Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-09 / 124. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEl NAPLÓ 1923. május 9. mészetü adományoknak köszönheti, hogy a háború alatt szerény sertéshizlalóból a leggazdagabb bácskai földbirtokosok egyikévé fejlődött. Szabadka elszakadása után a részben átalakult uj társadalomban nagy népszerűségre tett szert és most, hogy szerbiai politikai szokás szerint a földitiivelésiigyi minisztert a nem szerbiai származású politikusok közül kell kiválasztani, a radikális klub politikusainak szeme a szabadkai bunyevác-magyar adonisi termetén akadt meg. Ha Juries kinevezése tényleg megtörténik, o lesz Szerbia Nagyatádija és egyszersmind Szerbia pravoszláv vallásu miniszterei között az egyetlen római katolikus. A javadalmi fonok gyilkosa Főtárgyalás a novisadi törvényszéken Novisadról jelentik: A novisadi törvényszéken dr. Medakovics Dusán tanácselnök elnökletével kedden kezdték meg Dózsái György bűnügyének a tárgyalását, aki a múlt év december 22-én meggyilkolta Tapa- Vica Milán novisadi városi javadalmi hivatali főnököt. A vádat dr. Lemaics Jován ügyész képviselte, a védelmet pedig dr, Szekulics Milán látta el. A bíróság 9 órakor kezdte meg a tárgyalást. Dózsái György elmondta a gyilkosság előzményeit. Kijelentette. hogy Tapavica őreá haragudott. egy alkalommal el is bocsáitotta a javadalmi hivatali állásából, a hová azonban a főispán ismét visszahelyezte. Ettől a perctől kezdve Tapavica még gorombább volt hozzá. Egy alkalommal a javadalmi hivatal tisztviselői felkérték főnöküket, hogy vezesse őket a főispán elé. akitől fizetésemelést akartak kérni. Tapavica ezt meg is Ígérte, azonban amikor a főispán elé kerültek, nem terjesztette elő a tisztviselők kérését, úgy, hogy Dózsáinak kellett azt kérni. A j mikor a főispán szobájából eltávoz- j tak. Tapavica rátámadt, és akkor j erős szóváltás keletkezett köztük. December 21 -én reggel a piacra ment hivatali kötelességét teljesíteni. Ott hallotta, hogy apósát letartóztatták. Amikor hazament, a lakásán IWeisz pénztárnok és egy rendőrőrmester várták akik nála is és Kozárszkinál is házkutatást tartottak. Nála azonban nem találtak hamis jegyeket. December 22-én Velinkovtes István nevű tisztviselő tudatta vele. hogy Tapavica kereste. Amikor be ment Tapavica szobájába, ott találta Mátics Brankó hivatalnokot, aki előtt Tapavica szemére vetette apósa csalását, majd öklével megütötte. Ö erre Tapavicát mellbe vágta. aki elesett. Tudta, hogy Tapavicánál revolver szokott lenni és hogy megelőzze a támadását, elővette kését és a mellétje, maid a kar iába szúrta. Dózsái György után Mátics Bránkót hallgatta ki a bíróság. Mátics, aki szemtanú volt, azt vallotta, hogy Tapavica nem támadt Dózsáira, aki a szóváltás közben ütötte meg főnökét, majd késével kétszer meg szúrta és amikor Tapavica sérülten kiszaladt a. folyosóra, a lépcsők alján Tapavicát még egyszer megszűrt a. Tapavicát mindig jó embernek ismerte, aki csak akkor haragudott tisztviselőire, ha oka volt arra. Máticcsal egyértelműen vallottak Ve- Unkovics és Kalenics javadalmi hivatalnokok is. akik a gyilkosság idején a mellékszobában tartózkodtak. Stefdnovics Brankó dr. polgármester vallomása után az elnök a tárgyalást felfüggesztette. A délutáni tárgyaláson öt tanút hallgatott ki a bíróság, akik után dr. Cseremov György és dr. Kluka Gvörgy orvosok mondottak szakértői véleményt. Az áldozaton hat seb yolt és a halálát elvérzés okozta. A tárgyalást holnap folytatják, ítélet is holnap délelőtt várható. Botránnyal végződött Müáa király hagyatékának árverése A bécsi rendőrség betiltotta az aukciót — Hamisított műtárgyakat adtak el százmilliókért Néhány héttel ezelőtt a bécsi Neue Freie Préssé-ben feltűnést keltő hirdetés jelent meg, ameiy közölte a műgyűjtőkkel és régiségkereskedőkkel, hogy a Kártner-strasse 5. számú házban, ahol Milán szerb király annakidején lakott, árverésre kerül a tizmötszobás lakás egész berendezése: vagyonokat érő antik bútorok festményekkel, szobrokkal és egyéb műtárgyakkal együtt. Az érdekes hirdetést megfelelő kommentár kíséretében a Bácsmegyei Napló is közölte; szóvátettük ugyanis, hogy néhai Milán király bécsi bútorai tudomásunk szerint Beogradban vannak és egészen érthetetlen, hogy az árverezők —- akiknek nevét az árverési hirdetmény, mint megírtuk gondosan elhallgatta — milyen uton-módon jutottak abba a helyzetbe, hogy ezt a lakásberendezést Bécsben kalapács alá bocsáthassák? A Milán-hagyaték árverése nem is folyt le simán. Az _aukció első napján ugyan igen látogatott volt az egykori királyi lakás, alig fértek el a tizenöt szobában az érdeklődők és az árverezők, akik hevesen licitáltak az aukcióba bocsátott műtárgyakra, antik bútorokra és a kikiáltási árakat hihetetlen magasra verték fel. A második napon azonban már történt egy kis baleset: a bécsi jugoszláv követség vezetője nyilatkozott a napilapokban, hogy az elárverezett lakásberendezés nem volt soha Milán királyé, mert a király hagyatékához tartozó bútorokat és I régiségeket, amelyek a bécsi Iakásjban voltak elhelyezve, a szerb kormány még 1905-ben megvásároltat\ ta és Beogradba szállíttatta, ahol a I lakásberendezést a nemzeti muzegumban őrzik. jj A nyilatkozat nem riasztotta ei az I árverezőket, akik hitelt adtak anfnak a magyarázatnak, amelyet az aukció rendezői széles körben terjesztettek; hogy Milán király lakásberendezését a háború alatt, Beograd megszállásakor szállították vissza Becsbe a szerb nemzeti múzeumból. Minden fennakadás nélkül folytatták az árverést napokon, keresztül és sok száz milliós bevételt értek el, amíg azután végre a bécsi műkereskedők és antikváriusok szövetsége feljelentést nem tett a rendőrségen az aukció rendezői ellen csalás miatt. A feljelentés nagy port vert fel és akik az előző árverési napokon a legnagyobb lelkinyugaiommal vásárolták Milán király állítólagos hagyatékának egyes dobrakerüit darabjait, most sietve szakértőkhöz fordultak és megvizsgáltat-1 ták a megvásárolt régiségeket. Aj szakértők közbelépésének első ered-j ményeképpen egy külföldi mügyüj-j tő, aki Miián király börgarniturás« dolgozószobáját vette meg az auk-f ció első napján, bűnvádi följelentés- j sei fordult a bécsi rendőrigazgató- jj Sághoz, beigazolva azt, hogy az ár- j verésen vásárolt szobaberendezés mindössze egy esztendős, a múlt év folyamán készült egyik bécsi bútorgyárban. A rendőrség a feljelentés alapján megjelent a Kärtner-strassei árverési helyiségben, lefoglalta az ott | talált tárgyakat és az árverező kö-j zönség nagy izgalmára betiltotta az\ aukció további folytatását. A min-j den tekintetben helyénvaló intézke-J dés mellékesen megjegyezve elké-| sett némileg, mert a kalapács alá I bocsátott tárgyakat legnagyobbrészben már eladták. A rendőrségi eljárás során kiderült, hogy az aukciót Petényi nevű magyar származású bécsi kereskedő rendezte egy budapesti műkereskedőkből álló konzorciummal együtt, amelynek Lévay budapesti antikvárius volt a vezetője. Petényi a rendőrségen beismerte, hogy hamisítványokat hoztak forgalomba és elmondotta, hogy több mint két esztendeje készüliek erre az árverésre. A ravaszul kieszelt és nagystílűén végrehajtott szélhámossághoz az szolgáltatta az ötletet, hogy megtudták, hogy Milán király egykori lakosztálya üresen ál!, illetőleg alkalmilag kibérelhető. Megkötötték a szerződést a helyiségre, azután hozzáláttak, a tizenöt szoba bebútorozásához. Egyes műtárgyakat egyenesen erre a célra hamisítottak, a lakásberendezés legnagyobb része azonban a vállalkozásban résztvevő műkereskedők raktárából került elő. Teljesen értéktelen ócskaságokat sóztak rá horribilis összegekért a kellő szakértelemmel nem rendelkező műgyűjtőkre és »miiértők«-re. akik abban a tudatban, hogy az árverés valóban néhai Milán király egykori lakásában folyik, nem is mertek arra gondolni, hogy a berendezés ne tartozna a királyi hagyatékhoz. A párisi és londoni sajtó rideg hangon ir Bethlen tárgyalásairól A Journal des Dehats és az Observer szerint a siker előfeltétele: Magyarország demokratizálódása Budapestről jelentik: Gróf Bethlen István miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter külföldi utazása — mint ma már megállapítható — nem járt azzal az eredménnyel, amelyet általában vártak tőle. London és Róma vezető politikusaival ugyan még csak ezután tárgyalnak a magyar kiküldöttek, de Bethlenéit missziójának sikere a párisi tárgyalásokhoz fűződött, már pedig Párisból imponálóan előzékeny fogadtatás és udvarias külsőségek emlékein kívül egyebet nem vitt magával a két magyar államférfi Londonba. A budapesti lapok most kezdenek szemelvényeket közölni a párisi és londoni lapok Bethlen és Kállay utazásával foglalkozó cikkeiből és ezek a szemelvények keserű kiábrándulást jelentenek a magyar közvélemény számára, amely idáig — a magyar kiküldöttek barátságos fogadtatásáról szóló hivatalos jelentések alapján — nagy reménységeket fűzött Bethlenék utazásához. A Bácsmegyei Napló már vasárnapi számában közölte a francia külügyminisztériumhoz közelálló Temps-nek azt a hírét, hogy a nagyantant Magyarországot illető kérdésekben csak a kisantant kormányainak meghallgatása után hajlandó dönteni. A Temps cikkét most közük a budapesti lapok, amelyek leplezetlen csalódással fogadják különösen a cikknek a Quaid’ Orsay felfogását őszinte világításba helyező befejezését, amely így hangzik: — örülünk, hogy a magyar kormány kész a népszövetség pénzügyi bizottságának segítségét és tanácsait megfogadni, de a kisantant államai a jóvátételek terén szintén Magyarország főhitelezői közé tartoznak és abban a pillanatban, amidőn Magyarország a jóvátétel) bizottsághoz fordul, meg kell kérdeznünk Beograd. Bukarest és Prága véleményéi is. mert nekünk elsősorban barátainkkal kell egyetértenünk a volt ellenségeinknek nyújtandó segítség ügyében. A budapesti sajtó valósággal elke* seredetten tiltakozik a félhivatalos francia lap »rideg hangja« ellen, viszont úgyszólván meglepetéssel veszik tudomásul Budapesten azokat a követeléseket, amiket a Journal des Débats szerint az antant a Magyarországnak nyújtandó pénzügyi kedvezmények előfeltételei gyanánt felállít: — Bethlen gróf Ausztria példájára hivatkozik, amelynek kedvezményeket nyújtottak pénzügyi talpraállitása érdekében. Ausztria azonban demokratikus köztársaság, amely végképpen eltávolította a Habsburgokat, szinte semmire redukálta hadseregét és elfogadta a nemzetközi ellenőrzést. Magyarország a feudálisok diktatúrája alatt hever, akik a Szent István koronája birodalmának helyreállítására törekednek. Nem igaz. hogy Bethlen gróf a parasztokra támaszkodik. Bethlent a nagybirtokosok fenyegetik, akik mindenáron uralmuk fentartására törekednek. Ha a magyar nép igazán szabad lesz. megfontolhatják majd a szövetségesek. vájjon megbizhatnak-e benne. > G A londoni sajtó — a Magyar Távirati Iroda jelentése szerint — hasonló felfogást tanúsít a magyar kérdésben. Az Observer Bethlen megérkezésével kapcsolatban azt hangoztatja, hogy a magyar ügyekben először a kisantantot kell meghallgatni, annál is inkább, mert a kisantant és különösen a csehek a legutóbbi időben meglehetős erőfeszítéseket tettek, hogy barátságos megértésre jussanak Budapesttel. Bethlen meg volt híva Prágába és el is fogadta ezt a meghívást. Remélhető, hogy Magyarország elégtételt fog adni a határincidensekért. A kisantant támogatja Magyarország kérését azzal a feltétellel, ha a magyar, kormány rendbe hozza pénzügyeit, helyreállítja a belső rendet, elnyomja a kisantant ellen irányuló belső propagandát és barátságos viszonyt tart fenn szomszédaival. Ugyanilyen értelemben ir a Bethlen és Kállay missziójáról a Sundiiü Times, amely szintén Magyarország demokratizálódását sürgeti. Érdekes a párisi és londoni lapok követeléseivel szemben a demokratikus magyar közvélemény állásfoglalása, amely illetéktelen beavatkozásnak minősiti, hogy külső helyről követelik Magyarországnak demokratikusabb állammá való átalakítását és nehézményezi, hogy ehhez aí feltételhez fűzik Magyarország gazdasági megsegítését. Ennek az állásfoglalásnak az a magyarázata, hogy ezekben a demokratikus magyar politikai körökben attól tartanak. hogy amennyiben Bethlen miniszterelnök üres kézzel tér haza külföldi útjáról, nem tarthatja tovább magát, hanem kénytelen lesz átengedni helyét a szélsőséges jobboldali elemeknek. Bethlen és Kállay megérkeztek Londonba Londonból jelentik, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök, Kállay Tibor pénzügyminiszter és gróf Khuen-Héderváry Sándor követsége tanácsos vasárnap éjjel egy. órakor megérkeztek a londoni Viktória-pályaudvarra. A pályaudvaron gróf Szapáry László magyar követ és Mr. Monk az angol külügyminisztérium követségi tanácsosa fogadták őket. Korányi Frigyes párisi magyar követ, akinek Bethlen gróf kérésére Londonba kellett volna kisérni a magyar delegációt, Parisban maradt, hogy szükség esetén felvi-Íiágositásokkal szolgáljon a jóvátételi bizottság magyar albizottságának. Báró Korányi szerdán követi a •minisztereket Londonba
