Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-21 / 165. szám
10. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 21. lelkiismeretes, szakképzett tisztviselői kar és pedig egy egész légió, szeretném tudni, miért ne tudnák ezek a tisztviselői komissziók ugyanazzal a fáradtsággal, talán egy kissé hosszabb idő alatt és nagyobb költséggel, minden adózónak összjövedelem- és összvagyonkataszterét is felfektetni? Hiszen ha azt akarjuk, hogy a földadókatasztsrünk jó legyen és a földadó a hozzáfűzött reményeknek megfeleljen, szintén csakis megfelelő kvalifikációval rendelkező, szakértő, megbízható és jól fizetett tisztikarral lehet ezt a célt elérni. És ha meg van a tisztességesen felfektetett és elkészített jövedelem- és vagyonadókataszter, akkor ennek az adórendszernek bevezetése előtt nincs semmi akadály s nincs meg a sötétbe ugrás veszedelme, mert akkor csak elő kell venni a plajbászt és egy kis szorzási művelettel azonnal meg tudom állap itani, fiskális szempontból, kifizeti-e magát ez a rendszer vagy sem. Hivatkozni arra, hogy a mi lakosságunk mentalitása nem hozható összhangba ezzel a modern rendszerrel, hogy nincs adómorál és hiányzik a kellő intelligencia, ez is >Jcsak mesének jó és nem törvénytervezet indokolásnak, mert mikor ezek a komissziók a néppel érintkeznek, megmagyarázhatják neki tövirőlhegyire ennek az uj rendszernek óriási előnyeit, amely mellett az adó igazságosan és egyenletesen lesz kivetve, átlag kevesebbet fog mindegyik fizetni, mint amennyit mostan fizet és nem lesz annyi mindenféle kivetéssel, bizottsági tárgyalással, vallomásokkal tikanirozva, mint az adóreformíervezet által kontemplált szisztémával. Az adómorál magától W kifejlődni, különösen ha szigorú büntetőjogi szankcióval mindenkit biztosíthatunk arról, hogy most már minden ember valódi jövedelme és valódi vagyona után fog adót fizetni. A földadókataszter bármily tisztességesen és jól lesz felfektetve, csak akkor fog az államnak a maga egészében szolgálhatni, ■ha bele fog illeszkedni a jövedclmi'és vagyonadó rendszerébe mindegyük láncszeme az adóalany összjövedelmének. Spectator mmxammmm «•AMU.-a iio.lv* őöző társadalmi kasztokat egymástól elválasztják. Spekuláné: A tanár ur mindig úgy beszél mint egy könyv, s néha még [ jobban. Nem volna szives azt, amit a társadalmi kasztnikró! mondott, beírni ide a jegyzőkönyvembe? A tanár ur: Mért ne? (Beírja). Spekuláné: Tehát mit gondol, kikét hivjunk meg? A tanár ur: Elsősorban azokat, akiket óhajtanak, s aztán azokat, akiket muszáj. Spekuláné: Muszáj? Van talán olyan törvény, amely meghatározza, hogy kit kell meghívni? Akkor azonnal telefonálok a könyvkereskedésbe, hogy küldjék azt a törvényt. A tanár ur: Ne tessék telefonozni. Nincsen olyan törvény... Mikor azt a szót használtam: muszáj, úgy értettem. meghívandók, akiket nem lehet mellőzni. Spekuláné: Nem értem egészen. Úgy gondolom, hogy azt mellőzhetek. akit akarok. A tanár ur: Csakhogy ilymódon ellenségeket szerez magának. Spekuláné: Isten őrizz! Hiszen azért akarunk ebédeket adni. hogy barátokat szerezzünk! Ellenségekre nincs szükségem ... Vájjon kik hát azok. akiket nem szabad kihagyni? A tanár ur: Van. kérem, a barátnői között olyan, akit ki nem állhat? Spekuláné: Van. Kettő is. A tanár ur: Noháí. ezeket az urhölgyeket okvetlenül meg kell hivni, mert az ilyenek a legapprehentivebbek... Hát olyan barátnői vannak-e, akiknek rossz a nyelvük? Spekuláné; Csupa ilyen barátnőm yan. n Szvetosár -- Miliiiéevo“ -ig Alig félórányira Sombortól, a subotihai vasútvonal mentén van Nemesmilitics. A telecskai fensik déli szélén elterülő' Militics község értékeiért, igazi méíta'ásáér a történelemhez kell fordulni információért, bele kell nyúlni a múltba és turkálni kell az évkönyvekben s akkor meg tudjuk, mert már 1546-ban 16 forint Karácsot adózott ez a község,az érseknek s hogy még 1681-ben Balassa Adumnak adományozta az akkori nádor. militics mai békés fölmüvelői valószínűleg el sem gondolják, mi mindenen mentek keresztül az elődjeik. A falu felett szálló nyári por, a csöndes kitartással szuszogó két gőzmalom mind-mind mint fáradt utódok rágódnak a nagyszerű múltakon. Az akácfákkal szegélyezett utak, a festői kálváriahegy valahogy az ezerkilencszázhu • szonhármat sugározzák, távol harcoktól, önvédelmi harcoktól s valamikor nagy port fölvert, önkormányzatért vívott tusáktól. A militicsiek már évszázadokkal ezelőtt tekintély tisztelők, törvénytisztelők voltak. Az 1700-as Obier-íéle összeírás szerint a török hódoltság idején is szokatlanul sokat, 20 forintott adózott a falu Kalocsa érsekének. Militics története, mai lakosságával öszszeforrt élete tuiaidonkspen a sombori határon milíciának 1745-ben való megszűnésével kezdődik. Ebben az évben vetődött fel az eszme, hogy a kevésszámú sombori nemességet pótolni fogják telepítés utján. A választás Militicsre esett. Megkezdődött a beözönlés. 1748-ban már több suboticai bunyevác család költözött ide. A nemesek szegények voltak. A föld dús, termő és gazdag. A kamarai elnök és Réde adminisztrátor lehetővé tették tehát hogy 1752-ben a „tekintetes és nemes vármegye elnézést gyakorolt és segélyt adott“. Ebben az évben már plébánia is alakult, a templom pedig 1818-ban készült el. 1758. fontos dátum Militics életében. A község nemesi közbirtokossággá alakult, statútumot kap és külön önkormányzatot. Most már hatvan nemes család lakott a községben s egy hivatalos irat 1780-ból: „Nemes Militics hadnagya, tanácsa, s az egész község“ aláírást viseli. A királyi adományokban, előjogokban, kiváltságokban bővelkedő miiiticsi nemesek végig az idők folyamán kiemelkedtek a közpályákon, a megyei életben nagy szerepet töltöttek be és dicsőséget szereztek ősi fészküknek. — Homo regiusok nem voltunk, ámbár azok is lehettünk volna, mondotta nekem egy nemrég tragikus körülmények közt elhunyt bunyevác föidesur. A tanár ur: Ezek is meghívandók, mert máskülönben telekiirtölik a várost, hogy nem volt egy jóravaló vendégük se. akik ott voltak, azok nem kaptak egy rendes falatot. Spekuláné: Nem hittem volna, hogy ennyi nehézséggel jár a dolog... Mit gondol, nem volna jobb csupán férfiakat hivni? A tanár ur: Igen okos megoldás, amely azonban nem eliminál minden kellemetlen pletykát. Mert a férfiak nagyobbrészt nős emberek s azoknak a feleségei, akiket nem hívnak meg az ebédhez, aligha fognak dicséreteket zengeni róla... De igy a veszély mindenesetre jóval kisebb... Spekuláné: Tehát a mellett maradunk. Csak férfiak lesznek... És hívjunk csupa okosakat, akiktől a lányom tanulhat valamit. A tanár ur: Ehhez nem kell luisz okos ember. Hiszen Elza k. a. legfeljebb kettő között fog ülni... És aztán kérdés, van-c ennyi okos ember a városban? Spekuláné: Óh, egy ilyen nagy városban! ___ A tanár ur: Úgy értettem, hogy a Maguk ismeretségi körében... S az okosság különben se lehet egyedül irányadó. Először is azért, mert az okos emberek azok, akik nem szeretnek ebédekhez láva lenni. S másodszor, inert valószínűleg vannak barátaik, akik nem találták föl a rovarport, s akiket még se lehet pusztán ezért negligálni. Ezekre gondoltam, amikor a mellőzheíetlenekről szóltam. Spekuláné: Most látom, hogy ebédet adni nem annyi mint ebédet főz- Sni. hanem valóságos tudomány. Militics 36 törzsökös famíliája közül az Állaga, Kanyó, Kntzy, Piukovics, Vidákovics, Vujevics, Manditt, Odry stb. családok ma is kiemelkednek. Sok a szabadságharcban tűnt ki. A Mandits-család néhány tagja a 48-as önvédelmi harcok kimagasló alakja volt. Csak természetes, hogy a miiiticsi nemességet is elérték az idők. Vesztettek hatalomban, elhullt minden kiváltságuk. De azért ma is él bennük és köztük a múlt edző ereje. A község szorgalmas, emberi erényekben bővelkedő négyezer földműves lakosa, bunyevácok és magyarok példás megértéssel működnek együtt a község javára. A vasárnapoknak külön jelentősége és látványossága van. A suboticaihoz hasonló festői népviselet tarkállik végig az uccákon. A templomban Agatics Boldizsár esperes még ma is a szokásos „nemes" szónak a név elé tételével hirdeti ki az illető feleket. Valamikor iszapfürdőt is szándékoztak it' építeni. Gyógyforrásra bukkantak. Modern Palicsot terveztek. Abba maradt. Győzött a régi ünnepi patópáioskodás. Még várnak vele. Feltűnően sokat olvasnak a militicsiek. A köznép is. Naponta kijárnak a vasúti állomásra, várják az újságot és figyelnek a világeseményekre. Felnézek az állomási táblára, Szvetozár- Mileticsen vagyok. (m. a.) A legújabb cipő A hires mester elegáns kis szalonjában előkelő höígyek tolongtak a párisi aranyérmekkel megrakott üvegasztal körül. Most érkezett meg Londonból három cipőmodell, az iparművészet remeke. Az egyik pár fekete finom, hajlékony lakkból készült kivágott cipő, merészen iveit elő- és háírésze a talpnál érintkezik, köröskörül alig félcentiméter széles, beapplikált antilop-bortnival. Kétoldalt, ahol az elő- és hátrész vonala összeér, mint háromszögletüre stilizált viráglevél, betét illeszkedik a kivágásba, szürke antilopbőrből, keskenyen hímzett, szürke seiyeajourral, ebből nyúlik ki a »spangli« szalag, szintén antilopbőrből és a lábhoz idomítja ezt a rendkívül finom, könnyed és diszkrét formát, melynek Louis XIV. korbeü Ma«siaBt«sii»is»ssss A tanár ur: Nehezebb egynémely tudománynál... Spekuláné: Azért fordulok Önjhöz... Nézze, kérem. Maga tudja, hogy kikkel járunk össze, s azt is, hogy kiket szokás vagy muszáj ilyenkor meghívni, állítson nekem össze holnapig egy névsort. ■A tanár ur: Majd megpróbálom, bár lehet, hogy ennek a kérdésnek a megoldásához az én tudományom se lesz elegendő. Spekuláné: Mindig jobban-jobban látom, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Mégis kérem, foglalkozzon otthon is egy kicsit ezzel a dologgal, s hogy ne vesszen kárba az ideje és a fáradsága, tessék: egy jelenléti jegy helyett kettőt adok. A tanár ur: Elfogadom, mert higyie meg. ez sokkal nehezebb szellemi munka mint egy előadás az irodalomtörténetből. Spekuláné: S a lányomra is fontos, hogy kellő időben ismerkedjen meg a társasélet követelményeivel. Nem.igy fejezte ki magát a napokban ön. amikor az Elza jövőjéről beszélgettünk? A tanár ur: Szorul szóra, és nagyon örvendek. hogy Nagyságod olyan tanulékony. Spekuláné: Óh. ha én is annak idejében a Maga keze alá kerülök, mi volnék ma? A tanár ur: Azt csak a jó Isten tudhatja, aki mindent tud. Mi véges emberek, még csak nem is sejtjük... De az óra letelt, most megyek, s holnap a kész lisztával jövök. Spekuláné: Isten vele hát! A viszontlátásra! • v- v— fekete sarka köröskörü!. seiyemszál vékonyságában, szürke selyemmel van kitűzve. Ez a cipő estélyre, látogatásra legalkalmasabb. Egyszerűbb kreációja hófehér antilopbőrből készül, az elő- és hátrész oldalt a talpnál ér össze, a kivágásba finom barnabőr betét vaa applikálva, felszív alalku amurral, ebből indul ki az ugyancsak barnabőr szalag, mely a lábat elől, a bokák alatt a vékony karperec övezi. Egész alacsony angol sarka lehetővé teszi, hogy idősebb hölgyek is viselhessék, vagy fiatal leányok sportalkalmakra, sétára, látogatásra, vagy, akár a strandon, antilopból és fehér keztyüböl. esetleg olasz vászonból összeállítva. A harmadik pár fekete lakk félcipő, Louis XVI. korbeli, karcsú, magas, finom fekete glacébőrből bevont sarka fehér selyemmel van kőrüítüzve és alig félcentiméter bőrbortni fogja fel a kopogás esetleges zaját. Előrészétől oldalt a vonal végéig fehér selyemtüzés húzódik, mis a fűzésre kombinált felsőrész betét apróiyuku ajouria chrison chewreanbörbe himzett; a kézimunka remeke« Belseje champagneszinü finom francia bőrrel bélelt, vékony füzőszalagja eltűnik a fiizővonalrész alatt, legújabb divat szerint és a keskeny lábfej átlátszó selyemharisnyája olyan hatást keit ebben a cipőben, mint a selyembélés a csipkeruha alatt. Ez a facon, melyet Londonba tulajdonképpen Budapestről vittek be és fogadtatták el a »fontos« arisztokrata hölgyekkel. Biedermeyer-ternék Az évad utolsó fogadónapján, vagyis fürdőreutazás előtt ebédet adott az egyik társaságbeli hölgy, Vendégeit ezúttal egy rendkívül bájos. újfajta biedermeyer-porceüán* készlettel lepte meg. Általános vélemény szerint ez a stilus lesz a jövő évad kedvelt divatja. A készlet ragyogó fehér meisseni porceliánból készült, szinte átlátszó, pengése a finom ezüsthöz hasonlít, állapítják meg a vendégek, hogy jellemző tulajdonságait vizsgálgatják arra az esetre, ha vesznek belőle. A tányérok alakja gömbölyű, könnyed véséssel gerezdezett, szélén tüvékony kézi aranyfestés, lapjában egyetlen szál üdén árnyalt, festő f pirosrózsa mosolyog, szintén kézi- I festéssel színezve. Ugyanez a motívum ismétlődik meg a tálakban, a leveses és mártáscsészék egyik oldalán, a sótartókon. Az üvegnemü kristály alapjába is azt vésték be, hogy a tableau egységes legyen. Virágdíszt természetesen fölöslegessé tesz ez a készlet, de a falait [mentén elhelyezett hosszú karcsú ! kristályvázákban nagyon szép látvány volt egy-egy szál piros rózsa, I Egy bárónő, aki hires müizléséről a porcéi lánok terén, szintén uj készlettel szolgáltatta fel a vacsorát. Kissé nehéz, masszív, de ragyogóan fehér. sima. gerezdanélküli tányérok sorakoztak az asztalon. A nehéa alapanyag komolyságát egységesítette a szélekre alkalmazott matt, sötétkét kézifestés. Benne a görög meander-motivum koszoruzódik alig) centiméternyi szélességben, kézzel Jelrakott antik aranyozással. A tálak I hosszúkás formából indulnak ki, de szögletre alakulnak és a két keskeny oldal egészen egyenes. Az üveg- és az ezüstnemü is megőrizte ezt a mintát, a monogram észrevétlenül szerénykedik az edények balfelében, Meander-motivum keretezte a drága lenvászon-teritőt és az egész asztalneműt. mig a virágok minden teríték mellé külön-külön karcsú vázákban illatoztak, néhai Konstantin görög kirány modorában összeválogatva.- • Beremly Katalin.
