Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)

1923-05-16 / 130. szám

Ara egy és fél dinár XXIV. évfolyam Sznbotfea, SZERDA 1923. május 16. 130. szám Megjelenik minden reggel, ünnep alán és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztősé? 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár SZLUKESZTÖSÉCi Kralja Alexandra-uiicc 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexandia-niica 1 (Lclbach-palota) Föderalizmus és szabadj egy A Pravda írja: Radícsék azt követelik, hogy Horvátországban és Szlavóniában a régi hervát törvények szerint ejtsék meg a községi választásokat, követelik, hogy a kormány az alkotmány értelmében proklamálja a polgá­rok teljes egyenlőségét. Követelik végül, hogy a Radics-párti kép­viselőknek is adják meg az in­gyen vasúti jegyet. Föderalizmusért lelkesülő keb­lek s autonómiát követelő meg­győződések meg lehetnek elé­gedve a programmal; az a nagy­vonalúság, ez a széles horizont, as a providenciólis bölcseség, az a történelmen, szociológián és tömeglélektanon megizmosodott politikai tanultság, amelyik ilyen szabatosan határolja el követelé­seit, amelyik ilyen hibátlan te­kintettel veszi észre, hogy mit kivannak a tömegek, az idők, a .szükségletek, a világpolitikai hely­zet s mivel lehet kielégíteni eze­ket a kívánságokat, bizonyára hí­ven és eredményesen fogja kép­viselni az ő kicsi törekvéseik célhoz jutásának érdekeit is. Vég­tére is, aki nagy dolgok elintézé­séhez szokott, aki “a népek mil­lióit terhelő felelősséget magára veszi, aki jogot formál arra, hogy egy ország jövendőjének útjait kijelölje s tizennégy millió em­bernek sorsát kiformálja, arra csak rá lehet bízni a mi külön kis, hogy ne mondjuk ;; kis üstön főtt problé­mánkat. Aki fel tud emelkedni a po­litika mesterségének salakjából az államigazgatás magasságéig, aki létrán látja és szólván hirdeti, hogy ennek az országnak legége­tőbb problémája az, hogy a Ra­dics-párti képviselők még — hor­­rendum diclu — nem kaptak sza­badjegyet, arra csak rá lehet bízni olyan piszlicsári, olyan ba­­gatell föladatokat is, mint amilye­nek : az ország pénzügyi politi­kájának revíziója, uj orientáló­dás a külpolitikában, a gazdasági válság megoldása, a kormányzati válság elintézése s likvidálása mindannak a problémának, ami elintézetlenül, átlábolhatatlan fer­tőként terül a jobb jövő felé ve­zető utón. Kedvünk volna Petőfi Sándort módosítani s megkérdezni Pnsics­­től, az összes praktikák és takti kák egyetemes jogtudorától, ho­gyan gondolta ő, hogy „szabad-Í'egy nélkül akarta megvédeni lazáját?“ A parlamentek törté­nete azt mutatja, hogy a képvi­selőkkel, a «főképviselőkkel, min­dent el lehet fogadtatni: abszolu­tizmust, diktatúrát, kvótaföleme­lést, centralizmust és autonómiát, általános választójogot, klotürt, királyságot és respublikát, csak azt nem. hogy lemondjanak a szabadjegyükrő!. A szabadjegy követelésében megegyeznek min­den rendszer támogatói a császár­ságtól a szovjetig. Oroszország is csak úgy tudta megszüntetni a szabadjegyeket, hogy — ingye nessé tette mindenki számára az utazást. Lám, Radics követelései között is milyen előkelő hely jut a va­súti szabad jegy követelésének. Kérünk állampolgári egyenlőséget és vasúti szabadjegyet, mondják egy 1 él ekzet vétel i el Radícsék és talán meg sem fordul a fejükben az állampolgári egyenlőségnek egy kis szépséghibája, a vasúti szabadjegy kivételessége Konok, komor, sötét tekintetű, megkövesedett meggyőződésű fér­fiakat sejtettünk a Radics párt tagjaiban, akik apostoli hittel és apostoli lemondással hirdetik az igét s vállalják meggyőződésük következményeit. A kép most egyet fordul s a paraszt forradal­márok helyett a paraszt nagysá­gos urakat pillantjuk meg. Ez a kép már kissé ismerős, mert nem szokatlan látvány : látni az élet­­müvészt, aki a szerénységnek, alázatosságnak és lemondásnak papja, látni a munkás vezetőt, a ki plasztronban és vasalt nadrág­ban hirdeti a megváltó forradal­mat, látni a munkabérekből élő nagy tőkést, aki szociálpolitikával foglalkozik, látni a pélinkagyárost, aki jótékonykodik. A mai jogállapottal és tényleges helyzettel szemben a Radics párt programja forradalmi változást je­lent. De, úgy látszik nem csak rózsavízzel nem lehet forradalmat csinálni, de - szabedjegy nélkül se. Izgalmas vitaarnandátumokigazoIásakSi ül A radikálisak és demokraták visszaéléssel, terrorral vádolják egymást Á nemzetgyűlés keddi ülése A szkupstina kedden délelőtt és délután is ülést tartott, ame­lyen az igazoló bizottság jelenté­séről tárgyaltak. A délelőtti ülést háromnegyed tízkor nyitotta meg Peles Dusán dr. házelnök telt padsorok mel­lett. Az ülés eleinte csendben folyt le. Rövid vita után a föld­­mivespávt és a demokraták sza­vazatai- ellenében elfogadják a múlt ülés jegyzőkönyvét, majd az elnök indítványt tesz Csicsevics demokrata képviselő megbüntetésére, aki a parlament múlt ülésén el­vitte a szavazó urnát. Az elnök a képviselőnek három ülésről való kizárását javasolta, amit a parla­ment Csicsevics felszólalása után szótöbbséggel elfogad. Ezután áttértek a napirendnek az igazoló bizottság jelentésének tárgyalására. Kopics dr., radikális képviselő, előadó beterjeszti a többség je­lentését, Markovics Pera demokrata és Dimitrijetxics Dusán földmives­­párti pedig kisebbségi jelentést terjesztenek be. Kojics többségi előadó hosszabb beszédben fejti ki a többség ál­láspontját a mandátumok igazo­lása tárgyában. Hivatkozik arra, hogy a többség a külföldi, főleg az angol parlamenti szokások sze­rint járt el akkor, amikor a meg nem támadott mandátumokat vita nélkül igazolta. Ezután részletesen foglalkozott azokkal a panaszokkal, amelye­ket a választási névjegyzékekre utólag fölvett választók miatt ad­tak be, ami főképpen a magya­rokra, németekre és az orosz mene­kültekre vonatkozik. Kojics rámu­tatott arra, hogy azokat, akiket fölvettek a választói névjegyzé­kekbe, a választási bizottságok­nak az urnák elé kellett bocsá­­taniok, mert a bizottságoknak nem állott jogukban a választói névjegyzékek fölülbirálása. Egyetlen jegyzőkönyvben sincs olyan panasz felvéve, hogy ezek a szavazatok jogtalanok lettek volna, igy tehát a bizottság eze­ket a választásokat kénytelen volt igazolni. Az orosz menekültek szavazati jogosultságát a törvény alapján fejtegeti. Kopics beszédét a demokraták állandó közbekiáltásokkal zavar­ják. Különösen hevOs vihar tör ki akkor, amikor B)skovics Dusán választási agitácioról beszél, aki a beérkezett jelentések szerint a magyar és német választók előtt olyan kijelentést tett, hogy az országban minden bajnak a király az oka. Boskovics ekkor felugrik helyéről és vehemensen tiltakozik, mire az elnök rendreutasitja. Más demokrata képviselők is több Íz­ben részesülnek elnöki rendre­utasításban. Az előadó beszéde után meg­kezdik a vitát a bizottság jelen­téséről, amelynek Davidovics Ljuba a demokrata párt elnöke ez első szónoka. Davidovics beszédét a ház elég nagy csendben hallgatja végig. Élesen bírálja a választások lefo­lyását és azt állítja, hogy a vá­lasztásokon nagy terror és sok tör­vénytelenség nyilvánult meg. Eddig — úgymond — a radikálisok az áüamellenes elemekkel szemben harcot folytattak, most pedig tár­gyalnak velük. Megengedték Spa­hónak, Korosecnek és Radicsnak hogy az autonómia, föderalizmus és a köztársaság érdekében agi­táljanak, ők maguk pedig agité­­dójukban a király nevét használ­ták fel. Több példát is hoz fel erre, ami ellen a radikálisok he­vesen tiltakoznak. Ennek a poli­tikának lett az eredménye — mondja Davidovics — hogy a mostani szkupstina faji alapokon jött létre. Beszédében többször személyében támadja Pasics mi­niszterelnököt. Beszéde végén he­ves szóváltása támad Markovics igazságügyminiszterrel, akit azzal vádol, hogy Hercegovinában pénz­zel agitált. Markovics miniszter rögtön szót kér és kijelenti, hogy ez a vád éppen annyira igaz, mini Davi­dovics többi állításai. Amikor meg­kérdezte Davidovicstói, hogy vál­­ialja-e vádjaiért a személyes fele­lősséget, azt válaszolta, hogy nem vállalja. Uzunovics építésügyi miniszter polemizál Davidovics beszédével, visszautasitja annak támadásait és azt bizonyítja, hogy a demok ráták dolgoztak terrorral a válasz­tások idején. A beszédet a de­mokraták állandó közbekiáltások­kal zavarják, ami izgalmas szó­váltást idéz elő az egyes demok­rata és radikális képviselők kö­zött. Az elnök ezután az ülést egy órakor fölfüggeszti és annak foly­tatását délután négy órára tűzi ki, A délutáni ülés A délutáni ülést, amelyet négy órakor nyit meg az elnök, nagy várakozás előzte meg, főként Pri­­bicsevics Szvetczár tervbevett fel­szólalása miatt. Az ülés első szónoka Lázics Voja, a föidmivespárt elnöke, aki hosszú beszédben bírálja a kor­mánynak a választások során ta­núsított eljárását, különösen a boszniai választásokon elkövetett visszaéléseket teszi szóvá. A válasz­tási atrocitásokra vonatkozóan számos dokumentumot olvas föl, úgy, hogy végűi a türelmetlen közbeszólásoktól alig tudja beszé­dét folytatni. Annál nagyobb érdeklődés fo­gadja Pécsics Dragutin demokrata­párti képviselő fölszólalását, aki ironikus hangon boncolgatja az előadói jelentést és Uzsunovics miniszter beszédét. A demokra­ták részéről folytonos tetszésnyil­vánítás szakítja félbe s szónokot, akit a radikálisok viszont közbe­szólásokkal igyekeznek megza­varni. Utána Uzsunovics miniszter emelkedik szólásra és visszauta­sitja az ellene emelt vádakat. A következő felszólaló Kojics, a jelentés előadója, aki Davido­vics és Lázics beszédeire ref­lektált.

Next

/
Thumbnails
Contents