Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-24 / 137. szám

2. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ v eroskereszí-napot rendeznek Szuboticán Az országos Vörös Kereszt Egye­sület suboticai fiókja csak nemrégen alakult meg és a választmány máris erős agitációt fejt ki a tag-toborzás és a Vörös Kereszt Egylet népszerű­sítése érdekében. A suboticai fiók vezetősége elha­tározta. ljogy junius 9-én és 10-én Suboticán Vöröskereszt-napot ren­dez a nemes és humánus intézméi?}/­­nek minél szélesebb körökben való propagálása érdekében. A propagan­da-napokon a rendezőség a Vörös Kereszt Egyesület célját és hivatását ismertető előadásokat fog rendezni és mindkét napon az utcákon perse­lyekkel gyűjtenek az egyesület cél­jaira. A propaganda-napok előkészítésé­nek megbeszélése céljából május hó 28-án délelőtt féltizenegy órakor a városháza közgyűlési termében érte­kezlet lesz. amelyen a suboticai vá­lasztmány szívesen Iát minden ér­deklődőt attól tartanak, hogy az utak javításá­nak nagy munkája a város saját ke­zelésében^ késedelmesen fog megin­dulni s pénz és anyaghiány miatt el fog sikkadni. A gazdák azt kívánják, hogy a város adja vállalatba az út­javítási munkálatokat, mert a válla!-1923. május 24. kozót kötelezheti a munkálatoknak záros határidőn belül való elvégzé­sére. A gazdák előreláthatólag nem fog­nak belenyugodni az ügy olyan elin­tézésébe, mely az ő kívánságukat nem teljesíti. , Ezerháromszáz korona az uj búza Az uj terméíikiiátások miatt állandóan esik Hat hét múlva kasza alá kerül or­szágszerte az uj élet és a gazdák éppúgy, mint a földnélküli kenyér fogyasztók, bizakodva várják mivé teljesül a májusi Ígéret, a most sár jadó búza kalásza mennyi magot, mennyi kenyeret fog hozni. Az utóbbi napok esőzései erősen feljavították a terméskilátásokat és a Vajdaság minden részéből beér­kezett jelentések szerint a vetések jj mindenütt kitünően állanak. Szám­szerű becslést a várható terrhés mennyiségéről egyelőre korai volna adni, mcgáliapilliató azonban, hogy a termés fejlődése messze felülmúl­ja a multesztendei vetések állását ugyanebben az időszakban. A ked­vező kilátások hatása már érezhető is a gabonaárakban: a gabona ára a hosszú stabilitás után erősen lany­huló irányzatot mutat. A háborús esztendők óta a gaz­dák pénzbősége nagyjában véget vetett a zöld hitelnek. így tehát az előre való eladások rendszere is el­tűnt. Néhány esetben fordulnak ugyan elő ilyen eladások, de meg­állapítható, hogy a kereskedők rend­kívül óvatosak, mert a jó terméski­látások mellett nem mernek a koc­kázatos spekulativ vételekbe bocsát­kozni, mert az árak nagy esésére számítanak. A pénzhiány Szintén egyik jelentős oka annak, hogy nin­csenek nagyobb előzetes eladások uj .búzában. Május közepén á tartózkodó vé­tel kedv következtében kisebb meny­­nyiségben jöttek létre előre való el­adások, amikor is 1400 koronát fi­zettek az uj búzáért. Azóta, — az Interpellációk a közgyűlés előtt Támadás készül a városi tanács ellen az utak javítása miatt ia A szombati közgyűlés szokatlanul élénknek ígérkezik. A tegnapi szá­munkban ismertetett interpelláción kí­vül a radikálispárt bunyevác gazda­csoportja újabb interpellációt is hatá­rozott el. A párt a közgyűlésen szóvá akarja tenni a suboticai utak javításának az ügyét is. A városi tanács az utak ja­vítására az idei költségvetésben há­rom millió dinárt irányzott elő és amint ismeretes már meg is rendelt száz vagon kőanyagot, hogy a javí­tási munkálatokat minél előbb meg­kezdhessék. A gazdák azonban, akiket a legkö­zelebbről érdekel az utak javítása, Ne kérdezz semmit: figyelj Nézze, fiatalember, magának meg­mondom egész őszintén: azt se bá­nom, ha tovább adja, úgyse hiszi el magának senki. Maga azt mondja, hogv hát az más, könhyü nekem, Tótváros Icgtisztcltebb, legbeveze­­tettebb cégének, nekem, a módos és jónevü Turánszkinak. városatyának és virilistának, aki itt gyökerezik, ebből a talajból, mindenkit ismer, mindenkinek komája, mindenkivel jóba van. De mihez kezdjen maga, aki egyedül és ismeretlenül, most érkezett ebbe a porfészekbe, min­dent előröl kell kezdenie és nincs senki, aki nagyon törné magát, hogy útbaigazítsa, felvilágosítsa, tanácsot adjon, megmagyarázza a helyi vi­szonyokat. Hát nézze, fiatalember. Tudja meg, hogy öt évvel ezelőtt én, a hi­res Turánszki, akiről azt hiszik, az ükapja is idevalósi, éppen úgy ér­keztem Tóívárosba, mint kegyed. Nem volt nekem senkim és semmim, nem ismertem én itt senkit, sose lát­tam én Tótvárost addig: egyetlen poggyászom volt, az az eltökélt szándék, hogy a nagy szállítást, a mire vagy buszán pályáztak, nekem keli megkapni. Hanem valamit ta­nultam a katonaságnál, ahol regm­­takoromban sokat kibabráltak velem 'és ez a valami egyszerűen és rövi­den ebből áll: ne kérdezz semmit, ha azt akarod, hogy mindentudónak tartsanak és bízzanak benned; ne kérdezz, hanem figyelj. Látja, én rólam azt tartják például, hogy na­gyon müveit ember vagyok — ez onnan van, mert felőlem beszélhet valaki olyan cifrán és művelten, hogy a felét se értem annak, amit mond — azt meg nem éri, hogy én valamiről megkérdezzem tőle hát ez a szó mit jelent? Ha pedig nem kérdem, az illető azt hiszi, hogy tu­dom. Ezt csináltam én akkor is. Mikor leszálltam a pályaudvarról, nem tud­tam én, lelkem, azt se, hogy erre­felé merről szokott kelni a nap. De azért a hordárnak bemondtam a Grand-Hoteit, olyan hangon, mintha én volnék a tulajdonosa. Magam meg elindultam a Fő uccán, fútyö­­részve és vidáman: olyan otthono­san, hogy öt perc se tellett bele, egy idegen, aki velem együtt utazott, odajött hozzám és megkérdezte tő­lem, merre van a városháza. Ma­gam is odaigyekszem, mondtam ne­ki, csak tessék velem jönni. Hát az­tán jött. Útközben, hogy azon töp­rengtem magamban, mirül a csodá­ról fogom megismerni, hogy melyik lehet a városháza, az idegen ur bi­zalmaskodni kezdett, hogy aszon­­gya. látja, hogy idevalósi vagyok hogy hát isrnerem-e a polgármestert — milyen ember az, igy-ugy, mert­hogy ez a szállítási ügy érdekli őt, szeretne tudni egyetmást, mielőtt felmegy’. Mondtam neki. ja, a szál­lítás, tegnap este döntöttek ebben az ügyben, már ki is adták a Sin­­gemek, itt a Könyök uccában — én csak úgy véletlenül hallottam a Sas­körben Dugó Feritől, mert engem nem érdekel ez a szakma. Na, az idegen nagyon elszontyolodik, ló­gatja a fejét, aszongya, ő akkor akár utazhat is vissza, még jó, hogy találkozott velem, legalább megspó­rol egy utat, köszöni, már nem kell a városháza. Hát aztán csak magainban men­tem tovább, mondok, na eggyel ke­vesebb, mig Perec Jóska, akivel Kassán voltunk együtt, meg netív is­mert (én nem emlékeztem rá), az­tán nagyon megörült nekem, 0e­a gabona ára esőzések folytán, — tetemesen meg­javult a vetés, ami az árakra is érezhető hatással volt. úgy hogy ezen a héten már 1300 koronáért kí­náltak uj termésű búzát. A vétel­kedv azonban még emellett az' ár mellett is erősen tartózkodó, mert kereskedelmi körökben 1200 koro­nás kezdő búzaárra számítanak. Az olcsóbbodásra nagy. befolyás­sal van a dinár stabilitása, mert ez elejét veszi annak, hogy a kereske­dők a gabonával valutaspekulációt űzzenek. A világpiaci árak, — az ál­talános jó termésjelentésre való te­kintettel, — szintén erősen esnek, úgy hogy a külföldi fogyasztópiacok is csak a pillanatnyi szükségletet fedezik vásárlásaikkal és a raktár­ra való vételek megszűntek. Ez ná­lunk is szemmelláthatóan érezteti hatását, mert az export is csaknem teljesen megszűnt. Bécsi és prágai jelentések szerint Ausztria es Cseh­szlovákia a várható áresések miatt az uj termésig beszüntette a gabo­na- és lisztvásárlást. A nagy kínálat mellett így most általános üzlettelenség és lanyliaság állott be a gabonapiacon. A búza ára szombattól szerdáig 1760 koronáról 1700 koronáig ment vissza, de bizo­nyosra veszik, hogy az árcsökkenés az aratásig állandóan folytatódni fog. A különbözet az óbuza 1700 ko­ronás és az uj termés várható 1200— .1300 koronás ára között még igen nagy, aminek junir.s közepéig nivel­­láiódnia kell. Általános az a nézet a kereskedők körében, hogy ez a ni­vellálódás, ha a terméskilátások nem rosszabbodnak, nem az uj ára drá­gulásában, hanem az óbuza olcsób­bodásában fog megnyilvánulni. Ez a nézet különösen a jugoszkwiai fő fogyasztási piacok; Zagreb, Saraje­vo és Dalmácia gabonaáraiban, az ottani vásárlások olcsóbbodó irány­zatában jut kifejezésre. A búza árának megfelelően a liszt ára is lényegesen csökkent; fí-ás lisztet 2600—2650 koronás árban kí­nálnak. Az általános olcsóbbodás! tenden­ciák megfelelően a búzán kívül a többi gabonanemück ára is csök­kent. Zabban alig jött létre üzlet; ára 1140—1160 korona körül inga­dozik. Elsőrendű sörárpa 1300 koro­na. Tengerit 1000 koronáért kínál­nak exportra azonban alig kerül be­lőle, mert Olaszország, a legjelentő­sebb vásárlópiac az erős külföldi verseny miatt beszüntette a vétele­ket. szélt hetet-havat, én meg közbe néz­tem a boltokat — oszt látom, vagy ötven lépésről előre (jó széniem van. hálaistennek), hogy aszongva »Zadrucek Vencel, borkereskedő«. Ejnye, mondom, de megváltozott itt minden, hogy két évig nem vol­tam itthon — a Zadrucek bőrös el­költözött innen, vagy mi? Aszon­gya, hát az ki? ő tiz éve lakik Tót­városban, de nem hallott róla. De­hogyis nem, mondok (közben oda­értünk), itt van la, mégse költözött el, csak elnéztem a cégtáblát, rí át nagyon álmélkodott, hogy milyen emlékezőtehetségem van, egy ilyen kis vacak boltot észbe tartok. El is terjesztette később a híremet, hogy az egész város a kisujjarnban van. Na aztán, hogy megtaláltam a vá­rosházát, bemegyek, körülnézek, fölmegyek az emeletre, sok ajtó volt, oszt az egyikre kívülről fel volt írva, hogy »Idegenek tilos a be­menet«. No mondok, jó helyen járok. A szolga nem figyelt oda, éppen azt magyarázta valakinek, aki meg­kérdezte, szabad-e neki jelentkezni kihallgatásra, és ha igen, hol veszik fel a kérelmét; hogy kár a fárad­ságért, úgyse lehet két hétig, az atyauristennek se — hát szépen be­mentem a nyitott ajtón. Persze, hogy jó helyen jártam, azért volt idegennek tilos a bemenet, mert csak errefelé lehetett háborítatlanul egyenesen bemenni a polgármester­hez annak, akinek olyan fontos dol­ga volt vele, mint nekem. Valami hi­vatalnokféle ugyan volt még közben, de arra, mielőtt még szólhatott vol­na, ráripakodtam, hogy »micsoda dolog az. nyitva hagyni a hetes aj­tót — úgy látom, nem régen lehet itt, hogy, még nem ismeri a szokást, Ellenőrizhetetlen hírek a suboticai főispán lemondásáról Egy birtekvásárlás kommentárjai A suboticai városházán szerdán azt rebesgették, hogy Pletikoszits András dr. főispán elhatározta le­mondását és már a legközelebbi idő­ben megválik állásától. A hir min­denképpen meglepő és a mai politikai helyzetben teljesen indokolatlannak látszik, éppen ezért egyelőre fentar­­tússal kell fogadni. A »Bdcsmegyei Napló« munkatár­sa elsősorban is Pletikoszits főispánt akarta megkérdezni a hir valóságára nézve, azonban a főispán egynapos itthoni tartózkodás után újból vissza­utazott Horvátországba. így tehát csak azokat a körülményeket sike­rült megtudni, amelyeknek alapján a főispán lemondásáról szóló hirek elterjedtek. Már a múlt héten megirtuk, hogy, Pletikoszits főispán Zagrebba uta­zott. Mint most kiderül. Pletikoszits főispán egy birtokvásárlás ügyében járt Horvátországban, ahonnan pün­­‘kösd hétfőjén érkezett vissza, azon­— aztán akárki bejöhet utánam!« Ráhibázhattam, mert csak hebegett valamit és engedett a tapétás ajtó­hoz, biztosau azt hitte, hogy az uj polgármester vagyok. így hát szép csendesen benyitot­tam, a polgármester éppen irt vala­mit a nagy asztalon, sok ménkő ak­tahalom közt. Nem zavartam, mit zavarjam, nem igaz? Hanem szé­pen oldalt kerültem, oszt leülteti! egy székre, oldalt. Oszt, hogy szo­kásom mindent meglátni, amit né­zek, hát fátok egy lámpát, alatta pe­csétviaszt, mellette meg egy boríté­kot, amit előre megirt a polgármes­ter, hogy majd beletegye a levelet, amit irt éppen. Hát az van rajta, hogy Kótyai János. Ki lehet az, gon­doltam, de már akkor ordított, hogy, ki vagyok, mit keresek itt? Mon­dom, vállat vonva, nem keresek én senkit, engem iderendeltek, a Kó­tyai János mondta, hogy várnak. Na, erre leap a fejéhez a polgármes­ter — tyü, aszongya, az isten küld­te magát! Legalább nem kell levél­ben megírni (és már tépi is össze, amit irt) ~ az ilyen kényes dolgot jobb élőszóval küldeni — hát csak üljek le, töviről-hegyire elmagya­rázza nekem, mi az egyetlen módja annak, hogy .valaki megkapja a szál­lítást. Hát aztán megmagyarázta. Me.g is kaptam. Később a polgármester bizalmasan megmondta, hogy job­ban is örül, hogy én kaptam, — már, akkor, első pillanatban jobban tet­szettem neki, mint az a Kótyai — lattá; ahogy figyeltem a magyará­zatát. hogy jobban értek a szakmá­hoz, mint az a Kótyai, aki folyton kérdezősködött. Elmondhatja, fiatalember, úgy sd hiszik el. Karinthy Frigyes

Next

/
Thumbnails
Contents