Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-20 / 164. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. j'rnhis 20, 2. Oldal. Külvárosi tragédia SzohHmáiot ivoti az elhagyott asszony Kedden délelőtt Suboticán a,Stipe jGrgics-utca 33. szám alatti lakásán szublimátoldattal megmérgezte magát özvegy Gazdag Györgyné. Hajjal Ilona 33 éves hadiözvegy. A halálba induló asszonyt súlyos sebekkel a mentők beszállították a városi közkórházba. Egyszerű kútfúró munkás volt Gazdag György. Hajnal Ilona férje. 'Amikor kitört a háború, be kellett .vonulnia katonának. Az asszony itthon maradt négy gyermekével minden fillér nélkül. Munkabíró asszony yolt, a gyermekeket a jó szomszédok gondjaira bízta és elment dolgozni. Dolgozott napestig, a kenyerét megkereste és amikor egy-egy piros tábori levelezőlap tévedt haza. még boldogság is vegyült a szomorú életbe. lf>17-ben a tábori lapok elmaradtak örökre. Gazdag Györgyné özvegységre jutott. Két évvel ezelőtt, amikor Hajnal Hona az özvegyi sorsot már megszokta és talán meg is unta. megismerkedett Dobszai János 26 éves suboticai lakatossal, akivel rövidesen közös háztartásba lépett. Dobszai nem elégedett meg azzal a kevés keresettel, amit a lakatos mesterség hozott. Az asszonnyal megegyezett, hogy korcsmát nyitnak. Ami kevés pénzük volt, azzal elmentek az Irsaitféle Szegedi-uti vendéglőbe, ajánlkoztak itcésnek és a pénzt, mintegy húszezer koronát odaadták Irsainénak kaucióképpen. A Szegedi-uti Irsai-féle vendéglő a legforgalmasabb korcsmák egyike. Munkások, idegenek • sűrűn betérnek egy-egy pohár borra, egy-cgy falát ennivalóra. Dobszai mint jókorcsmátros beszélgetett a vendégekkel, nem csak a munkásokkal, hanem a munkásas’szonyokkal is. Hajnal Ilona pedig féltékeny lett. Egy napon azzal dllt Dobszai elé. hogy lépjenek törvényes házasságra. A fiatalember azonban húzódozott. Az asszonyt ez nagyon elkeserítette. Több Ízben említette is. hogy öngyilkos lesz. Kedden reggel Dobszai közölte Hajnal Ilonával, hogy a korcsmábói kilép és el megy csépelni, mert azzal több pénzt lehet keresni. Megígérte, hogy mielőtt elmegy, át ad neki hatvanezer koronát, amivel építtethet magának egy elárusító bódét. Az asszony kétségbeesve hallotta a válás tervét. Haza futott lakásába, ahol egy pohár vízben két szublimát pasztillát feloldott s az oldatot nyomban megitta. Tettét a szomszédok csak később vették észre, azonnal értesítették-a mentőket, akik elszállították A négy kis gyermek most kisirt szemekkel várja haza az anyát. t£ét és fél évi*s Ítélték a gyilkos dobrovoljácot Főtárgyalás a szerelmi dráma sziislielyán A suboticai törvényszék kedden folytatta és fejezte be a gyilkos dobrovoljac, Raj lies Szávó bünjpörín.ek íőtárgyalását, amelyet junius 12-ikén félbeszakítottak, mert a bíróság helyszíni tárgyalást rendéit eí. A helyszíni tárgyalást kedden délelőtt folytatták le a Ludas-puszta melletti Nosza-telepen, ahol Railics Szávó január 27-ikén három fejszecsapással megölte felesége szeretőját, Seljatovics Glisa dobrovoljácot. A gyilkosság után bemenekült iSuboi:icára; ahol jelentkezet a rendőrségen. Bírósági tárgyalás szabat ég alatt Rajlics Szávó háza. ahol a gyilkosság történt, a Nosza-telep 20. számot viseli. Az egész telep huszonnyolc házból áll. A 20-as számú ház tizenkét lépésre all az úttól. Jobbról tőle istálló állott, amely egy héttel ezelőtt bedőlt. Az istálló és házacska között gémeskut áll. itt történt az udvaron a gyilkosság. Most fehér térítővel letakart asztalok állanak itt; a biróság tagjai: Pavlovics István elnök. Gyorgyevics Jován és Lékó Dusán szavazóbirák és Marnsics Koszta államügyész részére. A vádlott, akit szuronyos börtönőr kísért a helyszínre. szemközt áll a bírói tanácsosai. Arca sápadt, láthatóan ideges, de azért igyekszik megőrizni nyugodtságát. Pavlovics István elnök megnyitja a főtárgyalást, felhívta a vádlottat, hogy mutassa meg a lakószobában, hol állottak az ágyak. A vádlott ha- Iái apadt an, remegő ajkakkal indult a szobába, ahol a gyilkosság elkövetésekor járt utoljára. A lakás sokáig lakatlan volt, mig most Farkas Maliid nevű asszony lakik benne kis gyermekével. A szobában' a vádlott feltűnően idegesen viselkedik, izgatott. Gyors mozdulatokkal, mohó sietséggel mutatja, hol állott a felesége ágya, ahonnan. — amikor este váratlanul hazaérkezett és az ablakon bekopogtatott — Seljatovics Glisa jött neki ajtót nyitni. Elmondja, szavait élénk gesztusokkal kisérve, hogy felesegét megfenyítette, amire Seljatovics kilökte öt a házból a hóba. A biróság ezután visszatér az udvarba a vádlottal, aki megmutatja a helyet, ahol Seljatovicsot három fejszecsapással leütötte. A tanuk A vádlott után Torma József tanút hallgatták ki, akinek háza szemközt van Railics házával és aki a háza előtt állva, szemtanúja volt a véres esetnek. Torma a helyszíni tárgyaláson arra a helyre áll. ahoi a gyilkos ság idejében tartózkodott és azután egyenes, szilárd léptekkel átjön az utón és ugyanazt az utat teszi meg, amelyen Seljatovics Glisa jött január 27-ikén a ház felé, ahol a fal mellett Rajtícs várta, magasra emelt fejszével a kezében. A tanú hirtelen meg áll és kijelenti: — Itt. ezen a helyen vágott rá Szávó Csika a fejszével Glisára és még kettőt ütött rá. Csika Glisa fék ve maradt A helyszíni tárgyaláson tisztázódott- hogy az óriási testierejü áldozat a három rettenetes fejszecsapás után — amely közül egyik a homlokán, a másik kettő pedig nyakszirtién érte — még tizenhat óra hosszat élt. Az eset ugyanis délután három órakor történt és Glisa halála csak reggel hat órakor következett be. Vádbeszéd az udvaron A bizonyítási eljárás befejezése után Marusics Koszta ügyész tartja meg vádbeszédét, szabad ég alatt, a tanyaház udvarán. Az áilamügyész azt fejtegeti, hogy a vádlott nem erős felindulásban követte el tettét, hanem előre megfontolt szándékkal, mert attól a naptól, amikor tetten érte Glisát feleségével, nyolc nap teli el a tett végrehajtásáig. Ezért előre megfontolt. szándékos emberölés bűntettében kéri a vádlottat bűnösnek kimondani. A védő beszéde Dr. Petrovics János védő azt vitatja. hogy ha nyolc nappal a tettenérés után hajtotta is végre vádlott tettét, az nem zárja ki. hogy erős felindulásban követte el. Az elhunyt elvette tőle feleségét, kidobta őt télviz idején a lakásából, életveszélyesen meg is fenyegette, ha vissza mer jönni. Rajics bolyongott a városban, jelentette a rendőrségen, hogy mi történt vele, kérte a rendőrség védelmét és amidőn egy hét múlva hazament és szembe jött vele feleségének a szeretője, — aki nem akarta otthagyni az asszonyt. — lecsapott rá a kezében levő fejszével. Itt tehát nem lehet előre megfontolt és szándékos emberölésről beszélni. Kéri az enyhítő körülmények figyelembe vételét* Az ítélet Ezután a biróság meghozta Ítéletét. amely szerint a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek és — az enyhítő körülmények figyelembe vételével. — két és fél évi börtönre Uélte, amiből négy hónapot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett. Az ügyész súlyosbításért íelebbezett. mig a védő íelebbezett az ítélet miatt és kérte a bíróságot, hogv miután szökés veszélye nem forog ienn. a vádlottat az ítélet jogerőre emelkedéséig bocsássa szabadon. A biróság helyt adót' a védő kérésének és elrendelte a vádlott azonnali szabadlábráhelyezését. Bródy Sándor beteg Irta: Baedeker Azt a szomorú hírt olvasom a »Bácsinegyei Naplódban. hogy Bródy Sándor súlyos beteg s hogy az állapota váisájgos. .... Mikor — éppen tizennyolc esztendeje most — Bródy Sándor egy osztrák szanatóriumban magára lőtt, az irodalom és a jeles iró barátai nagy eggságban voltak, ö a maga értékes 'életét fölöslegesnek tartotta és azt komolyan be akarta fejezni negyvenkét éves korában, az irótársai meg a közönség ellenben becsesnek gondolták és részkettek értté. Ez a geniálts ember máskor is — és sokszor — ellentétes Véleményen volt a publikummal, kü.önösen a saját egyéniségénak a bírálata Bál, amelyet ő mindig kevesebbre taksált mint az olvasói.... Sándor anatómiai pontossággal állapította meg a helyet, ahová irányítani kellett a browning-golyót, hogy megszabadulhasson a »földi élvezetekétől. (Nála nem lehetett szó »földi kinok««rói, mert az élete szép volt és szórakoztató, szeszélyes és vidám, ujjongó tagadása minden mélabunak.) De a gondos kimérő. a szubtilis kiszámító az irodalom szerencséiére és a mf nagy örömünkre egy millimétert tévedt— így is hat tjétlg feküdt a kórágyon és az Eleinek keserves és hosszú küzdelmet kellett vívni a hivott Halállal, hogy győztes legyen rajta. Sokan fohászkodtak akkor e rokonszenves élet érdekében, akik szerették az akkori fiatal irodalom ez egyik legmarkánsabb képviselőjét és Tóth Béla meleg lirát irt egy érzelmes ’■stt Leyrieben, amelynek az volt a végsora: Ne halj meg, Sándor! Most, hogy olvasom a hirt e bájos ember és a hatalmas talentum iró fenyegető betegségéről, eszembe jutnak a:ok az izgalmas hetek, s hogy íme! — én is, mások is már másodszor aggódunk az értékes és érdekes ember életéért, s én is azt az üzenetet kiHdöin feléd. Ne halj meg, Sándor! Ne halj meg! Hiszen a Te időd még nem érkezett el. Bármilyen ősz tettél; fiatal maradtál s bár »Sándor bácsidnak hivnak már régen a fiatalok, te fiatalabb vagy náluk és mi, akik egykoruak vagyunk veled vagy öregebbek tőled, mi csak az ifjút, az örökifjút látjuk Benned ma is, akinek a gazdag szive és a geniálisan vibráló lelke nem tud megvénülni. Hatvan éve élsz és negyven esztendeje Írsz és — ahogy én ismerlek — még sok élni — és sok Írni valód lehet. Az ember azt hinné, hogy a legjoDb életperiodusod — a fiatalságodnál is derültebb öregség — még hátra van s hogy a legjobb könyveidet még nem Írtad meg. Mert Te sohase mutattál hanyatlást, sein az életed hedonikus vitelében, sem a szincs melegtónusu írásaidban. Téged csak a lekszikonok életrajzi adatai és az őszülő hajszálak hirdetnek hat decenriumosnak, — amit láttunk tőled, irást és cselekvést, az fiatalnak mutatott mindég. Egy idő óta fájdalommal hallom, hogy betegeskedel. A rendkívüli ellenállóképességed, úgy Iáiszik, megtört a nagy frontváltozáson, amelyen a magyar.elmék és a magyar szivek keresztülmentek. A geniáiis Írónak rezonáló és rezonirozó idegei megsínylették azt a fordulatot, amelyet a nyárspolgár mosolyogva áfl ki. A hol' az utóbbi zsebek, ott a magadfajta szív és elme pazarol, — elpazarolja a tehetsége kincsét és a szive érzéseit. S — ami duplán fájhat — hálátlanokra pazarolja. Nem akartál, ■'.-agy nem tudtál, az írói numerus c'ausus Prokrusztes-ágyába feküdni, kivit! rekedtél e numerus-on. s bár igy is sokat numeráitál. fájhatott Neked nagyon, hogy Te, aki ezt a bűvös hangszert a szép magyar nyelvet oly magyarosan mivelted-kezelted, beszélted-irtad. nem találtad honodat és otthonodat a hazádban úgy mint sok kevésbbé tehetséges és mint sok — kevésbbé magyar. ___S azt is hallottam, hogy a szived, amely eller 18 év előtt azt a merényletet elkövetted, egy idő óta ellened készül merényletre. Óh, a te fiatal szived! Hát igazán beteg ez a szív és meg akarja ölni a legtehetségesebb magyarok egyiket, talán bosszúból azért, hogy egyszer egy ellenőrizetlen és érthetetlenül diszkóliás percben ellene szegül ■ tél és browningot emeltél rá? Ne hagyd magad. Sándor! Az utóbbi esztendőkben nem láttalak. (Istehem, ezekben az években sokakat» nem láttunk, akiket szeretünk!) Azóta bizonyosan Te is, az Elpusztíthatatlan, egy kissé hanyatlottál — ki nem hanyatlott azóta? —, valószínűleg 'láthatóan is megöregedtél. De én ezt — s ennek nem győzök örülni — nem láttam és nem kívánom látni. Én fiatalnak látlak, Sándor, fiatalnak; olyannak, aminő Te az ötven esztendeid körül tildtál lenni, tehát — egészen fiatalnak. Még mindig a régi vidám és könnyelmű, pénzdobáló és elmésséget pazarló bohém áll előttem, gondolatban azzal szorítok kezet, s eszembe jutnak a velencei szezonjaink, a müncheni napjaink, a bécsi együtteseink s a budapesti tereferéli meg egy nagyon barátságos szabadkai látogatásod, a kirándulásaink a vidékre, vándorlásaink a gallériákban, az originális fejtegetéseid, a figyelemreméltó szempontjaid, merész ítéleteid és meglepő paradoxaid. Nem tudom elhinni. hogy öreg vagy s hogy halni készülsz. De sajnos, el kell hinnem, hogy. beteg vagy, s ha olvasom, hogy az orvosaid aggódnak az életedért, akkor nem mondhatok mást, mint amit közös barátunk, az esti leveles Efendi kiáltott feléd most IS éve: Ne halj meg, Sándor! A Rembrandt Halála, amelyet most írtál, e legyen még a hattyúdalod, ne ezzel búcsúzzál a szép és szeszélyes, mozgalmas és szerelemmel teU életedtől. írj még jónéhány kötetet és élj még egy jósor esztendőt. És pedig ifjú éveket, amelyekre kedvtelve mosolyogjanak le régi otthonukból a régi pajtások, a velünk vándorlóit, velüfak szerelmeskedett, velünk kapucinerezett, de előttünk elmem, Murger-hez — a pátrónusunkhoz! — kívánkozott kedves barátok, akiknek olyan sürgős volt a halhatatlanság___ És Ti. akik az utolsó években rosszul bántatok Vele, akik kiszorítottátok őt a numcrus-bó], ti kevésbbé tehetségesek, de — mert az árral úszók — hatalmasabbak Nála, Ti is kérjétek őt, ha menni akar és halni készül, hogy: ne halj meg, Sándor! Mert hiszen, ha Itt hagy bennünket, úgy is behódoltok neki. Ha el kell temetnetek, akkor úgy is be fogjátok ismerni, hogy nagyobb numerus volt mint ti, és nektek is fájni fog. hogy egy ilyen nagy értéket kell idő előtt elveszteni a magyarságnak. Öh, kiáltsátok felé őszinte megbánással, magyar megértéssel: ne halj meg, Sándort.
