Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-23 / 136. szám
Ara. egy és fél rimái XXIV. évfolyam Szíibotica, SZERDA 1923. május 23. 136. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztősé" 5-13 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár &2>LKhI&2.lOSLGi Kralja Alezaadra-viica 4 szám alatt Eiadőiiivatal: Uralja AIsxandra-uHca 1 (Lelbach-pa'ota) Ady Euáre-ucca Olvasás közben érdekes s az egész korra jellemző adat vetődik elénk. A múlt század hetvenes éveinek elején művész forradalom viharzott le Münchenben. A Pilotyiskola üres kolorizmusa viaskodott a Courbet-féle tonus egységgel, a történelmi iskola pikturátlan irodalmisága a fénynek, színnek, levegőnek, a pleinair-nek uj művészetet jelentő eredményeivel. Az akadémikusok álltak harcban s fiatalokkal, a művészet formalizmusa a művészet örökegy lényegével, a korhadt mult a dia da'mas jövendővel. S a kivénhedt művészet megcsontosedott dogmáit! és lelkű akadémikusainak szájában az volt a legdöntőbb érv a francia impresszionisták győzedelmes iskolájával szemben, hogy a győző Németország festői nem lehetnek követői a legyőzött Franciaországban kialakuló művészi iránynak, a győző népietek >nefn “tanulhatnak a legyőzött franciáktól. Az idők változása diabölikusan fordította visszájára ezt a felfo gást. A győzelem gőzét nem hüti le sem belátás, sem józanság, sem temperamentum. A győzelem és bukás elmossa a határjeleket a győzők között, de a legyőzőitek között is. Akár francia győz, akár német, a győző mindig a kultúra és haladás hadseregébe sorozza be magát s a legyözöttet a kultúra, Rz emberiesség és haladás ellenségének tekinti. S a történelmet — irta Ferrero — mindig a győzők Írják. Csak egy-egy fényjel hasit bele néha a reménytelenség éjszakájába, csak itt'ott születik meg bátortalanul és tapogatózva egy-egy vigasztaló gondolat, készen arra, hogy megerősödve és megsokasodva pillére legyen a szakadékokat átívelő hidnak. A nagyváradi tanács elhatározta hogy a város egyik uccáját Ady Endréről nevezi e!, arról a költőről, a ki Nagyváradról indult ei Parisba, az^ életbe és a halhatatlanságba. Meghatottan köszöntjük a gondolatot s a romén és magyar kultúra, a román és magyar nép közeledésének meleg iélekzetü bizonyitékát látjuk benne. De ez a jelenség még sirnivalóan társtalan. A háború alatt a népek szolidaritásénak több bizonysága volt, mint amenyit a háború után össze lehet gyűjteni. Igaz, hogy akkor is inkább a pathosz gesztusa volt, mint a lelkek megbusitása. De mégis volt abban valami zsongitóan vigasztaló, hogy az oxfordi egyetem meggyászolta a volt növendékeit, ha azok az ellenséges hadseregben estek is el, hogy a lelőtt pilóta koporsó jóra az ellenséges repülők virágokat szórtak le s megbecsülték a hőst — olykor a fogságben is. Nem áltattuk és nem áltatjuk magunkat, ezek a jelenségek inkább a lovagiasság bizonyságai, mint az emberi szolideritásé, de minél társtaianabbak voltak s minél halkabb szavuak, annál jobban figyeltünk rá s kapaszkodtunk bele sápadt ígéretébe. A háború alatt a hazug lovagiasság színpadiassága produkált valamit, amit legalább a fantázia föl tudott öltöztetni a vigasztalás hermelinjébe. A párbajozó, ha ki üti ellenfele kezéből a kardot, siet fölemelni és átadni ellenfelének. Ez a lovagias póz nyilatkozott meg a háború alatt is, amikor az élőket legyilkolták, de a halottaknak megadták a tisztességet. A háború utánra még ebből a pózbói sem maradt semmi. Alakulnak mindenléfe egyesületek, jószándéku és tiszta gondolatu emberek összeállnak szervezetbe, hogy megteremtsék az emberi egységet a győzelmekkel és bu kassal összetört világban. Elhangzik egy-egy bátor szó, nemesen csengő programm, olykor egy-egy meleg kézszoritás szenteli meg a szent fogadkozásokat, — de mindennek nincs semmi eredménye. A győzelem jobban elválasztja az emberi közösségeket, mint 8 háború. Arra mindig lehetett gondolni, hogy egy békekötésben megtalálják egymás kezét a hé borút viselő országok, de arra még remény sincs, hogy a győzők megértsék a legyőzőiteket. A nagyváradi Ady Endre-ucca jelzőtáblái az emberi szolidaritás útját is megjelölik. (d.) Csöndes vita a nemzetgyűlésen Igssolíálí a mandátumokat — A radikális-párt engadékenysé^e Á Radies-párt mandátumai felett nem döntöttek (F.j Á parlament keddi ülése minden várakozás ellenére egészen csendes lefolyású volt. Az ülésterem képe a legcsendesebb idők ülésére emlékeztetett, unott arccal hallgatták a képviselők az előadók jelentéseit, a rendet csak néha-néha zavarja egy-egy szelíd közbeszólás. A képviselőknek csak kisebb része tartózkodik állandóan az ülésteremben, nagyobb részük a folyosókon és a klubokban szivarozik. A parlamenti szenvedélyek váratlan íehiggadását a radikálispárt reggeli ülésének határozatai okozták. A párt ugyanis a képviselőház ülése előtt klubiüést tartott, amelyen elhatározták, hogy nem semmisítik meg a dcmokraíapárt megtámadott listáit, hanem csak az inkompatibilis képviselők mandátumait és helyetteseiket hívják bo helyettük. A radikálisok az ülés után avval indokolták meg határozatukat, hogy a törvény szövege nem engedi meg egész listák megsemmisítését, sőt a törvény hiányos is ebben a tekintetben, mert semmiféle sanctiót sem tartalmaz az illetéktelenül megválasztott képviselőjelöltekkel szemben. Éppen ezért a törvény megfelelő módosítására van szükség. Másrészt evvel a határozattal elébevágnak a demokraták obstrukemjának is, akiknek lába aló! ily módon kihúzzák legfontosabb érveiket. Parlamenti körökben azzal is magyarázták a radikálisok engedékenységét a demokratákkal szemben, hogy ez az első válasz Radios hétfői agresszív beszédére. A kilenc órára összehívott ülést csak háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Poles elnök, aki a formalitások elintézése után bejelenti, hogy célszerűségi okokból az összes vitás mandátumok ügye felett együttesen fog a vita lefolyni. tapssal fogadják. Kojics, a bizottság előadója a bizottság többsége nevében elfogadja Petrovics indítványát. Az ülés utolsó szónoka Moskovljevics Milos (földm.) volt, aki hosszabb beszédben foglalkozik a bírák összeférhetetlenségével. Nagyobb érdeklődést kelt beszédének az a része, amelyben e radikáiispártnak Radicshoz való viszonyával foglalkozik. Szerinte a radikálisok csak azért kezdtek tárgyalásokba Rsđicscsal, akivel sohasem fognak tudni „megegyezni", hogy a végén rámutathassanak arra, hogy mindent megtettek a megegyezés érdekében és nem rajtuk múlt annak meghiúsulása. Ekkor majd ők is rálépnek arra az útra. amit a demokraták régen hirdetnek, —» diktatúra útjára. Ez nem is egy párt, hanem néhány személy diktatúrája lesz. Ó és pártja éppen ezért a legnagyobb bizalmatlansággal kísérik ezeket a tárgyalásokat is. Az ülés kevéssel egy óra előtt ért véget, a vitát szerdán déleiöit folytatják. Petyics Dragutin (dem.) ellenzi ezt és a házszabály szövegére hivatkozva azt követeli, hogy minden egyes esetről külön tárgyaljanak. Pelcs elnök válaszában rámutat arra, hogy az egész vita jcsak öt napig tarthat és ilyen Is módon megtörténhetne, hogy a korlátozott időtartamú beszédek mellett is már az első eset lotárgyalása eltarthatna öt napig. Évivel be is rekeszti a házszabáíyj vitát és átadja a szót Kojis' dr.jr.ak, az igazoló bizottság előadó jónak. Kojis először a Radics-párti mandátumokká! foglalkozik és kimutatja, hogy a töiVény szerint a parlament csak a bemutatott megbízólevelekkel foglalkozhotik, tehát ezeknek a mandátumoknak az ügyében a döntést el kell halasztani. Itt vitája is támad Pribicsevics Szvetozárrai, amely szónkban végül is derültségbe füled. A többi vitás mandátumokra nézve az igazoló bizottság javaslatát ajánlja elfogadásra. Utána Markovics Péro a demokraták, Dimitrijev es Dusán pedig a földmivespárt kisebbségi véleményeit terjesztik elő — csaknem üres padsorok előtt. Petrovics Nasztez (rád.) terjeszti elő ezután nagy érdeklődés mellett javaslatát, amely a klub reggeli határozatának megfelelően azt tartalmazza, hogy a monteneglói és timoki demokrata 'listákat mm kell megsemmisíteni, hanem csak az összeférhetetlen képviselők mandátumait, hangsúlyozva, hogy a parlamentnek gondoskodnia kell törvényes szankciókról az ilyen esetekkel szemben. Az indítványt a radikálisok csendes Válasz Radicsnak JövaitQvics Ljuba beszéde A politikai helyzetet teljesen Radies hétfői beszéde dominálja. A kormány még hétfőn este megkapta a beszédről a részletes jelentést és a# azonnal tárgyalta. A minisztertanács után pedig, ugyancsak még hétfőn este Jovanovics Ljuba előadást tartott a radikális diákok egyesületében, amelyet válasznak tekintenek Radios beszédére. Jovanovics Ljuba vallásügyi miniszter a horvátokkal való megegyezésről és az alkotmány kérdéséről beszélt. Kifejtette, hogy a vidovdání alkotmány alapja az 1888. évi szabadelvű szerb alkotmány. Mindkettő a radikálispárt müve és alapja a népszabadság elve. tehát azt nem szabad könnyelműen elítélni vagy elvetni. A horvátok keveset tudtak eddig a szabadságról — mondotta Jovanovics Ljuba — a szerbeknek kell tehát őket megtanítani a szabadság megbecsülésére. A kurvátok testvéreink, meg keil őket védenünk, épugy, mint ahogy kötelességünk megvédeni az államot is. Egy wp vagyunk, de feljogásban két: különböző viliig. Erőszakot nem akarunk alkalmazni, hanem mindenkor a szabadság elvéhez fogjuk magunkat alkalmazni. Szilárd az a meggyőződésem, hogy minden megegyezést csak egyetértéssel, nem pedig erőszakkal lehel létrehozni. — Jogilag rendezett állapotok között éiünk, van alkotmányunk és ebből kell kiindulnunk. Az alkotmány alapelveit meg fogjuk védeni,
