Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-24 / 137. szám
2. oldal. BACSMEGYEl NAPLÓ v eroskereszí-napot rendeznek Szuboticán Az országos Vörös Kereszt Egyesület suboticai fiókja csak nemrégen alakult meg és a választmány máris erős agitációt fejt ki a tag-toborzás és a Vörös Kereszt Egylet népszerűsítése érdekében. A suboticai fiók vezetősége elhatározta. ljogy junius 9-én és 10-én Suboticán Vöröskereszt-napot rendez a nemes és humánus intézméi?}/nek minél szélesebb körökben való propagálása érdekében. A propaganda-napokon a rendezőség a Vörös Kereszt Egyesület célját és hivatását ismertető előadásokat fog rendezni és mindkét napon az utcákon perselyekkel gyűjtenek az egyesület céljaira. A propaganda-napok előkészítésének megbeszélése céljából május hó 28-án délelőtt féltizenegy órakor a városháza közgyűlési termében értekezlet lesz. amelyen a suboticai választmány szívesen Iát minden érdeklődőt attól tartanak, hogy az utak javításának nagy munkája a város saját kezelésében^ késedelmesen fog megindulni s pénz és anyaghiány miatt el fog sikkadni. A gazdák azt kívánják, hogy a város adja vállalatba az útjavítási munkálatokat, mert a válla!-1923. május 24. kozót kötelezheti a munkálatoknak záros határidőn belül való elvégzésére. A gazdák előreláthatólag nem fognak belenyugodni az ügy olyan elintézésébe, mely az ő kívánságukat nem teljesíti. , Ezerháromszáz korona az uj búza Az uj terméíikiiátások miatt állandóan esik Hat hét múlva kasza alá kerül országszerte az uj élet és a gazdák éppúgy, mint a földnélküli kenyér fogyasztók, bizakodva várják mivé teljesül a májusi Ígéret, a most sár jadó búza kalásza mennyi magot, mennyi kenyeret fog hozni. Az utóbbi napok esőzései erősen feljavították a terméskilátásokat és a Vajdaság minden részéből beérkezett jelentések szerint a vetések jj mindenütt kitünően állanak. Számszerű becslést a várható terrhés mennyiségéről egyelőre korai volna adni, mcgáliapilliató azonban, hogy a termés fejlődése messze felülmúlja a multesztendei vetések állását ugyanebben az időszakban. A kedvező kilátások hatása már érezhető is a gabonaárakban: a gabona ára a hosszú stabilitás után erősen lanyhuló irányzatot mutat. A háborús esztendők óta a gazdák pénzbősége nagyjában véget vetett a zöld hitelnek. így tehát az előre való eladások rendszere is eltűnt. Néhány esetben fordulnak ugyan elő ilyen eladások, de megállapítható, hogy a kereskedők rendkívül óvatosak, mert a jó terméskilátások mellett nem mernek a kockázatos spekulativ vételekbe bocsátkozni, mert az árak nagy esésére számítanak. A pénzhiány Szintén egyik jelentős oka annak, hogy nincsenek nagyobb előzetes eladások uj .búzában. Május közepén á tartózkodó vétel kedv következtében kisebb menynyiségben jöttek létre előre való eladások, amikor is 1400 koronát fizettek az uj búzáért. Azóta, — az Interpellációk a közgyűlés előtt Támadás készül a városi tanács ellen az utak javítása miatt ia A szombati közgyűlés szokatlanul élénknek ígérkezik. A tegnapi számunkban ismertetett interpelláción kívül a radikálispárt bunyevác gazdacsoportja újabb interpellációt is határozott el. A párt a közgyűlésen szóvá akarja tenni a suboticai utak javításának az ügyét is. A városi tanács az utak javítására az idei költségvetésben három millió dinárt irányzott elő és amint ismeretes már meg is rendelt száz vagon kőanyagot, hogy a javítási munkálatokat minél előbb megkezdhessék. A gazdák azonban, akiket a legközelebbről érdekel az utak javítása, Ne kérdezz semmit: figyelj Nézze, fiatalember, magának megmondom egész őszintén: azt se bánom, ha tovább adja, úgyse hiszi el magának senki. Maga azt mondja, hogv hát az más, könhyü nekem, Tótváros Icgtisztcltebb, legbevezetettebb cégének, nekem, a módos és jónevü Turánszkinak. városatyának és virilistának, aki itt gyökerezik, ebből a talajból, mindenkit ismer, mindenkinek komája, mindenkivel jóba van. De mihez kezdjen maga, aki egyedül és ismeretlenül, most érkezett ebbe a porfészekbe, mindent előröl kell kezdenie és nincs senki, aki nagyon törné magát, hogy útbaigazítsa, felvilágosítsa, tanácsot adjon, megmagyarázza a helyi viszonyokat. Hát nézze, fiatalember. Tudja meg, hogy öt évvel ezelőtt én, a hires Turánszki, akiről azt hiszik, az ükapja is idevalósi, éppen úgy érkeztem Tóívárosba, mint kegyed. Nem volt nekem senkim és semmim, nem ismertem én itt senkit, sose láttam én Tótvárost addig: egyetlen poggyászom volt, az az eltökélt szándék, hogy a nagy szállítást, a mire vagy buszán pályáztak, nekem keli megkapni. Hanem valamit tanultam a katonaságnál, ahol regmtakoromban sokat kibabráltak velem 'és ez a valami egyszerűen és röviden ebből áll: ne kérdezz semmit, ha azt akarod, hogy mindentudónak tartsanak és bízzanak benned; ne kérdezz, hanem figyelj. Látja, én rólam azt tartják például, hogy nagyon müveit ember vagyok — ez onnan van, mert felőlem beszélhet valaki olyan cifrán és művelten, hogy a felét se értem annak, amit mond — azt meg nem éri, hogy én valamiről megkérdezzem tőle hát ez a szó mit jelent? Ha pedig nem kérdem, az illető azt hiszi, hogy tudom. Ezt csináltam én akkor is. Mikor leszálltam a pályaudvarról, nem tudtam én, lelkem, azt se, hogy errefelé merről szokott kelni a nap. De azért a hordárnak bemondtam a Grand-Hoteit, olyan hangon, mintha én volnék a tulajdonosa. Magam meg elindultam a Fő uccán, fútyörészve és vidáman: olyan otthonosan, hogy öt perc se tellett bele, egy idegen, aki velem együtt utazott, odajött hozzám és megkérdezte tőlem, merre van a városháza. Magam is odaigyekszem, mondtam neki, csak tessék velem jönni. Hát aztán jött. Útközben, hogy azon töprengtem magamban, mirül a csodáról fogom megismerni, hogy melyik lehet a városháza, az idegen ur bizalmaskodni kezdett, hogy aszongya. látja, hogy idevalósi vagyok hogy hát isrnerem-e a polgármestert — milyen ember az, igy-ugy, merthogy ez a szállítási ügy érdekli őt, szeretne tudni egyetmást, mielőtt felmegy’. Mondtam neki. ja, a szállítás, tegnap este döntöttek ebben az ügyben, már ki is adták a Singemek, itt a Könyök uccában — én csak úgy véletlenül hallottam a Saskörben Dugó Feritől, mert engem nem érdekel ez a szakma. Na, az idegen nagyon elszontyolodik, lógatja a fejét, aszongya, ő akkor akár utazhat is vissza, még jó, hogy találkozott velem, legalább megspórol egy utat, köszöni, már nem kell a városháza. Hát aztán csak magainban mentem tovább, mondok, na eggyel kevesebb, mig Perec Jóska, akivel Kassán voltunk együtt, meg netív ismert (én nem emlékeztem rá), aztán nagyon megörült nekem, 0ea gabona ára esőzések folytán, — tetemesen megjavult a vetés, ami az árakra is érezhető hatással volt. úgy hogy ezen a héten már 1300 koronáért kínáltak uj termésű búzát. A vételkedv azonban még emellett az' ár mellett is erősen tartózkodó, mert kereskedelmi körökben 1200 koronás kezdő búzaárra számítanak. Az olcsóbbodásra nagy. befolyással van a dinár stabilitása, mert ez elejét veszi annak, hogy a kereskedők a gabonával valutaspekulációt űzzenek. A világpiaci árak, — az általános jó termésjelentésre való tekintettel, — szintén erősen esnek, úgy hogy a külföldi fogyasztópiacok is csak a pillanatnyi szükségletet fedezik vásárlásaikkal és a raktárra való vételek megszűntek. Ez nálunk is szemmelláthatóan érezteti hatását, mert az export is csaknem teljesen megszűnt. Bécsi és prágai jelentések szerint Ausztria es Csehszlovákia a várható áresések miatt az uj termésig beszüntette a gabona- és lisztvásárlást. A nagy kínálat mellett így most általános üzlettelenség és lanyliaság állott be a gabonapiacon. A búza ára szombattól szerdáig 1760 koronáról 1700 koronáig ment vissza, de bizonyosra veszik, hogy az árcsökkenés az aratásig állandóan folytatódni fog. A különbözet az óbuza 1700 koronás és az uj termés várható 1200— .1300 koronás ára között még igen nagy, aminek junir.s közepéig nivelláiódnia kell. Általános az a nézet a kereskedők körében, hogy ez a nivellálódás, ha a terméskilátások nem rosszabbodnak, nem az uj ára drágulásában, hanem az óbuza olcsóbbodásában fog megnyilvánulni. Ez a nézet különösen a jugoszkwiai fő fogyasztási piacok; Zagreb, Sarajevo és Dalmácia gabonaáraiban, az ottani vásárlások olcsóbbodó irányzatában jut kifejezésre. A búza árának megfelelően a liszt ára is lényegesen csökkent; fí-ás lisztet 2600—2650 koronás árban kínálnak. Az általános olcsóbbodás! tendenciák megfelelően a búzán kívül a többi gabonanemück ára is csökkent. Zabban alig jött létre üzlet; ára 1140—1160 korona körül ingadozik. Elsőrendű sörárpa 1300 korona. Tengerit 1000 koronáért kínálnak exportra azonban alig kerül belőle, mert Olaszország, a legjelentősebb vásárlópiac az erős külföldi verseny miatt beszüntette a vételeket. szélt hetet-havat, én meg közbe néztem a boltokat — oszt látom, vagy ötven lépésről előre (jó széniem van. hálaistennek), hogy aszongva »Zadrucek Vencel, borkereskedő«. Ejnye, mondom, de megváltozott itt minden, hogy két évig nem voltam itthon — a Zadrucek bőrös elköltözött innen, vagy mi? Aszongya, hát az ki? ő tiz éve lakik Tótvárosban, de nem hallott róla. Dehogyis nem, mondok (közben odaértünk), itt van la, mégse költözött el, csak elnéztem a cégtáblát, rí át nagyon álmélkodott, hogy milyen emlékezőtehetségem van, egy ilyen kis vacak boltot észbe tartok. El is terjesztette később a híremet, hogy az egész város a kisujjarnban van. Na aztán, hogy megtaláltam a városházát, bemegyek, körülnézek, fölmegyek az emeletre, sok ajtó volt, oszt az egyikre kívülről fel volt írva, hogy »Idegenek tilos a bemenet«. No mondok, jó helyen járok. A szolga nem figyelt oda, éppen azt magyarázta valakinek, aki megkérdezte, szabad-e neki jelentkezni kihallgatásra, és ha igen, hol veszik fel a kérelmét; hogy kár a fáradságért, úgyse lehet két hétig, az atyauristennek se — hát szépen bementem a nyitott ajtón. Persze, hogy jó helyen jártam, azért volt idegennek tilos a bemenet, mert csak errefelé lehetett háborítatlanul egyenesen bemenni a polgármesterhez annak, akinek olyan fontos dolga volt vele, mint nekem. Valami hivatalnokféle ugyan volt még közben, de arra, mielőtt még szólhatott volna, ráripakodtam, hogy »micsoda dolog az. nyitva hagyni a hetes ajtót — úgy látom, nem régen lehet itt, hogy, még nem ismeri a szokást, Ellenőrizhetetlen hírek a suboticai főispán lemondásáról Egy birtekvásárlás kommentárjai A suboticai városházán szerdán azt rebesgették, hogy Pletikoszits András dr. főispán elhatározta lemondását és már a legközelebbi időben megválik állásától. A hir mindenképpen meglepő és a mai politikai helyzetben teljesen indokolatlannak látszik, éppen ezért egyelőre fentartússal kell fogadni. A »Bdcsmegyei Napló« munkatársa elsősorban is Pletikoszits főispánt akarta megkérdezni a hir valóságára nézve, azonban a főispán egynapos itthoni tartózkodás után újból visszautazott Horvátországba. így tehát csak azokat a körülményeket sikerült megtudni, amelyeknek alapján a főispán lemondásáról szóló hirek elterjedtek. Már a múlt héten megirtuk, hogy, Pletikoszits főispán Zagrebba utazott. Mint most kiderül. Pletikoszits főispán egy birtokvásárlás ügyében járt Horvátországban, ahonnan pün‘kösd hétfőjén érkezett vissza, azon— aztán akárki bejöhet utánam!« Ráhibázhattam, mert csak hebegett valamit és engedett a tapétás ajtóhoz, biztosau azt hitte, hogy az uj polgármester vagyok. így hát szép csendesen benyitottam, a polgármester éppen irt valamit a nagy asztalon, sok ménkő aktahalom közt. Nem zavartam, mit zavarjam, nem igaz? Hanem szépen oldalt kerültem, oszt leülteti! egy székre, oldalt. Oszt, hogy szokásom mindent meglátni, amit nézek, hát fátok egy lámpát, alatta pecsétviaszt, mellette meg egy borítékot, amit előre megirt a polgármester, hogy majd beletegye a levelet, amit irt éppen. Hát az van rajta, hogy Kótyai János. Ki lehet az, gondoltam, de már akkor ordított, hogy, ki vagyok, mit keresek itt? Mondom, vállat vonva, nem keresek én senkit, engem iderendeltek, a Kótyai János mondta, hogy várnak. Na, erre leap a fejéhez a polgármester — tyü, aszongya, az isten küldte magát! Legalább nem kell levélben megírni (és már tépi is össze, amit irt) ~ az ilyen kényes dolgot jobb élőszóval küldeni — hát csak üljek le, töviről-hegyire elmagyarázza nekem, mi az egyetlen módja annak, hogy .valaki megkapja a szállítást. Hát aztán megmagyarázta. Me.g is kaptam. Később a polgármester bizalmasan megmondta, hogy jobban is örül, hogy én kaptam, — már, akkor, első pillanatban jobban tetszettem neki, mint az a Kótyai — lattá; ahogy figyeltem a magyarázatát. hogy jobban értek a szakmához, mint az a Kótyai, aki folyton kérdezősködött. Elmondhatja, fiatalember, úgy sd hiszik el. Karinthy Frigyes