Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-19 / 163. szám
2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1923. junius 19. széde utón a külügyminiszter szólalt fel. V Nincsics beszéde Mindenekelőtt tiltakozik a külügyminiszter az ellen, mintha nem adna elég felvilágosítást a külügyi helyzetről; az utolsó tiz nap alatt most harmadszor beszél. Nem komoly kifogás, hogy a kormány nem tudott előre a forradalomról, mert éppen a titoktartás volt a siker, előidézője. A kormány tudta, hogy valami készül Bulgáriában, de hogy a forradalom mikor fog kitörni, azt az össeeskiivők legnagyobb része is csak néhány nappal később tudta meg. Úgy Pribicsevics, mint Jovanovics nagyon határozatlanul nyilatkoztak arról, hogy mit is kellene a kormánynak tennie. (Pribicsevics: Ezt önnek kell tudnia.) A külügyminiszter és a kormány nagyon jól tudják,' hogy mit kell tudni és azt is tették, amit kellett. Bizonyára nem diplomáciai akcióra gondoltak a szónokok, aminek különben sem lett volna sok értelme, mert a szófiai kormánytól mást. mint bizonyos nyilatkozatokat, amiket aidr meg is tett, nem is leltet várni. Pribicsevics és Jovanovics bizonyára fegyveres akcióra gondoltak. . / Nem viselhetünk háboiut Uraim! — folytatja beszédét a külügyminiszter, — a fegyveres intervenció: a háború. A háborúhoz pedig elsősorban az szükséges . . . Pribicsevics: Ez nem volna háború. Micsoda háború? Wilder: Károly-puccs. Pribicsevics: A Ruhr-akció sem háború. (Nagv zaj.) Nincsics: Éppen az a különbség közte és az ellenzék között, hogy ezek könnyen reámondják, hogy ez nem háború. Viszont a hadseregnek idegen országba való bevonulása: háború. A bulgárokat lehet szeretni, vagy nem szeretni, de mint ellenséget nem szabad lebecsülni, ha most gyengébb is, mint mi vagyunk. Viszont, ha háborúba megyünk, mint a nagy nemzetközi közösség tagja, akkor meg kell hogy legyenek a nemzetközileg megállapított okai a háború Viselésének. Igazolni kell tudnunk, hogy miért mentünk a háborúba. Legutóbbi nyilatkozatomban megmondottam, hogy a kormány nem maradna közömbös, ha a nemzetközi szerződéseket megsértenék. Mért maradt el a detnars? — Ami a demarsot illeti — folytatja Nincsics külügyminiszter, — valóban készültünk diplomáciai lépésre. arra az esetre, ha Bulgária a neuillyi-i békeszerződést megsérti. Hogy azonban a békeszerződés megsértését — ami egy háború kiindulópontja — mezállapi thassuk, arra bizonyítékokra van szükség. Bulgáriának a békeszerződés értelmében joga van 30.000 főnyi hadsereghez, hOigy a jelenlegi létszám ennél több-e, azt meg lehet állapítani, de csak bizonyos idő után. Ezenkívül ezt a békeszerződést más hatalmak is aláírták, tehát nekik iš van beleszólásuk a kérdésbe. Az ellenzéki szónokok könnyen megállapítják a békeszerződés megsértését, amikor azt mondják, hogy maga az eilen- i forradalom is az. _ Pribicsevics: A hadsereg hajtotta i végre az ellenforradalmai! Nincsics: Az ellenzék szemére ■ veti a kormánynak, hogy nagy hibát követett el az intervenció legaikal-; masabb pillanatának elhalasztásá-1 val. Ha olyan kormány állna az ország élén. amilyent Pribicsevics kivan. akkor is meg keltett volna előbb egyezni a szövetségesekkel, vagy legalább is eszmecserét folytatni ve- j lük. Ez pedig ugyancsak pár napot vett volna igénybe. A kisaniant egységes I — Meg kell cáfolnom — jelenti ki ezután a külügyminiszter azokat a híreket, amelyek a közvéleményben elterjedek és itt a parlamentben is kifejezésre jutottak Románia magatartását illetőleg. Románia magatartása teljesen korrekt és szövetségeshez illő volt. Románia velünk egyetértésben járt el, éppúgy, mint Csehszlovákia, amely pedig erre nincs is szerződésileg kötelezve. Eszerint megnyugtathatom a nemzetgyűlést: biztos szövetségeseink vannak. A fegyveres akció kockázata — Ha el is lettünk volna azonban szánva fegyveres akcióra — folytatja Nincsics külügyminiszter — ahogy az ellenzék kívánja, akkor is néhány napra lett volna szükség, hogy előbb diplomáciai akcióval a másik akciói előkészítsük. Ha feltesszük azt. hogy egy entergikušabb kormány nem is várta volna be a békeszerződés megszegésének megállapítását és nem tárgyalt volna a szövetségesekkel sem. sikerült volna-e fegyveres pressziót gyakorolni Bulgáriára és visszaállítani a nekünk szimpatikusabb régi uralmat? Még ebben az esetben sem lehetett volna azonnal fegyveresen fellépni, mert ahhoz ez a hadsereg, amellyel békében rendelkezik államunk, néni elegendő. Tehát ebben az esetben is előbb el kellett volna rendelni a mozgósítást és a csapat-koncentrációkat. amihez ismét idő kellett volna. Ha a kormány még addig akart volna beavatkozni, amig Sztambulijszky élt, vagyis a legelső napokban, akkor csak azokat a csapatokat lehetett volna felhasználni, amelyek a bolgár határon állnak, ami ugyanolyan őrültség lett volna, mint amilyent 1885-ben elkövettünk. Ilyen intervencióhoz nem is százezer, hanem millió emberre van szükség. Sumenkovics (demokrata): Húszezer ember is elég! Nincsics: Láthatja a tisztelt nemzetgyűlés. hogy milyen komoly az ellenzék. Azt mondják, hogy húszezer ember is elegendő és ugyanakkor azt állítják, hogy Bulgária mozgósít. A Bulgária felé való csapatkoncentrálásnak csak kétféle oka lehetne: vagy az. hogy megsértették a békeszerződést, de ez még nincs igazolva, vagy az. hogy Sztambulijszkyt támogassuk, viszont ő már halott. Tehát az ellenzék preventív háborút kivan. Ezt a teóriát pedig már ismerjük Ausztria korából. Óriási zaj tör ki erre, és az ellenzék nem csöndesedik el addig, mig az elnök szigorúan nem figyelmezteti a képviselőket, hogy ne zavarják a külügyminisztert nyilatkozatának fontosságára és arra a nagy felelősségre való tekintettel, amely kijelentéseivel jár. Nincsics: 1885-ben valamivel több, mint 20.000 emberrel vonultunk be Bulgáriába és ezt évtizedekig sínylettük. A preventív háborít néni rokonszenves. A régi Ausztria is valahányszor Szerbiában rendszerváltozás volt. mindenkor fegyveresen akart beavatkozni és a jelszó mindig az volt: Szerbia letörése. »Elég erősek vagyunk« Figyelembe kell venni, hogy megbízható szövetségeseink vannak, ha Bulgária, találna is magának szövetségeseket. még mindig elég erősek vagyunk arra. hogy letörjük ellenségeinket. Abban egyetértek a demokratákkal, hogy a macedón bandák fenyegetik az országot. Ez a veszély most még nagyobb is, mint volt. mert a Cankov-kormány e bandái: segítségével jutót* uralomra. A nisi egyezmény szerint mindkét érdekelt állam a saját területén köteles megfékezni a bandákat és az uj bolgár külügyminiszter kijelentette, hogy a Cankov-kormány vállalja a kötelezettségeket. Őszinteségében azonban kételkedni lehet. Macedonia a szerbeké — Sztambulijszky tetőtól-talpig bolgár volt —- iolytatta Nincsics — és Bulgária érdekeit képviselte. Az egyik ellenzéki szónok mondja, hogy Sztambulijszky, lemondott Macedóniáról. Ugyanezt vetik szemére legnagyobb ellenségei is. (Pribicsevics: Lemondott az aspirációkról. Jelentse ezt ki a Cankovkormány is.) . . . Sem a nisi egyezményben, sem másutt nem kértük annak elismerését. hogy Macedónia Jugoszláviához tartozik. Ezt a területet a szerbek nagy áldozatokkal* szerezték meg. ez az övék és az övék marad örökre is. Sztambulijszky — mondotta — semmiesetre sem fogadta volna el a hatalmat egy idegen hadseregtől. Soha — se nyilvánosan, se magánbeszélgetésben — nem kérte az S. ,H. S. királyság fegyveres segítségét. Minden törekvése az volt, hogy békében és barátságban éljen a szomszéd államokkal. Válasz Pribicseviesnek Rátért Pribicsevics beszédében megemlített példákra: a francia, az orosz és a magyar külpolitikai ese * I tekre. Franciaország — mondotta — csak hosszú hónapok után, amikor megállapította, hogy szerződésszegés történt, nyúlt erélyes rendszabályokhoz és szállta meg a Ruhr-vidéket. Oroszország belügyeibe az S. H. S. királyság soha nem avatkozott és azt sem tűrte, hogy területén orosz polgárháborút készítsenek elő. Ä magyar kérdésben — az ismeretes Károly-puccs idején a kormány energikus; intézkedéseket foganatosított, de csak azért mert nyilt szeri ződésszegés történt. A kormány — fejezte be beszédei — nem becsüli le a bulgár eseményeket. Egyelőre azonban nem tudjuk biztosan, hogy az uj bulgár kormány milyen magatartást fog tanúsítani. A helyzet komoly — ám higyjék el elég erősek vagyunk ahhoz, hogy az ország érdekeit, megvédelmezzük. A külügyminiszter beszéde után az elnök az ülést bezárta. Ä budapesti rendőrségi®! sikkasztották el a száznegyven milliót A főkapitányság besúgója Romániáiba szökött szükséges magyar pénzt úgy, mint elő-, zően, most is rendelkezésére bocsátja majd a rendőrség. Kopinits pénteken jelentkezett újból és kijelentette: —- A dolog rendben van. Holnapra kell száznegyven millió korona. Lelepi hezhetjük a szokolos embereket. Elmondotta, hogy a Hitelbank egyi® cégvezetőiét bízták meg azzal, hogy a csehszlovák pénzt eladja. A cégvezetővel már meg is állapodott abban, hogy szombaton délután egy órakor elviszi a 140 millió koronát a bankban levő hivatali helyiségbe, ott kicserélik a valutát a magyar pénzzel. A rendőrségen nagyon tetszett a Készén kidolgozott ügy. Kállay detektívfőfelügyelő elment a Devizaközpontba, ott bejelentette, hogy egy nagyszabású valutaüzér leleplezéséhez kell 140 millió korona készpénz. A Devizaközpont átiratára a Jegyintézet pyugta ellenében kölcsön adott a rendőrségnek 140 millió koronát, csupa vadonatúj 25- ezresekben, Kopinits megszökik a detektivektö! Szombaton délelőtt jelentkezett a rendőrségen Kopinits Jenő. Előtte csomagolták be a detektívek a huszonötezresekei; két csomagba kötötték a pénzt. Megbeszélték, hogy az egyik detektív, mint bankszolga beviszi a pénzt a Hitelbankba, egy másik detektív pedig bes megy az irodába .az álbankszolgával, mint egy másik banknak a hivatalnoka, ahonnan a milliókat hozzák. A Kállaycsoportból még másik négy detektívet bíztak meg azzal, hogy a pénzív evők nyomában legyenek és abban a pillanatban. amikor jelt adnak foglalják le. Kopinits Jenő, aki egész idő alatt bámulatos hidegvérrel viselkedett, elment a detektivekkel a Hitelbankba. A. József-téri főbejáratnál mentek föl a lépcsőn. Két detektív lent maradt a kapuban. A többiek suttyomban Kopinits és az álbankszolga után fölmentek a második emeletre. Kopinits úgy viselkedett, mintha már tényleg ott járt volna előzőleg. A második emeleten megállották a főkönyvelési terem előtt. Ott odaszólt Kopinits Jenő a detektiveloiek, hogy óvatosságból egyedid akar bemenni az irodába, a detektívek üljenek le az ajtó előtt levő pamlagra. Azzal nyugodtan átvette a két csomagot és mint oki a legjobban ismeri a viszonyokat, belépett a nagy könyvelési terembe. A két cső-, magot letette az asztalra. Ezt a jelenetet a figyelő detektívek még látták. Aztán visszament az asztalhoz, két kézbe vef-i te a csomagokat és a másik ajtón kisé-i táti a milliókkal. Egy mellék!olyas m áU ment, leszaladt a lépcsőn és a V.’urnu utcára néző kapun távozott. A detektívek azonnal észrevették, hogy a könyvelési teremnek három kijárata van, a melyek különböző folyosókra nyílnak' és nyomban eláilották a három ajtót, de Budapestről jelentik: A szélhámosok királya elmet feltétlenül megérdemli Kopinits Jenő kikindai születésű orvostanhallgató, — akinek száznegyvenmilliós csalásáról már megemlékezett a Bácsmegyei Napló — nemcsak mert a 125 milliárdot kitevő magyarországi bankjegyforgalomnak több mint ezredrészét elemelte, hanem azért a szinte hihetetlen vakmerőségért, hogy hat defektiv asszisztálása mellett a budapesti állam-rendőrség főkapitányságától lopta el a száznegyven milliót. A budapesti lapok első tudósításaiból hiányzott a károsult neve, mert a rendőrség szégyelte — és ezért meg is kísérelte eltitkolni — azt, hogy a rendőrség adta kölcsön a száznegyven milliót a szélhámosnak, aki a kíséretére kirendelt hat detektivtől zseniális módon megszökött. A valuta-besúgó A budapesti főkapitányság a valutarendelet megszegőinek felhasznál agentprovokátorokét, akik valutavásárlásokat és eladásokat bonyolítanak le és üzletfeleiket besúgják a detektiveknek. A lefoglalt külföldi valuták értékének húsz százalékát ilyen esetekben a besúgó kapja; a szinleges valuta-üzletekhez szükséges pénzt pedig a rendőrség bocsátja a besúgó rendelkezésére. Hat hónappal ezelőtt bemutatták KSllay' Lajos detektivfőfclügyelönek Kopinits Jenőt, a ki vállalkozott hasonló szerepre. Próbára tették és kétszer-háromszor hozott is olyan »tippeket«, amelyek beváltak. Kopinits Jenő révén a valutadetektivékuek sikerült lefoglalni tóbbmiilió korona értékű valutát. Kopinits Jenő az esetek rendőri elintézése után kérte a neki kijáró busz százalék jutalmat a lefoglalt összegből, megmagyarázták neki, hogy addig, amig a pénzügyminisztéri jmban véglegesen nem döntöttek ezekben az ügyekben, a jutalmat nem adhatják ki. JAz ígért összegeket maid csak hónapok I múlva kaphatja meg. Kopinits látszólag ^belenyugodott a dologba, de miután pénzt akart, még pedig rögtön, hozzálátott, hogy jogos jutalmát megszerezze — esetleg egy kis kamattal megtetézve. A nagy fogás Az elmúlt héten megint jelentkezett a rendőrségen Kállay detektivíöfelügyelőnéi Kopinits Jenő. — Nagy fogásra van kilátás — mondotta, majd előállott egy hosszabb mesével s meggyőzően magyarázta el hogyan ismerkedet meg egy társasággal, amelynek tagjai félmillió csehszlovák koronát szeretnének a zpgforgal ómban eladni. A rendőrségen felhatalmazták Kopinltsot arra, hogy szinleg menjen bele. a, .vásárlásba, inert a kifizetéshez
