Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-24 / 137. szám

Ara egy és fél dinár ascasBW «SS® ■XXIV. évfolyam Sziihofica, CSÜTÖRTÖK 1923. május 24. 137. szám Kegjclcriik ciiaclcn rnggel, ünnep után és bétíó'n délben TELEFON SZÁK: Kiadóhivatal 8-53, Sserk«szt5s6g 3-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZEííKESETCEÉGj. Eitlja Aiezantira-uliia 4 szám alatt Eisslélnvatalj Kralja Alexán dra-nlica 1 (Lclbach-pakto) Kivándorlás Egyre gyakrabban jelennek meg az újságokban olyan cikkek, a melyek a bánáti, bácskai, bara­nyai magyarok és németek ki­vándorlásáról számolnak bo. Meg­változott egészen azoknak a le­veleknek tartalma, amelyeket az olvasók a szerkesztőséghez intéz­nek. Azelőtt azt kérdezték minden második levélben, hogy fehérne­műből hogyan lehet a rozsdafol­tot kivenni, vagy szeplő ellen melyik a legbiztosabb kenőcs, ma azt kérdezgetik egyre aggasz­tóbb gyakorisággal, hogy hol van az argentinjai konzulátus s mi­lyenek ott a kereseti viszonyok. Nem hajósvállalaíok propagál­ják ma a kivándorlást, hanem az ! elnyomorodott viszonyok. Nagyon felszínes volna az a magyarázat, • amely u kalandvágyban s a gaz­dagodás utáni mohó törekvésben látja a veszedelmes méreteket öltő kivándorlás magyarázatát. A kalandvágy csak a nélkülöző fér­fiakat vezeti a délibábos messze­ségbe, az a munkás, akinek vah . munkája és kenyere, nem hagyja itt szükreszabottan is biztos ke­nyerét a bizonytalan jövő sötét kilátásaiért. A régi Magyarország területén könnyű volt diagnosztizálni a ki­­vándorlási láznak kórokozóját. Csak azokról a vidékekről ván­doroltak ld, ahol nem tudtak föld­höz jutni az ínségesek, vagy azért, mert^ terméketlen volt a föld, vagy, mert a hitbizományok kötötték meg a föld forgalmát. • A régi Feisü-Magyarország s az Alföld ontotta Cunard-Line hajói­nak mélyébe az emberáruit, a negyven kraicáros napszám volt a legkitűnőbb kivándorlási ügy­nök. Kormányrendeletek megtil­tották a lapoknak, hogy olyan közleményeket és hirdetéseket közöljenek, melyek a kivándor­lásra csábítottak, de törvények és kormányrendeletek olyan közál­lapotokat, olyan feldéhséget és munkanélküliséget teremtettek, amelyekből menekülni akart min­den meg r.em hunyászkodó mun­kabírás. De mi ez oka annak, hogy az SHS. királyságból is megindult a vérvesztő kivándorlás, mi emelte föl itt azokat a zsilipeket, ame­lyeken keresztül meleg emberi vér hagyja el az ország területét ? Hiszen itt nincs nagybirtok, itt . nincs kötött tulajdon, itt nemcsak szabad a föld forgalma, de radi kális agrárreform tördelte szét a földnélküliek között a nagybirto kok testét. Itt azonban az agrár­­reformot úgy hajtották végre, hogy az Agrarreform még rosz­­szabb állapotokat teremtett, mint amilyenek a nagybirtokok állandó velejárói. Végrehajtották az og­rárreíormot, lefoglalták, kisajátí­tották és szétosztották u nagybir­tokot s ennek a gazdag s jólét­hez kényeztetett földterületnek, a Vajdaságnak földnélküli népe nemcsak hogy nem jutott föld­höz, de még azok is elvesz­tették kenyerüket, akik eddig mint földmunkások és gazdasági cselédek tették termővé mindan­nyiunk eltartóját, a földet. Soha még agrárreform úgy nem hiúsí­totta meg feladatát, mint az, a melyet itt, a Vajdaságban meg­valósítottak. Kivándorolhatnak a földmunkások a latifundiumok hazájából, ahol nem juthatnak földhöz, de arra még nem volt példa, hogy a kisbirtokosok ha­zájából kivándoroljanak s hogy kivándorlás gyöngítse annak az országnak népét, melynek terme­lését sokkal inkább a munkás­hiány akadályozza, mint a mun­kanélküliség. Kinából, Japánból, Olaszországból, Magyarországból százezrével vándoroltak ki a mun­kanélküliek, de soha nem vándo­roltak ki Dániából, Angliából és Szerbiából. S most — az agrár­­reform végrehajtása után s fájda­lom, annak következtében — megindul a kivándorlás a Vajda­ságból is. Majd itt is hozhatnak rendele­teket, eltilthatják a hirdetéseket s megnehezíthetik az utlevélszer­­zést —- mit használ mindez? A társadalom fekélyes bajait nem lehet hintő porral gyógyítani. A kinek lába alól kihúzzák a földet, az nem találja meg helyét a ha­zában. Adjanak munkát a mun­kásnak, földet a magyar és német nincsteleneknek s egyszerre véget vetnek a legfőbb nemzeti va­gyont : a munkaértéket és ember­anyagot pusztító kivándorlásnak. igazolja a mandátumokat a nemzetgyűlés A radikálisok és demokraták loy&üsalotak tartják a nemzetiségeire A belügyminiszter szerint a magyaroknak joguk lelt volna szavazni A parlament szerdán délelőtt és délután is tartott üléseket. A délutáni ülés, amelyen folytatták a megtámadott mandátumok fö­lötti vitát, a késő éjszakai órákig eltartott. Az ülések lefolyása meglehe­tősen viharos volt; különösen e délelőtt folytak le zajos jelenetek, úgy, hogy egy alkalommal az el­nök kénytelen is volt az ülést fel­függeszteni. Délelőtti ülés Feles elnök az ülést fél tizen­egykor nyitja meg. Bemutatja a sarajevói tartományi kormány át­iratát, amely szerint a Spaho-párt három képviselője még nincs har­minc éves, tehát nem lettek volna megválaszthatok. Az átirat az egyik Spaho-párti képviselő : Kurbegc­­vics ellen azt s vádat is emeli, hogy köiOkirathamisltást követeti el, mert a választások alatt két hónapos korában elhunyt fivérének igazoló okmányait használta. A tar­tományi kormány átiretát az iga­zoló bizottsághoz utalják Alilrovis Dolva beogredi képviselő bead­ványával együtt, aki annak tisz­tázását kéri, hogy mint polgár­­mester megtarthatja-e mandá­tumát. A napirend első szónoka Klí­ma nudi Koszta demokrata, aki hosszasan bizonyítja, hogy a meg­támadott mandátumokat nem le­het megsemmisíteni. Beszédére Üzunovics miniszter válaszol, aki Boskovics demokrata képviselő köz-, beszólására Boskovics felé for­dulva ezeket mondja: — Ön a bíróság elé fog kerülni! Óriási lárma tör ki erre. A de­mokraták szenvedélyes hangon támadnak a radikálisokra. A nagy zaj miatt az elnök felfüggeszti az ülést, de a képviselők nagy része bentmarad a teremben és folytatja az éles szóharcot. Dragovics radi­kális hazaárulónak nevezi Timo­­íievics Koszta demokratát, mert 1917-ben különbekét akart kötni a központi hatalmakkal. A szenvedélyek lecsillapultával Peies ismét megnyitja az ülést. Üzunovics folytatja beszédét, po­lemizálva Kumanudival, aki be­széde után személyes kérdésben szólal föl. Ugyancsak személyes kérdésben kér szót Boskovics is, aki kijelenti, hogy Üzunovics vád jai alaptalanok. Szimonovics radikális rövid be­széde után az elnök az ülést be­zárja. Délutáni ülés Délután négy órakor nyitja meg Feles elnök a parlament ülését Az első szónok Ldzics Voja föidmüvespárti, aki után Popovics Riszta montenegrói föderaüsta be­szél. A demokraták nagy lármá­val fogadják beszédét. Utána MUovics demokrata, Szia­­nojevics Aca és Boskovics Dusán, a pancsevói kerület demokrata listavezetője beszélnek. Boskovics Dusán demokrata kép­viselő, a pancsevói kerület lista­vezetője beszél ezután, akinek szavait nagy érdeklődéssel hall­gatja az egész szkupstina. Bős kovics az ellene emelt vádakat rágalmaknak minősíti és tiltakozik az ellen, hogy választási beszé­deiben a király és a hadsereg ellen izgatott volna. A jegyző­könyv szerint ő azt mondotta, hogy a királyra és a hadseregre nincs szükség. Kijelenti azonban hogy ő még ezt sem mondotté, és ez az állítás csak ellenfeleinek hajszájából ered. Hivatkozik arra, hogy a radikálisok mennyire ül­dözték a demokratákat a válasz­tások alatt. Nem igaz, hogy a bán­sági nemzetiségek, a románok, ma­gyarok és németek nloyálisak és nem szeretik az uralkodót. Ezek épen olyan hü polgárai az útiamnak nt az ország bármelyik szláv potgára. Beszéde végén Boskovics rátér Mietov volt belügyminiszter he­lyettes esetére, akit megválasz­tottak képviselőnek. Precedens­ként hivatkozik arra, hogy két évvel ezelőtt Mihajlovics Szetisz­­lávnak, a EBB. osztály főnökének a mandátumát is igazolta a par­lament, pedig két nappal a válasz­tás előtt mondott le állásáról. Vaicsics belügyminiszter válaszol Boskovics beszédére és első sor­ban a vajdasági tisztviselőknek a választások előtt történt áthe­lyezéséről beszél. Nm lehetett tűrni ■— úgymond — a purtoskodó tisztviselőket és ezért kellett őket elbocsátani. Hosszasan foglalkozott a név­jegyzékekbe utólag fölveti választók ügyével és ezúttal eisőizben fej­tette ki a parlamentben uvvanazt az álláspontot, amelyet a B 'csme­­gyei Napló a választójogén folyta­tóit harc idején mindvégig képviselt, hogy a hivatalból történt kiigazítá­sok alkalmával fölvett választóknak joguk volt a szavazásra. A belügy­miniszter szerint a törvényből ki­tűnik, hogy a névjegyzékek ösz­­szeállitásának három fázisa van. Az első a választók összeírása, a második a minden évben január 1-től 31-ig történő hivatalos ki­igazítások, a harmadik pedig a választások elrendelése után ti­zenöt nap alatt történő kiigazítá­sok. Ez a mostani választások al­kalmával december 22-ikétől ja­nuár 5'tg tartott. Ez a kiigazítás azonban nem érinti a hivatalból történt kiigazításokat. Ribar esetével kapcsolatban az orosz menekültek választójogáról beszélt a belügyminiszter, majd kifejtette Miosics és Vukotics mandátumainak inkompatibilitását. Dr. Kojics (radikális), a bizott­ság előadója válaszol Boskovicä képviselőnek a nemzetiségekről tett kijelentésére. Megállapítja, hogy beszédében egy szóval sem em­lítette, aminthogy nem is fedné a valóságot, hogy a más nemzetiségű állampolgárok illoyálisak volnának. Csak azt állította, hogy Bosko­vics a választási agitáció alkal­mával számított arra, hogy a nem­zetiségek ellenséges érzülettel vi­seltetnek az állammal szemben és ezt igyekezett saját javára ki­használni. Kojics beszéde után az elnök nyolc órakor szünetel rendel el és az ülés folytatását 9 órára tűzi ki.

Next

/
Thumbnails
Contents