Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-09 / 124. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEl NAPLÓ 1923. május 9. mészetü adományoknak köszönheti, hogy a háború alatt szerény sertéshizlalóból a leggazdagabb bácskai földbirtokosok egyikévé fejlődött. Szabadka elszakadása után a részben átalakult uj társadalomban nagy nép­szerűségre tett szert és most, hogy szerbiai politikai szokás szerint a föld­­itiivelésiigyi minisztert a nem szerbiai származású politikusok közül kell kivá­lasztani, a radikális klub politikusainak szeme a szabadkai bunyevác-magyar adonisi termetén akadt meg. Ha Juries kinevezése tényleg megtörténik, o lesz Szerbia Nagyatádija és egyszersmind Szerbia pravoszláv vallásu miniszterei között az egyetlen római katolikus. A javadalmi fonok gyilkosa Főtárgyalás a novisadi törvényszéken Novisadról jelentik: A novisadi törvényszéken dr. Medakovics Du­sán tanácselnök elnökletével kedden kezdték meg Dózsái György bűn­ügyének a tárgyalását, aki a múlt év december 22-én meggyilkolta Tapa- Vica Milán novisadi városi javadal­­mi hivatali főnököt. A vádat dr. Le­­maics Jován ügyész képviselte, a vé­delmet pedig dr, Szekulics Milán látta el. A bíróság 9 órakor kezdte meg a tárgyalást. Dózsái György elmond­ta a gyilkosság előzményeit. Kijelen­tette. hogy Tapavica őreá haragu­dott. egy alkalommal el is bocsáitot­­ta a javadalmi hivatali állásából, a hová azonban a főispán ismét vissza­helyezte. Ettől a perctől kezdve Ta­pavica még gorombább volt hozzá. Egy alkalommal a javadalmi hivatal tisztviselői felkérték főnöküket, hogy vezesse őket a főispán elé. akitől fi­zetésemelést akartak kérni. Tapavi­ca ezt meg is Ígérte, azonban amikor a főispán elé kerültek, nem terjesz­tette elő a tisztviselők kérését, úgy, hogy Dózsáinak kellett azt kérni. A j mikor a főispán szobájából eltávoz- j tak. Tapavica rátámadt, és akkor j erős szóváltás keletkezett köztük. December 21 -én reggel a piacra ment hivatali kötelességét teljesíteni. Ott hallotta, hogy apósát letartóz­tatták. Amikor hazament, a lakásán IWeisz pénztárnok és egy rendőrőr­mester várták akik nála is és Ko­­zárszkinál is házkutatást tartottak. Nála azonban nem találtak hamis jegyeket. December 22-én Velinko­­vtes István nevű tisztviselő tudatta vele. hogy Tapavica kereste. Amikor be ment Tapavica szobájába, ott ta­lálta Mátics Brankó hivatalnokot, aki előtt Tapavica szemére vetette apósa csalását, majd öklével meg­ütötte. Ö erre Tapavicát mellbe vág­ta. aki elesett. Tudta, hogy Tapavi­­cánál revolver szokott lenni és hogy megelőzze a támadását, elővette ké­sét és a mellétje, maid a kar iába szúrta. Dózsái György után Mátics Brán­­kót hallgatta ki a bíróság. Mátics, aki szemtanú volt, azt vallotta, hogy Tapavica nem támadt Dózsáira, aki a szóváltás közben ütötte meg főnö­két, majd késével kétszer meg szúr­ta és amikor Tapavica sérülten ki­szaladt a. folyosóra, a lépcsők alján Tapavicát még egyszer megszűrt a. Tapavicát mindig jó embernek is­merte, aki csak akkor haragudott tisztviselőire, ha oka volt arra. Má­­ticcsal egyértelműen vallottak Ve- Unkovics és Kalenics javadalmi hi­vatalnokok is. akik a gyilkosság ide­jén a mellékszobában tartózkodtak. Stefdnovics Brankó dr. polgármes­ter vallomása után az elnök a tár­gyalást felfüggesztette. A délutáni tárgyaláson öt tanút hallgatott ki a bíróság, akik után dr. Cseremov György és dr. Kluka Gvörgy orvosok mondottak szakér­tői véleményt. Az áldozaton hat seb yolt és a halálát elvérzés okozta. A tárgyalást holnap folytatják, ítélet is holnap délelőtt várható. Botránnyal végződött Müáa király hagyatékának árverése A bécsi rendőrség betiltotta az aukciót — Hamisított műtárgyakat adtak el százmilliókért Néhány héttel ezelőtt a bécsi Neue Freie Préssé-ben feltűnést keltő hirdetés jelent meg, ameiy kö­zölte a műgyűjtőkkel és régiségke­reskedőkkel, hogy a Kártner-stras­­se 5. számú házban, ahol Milán szerb király annakidején lakott, ár­verésre kerül a tizmötszobás lakás egész berendezése: vagyonokat érő antik bútorok festményekkel, szob­rokkal és egyéb műtárgyakkal együtt. Az érdekes hirdetést meg­felelő kommentár kíséretében a Bácsmegyei Napló is közölte; szó­­vátettük ugyanis, hogy néhai Milán király bécsi bútorai tudomásunk szerint Beogradban vannak és egé­szen érthetetlen, hogy az árverezők —- akiknek nevét az árverési hir­detmény, mint megírtuk gondosan elhallgatta — milyen uton-módon jutottak abba a helyzetbe, hogy ezt a lakásberendezést Bécsben kala­pács alá bocsáthassák? A Milán-hagyaték árverése nem is folyt le simán. Az _aukció első nap­ján ugyan igen látogatott volt az egykori királyi lakás, alig fértek el a tizenöt szobában az érdeklődők és az árverezők, akik hevesen lici­táltak az aukcióba bocsátott műtár­gyakra, antik bútorokra és a kikiál­tási árakat hihetetlen magasra ver­ték fel. A második napon azonban már történt egy kis baleset: a bécsi jugoszláv követség vezetője nyilat­kozott a napilapokban, hogy az elár­verezett lakásberendezés nem volt soha Milán királyé, mert a király hagyatékához tartozó bútorokat és I régiségeket, amelyek a bécsi Iakás­­jban voltak elhelyezve, a szerb kor­mány még 1905-ben megvásároltat­­\ ta és Beogradba szállíttatta, ahol a I lakásberendezést a nemzeti muze­­gumban őrzik. jj A nyilatkozat nem riasztotta ei az I árverezőket, akik hitelt adtak an­­fnak a magyarázatnak, amelyet az aukció rendezői széles körben ter­jesztettek; hogy Milán király lakás­­berendezését a háború alatt, Beo­grad megszállásakor szállították vissza Becsbe a szerb nemzeti mú­zeumból. Minden fennakadás nélkül folytatták az árverést napokon, ke­resztül és sok száz milliós bevételt értek el, amíg azután végre a bécsi műkereskedők és antikváriusok szö­vetsége feljelentést nem tett a rend­őrségen az aukció rendezői ellen csalás miatt. A feljelentés nagy port vert fel és akik az előző árverési na­pokon a legnagyobb lelkinyugaiom­­mal vásárolták Milán király állító­lagos hagyatékának egyes dobrake­­rüit darabjait, most sietve szakér­tőkhöz fordultak és megvizsgáltat-1 ták a megvásárolt régiségeket. Aj szakértők közbelépésének első ered-j ményeképpen egy külföldi mügyüj-j tő, aki Miián király börgarniturás« dolgozószobáját vette meg az auk-f ció első napján, bűnvádi följelentés- j sei fordult a bécsi rendőrigazgató- jj Sághoz, beigazolva azt, hogy az ár- j verésen vásárolt szobaberendezés mindössze egy esztendős, a múlt év folyamán készült egyik bécsi bútor­gyárban. A rendőrség a feljelentés alapján megjelent a Kärtner-strassei árve­rési helyiségben, lefoglalta az ott | talált tárgyakat és az árverező kö-j zönség nagy izgalmára betiltotta az\ aukció további folytatását. A min-j den tekintetben helyénvaló intézke-J dés mellékesen megjegyezve elké-| sett némileg, mert a kalapács alá I bocsátott tárgyakat legnagyobb­­részben már eladták. A rendőrségi eljárás során kiderült, hogy az auk­ciót Petényi nevű magyar szárma­zású bécsi kereskedő rendezte egy budapesti műkereskedőkből álló kon­zorciummal együtt, amelynek Lévay budapesti antikvárius volt a vezető­je. Petényi a rendőrségen beismer­te, hogy hamisítványokat hoztak forgalomba és elmondotta, hogy több mint két esztendeje készüliek erre az árverésre. A ravaszul ki­eszelt és nagystílűén végrehajtott szélhámossághoz az szolgáltatta az ötletet, hogy megtudták, hogy Milán király egykori lakosztálya üresen ál!, illetőleg alkalmilag kibérelhető. Megkötötték a szerződést a helyi­ségre, azután hozzáláttak, a tizenöt szoba bebútorozásához. Egyes mű­tárgyakat egyenesen erre a célra hamisítottak, a lakásberendezés leg­nagyobb része azonban a vállalko­zásban résztvevő műkereskedők raktárából került elő. Teljesen ér­téktelen ócskaságokat sóztak rá horribilis összegekért a kellő szak­értelemmel nem rendelkező mű­gyűjtőkre és »miiértők«-re. akik ab­ban a tudatban, hogy az árverés valóban néhai Milán király egykori lakásában folyik, nem is mertek ar­ra gondolni, hogy a berendezés ne tartozna a királyi hagyatékhoz. A párisi és londoni sajtó rideg hangon ir Bethlen tárgyalásairól A Journal des Dehats és az Observer szerint a siker előfeltétele: Magyarország demokratizálódása Budapestről jelentik: Gróf Beth­len István miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter külföldi uta­zása — mint ma már megállapítható — nem járt azzal az eredménnyel, amelyet általában vártak tőle. Lon­don és Róma vezető politikusaival ugyan még csak ezután tárgyalnak a magyar kiküldöttek, de Bethlenéit missziójának sikere a párisi tárgya­lásokhoz fűződött, már pedig Páris­­ból imponálóan előzékeny fogadta­tás és udvarias külsőségek emlékein kívül egyebet nem vitt magával a két magyar államférfi Londonba. A budapesti lapok most kezdenek sze­melvényeket közölni a párisi és lon­doni lapok Bethlen és Kállay utazá­sával foglalkozó cikkeiből és ezek a szemelvények keserű kiábrándulást jelentenek a magyar közvélemény számára, amely idáig — a magyar kiküldöttek barátságos fogadtatásá­ról szóló hivatalos jelentések alap­ján — nagy reménységeket fűzött Bethlenék utazásához. A Bácsme­­gyei Napló már vasárnapi számában közölte a francia külügyminiszté­riumhoz közelálló Temps-nek azt a hírét, hogy a nagyantant Magyaror­szágot illető kérdésekben csak a kis­­antant kormányainak meghallgatása után hajlandó dönteni. A Temps cik­két most közük a budapesti lapok, amelyek leplezetlen csalódással fo­gadják különösen a cikknek a Quaid’ Orsay felfogását őszinte világítás­ba helyező befejezését, amely így hangzik: — örülünk, hogy a magyar kor­mány kész a népszövetség pénzügyi bizottságának segítségét és tanácsait megfogadni, de a kisantant államai a jóvátételek terén szintén Magyaror­szág főhitelezői közé tartoznak és abban a pillanatban, amidőn Ma­gyarország a jóvátétel) bizottsághoz fordul, meg kell kérdeznünk Beo­grad. Bukarest és Prága véleményéi is. mert nekünk elsősorban baráta­inkkal kell egyetértenünk a volt el­lenségeinknek nyújtandó segítség ügyében. A budapesti sajtó valósággal elke* seredetten tiltakozik a félhivatalos francia lap »rideg hangja« ellen, vi­szont úgyszólván meglepetéssel ve­szik tudomásul Budapesten azokat a követeléseket, amiket a Journal des Débats szerint az antant a Magyaror­szágnak nyújtandó pénzügyi ked­vezmények előfeltételei gyanánt fel­állít: — Bethlen gróf Ausztria példájá­ra hivatkozik, amelynek kedvezmé­nyeket nyújtottak pénzügyi talpra­­állitása érdekében. Ausztria azonban demokratikus köztársaság, amely végképpen eltávolította a Habsbur­gokat, szinte semmire redukálta had­seregét és elfogadta a nemzetközi ellenőrzést. Magyarország a feudá­lisok diktatúrája alatt hever, akik a Szent István koronája birodalmának helyreállítására törekednek. Nem igaz. hogy Bethlen gróf a parasztok­ra támaszkodik. Bethlent a nagybir­tokosok fenyegetik, akik mindenáron uralmuk fentartására törekednek. Ha a magyar nép igazán szabad lesz. megfontolhatják majd a szövet­ségesek. vájjon megbizhatnak-e benne. > G A londoni sajtó — a Magyar Táv­irati Iroda jelentése szerint — ha­sonló felfogást tanúsít a magyar kérdésben. Az Observer Bethlen megérkezésével kapcsolatban azt hangoztatja, hogy a magyar ügyek­ben először a kisantantot kell meg­hallgatni, annál is inkább, mert a kisantant és különösen a csehek a legutóbbi időben meglehetős erőfe­szítéseket tettek, hogy barátságos megértésre jussanak Budapesttel. Bethlen meg volt híva Prágába és el is fogadta ezt a meghívást. Remél­hető, hogy Magyarország elégtételt fog adni a határincidensekért. A kis­antant támogatja Magyarország ké­rését azzal a feltétellel, ha a magyar, kormány rendbe hozza pénzügyeit, helyreállítja a belső rendet, elnyom­ja a kisantant ellen irányuló belső propagandát és barátságos viszonyt tart fenn szomszédaival. Ugyanilyen értelemben ir a Beth­len és Kállay missziójáról a Sundiiü Times, amely szintén Magyarország demokratizálódását sürgeti. Érdekes a párisi és londoni lapok követeléseivel szemben a demokra­tikus magyar közvélemény állásfog­lalása, amely illetéktelen beavatko­zásnak minősiti, hogy külső helyről követelik Magyarországnak demok­ratikusabb állammá való átalakítá­sát és nehézményezi, hogy ehhez aí feltételhez fűzik Magyarország gaz­dasági megsegítését. Ennek az ál­lásfoglalásnak az a magyarázata, hogy ezekben a demokratikus ma­gyar politikai körökben attól tarta­nak. hogy amennyiben Bethlen mi­niszterelnök üres kézzel tér haza külföldi útjáról, nem tarthatja to­vább magát, hanem kénytelen lesz átengedni helyét a szélsőséges jobb­oldali elemeknek. Bethlen és Kállay megérkeztek Londonba Londonból jelentik, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök, Kál­lay Tibor pénzügyminiszter és gróf Khuen-Héderváry Sándor kö­vetsége tanácsos vasárnap éjjel egy. órakor megérkeztek a londoni Vik­­tória-pályaudvarra. A pályaudvaron gróf Szapáry László magyar követ és Mr. Monk az angol külügyminisz­térium követségi tanácsosa fogad­ták őket. Korányi Frigyes párisi ma­gyar követ, akinek Bethlen gróf ké­résére Londonba kellett volna kisér­ni a magyar delegációt, Parisban maradt, hogy szükség esetén felvi-Íiágositásokkal szolgáljon a jóváté­­teli bizottság magyar albizottságá­nak. Báró Korányi szerdán követi a •minisztereket Londonba

Next

/
Thumbnails
Contents