Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-21 / 165. szám

1923. junius 21

BACSMEGYEI NAPLÓ

A milliós modelltől—

a 70000 koronás grenadinrukátg

Hogy öltözködnek a pesti hölgyek

(A Eácsmegyei Napió budapesti munkatársától.) Ha a külföldi látogató nyáron szemléli meg a budapesti korzót, feltétlen az ötlik elsősorban a szemébe, hogy mennyi feltűnően elegáns asszony sétál a pesti uccákon. De ez a szemlélet nem optikai csalódás, mert Budapest aszszonyai valóban igen jól öltözködnek. Elsősorban természetesen nyáron, amikor kevesebb pénzbe kerül ,jól öltözködni, meri a lenge anyagok a grenadin az etarnin és százféle rokonaik nem kerülnek annyiba, mint a megfizethetetlen téli szövetek és amellett egy ügyes szauónő jóvoltából ki lehet velük hozni a vonalak szépségeit. A nyár a szegény nők évszaka, ilyenkor ők is fel tudják venni a versenyt a gazdag aszszonyokkal, akik télen prémeket hordanak, amit csak a kiváltságosok tudnak megfizetni.

Sétáljunk be egy-két elegáns budapesti női szalonba és lássuk, mennyibe kerül az elegáns nő toalettje 7‘/2-es zürichi korona mellett. A modeleken az első benyomásra az látszik, hölgy a sokszinü, tarka ruhák divatosak a nyári szezon elején. Uralkodó anyag a krep-zsorzsett, az ára — 400—450,000 korona. Házi varrónő által előállítva a harmadába kerül. A krep-maroken ruhák még ennél is drágábbak. Egyik ismert váci-uccai női szalon Kirakatában 800,000—120,000 koronás krep-maroken modelek vannak.

— De már svájci frankban kalkulálunk — kapjuk a felvilágosítást a szalon tulajdonosnőjétől. — Egy ruha 5—600 svájci frank és ezt a magánforgalom kurzusa szerint átszámítjuk.

Igen divatos anyag a krep-jissée tís aránylag olcsó 300—350,000 korona egy ruha. Mindössze ötezer dinár.

Legolcsóbb uccai ruha a fouíardselyernböl készült. Mindössze 200,000 korona és informátorunk szerint ugyanazt a szolgálatot teszi meg, mint a krepnek bármelyik fajtája.

mSE£EmSBm2MlBS5SÍ8SÍ

Spekuláné

ebédre készül

Irta: Baedeker

A kitűnő asszony a múltkor így szólt az urához, aki igen kevés részt vesz a Spekuia-ház kormányzatában:

— Amint észrevehetted, újabban sokat olvasok. ,

— Észrevettem a számlákról, amelyeket a könyvárusod küldött... És különben is helyeslem, hogy ily dolgokkal foglakozol, mert mit tegyenek az olyan asszonyok, akik nem dolgoznak a férjük üzletében? Valamivel csak kell kitölteniük a szabad idejüket« és nézetem szerint jobb. ha olvasnak, mint ha még ennél is léhább szórakozásokra vetemednek.

— Szép. hogy helyesled a közművelődésemet, de nem azért figyelmeztetlek rá. hogy jóváhagyd, hanem hogy a figyelmedbe ajánljak egy mondást, amelyet tegnap egyik tijonnan beszerzett könyvemben találtam. Hogy minő jó dolog az olvasás. csak olyankor látja az ember, amikor bölcs mondásra akad. Az irodalomtudósunk az ilyent szent esszenciának hívja, s azt állítja, hogy az ember okosabb lesz tőle.

Spekula ur türelmetlenkedni kezdett.

— Tudod, hogy az irodába keli sietnem... Mondd hát végre, hogy hangzik az a szentencia, amitől okosabb lesz az ember.

Spekuláné elővett egy könyvet s a következőket olvasta föl belőle: »Ha

— Ez valóban olcsó — mondja —,

ha elgondoljuk, hogy egyszerű fürdőruha 60—50,000 koronába kerül.

Meg is mutatja. Olyan kevés anyag vari benne, hogy valóban nem kerülhet többe.

— Na és kik csináltatnak milliós ruhát és százezer koronás fürdőkosztümöt? — kérdeztük.

A válasz egyszerű:

— Elsősorban a külföld. Aztán jönnek a kokottok. Sorrendben a vidéki asszonyok, majd a színésznők és végül a pesti asszonyok, akik

ä tőzsde szeszélye szerint költenek

milliókat vagy nélkülöznek.

— Na és hogyan öltözködnek a szegény nők, akik nem tudják a sok százezer koronás árat megfizetni?

— Grenadin-ruhát viselnek. Házilag elkészítve 50—70,000 koronába kerül.

Arra nem kaptunk feleletet, hogy mit csinálnak azok, akiknek 70,000 koronájuk sincsen . . . Mert ilyen hölgy is igen nagy számmal van Budapesten.

(S. A.)

PÉNZÜGYI POLITIKA

&

Az adóreform előestéjén

v.

Előző cikkemben felállítottam volt a következő axiómát:

»Az államra nézve teljesen vireveí lans, milyen forrásból kapja azokat a jövedelmeket, amelyekre az államháztartás rendes és zavartalan vitelére szüksége van.«

Az adó-ankét többsége addig, míg az adóreform kérdésében tárgyalt, maga is elismerte ezen axióma elvitázhatatlan helyességét, de mikor íormulázni kellett a megállapodásokat, hogy melyik rendszert kell elfogadni, célszerűségi, konzervatív és kényelmi' szempontokból elfogadta azt a rendszert, amelyet törvénytervezetként a skupstina elé terjeszt. A kivitelnél ugyanis nehéz aggodalmai vannak: lehet-e ezzel a modern, szerinte csak reális tervezettel, amelynek szószólója a fenti axióma, experimentálni, — ez az ankét szerint ugrás a sötétbe. Az ankét arra az álláspontra helyezkedett, hogy itt van előttünk a régi kipróbált adórendszer, amelyik, ha nem is jó, de legalább tudjuk, hogy mit hoz és hogyan hozza meg az államnak azt. amire szüksége van. Javítsunk és modernizáljunk egyet-mást rajta és akkor az is jó lesz és erre a kisebbségi rendszerre térjünk át majd jobb időkben. Mert hiszen a mi adózó közönségünk mentalitása nincs még egy ilyen modern adórendszerre berendezve, nincs nálunk adómorál.

ebédeket ád az ember, észrevehetően megszaporodnak a barátai«. És hozzátette:

— Hallottál már valaha ennél okosabb dolgot?

— Akárhányat.

— No, én még soha!

Spekula ur, akinek a felesége teljes bizalommal átengedte a pénzkeresés és vagyongyűjtés minden gondját, az otthonában nem volt éppen valami nagyur. de egészen pipogya se volt. s így szólt:

— Az az iró. akire hivatkozol, attól tartok, nem biztatásul, hanem fenyegetésképpen irta azt a bölcsességet, s szerény nézetem szerint azt akarta mondani vele. hogy jaj annak, aki ebédre invitál, mert a pompás lakomáért mindenki hizeleg neki, s úgy tesz mint ha becsülné őt. pedig nem őtet szereti, hanem a szakácsnőjét.

— En egyenes és nyílt jellem vagyok, — replikázott Spekuláné, — én úgy olvasok mindent, ahogy írva van. És megbocsáss, én jobban ismerem az írókat mint te. mert már két esztendeje csak velük foglalkozom. és rájöttem, hogy náluk okosabbak és bölcsebbek legfeljebb az Írónők lehetnének. Ök azonban, sajnos. még nem foglalják el a könyvtárakban azt a helyet, amely a tehetségüknél fogva megiiletti őket... Egy Írót nem tartok képesnek arra, hogy mást mondjon, mint amit gondol. Hiszen ez különbözteti meg a többi emberektől, akik mást gondolnak. mint amit mondanak! És az az iró, akinek a könyvét a kezemben tartóm, tudtán kívül nagyon jó ba-Ahhoz, hogy az legyen, hiányzik nemzetünknek a kellő intelligencia, Nincs nekünk ennek keresztülvitelére alkalmas tisztikarunk és ha minden előfeltétele meg is volna, akkor sem volna tanácsos nekünk a mai nehéz pénzügyi viszonyok mellett, ideálok után futkosnunk, amelyeket még nem próbáltunk ki és amelyeknek fiskális eredménye ismeretlen.

Első pillanatra a célszerűség szempontjából ez az okoskodás helyt állónak látszik. Ha azonban a dolgok mélyére tekintünk, azonnal látni fogjuk, hogy itt sofistikus okoskodással van dolgunk.

Először is nem áll az, hogy a meglevő adórendszert javítani, és modernizálni lehetne. Igyekezett ezt megcselekedni az előző rezsim is, de az egész eljárás csődöt mondott, mert ezek a toldások-foldások, uj adónemekkel, százalékfelemelésekkel, pótlásokkal csak még inkább rontottak rajta, úgy hogy idővel lehetetlen állapotok állottak elő, az adózó közönség rendszertelen megnyomoriíása oly visszatetszést szült, amely most az országos elkeseredésben és az örökös deputációjárásban nyer kifejezést.

Vegyük csak sorba az adónemeket.

Mit akar javítani és modernizálni a földadón?

Nézzük csak a Vojvodinát, Karátunk. mert eltalálta anélkül, hogy ismerne bennünket, hogy mire van szükségünk.

— Mire? — kérdezte Spekula ur.

— Mentül több jóbarátra. Meri hiszen poziturát kell elfoglalnunk a társaságban, s ezt csak jó barátoknak a segítségével lehet.

Spekula ur már tűkön ült. sőt állott. mert türelmetlenségében már rég fölkelt a helyéről. Szerette a feleségét mint minden oly férj. akit papucs alatt tartanak, de az irodáját és az üzletét is szerette, s most oda vágyott.

— Tégy, amit jónak látsz. — igy szólt. — De ha az ember olyan dolgot próbál, amit nem gyakorolt eddig, akkor szakértőtől kér tanácsot.

— A barátságnak is vannak szakértői? — kérdezte Spekuláné.

— Nem tudom, de az ebédeknek bizonyosan vannak... Beszéld meg az ügyet valakivel, aki már adott ebédeket vagy sokszor volt ebédre hiva.

— Talán az Elza tanárával?

— Az nagyon jó lesz. Nem hiszem ugyan, hogy valaha ebédeket adott, s azt se. hogy udvari ebédeken vett részt, de nagyon müveit ember, sok könyvet tanult, s talán volt olyan is köztük, amely arról szól. hogy kell ebédet rendezni.

Spekula ezek után az irodájába rohant, s a társadalmi kérdések megoldását a feleségére bízta.

...Mikor a tanár ur a házba lépett, s Elza kisasszonynak a szobája felél orientálódott, igy szólt hozzá Spekuláné:

— .Tisztelt tudós ur, a mai órát

9. oldal. >

»—^HTT t-t-u -nrr.

taszteré rossz, a művelési "ágválítí-j zások évek óía tisztességesen ke-> resztülvezetve nincsenek. A kaíasz-i tér nem vág a telekkö.nywel, a tu4 iajdonos személyében való válíozá-J jjsok keresztülvezetve jórészt nine se-; Asek. Mit akarnék ezen javítani és] modernizálni? Sutba kell dobni azt) egészet és egy uj katasztert feliek-'; tetni, összhangzásba hozva a telek--! könyvvel és a valódi tulajdonos kitüntetésével és azzal, hogy jövőbeit minden változást azonnal keresztül kell vezetni. Abban már részben igaza van az ankét többségének, Ihogy ezt a mostani pénzügyi szeimélyzettel keresztülvezetni nem lelhet. De ezen is könnyűszerrel leheti i; segíteni. Reaktiválni kell az indoko- i latlanul nyugdíjazott és elbocsátott írégi kvalifikált személyzetet és nem I a novisadi adóískolából kikerült \ egyénekkel pótolni a pénzügyi- tisztijkart. Mert 6 hónap alatt irnoki kva- Uifikációval nem lehet elsajátítani: ? olyan szakképzettséget, szakértelemét, rutint, mint amilyennel rendelkeztek a pénzügyigazgatóságok régi jogvégzett tisztviselői és az adóhivatalok és számvevőségek matúrával és szakvizsgákkal bíró tisztikara, A régi kvalifikacionális rendszert tehát ismét be kell hozni, természetesen jó fizetéssel és akkor a kizárólagos szubjektív adórendszer behozatalának ez az akadálya is azonnal meg fog szűnni. Itt eltérve á tárgyiól, ki kell emelnem, hogy ezt kívánja államunk kultúrája is, mert gyermekeink, ha látni fogják, hogy olyan tanulmányokkal, melyekkel azelőtt a szülők másnak adták st gyereket, magas pénzügyi állásokatis el lehet érni. bizony kevés lesz a tanulni vágyó ifjú. Egy kis lóakarattal és hozzáértéssel a jó adóreformnak ezt az akadályait könnyű, szerrel el lehet távolítani. Ez a rend-; szabály annál is inkább fontosabb lenne, mert az államháztartás egyensúlyban tartása sokban függ a megfelelő szakértelemmel rendelkező hivatalnoki kartól.

Ha tehát, amint látjuk, a földadónál a mi kataszterünket ujjal kel! pótolni és országunk nagy kiterjedésű vidékein, ahol eddig sem miféle kataszter sem volt, azt fel kell fektetni és erre a célra szintén kell

nekem fogja szentelni és nem a leányomnak. Az óradij azért természetesen kijár, csakúgy mint ha litíeraturázna. j

A tanár ur: Parancsoljon velem.

Spekuláné: Nézze, kérem, az uramt minden áron azt kívánja, hogy vasárnap nagy ebédet adjunk, amelyre mintegy húsz egyént óhajtunk meghívni, s ebben a tárgyban kérem a szives tanácsát.

A tanár ur: Nagyságos asszony zavarba hoz... Ez nem irodalmi kérdés.

Spekuláné: De tapintatkérdés, s igy közel áll a kultúrához s az irodalomhoz.

A tanár ur: Ételekhez, italokhoz vajmi keveset értek, és éppen nem vagyok gourmand. Szegény, de becsületes szülőktől származók, akik rendesen ebédeltek ugyan, de sose adtak ebédeket, s amióta a magam ura vagyok, örülök, ha a magam kosztját meg tudom keresni... Az étlapkészitésröl meg épenséggel nincs dunsztom. <

Spekuláné: Nem is azt akarom hallani Magától, hogy mit főzessek« hanem inkább azt. hogy kiket hívjunk meg. hogyan ültessük őket, hány, órára tegyük az ebéd idejét, stb. Az ügynek erkölcsi és szellemi részét szeretném a tanár urra bízni, mert erről meg nekem nincs — hogy is mondta csak? — kompótoni.

A tanár ur: Szívesen fogom támogatni ngos asszonyomat abban a törekvésében, hogy lakomák rendezésével is iparkodik ledönteni azokat a választófalakat, amelyek a külön-