Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-21 / 165. szám

10. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 21. lelkiismeretes, szakképzett tisztvise­lői kar és pedig egy egész légió, szeretném tudni, miért ne tudnák ezek a tisztviselői komissziók ugyan­azzal a fáradtsággal, talán egy kis­sé hosszabb idő alatt és nagyobb költséggel, minden adózónak össz­jövedelem- és összvagyonkataszte­­rét is felfektetni? Hiszen ha azt akarjuk, hogy a földadókatasztsrünk jó legyen és a földadó a hozzáfű­zött reményeknek megfeleljen, szin­tén csakis megfelelő kvalifikációval rendelkező, szakértő, megbízható és jól fizetett tisztikarral lehet ezt a célt elérni. És ha meg van a tisztes­ségesen felfektetett és elkészített jövedelem- és vagyonadókataszter, akkor ennek az adórendszernek bevezetése előtt nincs semmi aka­dály s nincs meg a sötétbe ugrás veszedelme, mert akkor csak elő kell venni a plajbászt és egy kis szorzási művelettel azonnal meg tudom állap itani, fiskális szempont­ból, kifizeti-e magát ez a rendszer vagy sem. Hivatkozni arra, hogy a mi lakosságunk mentalitása nem hozható összhangba ezzel a modern rendszerrel, hogy nincs adómorál és hiányzik a kellő intelligencia, ez is >Jcsak mesének jó és nem törvényter­vezet indokolásnak, mert mikor ezek a komissziók a néppel érintkeznek, megmagyarázhatják neki töviről­­hegyire ennek az uj rendszernek óriási előnyeit, amely mellett az adó igazságosan és egyenletesen lesz kivetve, átlag kevesebbet fog mindegyik fizetni, mint amennyit mostan fizet és nem lesz annyi min­denféle kivetéssel, bizottsági tárgya­lással, vallomásokkal tikanirozva, mint az adóreformíervezet által kon­­templált szisztémával. Az adómorál magától W kifejlődni, különösen ha szigorú büntetőjogi szankcióval min­denkit biztosíthatunk arról, hogy most már minden ember valódi jöve­delme és valódi vagyona után fog adót fizetni. A földadókataszter bár­mily tisztességesen és jól lesz fel­fektetve, csak akkor fog az állam­nak a maga egészében szolgálhatni, ■ha bele fog illeszkedni a jövedclmi­­'és vagyonadó rendszerébe mind­együk láncszeme az adóalany össz­jövedelmének. Spectator mmxammmm «•AMU.-a iio.lv* őöző társadalmi kasztokat egymás­tól elválasztják. Spekuláné: A tanár ur mindig úgy beszél mint egy könyv, s néha még [ jobban. Nem volna szives azt, amit a társadalmi kasztnikró! mondott, be­írni ide a jegyzőkönyvembe? A tanár ur: Mért ne? (Beírja). Spekuláné: Tehát mit gondol, ki­két hivjunk meg? A tanár ur: Elsősorban azokat, akiket óhajtanak, s aztán azokat, akiket muszáj. Spekuláné: Muszáj? Van talán olyan törvény, amely meghatározza, hogy kit kell meghívni? Akkor azon­nal telefonálok a könyvkereskedés­be, hogy küldjék azt a törvényt. A tanár ur: Ne tessék telefonozni. Nincsen olyan törvény... Mikor azt a szót használtam: muszáj, úgy ér­tettem. meghívandók, akiket nem le­het mellőzni. Spekuláné: Nem értem egészen. Úgy gondolom, hogy azt mellőzhe­tek. akit akarok. A tanár ur: Csakhogy ilymódon ellenségeket szerez magának. Spekuláné: Isten őrizz! Hiszen az­ért akarunk ebédeket adni. hogy ba­rátokat szerezzünk! Ellenségekre nincs szükségem ... Vájjon kik hát azok. akiket nem szabad kihagyni? A tanár ur: Van. kérem, a barát­női között olyan, akit ki nem állhat? Spekuláné: Van. Kettő is. A tanár ur: Noháí. ezeket az ur­­hölgyeket okvetlenül meg kell hivni, mert az ilyenek a legapprehentiveb­­bek... Hát olyan barátnői vannak-e, akiknek rossz a nyelvük? Spekuláné; Csupa ilyen barátnőm yan. n Szvetosár -- Miliiiéevo“ -ig Alig félórányira Sombortól, a subotihai vasútvonal mentén van Nemesmilitics. A telecskai fensik déli szélén elterülő' Militics község értékeiért, igazi méíta'ásáér a történelemhez kell fordulni információért, bele kell nyúlni a múltba és turkálni kell az évkönyvekben s akkor meg tudjuk, mert már 1546-ban 16 forint Karácsot adózott ez a község,az érseknek s hogy még 1681-ben Balassa Adumnak adományozta az akkori nádor. militics mai békés fölmüvelői valószínűleg el sem gondolják, mi mindenen mentek keresztül az elődjeik. A falu felett szálló nyári por, a csöndes kitartással szuszogó két gőzmalom mind-mind mint fáradt utó­dok rágódnak a nagyszerű múltakon. Az akácfákkal szegélyezett utak, a festői kál­váriahegy valahogy az ezerkilencszázhu • szonhármat sugározzák, távol harcoktól, önvédelmi harcoktól s valamikor nagy port fölvert, önkormányzatért vívott tusáktól. A militicsiek már évszázadokkal ezelőtt tekintély tisztelők, törvénytisztelők voltak. Az 1700-as Obier-íéle összeírás szerint a török hódoltság idején is szokatlanul sokat, 20 forintott adózott a falu Kalocsa érse­kének. Militics története, mai lakosságával ösz­­szeforrt élete tuiaidonkspen a sombori ha­táron milíciának 1745-ben való megszűné­sével kezdődik. Ebben az évben vetődött fel az eszme, hogy a kevésszámú sombori nemességet pótolni fogják telepítés utján. A választás Militicsre esett. Megkezdődött a beözönlés. 1748-ban már több suboticai bunyevác család költözött ide. A nemesek szegények voltak. A föld dús, termő és gazdag. A kamarai elnök és Réde adminisztrátor lehetővé tették te­hát hogy 1752-ben a „tekintetes és nemes vármegye elnézést gyakorolt és segélyt adott“. Ebben az évben már plébánia is alakult, a templom pedig 1818-ban készült el. 1758. fontos dátum Militics életében. A község nemesi közbirtokossággá alakult, statútumot kap és külön önkormányzatot. Most már hatvan nemes család lakott a községben s egy hivatalos irat 1780-ból: „Nemes Militics hadnagya, tanácsa, s az egész község“ aláírást viseli. A királyi adományokban, előjogokban, kiváltságokban bővelkedő miiiticsi nemesek végig az idők folyamán kiemelkedtek a közpályákon, a megyei életben nagy szere­pet töltöttek be és dicsőséget szereztek ősi fészküknek. — Homo regiusok nem voltunk, ámbár azok is lehettünk volna, mondotta nekem egy nemrég tragikus körülmények közt el­hunyt bunyevác föidesur. A tanár ur: Ezek is meghívandók, mert máskülönben telekiirtölik a vá­rost, hogy nem volt egy jóravaló vendégük se. akik ott voltak, azok nem kaptak egy rendes falatot. Spekuláné: Nem hittem volna, hogy ennyi nehézséggel jár a do­log... Mit gondol, nem volna jobb csupán férfiakat hivni? A tanár ur: Igen okos megoldás, amely azonban nem eliminál minden kellemetlen pletykát. Mert a férfiak nagyobbrészt nős emberek s azok­nak a feleségei, akiket nem hívnak meg az ebédhez, aligha fognak di­cséreteket zengeni róla... De igy a veszély mindenesetre jóval kisebb... Spekuláné: Tehát a mellett mara­dunk. Csak férfiak lesznek... És hívjunk csupa okosakat, akiktől a lá­nyom tanulhat valamit. A tanár ur: Ehhez nem kell luisz okos ember. Hiszen Elza k. a. legfel­jebb kettő között fog ülni... És az­tán kérdés, van-c ennyi okos ember a városban? Spekuláné: Óh, egy ilyen nagy városban! ___ A tanár ur: Úgy értettem, hogy a Maguk ismeretségi körében... S az okosság különben se lehet egye­dül irányadó. Először is azért, mert az okos emberek azok, akik nem szeretnek ebédekhez láva lenni. S másodszor, inert valószínűleg van­nak barátaik, akik nem találták föl a rovarport, s akiket még se lehet pusztán ezért negligálni. Ezekre gondoltam, amikor a mellőzheíetle­­nekről szóltam. Spekuláné: Most látom, hogy ebé­det adni nem annyi mint ebédet főz- Sni. hanem valóságos tudomány. Militics 36 törzsökös famíliája közül az Állaga, Kanyó, Kntzy, Piukovics, Vidáko­­vics, Vujevics, Manditt, Odry stb. családok ma is kiemelkednek. Sok a szabadságharc­ban tűnt ki. A Mandits-család néhány tagja a 48-as önvédelmi harcok kimagasló alakja volt. Csak természetes, hogy a miiiticsi ne­mességet is elérték az idők. Vesztettek hatalomban, elhullt minden kiváltságuk. De azért ma is él bennük és köztük a múlt edző ereje. A község szorgalmas, emberi erények­ben bővelkedő négyezer földműves lakosa, bunyevácok és magyarok példás megértés­sel működnek együtt a község javára. A vasárnapoknak külön jelentősége és látványossága van. A suboticaihoz hasonló festői népviselet tarkállik végig az uccákon. A templomban Agatics Boldizsár esperes még ma is a szokásos „nemes" szónak a név elé tételével hirdeti ki az illető feleket. Valamikor iszapfürdőt is szándékoztak it' építeni. Gyógyforrásra bukkantak. Mo­dern Palicsot terveztek. Abba maradt. Győ­zött a régi ünnepi patópáioskodás. Még várnak vele. Feltűnően sokat olvasnak a militicsiek. A köznép is. Naponta kijárnak a vasúti állomásra, várják az újságot és figyelnek a világeseményekre. Felnézek az állomási táblára, Szvetozár- Mileticsen vagyok. (m. a.) A legújabb cipő A hires mester elegáns kis szalon­jában előkelő höígyek tolongtak a párisi aranyérmekkel megrakott üvegasztal körül. Most érkezett meg Londonból há­rom cipőmodell, az iparművészet re­meke. Az egyik pár fekete finom, hajlé­kony lakkból készült kivágott cipő, merészen iveit elő- és háírésze a talpnál érintkezik, köröskörül alig félcentiméter széles, beapplikált an­­tilop-bortnival. Kétoldalt, ahol az elő- és hátrész vonala összeér, mint háromszögletüre stilizált viráglevél, betét illeszkedik a kivágásba, szürke antilopbőrből, keskenyen hímzett, szürke seiyeajourral, ebből nyúlik ki a »spangli« szalag, szintén antilop­bőrből és a lábhoz idomítja ezt a rendkívül finom, könnyed és diszkrét formát, melynek Louis XIV. korbeü Ma«siaBt«sii»is»ssss A tanár ur: Nehezebb egynémely tudománynál... Spekuláné: Azért fordulok Ön­­jhöz... Nézze, kérem. Maga tudja, hogy kikkel járunk össze, s azt is, hogy kiket szokás vagy muszáj ilyenkor meghívni, állítson nekem össze holnapig egy névsort. ■A tanár ur: Majd megpróbálom, bár lehet, hogy ennek a kérdésnek a megoldásához az én tudományom se lesz elegendő. Spekuláné: Mindig jobban-jobban látom, hogy nagy fába vágtam a fej­szémet. Mégis kérem, foglalkozzon otthon is egy kicsit ezzel a dologgal, s hogy ne vesszen kárba az ideje és a fáradsága, tessék: egy jelenléti jegy helyett kettőt adok. A tanár ur: Elfogadom, mert higy­­ie meg. ez sokkal nehezebb szellemi munka mint egy előadás az iroda­lomtörténetből. Spekuláné: S a lányomra is fon­tos, hogy kellő időben ismerkedjen meg a társasélet követelményeivel. Nem.igy fejezte ki magát a napok­ban ön. amikor az Elza jövőjéről be­szélgettünk? A tanár ur: Szorul szóra, és na­gyon örvendek. hogy Nagyságod olyan tanulékony. Spekuláné: Óh. ha én is annak idejében a Maga keze alá kerülök, mi volnék ma? A tanár ur: Azt csak a jó Isten tudhatja, aki mindent tud. Mi véges emberek, még csak nem is sejtjük... De az óra letelt, most megyek, s holnap a kész lisztával jövök. Spekuláné: Isten vele hát! A vi­szontlátásra! • v- v— fekete sarka köröskörü!. seiyemszál vékonyságában, szürke selyemmel van kitűzve. Ez a cipő estélyre, látogatásra leg­alkalmasabb. Egyszerűbb kreációja hófehér antilopbőrből készül, az elő- és hátrész oldalt a talpnál ér össze, a kivágásba finom barnabőr betét vaa applikálva, felszív alalku amurral, ebből indul ki az ugyancsak barna­bőr szalag, mely a lábat elől, a bo­kák alatt a vékony karperec övezi. Egész alacsony angol sarka lehető­vé teszi, hogy idősebb hölgyek is vi­selhessék, vagy fiatal leányok sport­alkalmakra, sétára, látogatásra, vagy, akár a strandon, antilopból és fehér keztyüböl. esetleg olasz vászonból összeállítva. A harmadik pár fekete lakk fél­cipő, Louis XVI. korbeli, karcsú, magas, finom fekete glacébőrből be­vont sarka fehér selyemmel van kő­­rüítüzve és alig félcentiméter bőr­­bortni fogja fel a kopogás esetleges zaját. Előrészétől oldalt a vonal vé­géig fehér selyemtüzés húzódik, mis a fűzésre kombinált felsőrész betét apróiyuku ajouria chrison chewrean­­börbe himzett; a kézimunka remeke« Belseje champagneszinü finom fran­cia bőrrel bélelt, vékony füzőszalag­­ja eltűnik a fiizővonalrész alatt, leg­újabb divat szerint és a keskeny láb­fej átlátszó selyemharisnyája olyan hatást keit ebben a cipőben, mint a selyembélés a csipkeruha alatt. Ez a facon, melyet Londonba tulajdon­képpen Budapestről vittek be és fo­gadtatták el a »fontos« arisztokrata hölgyekkel. Biedermeyer-ternék Az évad utolsó fogadónapján, vagyis fürdőreutazás előtt ebédet adott az egyik társaságbeli hölgy, Vendégeit ezúttal egy rendkívül bá­jos. újfajta biedermeyer-porceüán* készlettel lepte meg. Általános véle­mény szerint ez a stilus lesz a jövő évad kedvelt divatja. A készlet ragyogó fehér meisseni porceliánból készült, szinte átlátszó, pengése a finom ezüsthöz hasonlít, állapítják meg a vendégek, hogy jel­lemző tulajdonságait vizsgálgatják arra az esetre, ha vesznek belőle. A tányérok alakja gömbölyű, könnyed véséssel gerezdezett, szé­lén tüvékony kézi aranyfestés, lapjá­ban egyetlen szál üdén árnyalt, festő f pirosrózsa mosolyog, szintén kézi- I festéssel színezve. Ugyanez a motívum ismétlődik meg a tálakban, a leveses és mártás­csészék egyik oldalán, a sótartókon. Az üvegnemü kristály alapjába is azt vésték be, hogy a tableau egysé­ges legyen. Virágdíszt természetesen fölösle­gessé tesz ez a készlet, de a falait [mentén elhelyezett hosszú karcsú ! kristályvázákban nagyon szép lát­vány volt egy-egy szál piros rózsa, I Egy bárónő, aki hires müizléséről a porcéi lánok terén, szintén uj kész­lettel szolgáltatta fel a vacsorát. Kissé nehéz, masszív, de ragyogóan fehér. sima. gerezdanélküli tányérok sorakoztak az asztalon. A nehéa alapanyag komolyságát egységesí­tette a szélekre alkalmazott matt, sötétkét kézifestés. Benne a görög meander-motivum koszoruzódik alig) centiméternyi szélességben, kézzel Jelrakott antik aranyozással. A tálak I hosszúkás formából indulnak ki, de szögletre alakulnak és a két keskeny oldal egészen egyenes. Az üveg- és az ezüstnemü is megőrizte ezt a mintát, a monogram észrevétlenül szerénykedik az edények balfelében, Meander-motivum keretezte a drá­ga lenvászon-teritőt és az egész asz­talneműt. mig a virágok minden te­ríték mellé külön-külön karcsú vá­zákban illatoztak, néhai Konstantin görög kirány modorában összeválo­gatva.- • Beremly Katalin.

Next

/
Thumbnails
Contents