Bácsmegyei Napló, 1923. június (24. évfolyam, 145-173. szám)

1923-06-14 / 158. szám

1923. junius 14

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

9. oldal.

Goethe és Tolstoj

Azt olvasom Richard M. Mayer német esztétikusnak A huszadik század világirodalmáról irt könyvében, hogy napjainkban goethei világjelentőségii iró legfeljebb ha egy volt: Tolsztoj.

Erről az egyről sem hiszem, és csodálom, hogy német ember hiszi, Goethének nemzetbelije. • Még ha Dosztojevszkiról hinné: akkor sem állna, meg, de Dosztojevszkinak legalább hlVatása lehetne rá, értelemben mélységeinél fogva. De Tolsztoj? Való, hogy mind az utóbbi hatvan esztendőben virágzott költők közt nyilván Tolsztoj a legismertebb mindenfelé. De ez maga meg nem tenné. Élt most hetvenöt esztendeje Amerikában egy Beechűr-Síowe nevű asszonyság s regényt irt. a rabszolgaíartás ellen, Tamás bátya kunyhójáról. Sem azelőtt, sem azóta könyv ily világraszólóan el nem terjedt,— de ki emlegetné azért a jó asszonyságot Goethével egy sorban? Tolsztoj minden bizonnyal hatalmas költő, $. néhány novellája s két regénye: a Karenin Anna s a Háború és Béke megérdemelné, hogy túlélje »leinket, hogy örökkévaló jegyen. De nem Vagyok bemie biztos, hogy az lesz és úgy lesz az. mint ahogy ez egészen bizonyos teszem a Cervantes Don Quijote ja felől. Mert az elbeszélő Tolsztoj csodálatos megfigyelő é§ ‘isteni talpraállító. De amit megfigyel s akiket élénk állat: mélyen emberi dolgok s legemberibben emberek, de nem fejeznek ki olyan sorsot, mely minden időkben minden: embernek lelke számára felvetődik. | Nagyon emberi, de nem ennyire általánosan emberi. S ezért nem várok j számára örökkévalóságot, mint köl-j tő szamára sem.

Mint gondolkodó pedig? Az., hogy gondolatai egyszerűek: nem volna baj. Az evángéiiumi gondolatok is azok. mindazonáltal benne Iappanganak a világkultúrában ezer évekkel Krisztus előtt, kétezer évvel Krisztus után. s minden uj emberi nemzedékben vagy kultúrában újra fel fognak bukkant. Ám Tolsztoj, mint filozófus, nemfcsak egyszerű, de együgyű is. Kicsinyes, korlátolt, orránál tovább nem- látó. Adhat képet,,, világfelfogá;sí, hitet az olyannak, ki maga is ilyen: például a mai legvidékibb parasztnak — de ennek viszont a Toi-Öregek

Irta: Baedeker

Van két öreg ismerősöm, nálam is vénebbek, akik csupa keserűség. Ha az ember találkozik velük, egyebet se hall tőlük panasznál. Mégis szó-, ba állok, sőt olykor egy kicsit sétálok is velük. Nekem is jól fog esni. ha elaggok, s egyik-másik jóemberem mégis méltat majd arra, hogy beszédbe elegyedik velem.

Az egyik már alig lát valamit, éppen csak annyit, hogy az ismertebb utcákon s a nyaralója körül nagyobb esetlés-botlás nélkül elsétáigathat. Ha messzebbre megy. már kísérőre van szüksége.

— Nem is képzeli, kérem, — így szóliott nemrég. —- micsoda kálvária az ilyen látástalan élet. amelyben az embernek naprói-napra kevesebb a bátorsága és kisebb a függetlensége. Nem vagyok egészen vak. s az orvos azzal biztat, hogy nem is leszek az egészen. Adja Isten, hogy kivételesképpen egyszer igaza legyen a jószándéku doktornak. de hát mit ér az ebben a jóslásban bennfoglalt Ígéret? Mit ér ez a kis világosság, amely még nem világosság, amely még világtalanság, de azért megfoszt a világ szépségétől? Amely magától minden szabadabb járást-kelést, lehetetlenné teszi az utazást és megfosztja az embert a színháztól, a mozitól, az olvasmánytól? ön azt mondja, menjek az

sztoi költészete magas és unalmas. Aki Tolsztojt a költőt élvezni tudja, annak az ő filozófiája nem mond semmit. ,

Goethénél mindez másképp van. külömben van.- Goethe költőnek is. tudósnak s elmélkedőnek is legmagasa a művészetnek s a tudásnak, s amellett mindkét magaslaton szinte népi és evangéliumi egyszerűségű.

IV.

Az adótörvénytervezet a már ismertetett adónemeken kiviil a körvetkező adókat stipuláija:

6. A nyilvános számadásra kötele\zett vállalatok és egyletek adója. ! Itt a reformtervezet ugyanazt a jö- I védelmet várja, amit ez az adónem I pótlékaival együtt eddig is hozott, mert a jövedelemadón kívül a vagyon utáni adót is behozta.

7. Jövedelemadó 'és vagyonadó. I Miután ez a két adónem uj dolog i Szerbiának. Boszniának és Hercegovinának és a vagyonadó Szlovéniának és Dalmáciának, lehet hogy jövedelem- és vagyonadó címén az egész országból több fog befolyni, mint eddig. Miután azonban ennek az adónemnek kivetése nagyobb szemé hi és dologi kiadásokkal fog járni, miután ezzel kapcsolatban Szerbiában a személyekre kivetett adó és Boszniában a sörkimérésre kivetett speciális adó meg fog szűnni és nem fog továbbá kivettetni a jövedelem- és vagyonadóra az eddigi pótlék, lehetségest az is, hogy I ezen adónemek jövedelme sem fog I emelkedni' és a régi marad, de lehetséges, hogy kevesebb is lesz: ez esetben paralizálnrfogja a veszteséget az a plus, mely a földadónál, házadónál és a kereseti adóknál várható. De bárhogy is álljon ez a dolog, az ankét az egész tervezetet már csak azért is ajánlja elfogadásra úgy ahogy van, mert végre négy évi kínlódás után van egy egységes adótervezete az országnak. A tervezet, úgy látszik, eliminálni az eddigi egyenlőtlenségeket, igazságtalanságokat az emberileg lehetséges korlátok között. Ezzel a tervezettel kap az ország egységes

Költészete, mint a Cervantesé, minden születendő ember számára életbrevárium lehet, gondolatai pedig minden eljövendő tudást bele fognak horgonyozhatni az emberi érdekeltségbe. Ebben külömb még Cervantesnál. még Shakespearenál, még a görög tragikusoknál is. A tudást is emberi melegségben tudja tartani.

Ignotus.

forrást az államháztartásjövedeimek részére.

Ezekben a rövid vonásokban igyekeztem jellemezni a mostani reformtervezetei indokolásával együtt és főbb vonásokban ismertettem a kisebbség tervezetét is. Láttuk ezekből az ismertetésekből, hogy a kormány legfőbb célja az volt, hogy az országot alkotó országrészekben divó különböző adórendszerek zűrzavarából kikerüljön és végre egy egységes adótörvénnyel rendelkezzék, mely az egész országra szóló érvénnyel az eddigi égbekiáltó egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat az adórendszerből eliminálja. Reánk tehát most az a feladat vár, hogy kritikát gyakoroljunk úgy a törvénytervezet, mint a kisebbség javaslata fölött és megmutassuk azt a kivezető utat, mely véleményünk szerint egyedül alkalmas rendezett adóviszonyokat teremteni.

Először foglalkozni fogunk az egyes adónemek kritikájával azon tervezet szempontjából, melyet adóreformtervezetként mi. akarunk a nyilvánosság elé vinni. És azért már j most kérem országgyűlési képviselőinket és pénzügyi kapacitásainkat. \ hogy cikkeinket a legnagyobb Ugye- i lemmel kisérjék és ha egészséges fináncesemények. vannak, azokat összefoglalva velünk közöljék, nn azokat a legnagyobb örömmel fogjuk a »Pénzügyi politika« rovatiéiban, saját megjegyzéseinkkel, közölni és amennyiben adóreformtervezetünkbe illmek, a tervezetbe megfelelő helyen beiktatni. Mert legyen mindenki meggyőződve, hogy az alkotmány után nem lesz fontosabb szerepe egész államéíetünkbcei j más törvénynek, mint az adótör- j vénynek, mely életbevágó. intézke-1

Í cfésével létfeltételeinket érinti. Meg I kell minden képviselőnknek a ieg- 5 alaposabban ismernie ezt a kérdést, j hogy a parlamentben hozzá tudjon a I tárgyhoz szakszerűen szólam, hogv; i igy a törvényhozás a lehető legjobb adótörvényeket hozza meg. Mert az uj adótörvény egy egész emberöltőre fog szólni, azt nem lehet minden évben változtatni, azért jól kell azt az ország viszonyainak megfelelőieg, modern alapon meghozni és nem szabad már létező és a prakszisban helytelen régi törvényeket a kényelmi szempontokból egyszerűen egy pár változtatással lemásolni, az adóalapokat és kamatlábat felemelni, egy pár régi adóne- i met összekeverni, sok tekintetben j ugyanabba a hibába esni, amely hi- I bát ki akarunk küszöbölni és akkor I azt hinni, most hoztunk egy jó adóreformot, olyant, amely egy nagy 1 monarchiának hosszú éveken át I alaptörvénye kell hogy legyen.

I Elsősorban tisztába kell jönnünk azzal, hogy minő alapon reformálják 'a mi adórendszerünket. A februári I ankét is először azt a kérdést intézte ; magához és akkor fejlődött ki a több|ség és a kisebbség véleménye a niejlyet fenntebb és előző cikkeimben bővebben kifejtettem. A többség annak dacára, hogy minden intézkedésében kalapot emel a kisebbség véleménye előtt, mégis inkább kényelmi szempontból fogadta el a maga tervezetét, a mely a Vojvodinában dívott régi adótörvényeknek némi módosításokkal való másolatából, az adókulcsok némi felemeléséből, egyes adónemek elhagyásából és a. régi áldatlan adókivetési rendszer fenntartásából áll. Előre is kijelentem, hogy az én adóreformom közel áll a kisebbség reformjához és azért cikkeimben végig fog húzódni az a meggyőződésem, hogy az ország csak olyan adótervezetet fogadhat el. mely a jövedelem és vagyonadón alapszik némely életbevágó korrektumokkai, melyeket adóreformom ismertetésénél fel fogok hozni és a melyek miatt saját reformtervezetem lényegesen eltér a kisebbség máskülönben helyes alapból kiinduló tervezetétől.

Az államra nézve teljesen irrevelans. milyen forrásokból kapja azokat a jövedelmeket, a melyekre neki az államháztartás rendes és zavartalan vitelére szüksége van.

Ha ez az axióma áll és helyes, ak-PÉNZÜGYI POLITIKA

Az adóreform előestéjéi!

operába,.aholfontosabb szerepe vana fülnek mint. a szemnek! — rnegpróf háltam, de megvallom, irigység fo-' gott el (valószínűleg sárga irigység, de a színeket nem látom), mikor elgondoltam ottan, hogy mások, boldogabbak. nemcsak a zenét és éneket hallják, de a dekorációkat, a szereplő alakokat és a csinos táncosnőket is látják... Most. tudom, azt fogja tanácsolni, hogy olvastassak föl magamnak. Ezt meg is teszem. De hát ez a módja az olvasásnak csak még érezhetőbbé teszi a szerencsétlenségemet. mert azalatt, amíg az újságot nekem felolvassák, mindig arra gondolok, hogy azt magam nem olvashatom, és a bajra, amely miatt nem olvashatom. És aztán kénytelen vagyok beérni a hirlapolvasással, mert hiszen, hogy irodalmi értékű müvekből gyönyörűségem legyen, ahhoz legalább is hasonló műveltségű íölolvasóra lenne szükségem mint szerénymagam. — olyanra.' aki értelmesen tud hangsúlyozni, kiemelni, aláhúzni, interpretálni. De hát ilyet nem találok, s ha csodából találnék egyet, nem tudnám megfizetni. így hát le kellett mondanom az irodalomról, mert a detektiv-regényeket és hasonló értékű értéktelenségeket. amelyeknek a tolmácsolására elegendő a fölolvasómnak korlátolt értelmessége. nem tekinthetem irodalomnak... Egyedüli szórakozásom ilyenformán a muzsika marad. de ez se kárpótolhat azért, hogy

nem gyönyörködhetek a természe szépségeiben, a képzőművészet re mekeiben. így aztán, bár anyagi gondok nélkül élek, mégis nagyon boldogtalannak érzem magam, és szi vés örömest cserélnék Bende Józsi val, aki süket mint az ágyú. nen hallott emberhangot sok esztenđć óta. s muzsikát se. de legalább látjí maga körül azt. atni szép, és utr: kelhet, és kiállításokat látogathat, ■ é; a tengert szemlélheti az ő örök mozgásával, s az utcán női mosolyt lát hat (ha a mosoly nem is őneki szól) és gyönyörködhet a falaira és má< falakra függesztett képekben, és maga olvashatja a "könyveket, amelyet érdeklik...

Nagyot, mélyet sóhajtott, és könnybe lábadt a fátyolos szeme.

Néhány vigasztaló szót mondtam neki. nagyon banálisakat, s a legközelebbi utcasarkon elváltam tőié. Botjának a szemrehányó kopogását az aszfalton még hallottam jó ideig. ..

Pár perc múlva — ilyen a véletlen! — a másik öregemmel kerültem össze, az imént említett Bende Józsival, aki süket mint az ágyú, s akivel az én szegény vakom úgy szeretne cserélni életsorsot.

Kézlegyintéssel üdvözöltem .mert hiszen a szavamat úgy se halija.

Csatiatkozott hozzám, s természetesen csak ő beszélt, és pedig a következőképpen;

j — Amint látja, még mindig élek, I sőt sétálok. Pedig istenuccse nem ér-*

I deines se élni se sétálni. Van önnek, uram, fogalma arról, hogy milyen az élete a süket embernek? A kutyámjjnak se. de még a legnagyobb ellenfségemnek se kívánnék hasonlót. Hát »élet az. amely lehetetlenné tesz min- 1 den társas érintkezést, amely számfűz bennünket minden szalonból, miniden színháztól és hangversenyektől? I Ön. kedves uram. igen jó lélek, és I eltűri olykor, hogy egyoldalú konlr verzációt folytassak tönnel, — má: sok nem ilyen szeretetreméltók, néni j; érdeklődnek a monológjaim iránt, s |nem elégíti ki őket a fecsegésem, I amelyre nem válaszolhatnak. De en- I gém nem elégít ki, ha csupán magam {hangját hallom. Azaz. én szerencsét- I len, azt se hallom, csak érzem, mint valami távoli morajt, amely közelről gjön... Az emberi hangnál még.sincs I semmi rokonszenvesebb a világon, s I aki ezt nem hallja, az inár félig 5 meghalt. Ezért a veszteségért nem 'kárpótol engem a rétnek zöldje, a í hegynek cikk-cakkja. a szivárvány, l minden színe s a tóra. tengerre szej relmesen boruló holdvilág. Egy percí.nyi elmélyedés, pillanatnyi feledés, 's aztán megint — és még fokozottabb! — kétségbeesés! Az a könyörtelen. végtelen, borzalmas csönd, lamely körülöttem van. mindennél I rosszabb. Ez már: a nihil... S'még ■j ennél - a hangíalanságnál is van vaslami rettenetesebb: a bizalmatlanság.