Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)
1923-06-17 / 161. szám
10. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ egyformán járnak el. Ä cukrászok egyforma drágán adják a süteményt, s egyforma kicsire sütik, a játékkereskedők ugyanazon az áron adják a iapdát meg a francia babát, és nagyon ügyelnek arra. hogy az egyik gyáros valahogy ne csinálja Őket kcvésbbé törékenyekké mint a másik ... S látod, a gólyák is ilyen szövetségben vannak, s ilyen kartellt kötöttek, összebeszéltek, s az egymás dolgát nem rontják. Köztük ki van mond va. hogy Terka néninek nem hoznak kis babát; s ha akadna is egy olyan jószivü gólya, aki meg akarna könyörülni rajta, nem tehetné. mert ezt nem engedi a kartell. Érted? Lili valamit érthetett belőle, mert igy sóhajtott föl: — Szegény Terka néni! Egy kicsit később pedig hozzátette : — Jobb állatnak tartottam a sólyát! Es tovább sajnálkozott Terka nénin, aki ebben az időben épp Szliácson volt. S most Liliéknél hosszú ideig nem volt szó a gólyáról és vidékéről. De a legközelebbi tavasszal izgatottságtól pirosán jött haza az iskolából Lili, s a következő hírrel toppant be a szüleihez: — Tudják, mi újság? Terka néninek az éjjel kis fiút hozott a gólya! — Hallottuk, — mondták egykedvűen a szülei. — Hát hogy lehet az? — kérdezte nyugtalanul Lili. — Hát csak úgy'. — felelték a tanácsosék, akik már rég elfelejtették a kartellmagyarázatot s az egész vitás ügyet. Lili ellenben, akinek pompás volt az emlékezőtehetsége, elmondta az egész elméletet, amint a papájától hallotta, s kérdőre vonta, hogy »mindezek után« hogy’ történhetett ez? A papa valahogy ezt is kimagyarázta. — A gólyák végre megkönyörültek a szegény Terka nénin, s megengedték valamelyik kollégájuknak, hogy örvendeztesse meg a derék jó nénit egy icipici fiúcskával. Lili ezt a megoldást elfogadta. De pár nap múlva megint voltak észrevételei, mert véletlenül meghallgatta a »nagyok« egy beszélgetését, amelynek tartalma az volt, hogy Terka néni Szliácson olyan egészséges lett mint a makk. s hogy most már gyermekei is születhetnek. —Hát most már ml igaz? — in- Üuíatoskodott a kis lány. — Az egyik azt mondja, a mamáknak betegeknek kell lenni, hogy kisbabát hozhasson nekik a gólya a másik meg azt, hogy Terka néninek azért hozott, mert végre egészséges lett. Itt valaki — Egy kicsit gondolkodott Lili, hogy minő kifejezést használjon, de aztán kibökte: — Itt valaki hazudik. A tanácsos urnák megint elő kellett vennie a selyemzsebkendőjét, amelynek akkor szokta hasznát venni, ha a kislánya zavarba hozta. De még egyszer kivágta magát, ekképpen szólván: — Nem hazudott itt. fiam, senki. És különben se használj ilyen erős kifejezéseket. Te magad gimnasztizálj. azt szívesen veszem, attól erősebbek lesznek az izmaid, de a kifejezéseiddel nem kell ilyen testgyakorlatot űzni, azok csak maradjanak gyöngék és gyöngédek... Tehát nem hazudott senki. A gólyák megelégelték a Terka néni sok szenvedését, és jutalmul megszavaztak neki egy fiúcskát, ő pedig a feletti örömében, hogy ilyen pompás kis fiút kapott, egészséges lett. így mondták ezt neked. fiam. Vagy legalább ilyenformán. Lili most békében marajt egy ideig, szorgalmasan tanult, s az ember azt hihette volna, hogy gondolatainak a világából teljesen kikapcsolta a nagy problémát. De néhány hónap múlva dühösen jött haza egy, kisleányzsurról, amilyennek a temperamentumos kis höigyet még sose látták. m A következő dolog történt az ozsonnán. ahol különben 10—11 éves dámák is voltak. Fölolvasta valaki az újság hírrovatából többek közt az itt reprodukált, s a ieányzsur hölgyecskéit szerfölött izgató újdonságot: — A budapest-bécsi gyorsvonaton tegnap délután a győri állomás elhagyása után néhány perccel érdekes incidens történt. A második osztói:/ egyik női kupéjában egy jól öltözött úri asszonyt, akin elindulásakor a szenvedésnek még csak nyoma se mutatkozott, hirtelen rosszul lett. s rövid idő múlva egészséges leánygyermeknek adott életet. Utazótársai szerető gondossággal segédkeztek neki. s a hölgy aki Budapesten csak egy személyre váltott jegyet. Bécsbc másodmagával érkezett. Anya és gyermeke jól érzik magukat. Egészségesek. Lili magával hozta a lapot elolvasás végett átadta a szüléiknek, s mikor azok elkészültek vele, azt kérdezte tőlük az ő szokott inkvizitori modorában: — Mit szólnak hozzá? Azok bizony nem szóltak hozzá semmit. De annál többet beszélt Lili, s az argumentálásának a veleje ez volt: — Én nem hagyom magam többé becsapni. Nekem azt mondták, hogy betegnek és otthon kell lenni annak a mamának, aki kisbabára reflektál. Az újságban pedig az van. hogy egészséges asszonynak is hoz babácskát a gólyamadár, s nemcsak ha otthon van, de akkor is. ha utazik. Látom én, hogy Maguk se értik ezt a dolgot. Úgy látszik, hogy egészen tisztában ezzel csak a jó Isten van ... Ezt ráhagyták Lilikére, aki otthon nem is hozta szóba többé a gólyakérdést. Ha pedig másutt beszéltek róla; ő mindig ilyenformán adta le a szavazatát: — Azt hiszitek, hogy a »nagyok« tudnak valami biztosat erről? Semmivei se többet mint mi. Ök is csak abban biztosak, hogy a gólya hozza a kisdedeket. No hát. ezt igazán a legkisebb gyerek is tudja. De ami ezen túl van. árul dunsztjuk sincsen ... De mert szégyellik magukat. hoíry nagylétükre is olyan tudatlanok, mindenféle meséket eszeinek ki. s azokat akariák nekünk beadni. Föl ne üljünk nekik! Én már nem hiszek semmit... A kis Lili nagyon korán lett szkeptikus. ,, Krónika a hétről A színésznő Äz a színésznő, és a szerep aki érdekes és mulattató technikai találmánynál eddig töbhet nem jelentő kinematográfiából tizenöt évvel ezelőtt megcsinálta a moziművészetet' és aki máig is légkülönb és uíólncmérliető tehetsége tudott maradni a filmjátszásnak: Ásta Nielsen. talán legjava alakítását mutatta be télen egy csapnivalóan pocsék mozidrámában. Amióta első férjétől, Urban Gad-tói — aki. mint háziszerzője »A züllés utján« cimü sekelyes ostobaságba és az ehhez hasonló mozivizenyők tucatjaiba posványositoíta bele felesége talentumát — elvált Nielsen asszony, azóta jobban, sőt igen jól megválasztotta azokat a darabokat, amelyekben fellépett; Strindbergct és Shakespeare Hamlet-jét vitte a filmr.e, s az egészen szokványos mozigiccsek eljátszására még csak kivételesen sem vállalkozott Okának kellett tehát lenni, hogy Ásta Nielsen, ezek után a kísérletezések után — amelyek nemcsak becsvágyát elégíthették ki a Qad-féie fércmüveknél ezerszerte inkább, hanem tömegsikert is jelentettek s anyagilag sem ütöttek be rosszul — újtól eljátszott egy értéktelen és limorádés dráttiatákolmányt. Az ok nyilvánvaló: feküdt neki a darab női főszerepe,, sőt nem lehetetlen, hogy maga rendelte meg ezt a testére szabott szerepet és a darabot, amelyben a megöregedést játsza el. Megöregedett debütálása óta Ásta Nielsen és nem múlt el nyomtalanul fölötte a tizenöt esztendő, noha még ma is van bátorsága tizenkét éves lányokat — méginkább fiukat — alakítani. Sokkal nagyobb bátorság, valóságos heroizmus kellett azonban a megöregedett asszony tragédiájának ábrázolásához — a megöregedett asszonynak. A moziszerző egyáltalán nem kímélte: tehetségtelenségének brutális kíméletlenségével rákényszeritette a színésznőt arra, hogy saját szivét és idegeit tépje ki a tisztelt mozilátogató közönség szórakoztatására. Ásta Nielsen, bepörölt egyszer egy' filmügynökpt, aki azt állította róla. hogy glicerint sir igazi könnyek helyett: ez a művésznő nem tud komédiázni. Ebben a darabban is igazi vérét hullatta a filmrezsisszőr vezényszavára. Pár szóval el lehet mondani az ötíelypnásos d^ámaegész szüzeiét; az. öregedő színésznő kedvéért gyilkol egy halászlegény, akit tizenöt évre ítél el ezért a biróság. Tizenöt évig várja a kamaszból férfivá serdült tegyenc, hogy kiszabadulása után övé legyen — ígérete szerint — a ragyogó, ünnepelt primadonna, de a börtön előtt kivénhedt, megcsunyult utcai cafat várja, akit a halász még sem ismer, szomorúan és csalódottan elmegy mellette . . . Ásta Nielsen arca. ahogyan utánanéz! . . . Dombornyomásu térképe a kétségbeesett, összeroppanó és a következő pillanatban megsemmisülő léleknek. Nem volt az játék, ami itt történt, nem hatásos primadonna-komédiázás, de nem is művészet már, hanem a művész tudatos ráeszmélése tragédiájára, a vénülésre, az elmúlásra: leszámolás élettel és halállal. A moziból kijövet, emlékszem, azon csodálkoztam csak, hogy Ásta Nielsen nem lett öngyilkos ennek a jelenetnek lejátszása után, hiszen — így hittem — az a nő, aki egyszer kiemelte fejét a homokból, s igy szembenézett a hervasztó számummal, az többet nem remélhet, többet nem szerethet, többé tükörbe nem nézhet ebben az életben . . . A fiatal orosz színészt, aki a halászt játszotta, Grigori j Chtnaranak hívják és — ehhez az emberhez ment feleségül a múlt héten Ásta Nielsen, miután második férjétől, egy norvég tengerészkapitánytól, elvált, A dessaui Ír az egész nékoporsókról met sajtó a legnagyobb felháborodás hangján. Pedig a koporsók története legfeljebb szokatlan, de semmiképpen sem felháborító. Egy tisztviselő nyugdíjból élő özvegye kihordatta családi kriptájukból a boldogult nagypapa, nagy mama meg a Samu bácsi hamvait tartalmazó érckoporsókat és a kegyelet elkeseredett mellőzésével kilakoltatta a földi maradványokat, amelyek kénytelenek voltak ilyenformán közönséges fakoporsóba át- Inircolkodni. A nyugdíjas özvegy ezekuíán a legnagyobb lelkinyugulommal eladta az egyik éregoporsót valami ócskavaskereskedőnek, a másik kettőt csak azért nem hozta forgalomba, mert testvérbátyja, a heidelbprgi egyetem egyik tanára, közbelépett és megakadályozta a további üzletkötéseket. Az országos botrány, ami az esel nyomán támadt, érdekes jelenség: Elvégre egészen bizonyos, hogy az özvegynek é- gyermekeinek —- aldk kenyeret kaptak az igy szerzett pénzből. — sokkal több szükségük volt az értékes érckoporsókra, mint az elhunytaknak, akiknek valóban mindegy, hogy' szerves, vagy szervetlen anyagból készült a láda, amelyben örök álmukat pihenik. A holttestek maradványait nem dobták a sertéspiacra, hanem igen tisztességes módon, fakoporsóban visszahelyezték a kriptába, — mi hozta hát izgalomba a német közvéleményt? A rádöbbenés arra. hogy milyen rét-Itenetes nyomorban van a német középosztály. ha ilyesmi is történhetik. Akik megbotrártkozottan ó’oégatnak a »kc-gyeietsértés« miatt, folyton azt verklizik, hogy egy intelligens aszszony, egyetemi tanár nővére, hogyan tehetett ilyet?! Az intelligencia rettenetes és már-már elviselhetetlen nyomorúságára világított rá a dessaui eset. amelynek visszhangjai lesz külföldön is. éppen azért, mert a németek országuk gyalázatának tartják és nem használják ki propagandacélokra. Annak a tatár aszszunynak cselekedete, aki az oroszéhinséges vidéken --- mint Nansen! tanúsítja — megette a saját gyerekeit, nem háborította fel Európát, amely hajlamos a tatárokról különben is azt hinni, hogy emberevők és kedvelői a szatumuszi kosztnak. De az, hogy egy egyetemi tanár nővére koporsót eszik gyerekeivel együtt, talán mégis kelt majd egy kis feltűnést Németország határain kivül Is. Pornografikus 1 találtak Sztamfényképeket bulijszky bolgár miniszterelnök Íróasztalának fiókjában,— ezt a hírt röpíti világgá a hivatalos Bolgár Távirati Iroda, amely, mellékesen megjegyezve, ezelőtt egy héttel még Sztambulijszky szócsöve volt. Jól tessék megérteni; hivatalosan táviratozzák szét az európai és amerikai sajtónak, hogy a nagytestű, lomha, göndör parasztvezér erotikus ábrázolatokban szeretett gyönyörködni tires óráiban, sőt azt is, hogy az egyik ilyen Illetlen, fénykép saját igázságügyminiszterének feleségével együtt őt magát' ábrázolja. Az ellenforradalom feliilkerekedésének másnapján szertesürgönyözött pletyka — ez a jellemző! — politikai fegyver. Mégpedig nem speciálisan bolgár eszköz a legyűrt ellenség kompromittálására, hiszen a legutóbbi idők forradalma^ és ellenforradalmai egyformán éltek vele. A német trónörökös feleségének házasságtöréséről, Szamuélly vérbajáról, Károlyi Mihály prágai táncosnő-szeretőjéről, Habsburg Károly delirium tremens-éről boldog Mkendezéssel fantáziáltak ellenfeleik Ilapjai. A politika piszkos mesterség volt mindig és Cicero nem a legiovagiasabban bánt el hires beszédében Caíilinával, de azt mégsem vetette szemére, hogy szereti a pornografikus fényképeket. S talán nemcsak’ azért hallgatott erről, mert akkor még nem voltak pornografikus fény-» képek. Taps a A bácsi Lanfötárgyaláson. désgerichtea legritkább dolog, hogy a hallgatóság tapssal adjon kifejezést az Ítélet fölött érzett tetszésének. A suboticai törvényszéken legutóbb szintén megtapsolták az ítéletet, amikor a főtárgyalási. elnök komoran kihirdette :■ kötél általi halál. A bécsi taps, amely, a hét közepén hangzott el, természeteden egv humánus ítéletnek szólt: a gyilkost három napra ítélték el tiltott fegyverviselésért. A vádlottak padján két tizenkilenc éves gyerek ült, Kleich Rudolf és Rittimer Anna, gyilkossággal yi» 1923. junius 17.
