főhelyére, a plafonra. Hát ez nagy ágyú volt, kegyetlen csend támadt utána. — Ja. ja. mondta, elsőnek az őrnagy és a fogpiszkálóvaí lövészárkot vont a sótartóban. — Tisztában vagy az okokkal? — kérdezte az elsőosztályu kapitány. Helyes adatok alapján vontad le eljárásod következményeit? Novákban tombolt a derültség, szinte fájt neki. hogy nem eresztheti szabadon a kacagását. De mikor eszébe jutott, milyen kolosszális tréfa lesz ez, a vonásai megmerevedtek. — Hogyne, kapitány ur. kérlek aiásan, felelte összevont szemöldökkel, hogyne volnék tisztában. Rajtakaptam, hogy megcsalt, még pedig szégyenletes módon. El se találnátok, hogy kivel? Egy bolond légy fölébredt az álmából. repülni kezdett, minden zizzenését meg lehetett hallani a csendben. Az urak mereven, kincsan ültek a helyükön, mintha oda lennének ragasztva. — Ugy-e, meg vagytok lepve! Az én szeüd Malvinkámról ki hitte volna? Hát megmondom, ki volt a csábitó, a___ a segédkönyvvezető volt, az a gacsos Fixmer. Hihetetlen, mi? Megtaláltam a levelezésüket is. Odakoccintotta poharát a szomszédos pohárhoz, nagyot ittak, még nagyobbat hallgattak. A kapitány kenyérgalacsint gyúrt, minden mozdulatán látszott, hogy most formálja a mondanivalóját, a hüvelykujja adja az alanyt, a mutató az áíiitmányt. — Semmi kétség? — kérdezte végül. — Semmi, ujjongott Novákban a humor. — Hát tudod, folytatta a kapitány nagyon lassan, én inár-már azon a ponton Voltam, hogy figyelmeztetlek. Nagyön kényes kérdés az ilyesmi, azonban valami köze van hozzá a tiszti becsületnek is. Egy Fixmer végtére elfoglalhat bizonyos állást a polgári társadalomban, azonban egy kincstári hölgynek tudnia muszáj, hogy mit csinál. — Tessék? -- mondta kissé bambán Novák. Az agya szokatlan gyorsan kezdett működni. Tz aztán a hecc, ujjongott, felkapják . tréfámat és folytatják. — Tud..- ük, válogatta a szót a kapitány. a legnagyobb durvaság, hogy olyan emberrel barátkozzék a nő, még pedig a családi otthon szentélyében, akit a féri nem is ismer, — Ez a.: tu % t öményem is, toldotta meg az őrnagy Szintén a család küszöbén álltam, de a nagyságos asszony, mikor egyszer kínos helyzetben találtam s bátor voltam neki atyai tanácsokat adni. sírva ígért javulást. , — Hehehe, megígérte, nevetett, de már erőszakosan, Novák. Nem szerette megtartani az ígéreteit. Igaz? — Amint azt a Tóth Zoli esete is bizonyítja, gyúrta tovább a kapitány a mondatot. — Kérlek alásan, Tóth Zoli? Ezt nem tudom, mi volt, Zoli tavaly agyonlőtte magát. — Azt csinálta a bolond amiatt az izé miatt. — de ugye. egész biztos a szakításod? Nincs reparálás? — Szó sem lehet róla, csapott az asztalra Novák most már forróságtól elöntve. — Zolival már. jó féléve tartott a barátság, csodálom, hogy nem vetted észre. ott történt a szemed előtt, amikor felbukkant helyben az a francia szakálla tanár. Az a hite, hogy mindenkit hipnotizál. Hát szaladt utána minden cseléd, meg a tisztelt nőd.... pardon. Novák két tenyerébe fogta a fejét s csak bólintott. — Mondhatod, mondhatod! — Zolival találkát beszéltek meg a parkban. Aznap a tornaversenyen volt az egész város, gondolni sem lehetett, hogy valaki elveíődik a parkba. A sze\
