Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-13 / 127. szám
12. oldal. BACSMEGYEi NAPLÓ 1923. május 13. MURAVIDÉK tek dal Murán innen, Mórán A vendvidék! zsetvárok — A Bácsmegyci Naplő munkatársétól — Zsetvárnak nevezi a muraszombatvitiéki atyafi, azon faublijét. aki évenkint idegenbe megy mezőgazdasági munkára. Nem a mostani viszonyok okozta jelenség ez, meg volt ez már ősi idők óla a felső-Murántulon. A földhözragadt szegény nép örök kálváriája ez akár a felvidék! sőt Már a tutajozás: a kényszer viszi rá azokat is, ezket is, hogy olt hagyják szülőföldjüket. Nincs az országban még égy oly vidék, ahol oly nagy mérvű volna á kivándorlási láz, mint itt, a felsö-Murántulon. Nemcsak gazdasági, de lélektani okai is vannak: a nincstelen, földéhes falusi ember inkább elmegy robotolni Amerikába, semhogy földet, növeljen másnak, Azzal a célzott akarással megy, hogyha maid egyszer, dollárokkal gazdagon visszatér, földet, vehessen — csak ezért is ott — a hegysor mögötti falujában, ahonnan a sors szeszélye kiverte. Hajdan a Muravidéknek csak a legszegényebbje volt. zsetvár. voltak a kivándorlási lehetőségek, de most megszaporodott a számuk. A múlt napok egyikén egy többszáz (öböl álló csoport utazott Lendván át a belijei uradalomnál végzendő gazdasági munkákra. Idősebb emberekből, fiatal férfiakból, asszonyokból és serdülő gyermekekből állott a karaván. Láttunk családapát, gyermekével, férjet feleségével: lehangultan, magukba szálltán hurcolták a katonakorbót maradt Utiládikákat. Megkérdeztünk közülök egyet a szezon-munka .tartamáról, a fizetésről. Értelmesen válaszolt: A férfiak 360 kor. havifizetést kapnak és 700 kg. szezon-gabonát, a r.ők 250 koronát, és 400 kg. gabonát, a gyermekek valamivel kevesebbet. \ beszállásnál a legnagyobb fegyelmezettséggel foglalták el helyeiket. Az indulást jelző vonatfütty szavára pjdig előkerült a harmonika is: melynek hangjára v agonról-yagonra megindult az ének, ös.rzefüggeüenül, alig érthetetlenül veröd-Hetivás&r Irta: Ignotus Ablakom alatt halk bőgős, hangos asszonyi beszéd, szekémyegergés és férfi-morgás. Reggel hat órakor. Persze, ma szerda van. Hetivásár. Kinyitom, az ablakot; becsap rajta a liüs reggeli lég s a felkavart port és abrak-pelyvát beveri szemembe. Szemem könnybe lábad, meg keil dörgölnöm, orrom és torkom is köhöghetnék a prüsszenthetnéktői. S kék-fehéren csíkozott pizsamám tiszteletien röhögést vált ki a szekereken kucorgó fiatalabb nemzedékből. Az egyik szekérbe ökrök varrnak befogva, a másikba lovacskák, aminőkhöz hasonlókért messze vissza kell utaznom gyermeki emlékezetembe. a kecskeméti hetipiacra, hová ily kora reggeli órákban hűségesen kikisertem nagyapámat, ki ott volt, mint a ház ura, egynémely fontosabbakat a maga fontos személyében vásárolandó. Még pisszegni szoktam volt ilyenkor a mellemből íelfelcsuldó zokogástól — amire nagy okom volt. Még pedig az, hogy •nagyapának reggeli öltözködéshez ágya mellé az ingéhez oda volt terítve váltóruhának a bőszáru s korcra járó magyar gatya, kapcának pedig két széles esik puha. feliér gyolcs. Etetem adtam volna érte, ha én is ilyen bő gatyácskát tűrhetek kis csizmám szárába, $ fejét ilyen gyolcskapcába bugyolált lábamra húzhattam volna. De nem. nagyanya nem engedte; gombra járó kis kurta gatyába kellett bújnom, csizmácskám alá hosszuszáru cérnaharisnyát húznom, mit édesanyám küldött Pestről, s mit azonfölüL_szégyenszenire még derókbafüző ágasharisnyaköíöíüleinkhez egy régi, mélalfus vend refrain sorai: »Rozsice brála, drágomi dala Drága mi brála, drága mi dala...* P, Halász Lajos. HÍREK (A prekmuriei evangélikus egyházkerület közgyűlése.) A prekmurjei ág cv. esperesség e hó 2-án tartotta meg a szokásos évi közgyűlését Pudncon, amelyen az összes prekmurjei gyülsks zevek képviseltették magukat. A gyűlést Csaplovics Ferenc, a legidősebb gyülekezeti ielügyelö nyitotta meg. Kovács István esperes lendületes beszédben vázolta az elmúlt évben végzett egyházi munka eredményeit A gyűlés jegyző könyvileg köszönetét szavazott az eltávozta • Junkuncz Sándor felügyelőnek árion,anyaiért. A tisztéről lemondott Vér tes Sándor uy. tanító helyébe Darvas Ferenc tanítót választották meg világi jegyzőnek, A statisztikai adatok felsorolása után a pénzügyi, majd a tanügyi bizottságok referátuma következett. A gyűlés további folyamán Sírták Károly bodonci lelkész javaslatára elhatározták, hogy a gyülekezet vagyonából M.Subótán evangélikus diákotthont alapítanak, ahol a papi pályára készülő ifjúságot előzetes nevelésben részesítik. A gyűlés végeztével a küldöttek átrándultak a közeli Strukocra, ahol a két évszázaddal ezelőtt elhalt Küztnics István, nz első vend író siriát látogatták meg. (öngyilkos Wrangel-katona.) A kebelei vámőrségnél szolgálatot teljesítő Vvraiigel-katorfák közül egy Webs nevű! 19 éves fiatal orosz öngyilkosságot követett ei. Az öngyilkosság oka áííitö- Ing a leküzdhetetlen honvágy. (Százezer lakos — vonat nélkül.) Leszámoltunk már lapunk olvasóinakazokról az anomáliákról, amelyek a Közlekedés terén uralkodnak a Muráníuion. Azóta csak annyiban változott a helyzet, hogy most, midőn e sorokat írjuk. semmiféle közlekedési eszköz Sem működik. A murska-sobota—hodosi vonalon már hetek óta nincs vonatjárat. Egy idő óta beszüntette forgalmát a <enda— murska-sobotai autóbnszváilalat is és ráadásul szombat reggei a Lendvárói ísagrcbig közlekedő személyvonat, mozdonyhiba folytán, ittrekedt. Szóval, e pillanatban a százezer főnyi lakosságot számláló Prekomurje területén mindennemű közlekedés szünete!. (Elítélték a leányszökíeíö VVranz'eltisztet.) Hirt adtunk arról a szerelmes históriáról, melynek hősei egy menekült Wrangel-tiszt és egy murskasobotai mészáros ló éves leánya voltak. Amint jelentettük, a szökési kísérlet után a tisztet a murskasobotai járásbíróság letartóztatta. A napokban volt meg a tárgyalás ebben az ügyben a martbori törvényszék előtt, ahol iiárom havi fogházra itéiték a tisztet. A tiszt az Ítéletben megnyugodott, azonban kijelentette, hogy a büntetés letöltése után sem mond ic a leányról. Murska-Sobotában must nagy érdeklődéssel váriák a romantikus szerelmi ügy fordulatát. (Felfüggesztették a ČŠK játékjogát.) A Zágrábi Foolbaü Alszöveíség a Üararci Sportoj Klub játékjogát 14 napra felfüggesztette. A felfüggesztésre Tóth kapus igazolatlan szerepeltetése szolgált. (Rendőri krónika.) Markisevcén ismeretlen tettesek feltörték Könnye Mihály gazdálkodó kamráját, ahonnan gabonászsákokat, ponyvákat, zsírt, husi és egyéb dolgot emeltek el. A kárvallott gazda észrevette ugyan a betörőket, ezek azonban leteperték és a szobába zárták, ahol a rablás tartama alatt őrizték. — Pücöncon ismeretlen tettesek Kiihár Mihály gazdálkodó portáján garázdálkodtak, az ólból egy sertést hajtottak el. (Muravidéki posta.) (A paoaszíevciek íróihoz!) Felkérjük t. olvasóinkat, hogy csak konkrét adatokkal forduljanak hozzánk, mert csak Így tudjuk panaszukat az illetékes fórumok elé juttatni. (S.-ité, D.-Léndva.) Az említett okmányukat továbbítottuk K. képviselő címére. Nagg Zoltán: A vólggben Vad illatok a iákon, A szellő tiszta mákmy, Fejem hanyatlik, csügged, Már alszom, puszta csend. Meghaltam! Nyugszom végre!. De kiirt riad az égre S szivem örönidobogva Kél uj ételre bent. Vad völgy és messze, messze Lágy dombok ködbe veszve S a domb mögül mákkertek Tömjéné kavarog S túl dombokon és iákon Sikongó trombitákon Feltámadást malinak Rejtőző angyalok. Pilláin mig ejtve zárat. Hervad, pereg, lesdrgul A lomb, a szín, az illat, A vágy, a csillagok! S pillám emelve, nyomban ' . Rügyez, zöldül, kilobban Baján egy uj Mindenség £s zeng s kereng s ragyog! Ö, nyugtom hol találom? Minden perc uj halálom S feltámadok ezerszer Egy rebbenés alatt. Megyek, a titkot rejtő Dombhoz visz tán a lejtő S élek s halok s az élet S halál egy pillanat Bokros vad hely, gyökérben, Boilom s lecsuklik térdem Az altató szél fújja Hanyatló homlokom. Napom zuhanva megy le $ szól s zeng tivolivá egyre tleroldok trombitája Ott túl a dombokon. re kellett felkapcsolnom, holott itt Kecskeméten iné? a kislányok is karikaforma liarisiiyakötőt viseltek a térdük alatt, s minden lépésnél le kellett hajolniuk, hogy megigazgassák. Mondom: igen boldogtalan kocogtam oldalán, s a kifogott lovacskák velemérzően lógatták kis fejüket s fújták, téli-időben, orruk alagi! tacskójából a zuzmarás párát. Ezek a fajta lovacskák voltak, s én most vén fővel, leintegetek kései atya Óságuknak. Ök nem felelnék rá, de mellettük a jó ökrök magukra veszik, s lassít Kiemeléssel köszönik meg. Én sem maradhatok mügőítiik udvariasságra, s a jó Woldemár Bonsels módjára hosszabb beszédet intézek hozzájuk, megadván nekik a tisztességet s magázva őket. -'Irigylem önöket, uraim, békességés életükért; egyfelől nem ismerik a szerelem viharait, másfelől nem a tudatosság átkát. Igaz, magasztos lehet a bizonyosság, hogy halála után rostélyos és fésű lesz az emberből, de ez nem eléggé édesíti meg a félelmet, hogy meg kell majd halni, s alkalmasint erőszakos halállal. Jobb az ilyesmiről nem tudni; nem intelligens dolog, de jobb. Elvégre az urak senkinek sem Ígérték, hogy intelligensek lesznek, s foglalkozásukhoz ez nem is szükséges«. Később le is nézek a hetivásárra. A szagok nem éppen kikeleti illatok, de az egész tarka, kedves és kavargó. Számomra tele drága írouvailleoíckal. Az ember elpusztíthatatlan kegyelettel viseltetik önmaga iránt, s szinte könyig meghatóan, mikor egy zsákon a földre teregetve pörkölt íökmagoí találok, amit utoljára most tizenöt esztendeje ettem — találjátok ki, hol. Nem találjátok ki: Velencében. Adnék itcéjéért három lira negyven centesimit, ha megint ott elletném. Azért nem bánom, kivált most, e tavaszreggeli percben, hogy Kassán eszem. Főképp, mert a szomszédban, a pántlikás zsidóné körül oly an lyányvásár van. hogy beiilenék stig- Hc-gyülSsnek. Drágák és aranyosak ezek a fiatal teremtések, már csak azzal is, hogy nemcsak vásárlásban hiuak. válogatósak és keresse lök, de ahogy eleve is kicsipték -magukat a hetivásárra, frissfe mosdva, ragyogóan tiszta fejkendőcskékben, rokolyákban s minden megkívántatókban. Még a batyujok vászna is hófehér, ahogy kacéran billegetik szép egyenes hátukon; éppen csak batyucska, könnyed, félig üres, mintha játék volna vagy egy ékességgel több. Némelyik arcocska olyan édes hogy az ember meghatotta?! fogná két tenyere közé, mint az őszi barackot; sokrétű szoknyácskájuk kurta, s alóla gyöngyöriien eszíergályozoít egyenes, formás, karcsú lábszárak és bokák fehérlcnek a hoszszan recézett pamutharisnyákban. Csizmának, mezíélábnak nyoma sincs; a harisnya barna félcipőbe szalad le. nem kicsinybe, de jóformájába; hosszúba, de nem szélesbe. Jómód és kényeztetés sugárzik 1c róluk, amit tudvalévő, egyenest a leánynép számára talált ki a kegyes természet vagy civilizáció. Visszagondolok a krakói hetivásárra, hol nemrég elnézegettem az ottani népet — bizony az nem ily friss és jóforrnáju. Az idevalóak. legalább a lyánynépe. mintha egyre ünnepelne s volna mit ünnepelnie. Gondos ruházkodásuknak megvan a maga befejezett elegenciája; a maga nemében stílusos és előkelő; ha valamely hercegnő nemzeti viseletben járna, az sem öltözködhetnék sokkal különben. S ezt jól esik látni, s valóságos büszke uriság a lerongyoltsághoz képest, amivel a hetivásáron a zsidó s a cigány asszonyok romjai vagy karrikaturái az önnön fajtájuknak. Nimbeiiek. kiknek nincs népi viseletűk, hanem a ma úrinak rongyát és viseltesét viselik. Úgy e ruhájuk, mint maga arcuk is. termetük. vonásaik ezért hatnak oly bána« tos mulatságosan. Hiszen a zsidóki nál már a férfija is furcsa vuklísan és kaftán osan. Az ember rendre megismeri vonásaikban a Polgári életéből ezerfelől ismert arcokat, s olyikat szinte kedve volna megszólítani: de kedves vezérigazgató úri nincs melege ebben a szakállban?! S még inkább asszonyaik, kik szakasztott ugyanazon szemek, szájak, homlok és tartások, miket néhány házzal s utcával odább Un tóháton, tán autón, tán uzsonnatea mellett látni, — s kísérteties ez a kócos, piszkos, elhanyagolt variánsuk. A cigány meg éppen. Mind csupa indus herceg és hercegnő, szakasztott. ahogy a miniatűrökről s a szőnyegekről sötétlik le a szemük’ fehérje, s az ember össze szeretné szedni, ahány hosszú mássalhangzót tud. hogy füzérben akassza barna nyakukba. Lehet, íiogy bagót jobb szeretnének, s nem értenék meg á reájuk bámészkodó idegent, kinek fáj őket nevetséges rongyokban látnia. De hiszen ez minden szép állatná! igy van; a gazella s az őzike is igen csodálkoznék a költeményeken, amiket róluk írtak. Azért szépek ők is. a költemények is. és szép dolog, hogy tudva vagy tudatlan van szépség a világon.
