Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-31 / 144. szám

1923. május 31. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 9. oldal. PÉNZÜGYI POLITIKA I / , if E 3S A jövedelem- vagyon- és hadinyereségadő kivetése153) n. Előzi» cikkemben ismertettem a jövede­lemadó kivetését, most áttérek a va­gyonadóra. Az adó kivetésének alapjául szolgál a régi lültí. én XXXII. t.-c.., az ennek mó­dosítására és. kiegészítésére hozott 1918. évi IX. t.-c., az 1920/21. évi budzsettör­­vényben és az 1922/23. évi badzsettoi­­vényben előirt változtatásokkal. Ezek szerint vagyonadót tartozik fizetni mindenki a kinek évi adóköteles tiszta vagyona meghaladja 1918. évben a 20000 koronát, 1919. évben a 20000 koronát, a mely 20000 koronás minimum meg­maradt az 1020—1022. évekre is. A vagyonhoz épp úgy mint (a jövede­lemnél is hozzászámítandó az adóköteles féllel közös háztartásban élő házastárs, felmenő, lemenő vagy oldalrokonok va­gyona is. Vagyonadó alól mentesek azok a személyek, a kik vagyontömegek, vagyonközösségek adóköteles vagyonában részesek, ezen részesedés összértéke ere­jéig továbbá a közbirtokosságok és úrbéri községek és osztatlan közös legelőkre nézve, . végül a volt hatrvidéki passzív yagyonjlözösségek. Az adóköteles vagyon és e vagyonértékének a meghatá­rozása pedig a kővetkezőkép­pen történik: 1. Adóköteles vagyonnak tekintendők a következő vagyontárgyak: a) az -ingatlanok, ideértve a bányákat is. összes tartozékaikkal és a velük össze­kötött jogokkal ha pénzbelileg megbecsül­hető értékük \an; b) az ingó vagy ingatlan fekvő üzemi, üzleti tóiké; *) Lásd a Báesmegyei Napló vasárnapi Számát. I c) a tőke, vagyon (külföldi vagy bel­földi tőkekövetelések, takarékbetétek, köl­­csönkötvények, záloglevelek, részvények és más értékpapírok tőkeértéke, malom, vám. réz, vasanyag, vadászati és halá­szati jog tőkeértéke, személy vagy reáljogu gyógyszertárak értéke, arany, ezüst és pa­pírpénz készít, ékszerek); d) a háztartás keretében használt ko­csik, lovak, ezek felszerelése, gépkocsik stb; kivéve: a bútorokat, ruha­neműt, műtárgyakat, könyve­ket és házi eszközöket. A vagyonérték meghatározása az adó­bevallás idejében meglevő állag szerint történik, a háború alatt vett ingó és bá­nyavagyon megbecslésénél a szerzés ide­jében mutatkozó általános forgalmi ér­ték vétetik figyelembe. Ugyanígy kell be­csülni a háború alatt keletkezett üzeme­ket és üzleteket is. Ingatlan vételeknél a vételár szolgál alapul. Ha a városi ingatla­nok illetőleg a községi belsőségek érté­keinek megbecslése az átlagos tiszta ho­­zadék alapján történik, ennek húszszorosa veendő értéknek. Azon mezőgazdasági, erdő, bánya é3 iparüzemeknél vagy keres­kedelmi üzleteknél, a melyeknél szabály­szerű üzleti könyvek vezettetnek és ren­des évi mérlegek készülnek, az adóköteles vagyon számbavételénél és megbecslésé­nél a gazdasági vagy számadási év végén mutatkozó mérleg szerinti vagyonállapot \eendö alapul, kivéve, ha a mérleg adatai aggályosak. Mérleg nem létében becslés utján történik a vagyonérték megállapítá­sa. Bérleteknél a bérösszeg; részvények­nél, értékpapíroknál a megelőző év utolsó tőzsdei árjegyzése vagy ha a tőzsdén nem jegyeztetnek, forgalmi értékük. Más tőke­­követelés névértékekben veendő fel. Az adókötelesnek megállapított vagyon­részek összértékéből a fél fennálló tőke­tartozásai levonandók. Annuitásé» kölcsö­nöknél az eredeti tőketartozás teljes kifi­zetéséig levonható, közönséges kölcsönök­nél, csak a fennálló tartozás. Füstcsóva Irta: Cholnoky László Sokkal könnyebben és simábban ment az egész, mint gondolta, bár később va­lószínűnek tartotta hogy a dolgot csak az fi aggályoskodó, töprengő természete tüntette fel előtte nehéznek és bötivo­­lultnak. Pedig csak annyi volt az egész, hogy amikor már nem bírta tovább a csecsemő sivalkodását és amikor rész­letesen végiggondolta. hogy már hatod­szor szenvedi át ezt a rettenetes tortú­rát és hogy ez már elviselhetetlen, a mondhatatlan szomorúságtól cs remény­telenségtől összezúzva nehézkesen fel­állt a szinehagyott kercvetről. aminek az egyik sarkába kerekded medencét ült az idők folyamán, odament az ágyacskához. az egyik párnát kíméle­tesen. szinte baráíilag rádobta az apró Icgényke szájára, kissé rászorította, be­várta azt a szelíd nyikkanó kis nyö­szörgést, antitő! a szive akkor ois' félel­mesen elszorult, azzal visszaült a ke­dvére, gondosan ügyelve rá, hogy .tes­tének minden része, visszazökkenjen a régi gödröcskébe. És most vége min­dennek és végre csend van gyönyörű­séges. illatos mézédes csendesség. Az udvarról, a szegényszaggal bélelt kül­városi ház udvaráról behallatszik ugyan az asszonyok kelcpelése. de az is csak a csendesség mivoltához tartozik, mert szakadatlan, mint a malom zúgása, a szemközt lakó szabómester kitett vasa­lójának sötéilila füstje hangtalanul ka­nyarog fel az izzó nyári égbolt felé, — egyéb pedig nincs és nem történik... semmisehol... Azt a füstcsóvát hosszan, tűnődve elnézte, egyre jobban hátraszegezve a nyakát, egy/c. maga­sabbra emelve a fejét amig az fáradtan visszaesett a mellére. Csodálatos, soha nem ismert percek voltak.ezek.a számára: fonnyadt, sárga arcán kövér könnycseppek folytai: alá a gmidolattóli hogy a védtelen ember­kétől a tulajdon fiától ilyen gyalázato­sa:) és gyáván visszalopva az életet, de .viszont a szive mélyén valami néma <jj­jcsgás bujkált, le lekapva szégyenlősen a fe.iát. hogy megtörtént végre a nagy­szerűség, aminek okvetlenül meg kellett előbb-utóbb történnie mert a Szahara homokjához hasonló egyformaság szinte már bcszakitotta horpadt mellkasát, a hálaistenek tülesésék hamuszürke lánca pedig a nyakára tekeredett és fojtogat­ta! De mi,lesz, ha -írtaid az asszony hazajön? — Édes istenem, hát mi len­ne,... Hányszor akarta ő már felfedni előtte a maga életének, végzetes titkát, hogy ő a nagyszerűségekre született, de vajmi kaján véletlen folytán nyek­kenve kicsapódott az iszapba és ott megragadt, —- hányszor akart nagy horderejű, titkos nyilatkozatokat tenni, de a felesége mindannyiszor csak ide­gesen legyintett, hogy legyen már vége az ügyefogyott motyogásnak, — most hát ám lássa, mi lesz? Amikor a felesége legyintése eszébe jutott ö maga is. idegesen legyintett, gyötrődve mosolygott, mert valami go­nosz gyanú kezdett rágódni a .leikén, azt mondta magának: szamár vagy öreg barátom, rendkívül nagy szamár vagy! — Azután, hogy kiszabaduljon a kelep­céből. amibe a saját töprengése csalo­gatta iparkodott elszakadni a megkez­dett gondolatmenettől és’ legjobbnak vélte, ha lelkileg előkészíti magát arra az esetre, ha majd eljönnek érte. • És aztán a továbbiakban valóban úgy is viselte magát, amint' azt gondosan, a legapróbb részletekig megbeszélte ma­gával. — Amikor a két ember belépett — az egyik szurósszemü és csontosarcu, a másik kövérkés és engedékenyebb ér­­pca úgy, ahogyan már többször elgon­dolta. mert a rossz mellett mindig ott a jó is, szóval az ördög nym olyan fekete, mint az ostobák gondolják kezével könnyed mozdulatot csinált, mint akivel már sok minden történt éleié tett az­után nyugodtan, egyszerűen az: mondta:-r- Nos igen,... megtörtént! ., Ké­szen vagyok uraim, mehetünk! .. A két ember lomhán, figyelmetlenül kullogott mellette. •— úgy vette észre, hogy bármikor kisurranhatna kettőjük Az ekkénli megállapított tiszta vagyon Után a vagyonadó progresszív skála sze­rint áilapittatik meg és pedig I91S. és 1919. években a mnimális 20000 koronás adóalap figyelembevételével 10 koronától 134000 koronáig, tnely utóbbi összeget a í •* millió koronás vagyon tartozik fizetni, fi millió koronán felül 0.6% fizetendő ak­­• ként, hogy a fokozatok 100000 koronán- i i kéut emelkednek és minden megkezdett f , fokozat teljes 100000 koronának veendő. | i Ezekben az években a vagyonadó felét f i iartoznak fizetni azok, 1. a kik a jövede- j 1 ’ lemadó tekintetében a vallomás benvuj- j tására kitűzött határidő alatt számszerű s vallomást adnak, a melyben az egyes for- 1 rásokból eredő jövedelmüket egyenként [vallják be; 2. a kik jövedelemadó íizeté­­; kére nem kötelesek. I Ez a kedvezmény 1920. évtől kezdve l megszűnt. I Az 1920. és 1921. években a 20000 ko- 1 ronás minimum figyelembevételével a jö­­j vedelemadó progresszív skáláján kívül * még jövedelmi adópótlék is fi- Izetendö, mely szintén progresszív alapon • 1.0%—120%-ig meg-/. 120% adópótlékot tartoznak fizetni a í millió koronán felüli vagyonok. Itt felhatalmaztatott a pénzügyminisz­­j tér, ha szükségét látja. ezeket a tételeket f 1919. évi január hó 1-ig visszamenőleg [ is megállapítani. Az 1922/3. évi budzsettörvény újból megváltoztatta a vagyonadó alapot, de csak a vagyonadó pótlék szempontjából, amennyiben ennek fizetését csak a 13000 t dinár adóalaptól kezdve rendelte Űzetni -•szintén progresszív skála szerint 15%-tói ! 120%-ig, a mely utóbbi perccnttótelt az I egymillió dináros adóalap tartozik fizetni. Ettől a budzsfetévtől kezdve az adóalap és adó már dinárokban számítandó. Ugyanezen törvény még a következő rendelkezéseket is tartalmazza: adó helyesbítését, mert .vagyonuk az 1931* és 1922, években tetemesen csökkent; b) és azon adózók, a kiket az illetékes pénzügyigazgatóság legkésőbb két hónap,« pal az adókivető bizottságok működésé-* nek megkezdése előtt pőstán kiértesít^ hogy vagyonadójukat újból akarják meg-i állapítani azért, mert vagyonuk z 192l.s illetve 1922. évben tetemesen emelkedett és azért adják be lő nap alatt az előirt vallomásokat. Mindezeknél az 1922. és 1923. évre a vagyonadót újból fogják megállapítani; 2. Ha későbben a pénzügyi hatóság aira a meggyőződésre jut, hogy egyes, f konkrét esetekben a vagyonadó aránytala-. Inul van kivetve, ezekben az esetekben a I pénzügyminiszter uj adókivetést rendel­­fhet el tekintet nélkül arra, hogy az előző I adókivetés mar jogerőre emelkedett. Ez a I rendelkezés a vagyonadóra nézve épugy, ’mint a jövedelemadónál az 1919. évtől l kezdve alkalmazható.. I Minden adózó, aki az egyes adóivekre c nézve adóvallomást az előirt határidőben gbe nem adja vagy be nem adta, a kivetés : során megállapított vagyonadónak 1%-át, [ha pedig a pénzügyigazgatóság hozzá in- I tézett felhívásának meg nem felel, a tmegállapított adónak további 4%-át, ille, jjtöleg. ha az adóalap 200000 koronát meg­­[ halad, a kivetés során megállapított vá­lj gyonadónak 5 % -át, ha pedig a pénzügy-1 I igazgatóság részéről hozzá intézett felfú­jásnak meg nem felel, a megállapított I adónak további 10% -át fizeti pótlék fe­jj jében. I A vagyonadó kivetése ellen felebbezés­­tnek van helye a minden kerületi pénz­­! ügyigazgatóság székhelyén 3 évi időtar-, jtamra szervezett felszólamlási bizottság­ihoz, 15 nap alatt. 3 Magától értetik, hogy a régebben kive-1 tett és befizetett vagyonadóelőleg a most 2 végleg kivetett vagyonadóból levonásba, hozandó. 1. Az 1921. évre az 191G. évi XXXII. t.-c. alapján kivetett ■ vagyonadó érvény­ben márad az 1922—1923. évekre is, ki­véve a következő eseteket: Dióhéjban ezek volnának a jövedelem-' és vagyonadó kivetésre nézve a legszük­ségesebb ős legfontosabb tudnivalók. Ha valamelyik olvasónk az elmondottakon a) azon adózók, akik az 1922. évi szep­tember hó 30-ig beadták kérvényüket val­­[lomásaikkal együtt az illetékes pénzügy­­® igazgatósághoz és azon címen kérik az kívül konkrét felvilágosítást kíván e ro­vat vezetője levélbeli megkeresésre kész­séggel rendelkezésre áll. sí Spacistor. { közül, vágj' elmaradhatna tőlük, vagy bármi más, de aztán eszébe jutott, hogy ezzel úgy sem lenne elintézve a dolog, meg azután ha ma belekerült a bajba, egyszer végre ki is akarja fejteni va­laki előtt az élete bonyolult titkát és meg akarja tenni a fontos nyilatkozato­kat, amiket a- felesége mindig belefoj­tott más meg soha ügyet sem vetett rájuk. Azért, amikor beértek, meghaj­totta magát a biró előtt és megillető­­dött hangon azt mondta: — Mélyen tisztelt uraim, kissé hcsz­­szadalmas lesz. amig érthetővé tudom tenni önök előtt azt. amit elkövettem és amig önök méltányolni tudják majd, hogy az, ha tiz hosszú esztendőn ke­resztül a vérem minden cseppjéig betel­tem a gyereksivalkodással, csekélysége­met illetően nem a türelmetlenség, vagy izgulékonyság jele hanem csak mintegy szimbóluma az én rettenetesen és vég­zetesen elhajlott életemnek, — mégis arra kell kérnem önöket hogy hallgas­sanak meg türelemmel és figyelmesen! Azután okosan, nyugodtan, logikusan elmondta, hogy ővele valami különös dolog történt vagy tizenkét esztendővel ezelőtt, amikor megnősült, a testén is, a lelkén is valami bágyadtság kezdett erőtvenni, úgy lett. mintha lassan jéggé dermedt volna, vagy mintha minden tagja' észrevétlenül homokká neheze­dett volna,.Pedig ő — mondta — a nagy tettek szakadatlan sorára születeti és ennek illusztrálására — sok mentegető­zés után hogy: tudja, mily kicsinyesnek és gyerekesnek látszik a dolog holott igen fontos — felemlítette, hogy már hatéves korában lezuhant egyszer a szomszédok hatalmas, magas almafájá­ról és hogy az eset akkoriban nagy port vert, fel, "Amikor idáig ért. a biró elmosolyo­dott, megvakargatta borotvás állát és .incselkedve azt mondta: — Tisztelt uram én azt hiszem. Hogy nem annyira az eset, mint inkább az esés vert fel nagy port, egyszerűen azért, mert az almafa alatt poros volt a föld. Amikor a, biró bevégezte, ő megdöb­benve nézett rá, mert eszébe jutott. hogy ezt a buta viccet már ő maga is megcsinálta egyszer otthon és ez a fel­fedezés mélységes szomorúsággal töl­tötte e! a lelkét, de nem volt ideje hoz­zá, hogy átadja magát az érzéseinek, mert a biró akkor leszállt a pódiumáról és szép lassan, egyszerűen és termé­szetesen kivonult a teremből és nyomá­ban kimentek a többiek is. akik a te­remben voltak. És ez a vonulás olyan félelmes és nyomasztó volt, hogy láttá­ra bágyadt, ijedező erőtlenség neheze­dett rá. De aztán elöntötte a dűli, ki­abálni szeretett volna, hogy mégis csak öisznóság a törvényeknek ilyen pimasz semmibevevése, hanem csak halk mo­tyogás lett az egészből. Kisietcit a fo­lyosóra de akkor már nem voit sehol egyetlen lélek sem lépései visszhango­­san csattantak a szürke kőkockákon, a búcsúzó r.up behulló sugaraiban millió pcrszemecske táncolt. Ijedten szaladgált ide-oda. mert félelem fogta el. de akkor az énület frontablakaiból füzvörös vilá­gosság csapódott a szemébe. — Ó, — mondta diadalmasan. — ég a város! Ilyen napokra születtem én! Lerohant az uccára és akkor látta, hogy egyetlen szá! gyuia sem ég sehol, — a lenyugvó nyári nau önti ei bíbor sugaraival az uccákat és a házak or­mait. Sietve, remegő inakkal megindult ha­zafelé, miközben az arcán izzó könny­cseppek folytak alá. Jókor érkezett: a kicsike akkor kez­dett ébredezni. Felvette, veie együtt visszakuporodott a kerevet gödreibe és mesélni kezdte neki a maga dolgait de az sem értett meg belőlük semmit. Ami­kor a felesége hazament ő csak némán bólogatott, hogy a legyintést elkerülje és mosolyogva várta he. amíg az be­szólt neki. hogy tegye ie a gyereket és menjen vacsorázni. A szemközt iakó szabócska vasalójá­ból akkor kanyargóit az ég felé az utol­só füstcsóva, de ö elkapta róla a tekin­tetét és a kezeit dörzsölhetve boldogan sietett át a másik szobába, mert tudta, hogy a kedvenc ételét fogja Kapni va­csorára.

Next

/
Thumbnails
Contents