Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-13 / 127. szám

1923. május 13. BÁCSMEGYEI NAPLÓ II. oldal. Cseresznyefa halálára Cseresznyefa egy nagy kertben élt. Szép voit és boldog. Mindene megvolt. amit csak egy cseresznye­fa kívánhat magának. Ifjú volt és erőteljes.'Karcsú törzse és gömbölyű koronája. Elegánsan öltözködött. Télen egyszerű barna kosztümöt vi­selt, de tavaszai gyönyörű fehér'ru­hát csináltatott magának és késő öszig_ változtatta ■ halavány zöld. pi­ros, fekete, sötétzöld, aranysárga toityttjejt. Nagyszerű földben nőtt és a barátságos, napsugár csaknem mindennap meglátogatta. Nyáron kitünően szórakozott. Kacérkor dídt a máhekkel és darazsakkal, játszott a: seregéllyé!, meg a többi madárra!. Elnézte a gyerekeket, akiknek szeretette! és boldogan kí­nálta oda gyümölcseit, és csodálko­zott az embereken- akik alatta jár­kálva dolgoztak, perlekedtek vagy sírtak. Mert? gondolta Cseresznyefa, frissen az élet ssép és milyen ragyo­gó a nap! , Néha esett az eső és akkor kéje­sen nyújtogatta ágait a langyos zu­han v alatt. Mikor aztán kisütött a nap. kacagva táncolt szél uríival és gyönyörködött a gyémánt ékszerek­ben. amikkel a pazarló eső fölékesj­­tette. így éít Cseresznyefa, míg ősszel íassankint. elálmosodott és csak az első tavaszi napon nyitotta ki álmos r ügy szem ecskéit. így volt ez minden évben, amis egy télen — valami történt. A kert gazdát cserélt és az uj gazda nagyon rendes ember volt. nem tűrte a rendetlenséget. — Mért áll ez a cseresznyefa a kertben? Át kell ültetni a gyümöl­csösbe. Az egyik fiatal munkás sajnálta Cseresznyefát, megpróbált ellen­kezni. — Kár érte. nem bir.ia ki! A gazda szakértelemmel vizsgálta aztán kimondta az ítéletet: Ki fogja bírni. Vigyétek. Es igy történt hogy egy hűvös, nedves tavaszi reggelen cseresznye­­fa arra ébredt, hogy már nincs a ré­gi helyén. Mikor tépték ki onnan — az operációt átaludfa — csak azt érezte, hogy gyökerei bizonytalanul állnak egy ismeretlen földben, mely­nek a nedve, talán épp olyan tápláló —- de az ize nem olyan édes... Ré­gi szomszédai — egy hárs és egy fehér akác távolról integettek neki és mellette ismeretlen szilvafák és barackfák sorakoztak katonás rend­ben. Cseresznyefa lecsukta a sze­mét: Meg kell halni — érezte. Mé­lyen bent a szive kínosan fájt le a .gyökeréig és föl koronája Csúcsáig. Aztán jött a napsugár és rámo­­solygott: Látod, itt is megtaláltalak! Cseresznyefa bágyadtan tűrte az ölelést. Meg kei! halni — érezte. Aztán kihynjtózkodott, a szeme vágyva kereste a régi helyet, a régi földet, a régi szomszédokat -- igen meg kell halni, de előbb még egy­szer szépnek lenni, még egyszer sze­retni ... ah! Es Cseresznyefa divatszalonjának titkos műhelyében lázasan indult & munka. Az uj rulia készült — a fehér nászwha. A rügyek kipattantak, bimbóba szöktek. Az emberek jöttek-mentek a kert­ben. Senki se vette észre, hogy Cse­resznyefa már nincs a régi helyén. Kinek is tűnne fel. hogy egy sze­gény k:s -gyümölcsfa néhány meder­re! errébb vagy odább áll. És a gaz­da, aki kitépte a régi helyről, és na­gyon büszke volt rá. hogy ő milyen rendes ember, elégedett mosollyal állt meg néha előtte: Lám. lám. ezt iől csináltam. Meg se sínylette, du­­sabb virága lesz mint valaha. _ ws cseresznyefa némán nézett rá vissza és még csak azt se gondolta: Meg­öltél! Csak azt gondolta szomorúan és resignáltan folyton csak ezt az egyet; Meg ke!! halni! És kétségbe* esetten erőlködött, csak még előbb elkészüljön az uj ruha! És elkészült. Egv hűvös fehér haj­nalon. mikor a többi cseresznyefa még alig bimbózott öltötte magára. Soha ilyen szépre még nem sikerült. Fehér volt. makulátlan és szikrázott, csillogott, a reggeli harmat gyémánt­jai alatt. A kert királynője volt aznap. A madarak és a méhek hódoló bámu­lattal vették körül. Olyan volt mint egv gyönyörű felhő á keleti égen: mint egv tizenhatéves lány az első bálján, mint egy óriási hólabda, amit valami pajkos tündérgyerek áthaj­tott a tavaszba valahonnan a tél biro­dalmából. Csak állt. kiterjesztett karokkal a napfényben és érezte, hogy szép fi­atal, hogy mindenki ünnepli és — hogy meg kel! halni. Es kitárta a szirmán a méhek felé és azok jöttek és szerelmesen simul­tak a fehér helyitekbe. És Cseresznyefa egész, nap állt a tündöklő napfényben, ami Íassankint fölita róla a harmatcseppeket. Ké­jesen adta át magát a napsugarak tüzének, utoljára táncra kerekedett szél uríival, hogy a fehér ruha csak úgy lobogott és lengett. Magába itta a madarak zenéjét és forró szere­lemmel rázta kelyheibe a méhecské­kéi. akik más, távoli virágok forró vágyakozását. gyengéd üzenetét hozták neki és aranysárga testükön beleöielték a friss, tiszta virág szi­vekbe. Bealkonyult. Csersznyefári bol­dog sóhajtás remegett át. A szerel­mes kelyhekef összecsukta és lelkén átviilant egv régi emlék — a gyü­mölcs Ízlelés boldog beteljesülésének emléke. Reggelre Csersznyefa meghalt. Alatta a föld — fehér szirommező lett. Az emberek megálltak: mi baja iehefett ennek a fának? »Megcsapta valami« mondották a szakértők. És a gazda, aki nagyon rendes, és fölötte hozzáértő ember volt megle­pődve csóválta a fejét.-- Lám. lám. még se bírta ki! Hogyan igazolják a napfényképek Einstein elméletét? A magyar szinjáíszás ügye A műkedvelő előadások lobbizóén foglalkoztunk már a magyar színjátszás ügyével és ezzel kapcsolatban a kulturális feladatra hivatott magyar műkedvelőkkel, akiknek itt, ezen az árva és sivár területen az a szerep jutott, hogy a magyarság művészi igényeit és ér­deklődését —úgy* ahogy telist — ki­elégítsék, neveljék és ébrentarísák. Araikor csak alkalom, volt rá, gon­dos, szerető figyelmességgel muiat­­tunk rá mindenkor a hibákra, a szükséges, keresztülviendő pótlások­éra és azokra a művészi szempontok­ra. amelyeket föltétien alkalmazni, élctreváltani kellene a műkedvelők­nek, ha a rájuk parancsölódoít kul­turális feladatot minden tekintetben derékul kívánták teljesíteni. A mű­kedvelők ügye — ma itt magyar ügy, kisebbségi életprobléma: köte­lességünk volt tehát számtalan eset­ben feléjük fordítani az érdeklődés reflektorát és kötelességünk volt — nem a fölényesen szigorú kritika hangján, de a segítés szolidaritásá­val — tanácsokat adnunk nekik, akik Thália istenasszony magyarjait in­dítják kedvre itt, ahol ma csak bú­sulni szabad és elfáradni. De a tá­mogatásúm; — amelyet mindig a kötelesség diktált — beismertük, nem volt teljes, mert az aktuális ! vonatkozások olyan szűk keretbe szorítottak minden feléjük adresszált ■ hangot, hogv csak éppen a leg­lényegesebb mondanivalónkat tud­­j tűk valahogy értésükre adni. Azok a sorok, amelyek róruk. az ő munká­jukról szóltak, hiányosak voltak és nein ölelték föl a színjátszás minden kérdését. Az alábbiakban az elmu­lasztottakat szeretnénk pótolni — a magyar műkedvelők munkájának mcirkönnyitésére: okulásul a jövő­kre nézve. I Az első szempont, amit nem lehet feléggé hangsúlyozni: a művészet I szempontja. Azé a művészeté, amely I valóban produktiv értékű — és pro­­fduktiv hatású. Azé, amely kultúrát ■jelent, kultúrát gazdagít és amely több a szórakoztató játéknál.- A színpad elsősorban — sőt mondhat­juk kizárólag — ennek a művészet­nek szolgál tribünül. Nagy elfajulás az, ha a színjátszás oiesó kedvek rossz bohócává szegődik, ha többre becsüli a dilettantizmust, mint a . makulátlan tisztaságú litteraturát. {Hatodrangú operettekkel nem lehet 1 itt a magyar kvttura ügyét szolgálni és nem lehet predesztincki ős missziót teljesíteni vásári komédiákkal, olya­nokkal, amelyeknek semmi közük az emberséges hitek magyar hitek — I sorsához. Csak az abszolút irodalmi kvalitás lehet mindig , (itt különösen) a döntő motívum a darabok kivá­lasztásánál. A magvar műkedvelők repertoir.iának összeállítását éppen ezért rá kell bízni egy olyan ember­re. aki meg tudja őrizni ebben az irodalom értékeit. Művészi vezetőre von szükség, aki lát és tisztán lát és aki a színpadot fel tudja használ­tatni kultusz-propagandára. Aki a műkedvelőket beállítaná a helyes út­ra és elindítaná őket — nem szóra­koztatni — de neveim és beteljesí­teni a magyar kulturei őket. * T Művészi vezetőn kívül szükség van egy rutinos, iskolázott, jóizlésii technikai rendezőre, aki a darabot a műkedvelőkkel a körülményekhez képest megjátszatja, még hozzá ufcy, hogy annak semmi, köze se legyen a dilletantizmushoz. Vannak itt ía­­lentumos műkedvelők, akik csak azért nem tudnak jobbat, kielégítőb­bet nyújtani, mert rendezői utasítás nélkül a maguk erejére és felfogásá­ra vannak utalva. Mindezek egy jó hozzáértő rendező keze alatt túlnő­nének a műkedvelők átlagnivóján lés becsületesebben tudnák szolgálni a magyar színjátszás ügyét. És na­gyon természetes, hogy a rendező a játék tökéletesítésével együtt az előadás egyéb technikai kérdését is megoldaná. * Mindenekelőtt azonban — minden partikuláris érdeken túl a magyar­ság érdekében — sürgősen egyesíte­ni kellene a különböző műkedvelő­­társaságokat. Ami erő van itt, azt mind össze kell hozni egy célra. Nem szabad szétszórva tartani őket, mert csak gyöngítik és rontják azt a frontot, aminek védelmére fel­vonultak. Az egyesítés nívóban, ér­tékben nagy hasznot jelentene és hozzásegítené a magyar színjátszás dolgát az ígéretes kibontakozáshoz... A műkedvelők számára — az is rendkívül fontos volna — kurzuso­kat (vagy rendes Iskolát) kellene nyitni, ahol a színjátszás elemi tézi­seit megtanulnák. Képezni, nc/tíni kellene Őket rendszeresen, hogy tu­dásban. játékkészségben megedződ­­jenek és alkalmassá legyenek arra. hogy komoly irodalmi darabokat zökkenő nélkül, hibátlanul előadhas­sanak. * Egyéb technikai és anyagi kérdést, ami ezzel kapcsolatban még fölmé­rői, lelkes, odaadó, áldozatkész em­berekkel, már könnyebben el lehet­ne intézni. Csak az elindulás nehéz, csak a magyar színjátszás megszer­vezésének és megalapozásának el­ső etapeja kivan bátor szándékot és kemény türelmet: aztán már gyor­sabb tempóban épülhet ki Thália magyar temploma . *. Einstein a newtoni gravitációnak,: ennek a csudálatos, soha kellően Íeí; nem fogható tömegvonzásnak a he­lyébe olyan uj föltevést állít. amel$ I eddigelé megmagyarázhatatlan je­­jienségeket is meg tud magyarázni és uj, eddig sohasem észlelt jelen­ség létezését jósolja meg. igy Einstein azt állította, hogy a iénysugár, amely egy távoli csillag­ból a napkorong közelében, tehát erős gravitációs térben, halad el, nem egyenes irányban megy, hanem út­vonala kissé meggörbüi, akár csak ä löveg, meiyet bár vízszintes irányban lőttünk ki. a föld vonzása következ­tében görbe pályán folytatja útját. A napnak ezt az elgörbítő hatását természetesen olyankor, mikor a nap is látszik, észlelni nem lehet Csak olyankor volna észlelhető, mi­kor a nap elsötétül, szóval, napfo­gyatkozáskor. A csillagászok már 1914-ben készültek az észlelésre S pedig olymódon, hogy tudva, hogy a nap a napfogyatkozás idején az ég boltozatnak melyik helyén, milyen csillagok között fog állni, az égnek erről a tájékáról pontos tén^ képet veitek fel (aminthogy már az égooi­­lozat igen nagy részéről a legfino­mabb fölvételeink vannak) és ugyan­erről a részről a napfogyatkozás idején, tehát olyankor, mikor az ille­tő csillagokból hozzánk jövő fény­sugarak a nap mellett fognak elha­ladni.. szintén pontos képet akartak készíteni. E képen, ha Einstein jós­lása helyes, az egyes csillagok ké­pei a régiekhez képest el lesznek to­lódva. 1914 augusztusában volt a. napfo­gyatkozás, mely az észlelésre alkal­mas lett volna. Déloroszországba ké­szültek az expedíciók, köztük néme­tek is, a megfigyelésre; de ez a há­ború miatt lehetetlenné vált. « A legközelebbi alkalommal, 1919 május 29-én, Eszak-Brazüiában, Szobraiban és Kamerun egyik szige­tén, Principe-szigetcn végeztek az angolok fölvételeket. Az eredmény igazolta ugyan Einstein állítását, de tekintve a mérési eredmények túlsá­gos kicsinységét, kételyek merültek fel, hogy az eltérések nem tulajdo­­nithatők-e más okoknak. A múlt évi szeptember 22-iki nap­fogyatkozás alkalmával végzett ész­lelések most kerültek nyilvánosság­ra és Campbell, az amerikai Lick­­obszervatórium igazgatója, aki a kanadai Wallalban végezte ez észle­léseket, kinyilatkoztatta, hogy a fényképfelvételek teljesen igazolták Einstein elméletét. Campbell Trum­­pierrel együtt vizsgálta meg tüzete­sen az ausztráliai felvételeket is. melyeket a legtökéletesebb műsze­rekkel készítettek és azoknál a csil­lagoknál, melyek sugarai a nap ko­rongjához legközelebb haladtak, Ein­stein számításaival teljesen meg­egyező eredményeket találtak; az eltérés az egyenes iránytól 1.59—í.'íS ivmásodperc volt. Lane, a híres ber­lini fizikus mondja, hogy Einstein jósiása az emberi szellem egyik leg­nagyobb diadala. Einstein még más két csillagá­szati jelenségre is felhívta a fucós­­világ ügyeimét. Az ő uj gravitációs elméletével meg tudta magyarázni a csillagászatnak majdnem százados problémáját, a Mercur-bolygó peri­­héliumának elmozdulását, melyet más bolygók zavaró behatásával megmagyarázni nem lehetett és megjósolta, hogy pontos észleléssel meg lehet állapítani, hogy a romban levő anyag színképe ugyanazon anyag földi színképéhez kissé C van tolódva a vörös felé. A legkiválóbb észlelők figyelik jelenséget és bár még végérvényesen nem mondták ki, de úgy látszik, Einsteinnak ebben is igaza yan.

Next

/
Thumbnails
Contents