Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-19 / 163. szám

Ara egy és fél dinár

XXÍY. évfolyam Szuhotica, KEDD 1923» junius 19. 163. szám

Megjelenik minden reggel, ünnep után és héttőn délben TELEFON SZÁ'T: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-10

—uh i, lg, n n n, mma

í ZEii&E&ÍTÜSÉG: Kralja Áiexendra-ulico 4 szám alatt Előfizetési ár negyedévre 135 dinár *iadöblvatel, Kralja Alexandra-ulica 1 (Lelbach-palota)

Politika és üzlet

•A Daily Telegraph szerint a nagyhatalmak azért kérik beavat kdzás nélkül a bulgáriai kormányzat-változást, mert a nagyhatalmak nagytőkései hasztalanul kértek a Sztambulijszky-kormánytói vasút- és bánya koncessziókat s kilátás van arra, hogy az uj kormány az ilyen tőkék vállalkozásaival szemben liberálisabb álláspontra fog helyezkedni.

Ennek az értesülésnek mérlegelésénél ne is gondoljunk a szociológia 1 s a történelmi materializmus szempontjaira. Vizsgáljuk csak, hogy érthetőbb és közelebb legyen SztambuHjszky egyéni tragédiájának mdglyatüze mellett. Sztarabulijszky annak a pártnak volt vezére, amelyik a' légszívósabban s a legveszedemesebben küzdött a központi hatalmakkal való szövetség ellen, a legnagyobb ellensége volt annak, hogy Bulgária a hadviselők sorába tépjen Is ha már nem kerülheti ki háborús sorsát, azt ’ követelte, hogy az antant-hatalmak oidalán harcoljon. A háború kitörésekor Sztambulijszkyt fogságba vetették, onnan csak a közeli béke reménye hozta ki. A háború után Sztambulinszky kormányra került és a legyőzött országban a győzök politikáját folytatta. Antantbarát volt s antantbarát maradt. S most, amikor Bulgáriában az ellenforradalom annak a politikának adta a kormányzás hatalmát, amelyik a háború alatt antant ellenes, a háború után béke ellenes volt, a mikor az antanthatalmak politikájának képviselőjét és mártírját lesodorják a miniszterelnöki székből s üldözött zsivány módjára lelövik az országúton, a szövetséges főhatalmak kormányai egykedvű szemlélődéssel nézik az eseményeket, mert bár SztambuHjszky az ő hivük volt, aláírta és megtartotta a békeszerződést, leszerelt és tiszteletben tartotta az uj határokat 7- nem adott koncessziókat idegen tőkének a bányák kihasználására és vasutak építésére.

Ennyit ér a hűség, a politikai támogatás, mindaz az áldozat, amivel az életét nemcsak kockáztatva, de feláldozva meghozott a békeszerződések tiszteletben tartósa kedvéért, ennyit ér a megbízhatóság és őszinteség, ez üldöztetéseken és börtönökön kipróbált ragaszkodás, hogy veszni hagyják hatalmát és életét, mert nem adott koncessziókat. Politikailag kiszolgáltatta Bulgáriát a győzőknek, de üzletileg nem — s ez volt a veszte. Akik üzleteket akarták kötni a bulgár határokon kivül és belül, azoknak nem jelentett sokat a békepolitika, a leszerelés, a jóvátételt fizetés s mindaz a kötelezettség, amivel Sztambulijszki a békeszerződések követeléseit elismerte. Nekik üzlet kellett, koncesszió kellett, sáp kellett és arany kellett — s inkább vesszen a jó politikus, akivel nem lehet üzleteket csinálni, ha helyébe ellenséges érzésű, de üzleteket kötő államférfiak kerülhetnek. Az uj kormány tagjai antanteüenes politikájuk számára is megnyerték a szövetséges főhataimak elismerését, csak ne gondolja senki, hogy azzal a békenyilatkozattal, amit uralomrajutásuk első napjára tettek. A békenyilatkozatot világgá röpítették szemfényvesztésül a tömegek számára, akik — botorul és naivan — még törődnek moralitással, igazsággal és becsülettel, s az üzletkötésre való hajlandóságukat elsusogták Chiffre-vei a páncélszobák mélyébe. Az eredmény nem lehetett kétséges : a győző Európa veszni hagyta SztámbulijSzkynek hatalmát és életét — mert mit ér a politika üzlet nélkül, a békeszerződések végrehajtása Bulgária természeti kincseinek kiszolgálása

nélkül s elismeri az uj kormányt, mely a vele szemben megnyilvánuló bizalmatlanságot s antanteilenes, háborús politikájánál, súlyos tehertételü emlékeit uj vasútvonalak nyitására s a bánya kihasználására adandó koncesziókkal oszlatta el.

Az európai hatalmak addig szítottak ellenforradalmakat Oroszországban s addig tömték pénzzel, munícióval és vezérkari tisztekkel az orosz kormány elleni háborúkat, mig az orosz petro leum mezők s az Ural platina és aranybányái meg nem nyíltak az angol, amerikai és francia érdé* kéltségek előtt. Azóta lett az Oroszországgal való megegyezés az „európai béke feltétele." Ez az uj bolgár kormány, mely az antantellenes és háborús pártok tagjait emelte a hatalomra, az an tant főhatalmak elismerését Bulgária természeti kincseivel vásárolja meg.

Ki olyan botor még, hogy országok cselekedeteiben az egyéni moral és polgári becsület érvényesülését keresse ?

ham ni ó nyilatkozatot tenne-e; ha például Németországon Ludandorff hívei kerülnének hatalomra.

A bolgár forradalmat minden jelentés szerint a tartalékos tisztek ás a macedón szervezetek teremtették meg. Felhívja a figyelmet Cankov egy nyilvánosan elmondott beszédére, amely szerint Sztaiisbolijszky bukását az okozta hogy elárulta a bolgár eszmét.

Franciaország nem habozott a Ruhr vidékre való bevonulásnál, pedig tudta, hogy azt az angol közvélemény kedvezőtlenül fogja fogadni. Ez bizonyítja, hogy Franciaországnak erős kormánya van. Ha a belső rezsim kérdése nem fontos, miért nem újítják fel a d:p'.omáciai viszonyt Oroszországgal? Az érdekel bennünket, hogy Oroszországba milyen rezsim uralkodik,, az pedig nem, hogy Bulgáriában milyen ?

Nagyon jól tudjuk, hogy Színinbnlijszgcy^ volt az egyetlen ember, áki 1915 ben a háború ellen nyilatkozott. Az összeomlás után ő győzött a bolgár bolpblitikában s külpolitikai működését a nisi egyezmény koronázta meg. Ekkor

Nincsics expozéja a bolgár kérdésben

Nyílt ülésen ismerhette a kormány álláspontját — Miért maradt el a demars és a fegyveres beavatkozás ? — A kormány nem vállalhatta a háború kockázatát — Pribicsevics éles támadása a magyar és bolgár kormányok ellen

A parlament hétfői ülése kizárólag a külügyi, elsősorban bulgáriai eseményekkel foglalkozott. Az eredeti tervtől eltérően a kormány nyílt ülésen tárgyaltatta a bulgáriai eseményeket, hogy a közvélemény és elsősorban a külföld is tudomást szerezhessen a kormány álláspontjáról, amelyet a külügyminiszter és a közvélemény hangulatáról, amelyet az ellenzék szónokai képviseltek. A hétfői vita iránt a külföldi államok nagy érdeklődését legjobban az bizonyítja, hogy a diplomata páholy színükig megtelt a külföldi államok képviselőivel.

Az ülést negyed tízkor nyitotta meg Jovnnovics elnök. A formalitások során közli, hogy a közlekedési miniszter benyújtotta a vasutasok szolgálati pragmatikájáról szóló javaslatot. Napirenden az utólagos hitelek javaslata van, melynek két szakaszát megelőzve, rögtön a külügyi hiteleket kezdik tárgyalni, hogy a külügyi vita házszabályszerüségét biztosítsák.

A pártvezérek szombati megállapodása értelmében a vitát Pribicsevics Szvetozár nyitja meg nagyobb beszéddel. Az országot —' mondja — északról Magyarország, keletről Bulgária határolják. Meg lehet állapítani, hogy ezek egyike sem hajtotta végre a békeszerződést, különösen a lefegyverzés tekintetében. Nagy kérdés, hogy a kormány megtett-e mindent, hogy ezt a két országot a lefegyverzésre kényszerítse.

A külügyminiszter legutóbbi beszédében olyan hangon beszéli Magyarországról, ami szokatlan a diplomáciai világban és azt hittük, hogy ezután tettek is fognak következni. Azonban Daruváry beszédéből láthatjuk, hogy Magyarország nem nagyon reagál erre a beszédre (Egy hang: Botrány í) sőt azt is kijelentette, hogy épen Jugoszlávia ilyen falánk, mikor a szent koronának legszebb és legfontosabb területeit épen ő vette el.

Mint láthatjuk, Magyarország úgy beszél, mintha ő nyerte volna meg a háborút és nem fordítva és nem neki kellene vállalt kötelezettségeit teljesíteni.

Ami Bulgáriában történt, csak egy láncszeme annak, ami körülöttünk történik. A bolgár forradalom teljesen meglepte a kormányt és a közvéleményt. Az első tiz nap alatt a miniszterelnök és a külügyminiszter hallgatott. Csak a minisztérium egy tisztviselője, Gavrilovics osztályfőnök nyilatkozott, aki azt mondta, hogy bennünket nem érdekel a bolgár rezsim csak maga Bulgária érdekel. Kiváncsi arra, vájjon a francia külügyminisztérium egy tisztviselője

jött a forradalom.

Az ország érdekei forognak kockán, nem pártszempontok, hanem albán érdekek szerint kell cselekedni. Igaz-e, hogy Románia barátságos magatartást tanúsít az uj bolgár kormánnyal szemben ? Igaz-e, hogy a francia kormány einöke táviratot küldött Szófiába, amelyben megelégedését fejezi ki a fölött, hogy a Cankov-kormány tiszteletben akarja tartani a nemzetközi szerződéseket?

A nisi szerződés értelmében fel kellene oszlatni a macedón szervezeteket, már pedig ettől a polgári kormánytól, amelynek igazi feje Alekszandrov Tódor, ezt nem lehet várni. Összehasonlítja a bolgár helyzetei a Károty-puccsal, amikor fugoszlávia nem hallgatott a szövetségesek tanácsaira és erélyes katonai lépéseket tett, amelyek sikerre is vezettek. Most azonban még rosszabb a helyzet.

Ezután azt kérdezi Pribicsevics, hogy miért maradt el a demars ? A kormánynak tudnia kellett volna a készülő forradalomról, még akkor is, ha SztambuHjszky nem tudott róla. Felvilágosítást vár a kormánytól Románia és Görögország magatartásáról is. Még Csehszlovákia is érdekelve van a bolgár kérdésben, Magyarországon keresztül, tekintettel azokra a kapcsolatokra, amelyek az uj bolgár kormány és Magyarország között fennállanak. Felhívja a külügyminiszter figyelmét azokra a magyarországi jelenségekre, amelyek szerint egyes politikai tényezők az ébredőket akarják uralomra juttatni.

Susnyák dr. (klerikális) és Jovanovics Joca (földmivespárti) be-