Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-17 / 161. szám
Levél egy érettségiző fiatalemberhez A testvéröcsémnek küldöm és minden lelkes diáknak Kedves fiatal barátom és édes öcsém, mindnyájatoknak szólnak ezek az egyszerű sorok, amelyeket im elküldök hozzátok júniusnak egy vizsga-lázas,' leckét mormoló, érettségi-előtti reggelén. Ti most sétaterek padjain és kis diák-szobák csöndjében készültök a nektek annyira fontos r.agy bróbatételre és bizonyosan féltek iz azzal a szent, örök félelemmel, ahogy az előttünk valók és mi iszonyodtunk az érettségitől óa ahogy mindig is ijedezni fog minden diák, még a legbátrabb is, ettől a naptól. És amikor most egy percre megzavarlak benneteket a Tacitus századszori mormolásában és háborgatlak a permutáció, vagy a cosinus-tétel nehéz algebrai képleteinek bogozáeában, testvéri sziwel akarok nektek üzenni tavaszi üzenetet. .. Emlékszem jól és emlékezünk valamennyien ezekre a júniusi napokra, mi, akik már naponta birkózunk az Élet nehéz vizsgatételeivel, eltörülhetetlenül él az emlékünkben az első nagy és izgalmas küzdelem: az érettségi bizonyítványért. És talán ezekért az emlékekért, talán az ifjú lelkesedés nagy, szent szeretetéért, kedvesek nekünk ezek a júniusi napok: a fiatalságot sugárzó tablók az üzletek kirakatában, a kora regseli parkokban tanuló diákok, az esész lázas, nagy készülődés — igy szokták mondani minden idők min- j den tanárai — az Élet küszöbén. Higyjétek el, mi ugyanolyan fontosságot tulajdonítottunk az érettséginek, mint most ti és ugyanolyan reményekkel, ugyanolyan lángoló ambícióval, ugyan- j olyan színes és merész tervekkel indultunk neki a nagy útnak, mint most ti. fíekünk akkor talán még szabadabban csapongóit a fantáziánk és még bátrabb vol-t az akaratunk, mint most a tiétek, mert akkor még nem nyűgözte le a lehetőségeket országhatárok sorompója, egyetemek megközelíthetetlensége és valutáris különbségek nyűge, amelyek most béklyóként nehezednek a ti terveitekre. Mégis,’ megkoptunk a küzdelemben mi is a rohanó évek folyamán. A reménye- j ink szertefoszlottak. A lángoló ambíciónk = kihűlt. A szines és merész terveink na- j gyón megszürkültek. Megtépázott bennün- f két nagyon a háború és békétlen béke sok j hosszú esztendeje. Ma már egész tisztán | látjuk, hogy nincs sok célja a küzdelem-1 nek, és fájdalmasan eszmélünk arra a ; nagy csalódásra, arait az Élet okozott... j Hogy is mondjátok ti ilyenkor az önkép- j Stokori záróünnepélyeken, amikor búcsúz-1 fok egymástól és a középiskolától? »Most, j amikor az iskola padjai közül kilépünk az s életbe...« — igy hangzik valahogyan azt örök frázis és ti nem is tudjátok, mi- g íven súlyos értelem, mennyi fájdalmas jj küzdelem, - milyen’ sok szenvedés és csa- i lódás rejtőzik az elkopott szavak mögött j és milyen nehéz, tövises ut kezdetét je- j lenti ez a lépés ... A matúra emléke később is kisért még \ álmainkban, amelyekből csöndes éjszakákon néha felijedünk, de csak ezekben az álmokban találkozunk már azután az érettségi-vizsga rémével, a küzdelmeinkben, harcainkban már sohse kérdik meg (ölünk, hogyan tettük le azon a régi júniusi napon a nagv próbát. Tőletek se fogják kérdezni, ne csodálkozzatok rajta és ezért ne is higyjétek, hogy csakugyan ci a vizsga a fontos, amelyre most készültök sétaterek padjain és kis diák-szobák csendjében. Azok a harcok fontosak, amik ezután jönnek és amelyek minden napra adnak • egy kemény, nehéz vizsgát, nehezebbet, mint a matúra, az Élet tantárgyaival való megbirkózást.. . Eire készüljetek és erre acélozzátok meg .erőtöket és akaratotokat, hogy ne érjen készületlenül benneteket ez a legszigorúbb vizsgáztató, amit úgy hívnak, hogy: Élet. Egy szomorú, nyugtalan és forrongó korszak ifjúsága vagytok, különös gondok, tetézett bajok és súlyos nehézségek fognak rátok nehezedni és az utatok elé hárulni. Azonnal ki fogja kezdeni «zent idealižmustokat az emberi rosszaiig és rosszákarat, hiszen már az egyetemek kapuit is elzárja sokatok előtt a tű* i923, junius 17. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal. relmellenség és gyűlölet és nagy lemondanitudásra, erős akaraterőre lesz szükségetek, amíg keresztül vágjátok magatokat az elibétek rakott gátak labirintusán. De keresztül fogjátok vágni magatokat! Győzedelmeskedni fog az akaraterőtök minden nehézségen. Látom a sok bátorságot sugárzó szemetekből, érzem á fiatalos akaratot hallató hangotokon, tudom a nagy, szent, ambíciótokból, a fiatal, egészséges izmaitok feszüléséből. E?ért ' jó, hogy hisztek a jövőben és bíztok az önmagátok erejében, mert másban miben is bíznátok. Csak ne kívánjátok sokat az élettől, hogy na kelljen nagyón csalódnotok... Ezen a matúra-előtti, júniusi nyári reggelen küldőm testvéri üzenetemet minden diák-szobába: sohse volt még szükség annyi hitre, annyi bizakodásra, annyi tervefe, mint ma, mert sohse indultak ifjak még nehezebb útra, mint amilyen az Élet mai útja. Megnyugtató és jó látni a ti nagy, szent akaratotokat, amelyet ugyan meg fognak tépázni a mindennapi viharok, az a minden matúránál nehezebb sok-sok vizsga, amely előttetek áll, de épen a fiatalság, a hit és akarat segíthet csak benneteket ezekben a küzdelmekben diadalra. Győzni fogtok —- ezt ne felejtsétek ,el pillanatra sem — mert a fiatalságé minden erő és igazság. A fiatalsá; maga az élet. (1. 1.) A PROBLÉMA IRTA: BAEDEKER Lilinek, mint a legtöbb gyermekinek. nagy probléma a gólya, amelynek romantikus, sőt miszteriózus szerepe a gyermekszállitás terén élénken foglalkoztatja a képzelőtehetségét. Bár ismeri e kedves nagy madár magasztos hivatását a család gyarapítása körül, nem elégszik meg magával e dicséretes ténnyel, hanem szeretne tisztában lenni a kérdés egész komplexumával. Száz dolog van itt. ami az ő filozofálásra hajló elméjét foglalkoztatja. íme, néhány a kérdései s a kételkedései közül: —■ Csak a gólya szállíthatja kisdedeket? A jó Isten adta neki ezt a kizárólagossági jogot? És, ha igen, mért éppen ö neki? Nem tudná az automobil könnyebben szállítani a csecsemőket? Mért harapja meg a gólya mindig a gyermek anyjának a lábát? Mért mindég a lábát, és sohasem a karját? Mért nem harapja meg soha a gyermek apját? Az apák talán jobban tudnak védekezni? A szülők a következő módon próbálják eloszlatni a kis Lili agságait: — A gólyát kizárólagos szállítási joggal azért ruházta föl a jó Isten, mert a gólya a legnagyobb gyermekbarát. ő tud az apróságokkal a legjobban, a leggyöngédebben bánni. Az automobilt azért nem bízhatta meg a jó Isten ezzel a munkával, mert a soífőr néha részeg vagy hazardőr. az autóját esetleg neki vihetne egy sziklának vagy .falnak, s a kis gyermek szerencsétlenül járna még mielőtt a kedves szüleihez jutna. A gólya azért harapja meg az újszülött mamájának á lábát, hogy az kénytelen legyen egy*ideig az ágyat őrizni s ez alatt mindig a gyermekkel foglalkozni. Hk a karját, harapná meg. akkor az anya fölkelne az ágyból, s a konyhába, spajzba, piacra menne, félkézzel dolgozna, s a gyermekét elhanyagolná. Az apa lábát azért nem harapja meg — s ez nagyon okos a gólyától —. mert annak hivatalba vagy üzletbe kell menni, hogy a család részére kenyeret keressen^ és nem ér rá otthon feküdni. Lili kíváncsisága egy időre ki van elégítve. De nemsokára ujqjbb skrupulusai támadnak, mert Mid, ^ a szomszédéin lánya, aki k^t év óta kortársa Lilinek, időközben »fölvilágosította«: ez utóbbit, hogy a gólyaügy korántsem áll úgy, ahogyan ő lnszi.liogy a kisbabákat a gólya hozza. az kétségtelen, azt minden gyerek tudja, s még nem volt 'okos ember. aki tagadni merte volna, de a többi, az — svindli. A gplya nem harapja meg a mamákat, se a lábukon, se egyebütt. Lili: Hát akkor mért fekszik olyankor, amikor a kis gyerek megjön, az ágyban? Még akkör is, ha délben tizenkét órakor érkezik meg? Mid: (Határozottan.) Azért, meri beteg. Lili: Igen, attól beteg, hogy a gólya megharapta. Miéi (a legnagobb határozottsággal): Nem attól.- * * • • Lili: Hát mitől? Mid: Azt nem tudom. (Gondolkozva): Azt nem tudja senki. De ánnyr bizonyos, mert apa mondja, s az csak tudja — hiszen doktor! —, hogy a gólya olyankor hozza a gyereket a házhoz, amikor annak a mamája beteg. Lili: Azért, hogy az örömtől meggyógyuljon? Miéi: Nem tudom. Talán azért. Ezen még gondolkozni kell... Ez az elmélet szöget vert a kis Lili fejébe. Logikus kis elméje némi hitelt adott neki, mert ez a magyarázat még. plauzibilisebbé tette előtte a?t a rejtélyes körülményt, hogy az apák oly kevéssé vannak ennél az ügynél érdekelve, s hogy minden gólyaharapást a szegény mamáknak kell eltűrniük. így hát a dolog kevé?bbé igazságtalan... I1a úgyis beteg az anya. akkor csak méltányos, hogy legalább az apa maradjon egészséges. Mert hiszen, ha mind a két szülő megbetegszik, akkor szép yiresaft van a háznál! Ezt se a jó Isten, se a jó gólya nem akarhatja! Lilinek fáit egy kicsit, hogy a szülei olyan tudatlanok, s hogy felnőtt létükre hiányosan voltak tájékozva a gólya szereplése felől, de volt még egy kis halavány reménye, hátha mégis az ő papája tudja jobban a dolgot, bár ő csak városi szenátor, és nem orvos, doktor... Előadta otthon az esetet. A szülei egymásra néztek, s egy tekintettel is hamarosan megértették egymást. Azonnal belátták, hogy a gólyalegenda abban a formában, ahogy ők magyarázták, tovább nem tartható fenn. Kijelentették Lili előtt, hogy a »valódi tényállás« az, ahogy azt Miéi előadta. Csakugyan, azért fekszenek ilyenkor a mamák, mert betegek, s a gólya azért hozza ilyen alkalmakkor a babákat, mert tudja, hogy az anyjukat bizton otthon találja. — Mert képzeld, kis Lili. — mondta a tanácsos ur. —- Képzeld, mi történne, ha a gólya jönne valahová egy szép gyerekkel, s nem volna senki otthon, aki azt átvegye! Ezt belátta Lili. De mégse fért a fejecskéjébe, hogy mért muszáj éppen betegeknek lenni a mamáknak ilyenkor. Hiszen. ha a gólya olyan tudós, hogy tudja, mikor beteg valaki, azt is tudhatja, mikor van otthon és mikor van távol az a néni, akit gyerekekkel akar meglepni... És aztán, ha a gólyának olyan hatalma van, hát akkor hozza a kicsi fiukat meg a pici lányokat éjjel, amikor minden jórávaló asszony otthon van. s akkor nem történhetik meg az a szomorú eset. hogy nincs, aki átvegye a szállítmányát . . . Tovább spekulált a dolgon, s a tűnődés eredménye egy uj kérdés volt, amellyel a szüleihez fordult: — Hát az olyan néninek, aki nem szokott beteg lenni, sose hoz a gólya babát? Hiszen ez nagy igazságtalanság. mert azért, hogy valaki egészséges, büntetést nem érdemel. A szenátor ur már sok bonyolult ügyet intézett el a városházán, de prre a. kérdésre nehezen tudott válaszolni, s végre is azzal vágta ki magát, hogy a legegészségesebb asszony is megbetegszik néha. s akkor ő. is hozzájuthat egy pufókarcu szép kis lányhoz vagy egy erőteljes pirospozsgás fiúcskához. Lilit könnyű volt rövid időre megnyugtatni. de hosszú időre nem lehetett. mert az a szokása volt. hogy gondolkozott. Pár nap múlva megint szóba hozta a témát: — Apáék azt mondják, hogy csak beteg mamáknak hoz gyereket a gólya. Nohát. Margit néniről éppen tegnap mondták, hogy soha életében se volt beteg. S neki már négy gyereke van. A tanácsos ur a homlokát törülte, s azt felelte: — Aki azt mondta, hogy Margit néni sose volt beteg, azt úgy értette, hogy mindig egészséges voit, kivéve azt négy esetet, amikor a gólya meglátogatta. Ez egy időre megint kielégítette Lilit. Aztán megszólalt újból: — Mégse tudják ezt maguk jól. A Terka néni mindig beteg, és még egyszer se volt nála a gólya. Pedig ötét szegényt mindig otthon találná ... A komoly urnák kezdet^ unalmassá válni a dolog. Mégis tárgyalásba bocsájtkozott a kis lányával: — Nézd csak, ez a dolog egészen a gólya diszkréciójára van bízva. Az 5 kényére-kedvére. ö annak hoz kis babát, akinek akar. Az igaz. hogy beteg anyáknak szokott gyerekeket hozni, de nem köteles minden beteg anyunak hozni... És aztán meglehet. hogy Terka néni nem rokonszenves neki, talán nem szereti és .azért kerüli el a házát. I —- Apa ezt maga se hiszi, — felelte Lili polemikus hangon. — Terka néni olyan jó és kedves néni, s habár nagyon halvány, mégis szebb sok rózsapiros arcú néninél. Muszáj őt szeretni. Valami más oka lesz annak, hogy őtet úgy elhanyagolja a gólya... — Nem tudok más okot, fiacskám. — Apa se tudhat mindent, — felelte Lili. akinél újabban sokat vesztett az apai tekintély. — De én ezt nem hihetem. mert nemcsak egy gólya van a világon, s ha az egyiknek nem szimpatikus ez a ió néni, kedves lehet ő egy másiknak. Lehetetlen, hogy egy se szeresse ezt a jó nénikét. — Ebben tévedsz, kis lányom, — mondta diadalmasan a tanácsos ur, aki mód nélkül megörült, hogy talált egy megoldást. — Minden utcának megvan a maga gyermekszállitó gólyája s csak ennek az egynek van joga oda liferálni. És ki tehet arról, hogy éppen ennek a tetszését nem tudta megnyerni a jóságos Terka néni? Lili megint hallgatott egy darabig, s aztán újból szőnyegre hozta az örökös témát: — Maguk még nincsenek tisztában a babakérdéssel. Megbeszéltük Mtcivel meg még két barátnőmmel a dolgot, s rájöttünk, hogy másholl kell a bibinek lenni. Terka néniék már háromszor változtattak lakást, már négy különböző utcában laktak... Más oka lesz hát annak,’1 hogy éppen neki nincsen kis babája. Nehéz ügyirat volt ez a szenátor urnák. Valahogy kivágta magát: — Kis lányom, te azt még nem tudod, de majd annak idején megtanulod a Ieártv gimnáziumban vagy a kereskedelmiben, hogy mi az a kartell és mi az a szövetség... Lilt kíváncsian nézett. Ez neki arabusul volt. — Nem tudom. — vallotta be. — Hát ez abból áll. —r magyarázta a papája, — hogy akik ugyanazt a foglalkozást vagy mesterséget űzik. hasonló üzletet folytatnak, azok összebeszélnek, hogy egymásnak a gseftjét nem rontják, s mindenben
