Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-10 / 125. szám
^T.mđal BACSMEGYE1 NAPLÓ Amikor nem volt bélyeg Bűntetőpör a telekkönyvvezctö ellen Kedden és szerdán folyt a főtárgyalás a suboticai törvényszék büntetöta nácsa előtt Damjanovics Bránkó, volt suboticai járásbirósági telekkönyvvezető ellen, akit az ügyészség hivatali sikkasztással vádolt meg. A vád szerint Damjanovics 1920 év augusztus 6. és 1921 év április 15-ike közötti időben, amikor gyakran előfordult, hogy nem lehetett okmánybélyegeket kapni, bélyegek helyett készpénzt vett fel a felektől és az igy beszedett pénzekből 3164 koronát nem szolgáltatott be az illetékes pénzügyi igazgatóságnak. Az ügyet Pavlovics István törvényszéki elnök tanácsa tárgyalta. A tanács ragjai voltak Gyorgyevics Jovan és Lékó Dusán törvényszéki bírák. A vádat Vasziljevics Ljuba dr. államügyész képviselte, a védelmet Magarasevics Sándor dr. látta el. Damjanovics tagadja, hogy a hivatalos pénzekből akár egy fillért is elsikkasztott. Az igaz, hógy amikor a fél nem rendelkezett okmánybélyeggel, készpénzben rótta le a bélyegilletéket, de ezt minden egyes esetben rávezette a kiadott telekkönyvi kivonatra és bejegyezte a lajstrom megfelelő rovatába, hogyr nem bélyeget, hanem készpénzt kapott. A pénzeket időközönként beszolgáltatta felettes hatóságának. Megtörtént egyszer, hogy a hivatalban íróasztalának fiókját feltörték, a pénzt elvitték, valamint a külön jegyzéket is, a melyei a bélyegekért felvett pénzekről vezetett.. Ezt annak idején bejelentette Mi'ics Ivó dr.-nak a járásbíróság akkori vezetőjének és azt is, hogy a beszedett pénzt lakásán őrzi, nehogy ismét a fiókból elvigyék. A vádlott után több tanút hallgatott ki a biróság. Tordai Izsó dr. ügyvéd azt vallja, hogy gyakran volt hivatalos dolga a telekkönyvvel, de soha sem észlelt szabálytalanságot. Amikor készpénzben rótta le a bélyegilletéket, az mindig szabályszerűen rá volt vezetve a telekkönyvi kivonatra. Duties Antal tanú azt vallja, hogy egy Ízben adott készpénzt bélyeg helyett, de pontosan megkapta a telekkönyvi kivonatot, amelyre rá volt vezetve, hogy készpénzt adott bélyeg helyett. Tumbúsz Margit telekkönyvi kezelőnőt és Kaics Jocó telekkönyvi hivatalszolgát hallgatja fi a bíróság tanúként és utána az elnök felfüggeszti a tárgyalást és folytatását szerda délelőtt 9 órára tűzi ki. Szerdán megjelent a biróság eiőtt a tanaként beidézett Milics Ivó dr. volt vezetöjárásbiró, egyetemi tanár. Vallomásában megerősíti Damjanovics állítását, elmondva, hogy a tclekkönyVezető neki jelentette, hogy fiókját feltörték és hogy a pénzt lakásán tartja. A jelentés után fiivatalvtzsgálatot tartott, és Damjanovics a hiányzó összeget megtérítette. Ezzel befejezést nyert a bizonyítási eljárás és a perbeszédek után meghozta a biróság az ítéletet, amelyszerint Damjanovicsot fölmenti a vád alól. mivel nem merült fel bizonyíték bűnössége mellett. Az áilamiigyész felebbezett az Ítélet ellen. , Megállapították a földbirtokát!© alapját *• Összeültek az adókivető bizottságok — A tagok névsora Miért titkolódzik a pénzügyigazgatóság ? Szerdán délelőtt ültek össze első ízben a suboticai adókivető bizottságok a városháza közgyűlési termében, hogy megbeszéljék az adókivetésnél követendő alapelveket. Az értekezleten a város részéről Pletikoszits András dr. főispán és Vidakovics István adóhivatali főnök vett részt. A bizottságok tagjain, kívül megjelentek a pénzügyigazgatóság kiküldöttei is, akik elsősorban is feleskették a bizottságok tagjait. Ezután Habeck adóügyi referens ismertette részletesen az értekezlettel az adókivetésnél követendő eljárást, aminek befejeztével áttértek az adókulcs megállapításának tárgyalására. Elsősorban a földbirtokadó kulcsának me'gállapiíása idézett elő hosszú vitát. Á pénzügyigazgatóság előterjesztésével szemben Vi dakovics Antal bizottsági tag a Zemljodilska-Kaszino ""vében terjesztette elő indítványát a földbirtokok megadóztatásánál tekintetbe veendő adóalapra vonatkozólag. Az értekezlet hosszas és beható vita után ezt a javaslatot részben magáévá tette és ennek alapján tervezetet készített az 1918, 1919. és 1920. évi földbirtok-adó kulcsára vonatkozólag. Az 1921. érme még nem „sikerült megegyezést létrehozni. A földbirtokok értékének megállapítására nézve nem tudott az értekezlet dönteni, mert e tekintetben a pénzügyigazgatóság képviselői nem fogadták el a radikálispárt bunyevác-gazda csoportjának javastatát, Pénteken délután négy órakor folytatják a szerdán déli fél egykor megszakított tárgyalásokat. Az értekezlet nem volt nyilvános es igy munkatársunk az értekezlet A kicsi ember Irta: Szenteleky Kor.:él Most éppen az utcán megy és ijedt alázattal, félénken köszön ismerőseinek. Köszönése: merev meghajlása és a vidáman, szinte ujjongva kiejtett »alázatos szolgája« azt akarja mondani, hogy nagyon, de nagyon örül a találkozásnak, mert mindenkori hive és tisztelője a köszöntöttnek. A kicsi ember azonban. aki tudja, hogy köszönése csak üres. lakájos nyájasság, azt hiszi, hogy mások komolyan elhiszik és megbecsülik áradozó alázatoskodását. — A fő mindenkivel jóban lenni —* mosolyog elégedetten a kicsi ember. Egyszer csak találkozik egyik barátjával, ak; nagyon keserű hangulatban van. — Olyan csúnya az élet — panaszkodik a barát. — Az emberek marakodnak, mindig gyilkolni és kinozni szeretnének. Meglátod rossz vége lesz ennek, egyszer csak feltör minden bősz indulat, föllázadnak az elnyomottak, bosszút iivöltenek az erősek, gyűlölet hullámzik, tobzódik a lelkekben, vér fröccsen a kegyetlen kezekre, dögmadarak lakmároznak az akasztófákon, jön az^éhség, a nyomor, a kés, a puska, a gépfegyver, a barrikád. a forradalom, a rombolás, a hiegsemmisiilés. Meglátod. hogy ei fogunk pusztulni kultúránkkal. múltúnkkal, ragyogó rémé nyeinkkel együtt, mint egy léket kapott hajó az óceánon. Sokszor éjjel se hagynak pihenni a rémképek, a nappalom pedig csupa aggodalom, visszafojtott lélekzet. a borzalmak i izgalmas vására. Te nem fétsz. nem nyugtalankodsz, nem vagy elkeseredve? — Barátom. — mosolygott a kicsi ember, aki különben nyugodtan lélekzeni és édesen aludni szokott — barátom, én nekem az az elvem, hogy nem politizálok. Egy másik ur is megállítja a kicsi embert. — Mit csinál ma este! — Lefekszem. — Nagyszerű hangverseny lesz ma este. A világ legjobb tenoristája fog énekelni. Ilyesmi még nem volt ebben a városban. Reméllem eljösz? — Nagyon sajnálom. — vigyorogja a kicsi ember sugárzó elégedett séggel és kezeit dörzsölgeti — én nem vagyok muzsikus. A kicsi ember egyébként rendesen korán lefekszik és korán kel, csupán vasár- és ünnepnap alszik kissé tovább. Ilyenkor tiszta fehérneműt húz. megborotválkozik és felveszi a vasárnapi ruhát, a vasárnapi kalapot s a vasárnapi véleményeit. A délelőtti polgári sörözésnél egy kellemetlen. nyurga, ur ekképpen szól hozzá: — Kétségbeejtő, hogy milyen gazdasági helyzetbe kerültünk. Nincs után a pénzügyigazgatósághoz fordult felvilágosításért, hogy kik az adókivető bizottságok tagjai. Ismeretes, hogy ezt eddig a pénzügyi hatóságok titokban, tartották. De azt feltételezni sem lehetett, hogy az első értekezlet és a tagok felesketése után még mindig titkolózni iog a pénzügy igazgatóság. Mégis igy történt. Paics pénzügyigazgatósági főnök munkatársunknak megtagadott minden felvilágosítást a bizottságok személyi összetételére nézve. A pénzügyigazgatósági főnök szerint csak az adótárgyalások megkezdése után lesz a bizottsági tagok névsora nyilvánosságra hozható, mert addig tartam lehet attól; hogy az adókivető bizottságok tagjait az érdekeltek befolyásolni igyekeznek. Hiába valónak bizonyult az az ellenvetés, hogy az adótárgyalások amugyis több hetet fognak igénybevenni és ezalatt a bizottságok tagjainak személye — már az első tárgyalás után — ismeretessé válik és nem lehet őket megakadályozni az adófizetőkkel való érintkezésben; a pénziigyigazgatóság úgy látszik nem bízik meg eléggé a pénzügyminiszter által kinevezett ‘és esküt tett bizottsági tagokban. A pénzügyi hatóság titkolózása ellenére is sikerült azonban a Bácsmegyei Napló munkatársának megszereznie az adókivetö bizottságok névsorát, amely a következő: I. bizottság az I. és Vili. kör részére; elnök; Popoyics György, helyettese: Manojlovics Dusán, tagok: Miszajlovics Demeter. Landvai András, Berger Mór, Rottmann Imre és Návay István. II. bizottság a II. és III. kör ré-1923, május 10. sz’ére: elnök: Lipozencsics Lázár, helyettese: dr. Vojnics Gyula, tagok: dr. Székely Zoltán, Ivies János, Karsai Bertalan, dr. Csóvics József. Hl. bizottság a IV. és V. kör részére: elnök dr. Vojnics Hajdú József, helyettese: Jakobcsics Lázár, tagok: Vtdákovics Antal. Krmpotics Vince, Rieger Mihály, Lőwy Mór. IV. bizottság_a VI. és VII. kör részére: elnök: Peics István, helyettese: Pletikoszits Márton, tagok: ár, Klein Adolf, Krnyajszki Máté, Jakobcsics Imre. Rusin D:.:iilo, Dulic$ Péter. Vujkovics Péter. A négy bizottság pénteken délután folytatja értekezletét, azonban az adóügyi referenstől szerzett info rm adónk szerint aligha log tí, pénzügyigazgatóság hozzájárulni ahhoz, hogy a kereskedők és iparosod megadóztatásánál is egységes adókulcsot állapítsanak meg, mert a pénzügyigazgatóság véleménye szerint ez a kérdés valószínűleg igy még nagy vitára fog alkalmat adni, kiút, nincs megoldás. A borzalmas és megoldhatatlan problémák úgy lógnak a fejünk felett, mint mindmegannyi Damokies kard. Egyszerre csak ránk zuhannak ezek a pallosok s akkor irtózatos halál lesz az osztályrészünk. Nem forradalom lesz, hanem világpusztulás, véres, esztelen, nalálhörgős kavarodás, a melyből nem menekül senki és semmi. se ember, se intézmény, sgjiyeiv, se gondolat. A kicsi ember pedig ekképpen válaszola: — Barátom, tegnap este kitűnő vacsorám volt. Volt fiatal rántott csirke salátával és zsírban sütött burgonyával, volt kitűnő meggyes és mákos rétes ... A kicsi ember együtt megy haza egy másik úrral, aki nem messze lakik tőle. A kisérő igy beszél: — Egy kulturegyesületet kellene alapítani. Te is adhatnál néhány dinárt e nemes célra. A kicsi ember aggódó arccal néz fel: — Igen, én szívesen adnék, de akkor mások is ostromolnának. Mert, ha az egyikre adok. úgy a többiekre is kell adnom . . . Meglehet, hogy némelyek rossz szemmel néznék az adakozásomat . . . Tudod én nem szeretem a haragot. — Valamit kellene csinálni. Valami nagyot — szó! a kisérő barát és keze álmatag ivet ir le a levegőben. Mozgolódnak az osztrák legitimisták Bécsbő! jelentik: Az egyik bécsi estilap jelenti, hogy Bauer ezredes, a Kapp-puccs idején Kapp segédtisztje és Ludendoríf bizalmasa, Bécsben Otte tanárnál időzik, ahol újabban mindenáron a »királycsináló« szerepét akarja játszani Közép- Európában. Otte tanár már fölajánlotta Valdemar dán hercegnek a magyar királyi koronát és e kísérletnek meghiúsulása után most azon fáradozik, hogy a Wittelsbach-házból való uralkodó alatt egyesítse Ausztriát és Bajorországot. Kedden Bauer ezredes elnöklésével és két müncheni kiküldött részvétele mellett a bécsi nemzeti szocialisták gyűlést tartottak, amelyen fíittlert az osztrák nemzeti szocialista alakulatok vezérévé kiáltották ki. A bajor jobboldali ultraradikális vezér legközelebb Becsbe érkezik és tárgyalásokat folytat a jobboldali alakulatokkal, amelyek erősen készülődnek a bécsi arcvonal-harcosok szervezetének május 20-iki zászlószentelési ünnepségére. — Igen, igen — helyesel udvariasan a kicsi ember. — Csakhogy én nem vehetek részt, tudjátok, hogy a körülmények, az egészségi állapotom. családi kötelezettségeim, meg a társadalmi helyzetem . . . — De holnap eljön feleséged és leányod a teadélutánra? Nem szabadna ennyire széjjelhuznunk. — Nem, kérlek alázattal — aggályoskodik fontoskodó arccal a kicsi ember. — Ugyanis ott lesz Törpefiné is. aki az unokatestvérem sógornőjének a tnásodnagynénjével feszes viszonyban van. igy hát mi sem érintkezhetünk vele. Otthon a kicsi ember állandóan őrzi tekintélyét, nagyképü elveit hangoztatja és szigorú tanácsokat osztogat az illemről, a helyes modorról, a jóneveltségről. — Papa — kérdi a lánya — kí volt az a Diderot és mikor élt? — Urilány ilyesmit nem kérdez — szól szigorú rendreutasítással a kicsi ember. — Apám — szólal meg a kicsi ember fia. aki nagyobbra készül nőni, mint az apja — mit jelent az, hogy Cinquecento? — Jegyezd meg magadnak egyszer és mindenkorra, — hangzik a” oktató válasz — hogy neveletlenség ilyesmit kérdezni. — Úgy szeriném elolvasni a Jean Cristophe-ot. Apuskám, nem tudnád nekem valahogy megszerezni? —
