Bácsmegyei Napló, 1923. május (24. évfolyam, 117-144. szám)
1923-05-16 / 130. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÖ 1923. május 16. Jankovics közlekedésügyi miniszter számos adatot sorakoztat föl arra vonatkozóan, hogy nem a radikálisok, hanem éppen a demokraták fordultak a választások alatt erőszakos eszközökhöz. Támadja különösen a volt demokrata tisztviselőket, akik szerinte előljártak a választások sima lefolyásénak megzavarásában. Beszéde, amelyet a demokraták idegeskedve fogadnak, hosszúra nyúlik és este fél nyolcig tart. DivaC szociáldemokrata képviselő a következő szónok, aki azzal kezdi beszédét, hogy Ö végighallgatta, amikor a radikálisok a demokratákat vádolták választási visszaélésekkel, végighallgatta, hogy a demokraták viszont a radikálisok ellen hoznak fel hasonló vádakat és ezekután nagyon szívesen elhiszi mindkét félnek, hogy ‘gaz. amit egymásról mondanak. Este nyolckor még Divac beszél. Az ülés, amely — minthogy njég tizenhét szónok van feliratkozva — éjfél utánig el fog tartani, viharosnak Ígérkezik. Való színű, hogy a szkupstinát még az éjjel elnapolják egy hétre. Vass József magyar népjóléti miniszter lesz az uj kalocsai érsek Néhány hónappal ezelőtt üresedett meg a kalocsai érseki szék Várady L. Árpád halálával. Az uj kalocsai érsek kinevezése .előtt a Szentszék bizalmasan a magyar kormány óhajtását is megtudakolta. Eredetileg négy jelölt volt a kalocsai érsekségre: Prohászka Ottokár székesfehérvári, gróf Battyány Vilmos volt nvitrai püspök, Vass József, a mostani népjóléti miniszter és különösen fíamauer István váci püspök. A négy jelölt közül a magyar kormány Vass József minisztert ajánlotta és erre vonatkozóan meg is történt a megállapodás a Vatikánnal. Vass József helyét a népjóléti minisztérium élén az egységes-párt valamelyik képviselőjével töltik be. A kifogásolt vajdasági mandátumok Tallózás az Igazoló bizottság jelentésében Beogradból jelentik: Hétfőn • osztották ki a parlament tagjai között az igazoló bizottság kinyomtatott jelentését. amelyet a parlament keddi ülésén terjesztettek be. A 39 oldalra terjedő nyomtatott füzet a bizottság hivatalos jelentésén kivü! a demokraták és a íöldmivespárt kisebbségi véleményeit is tartalmazza, a hozájuk csatolt panaszokmányokkal együtt. Munkatársunknak sikerült a jelentés egy példányát megszereznie és a vajdasági kerületekre nézve a következő adatokat közli velünk: A hivatalos jelentés meglehetős szűkszavú és egy-két mondatban végez a vajdasági kerületekkel. így például: — A suboticai kerület választásai ellen Petrovics János dr. részéről érkezett panasz. Eszerint a választás szabálytalan volt azért, mert Radonics Jován dr. listáján járási jelölt volt Sztrilics Béla, volt főszolgabíró, aki nem nyugdijaztatta magát a törvényes határidő alatt. Minthogy az említett szabálytalanság nem bírhatott befolyással a választás eredményére, mert az említett jelöltet meg sem választották, a bizottság a panaszt elutasitota. — A itovisadi választó kerületben Totlics Száva és társai és Katies Milos emeltek panaszt. Ezek szerint a választás azért volt szabályellenes, mert a törvényszék törvénytelenül megtagadta Müovanovics Milán dr. jelöltlistájának jóváhagyását: valamint azért is. mert Alsókoviljban a választási urnák nem a törvény által előirt sorrendben voltak felállítva. Minthogy az említett szabálytalanságok részben nem voltak igazolva, részben nem lehetett befolyásuk a választás eredményére, a bizottság a panaszokat elutasította. A Sombor—Baranya kerületi választások ellen Topalov Mita és társai és Kovacsevics Müutin és társai adtak be panaszokat. Szerintük a választás a választói törvény 50-ik §-a szerint szabálytalan volt. mert a rendőrség meg nem engedett módon beavatkozott a választásba, másrészt pedig sok választót utólag, január 5-ike után vettek fel a névjegyzékbe. Minthogy az említett szabálytalanságok nem befolyásoltak a választások eredményét, részben pedig nem is voltak szabálytalanságok, a bizottság elvetette a panaszokat. A Véliiii-KiH'ida—V eliki-Becskerek választókerületekben Draz$ics Milorád és társai éltek panasszal a választási törvény 50. §-ának megsértése miatt és azért, mert a választók egy részét nem engedték szavazni. A bizottság a petíciót nem vette figyelembe azon a cimen. hogy az említett szabálytalanságok nem voltak befolyással az eredményre. A Pancsevó-Belacrkva kerületben is több hasonló panasz merült fel. Miloradovics Péró és társai azt kifogásolták. hogy Boskovfcs Dusán pancsevói ügyvéd listáját idegen személyek is aláírták a választók meghatalmazása nélkül, továbbá, hogy Boskovics listavezető az agitáció folyamán meg nem engedett eszközöket használt és visszaélt a király nevével. A bizottság úgy találta, hogy a panaszok részben nem igazoltak, másrészt pedig nem voltak befolyással a választás eredményére. Ezen a cimen elvetették a panaszokat és igazolták a mandátumokat, de azzal a fentartással, hogy Miloradovics Péró panaszainak bizonyítékait adja át az igazságügyminiszterenek a további törvényes eljárás megindítása végett. Ezeket tartalmazza az igazoló bizottság hivatalos jelentébe, amelynél azonban sokkal érdekesebb a demokrata bizottsági tagok által kidolgozott kisebbségi jelentés, amely a következőképpen hangzik: A sombori kerületben éppúgy, mint a Vajdaság többi kerületeiben sok olyan választó szavazott, akiket január 6-ika után vettek fel a választók névjegyzékébe és egyes választóhelyeken nyolcszáznál sokkal többen szavaztak. Ebben a tekintetben a választói névjegyzékekről szóló törvény, egész pontosan rendelkezik. A törvény 12-ik §-a szerint a választót névjegyzékeken kiigazítások csak 15 nappal a választásokat elrendelő ukáz megjelenése után eszközölhetők. ami azt jelenti, hogy az utolsó határidő erre január 5-ikén lejárt. A kiigazítás későbbi kérelmezése nem befolyásolhatja a választói névjegyzéket, ha a választások már ki vannak irva. Szemmellátható tehát, hogy akiket január 6-ika után vezettek be, nem élhettek volna szavazati jogukkal március 18-ika után. Emellett még figyelembe kell venni, hogy több tízezer polgár vett részt a választásokon, akik így jutottak szavazati jogukhoz. Ezenkívül nagy egyenlőtlenség is volt e tekintetben az egyes kerületekben, mert. sok helyütt megengedték ezeknek a vitás választóknak a szavazást.' sok helyütt pedig nem. Mindez pedig rendkívüli mértékben befolyásolta a választások eredményét és. a hányados nagyságát. A demokratapárt a kisebbségi jelentésben szemmelláthatólag a vajdasági nemzetiségi választók szavazatai ellen emel kifogást, mert ezzel magyarázzák a pártnak a Vajdaságban szenvedett súlyos vereségét. Újabb bonyodalmak a zentai rom. kath templomépités körűi — A zentai polgármester nyilatkozata — Zentárói jelentik: A rom. katolikus templom építésének régen húzódó ügyében újabb bonyodalmak keletkeztek, a melyek a kérdés végleges rendezését ismét elodázzák. A helyzet ma az, hogy van egy városi közgyűlési határozat, amely a templom továbbépítését megtiltja s van egy püspöki admlnistrátori rendelet, a mely megparancsolja: hogy a megkezdett templom építése azonnal folytattassék. Az ügynek Iegujabbi fejleményei pedig a következők: Gázon István prépost-plébános kedden I délelőtt 11 órakor megjelent Knezevics Milos dr. polgármesternél és közölte vele az apostoli administrator utasítását. A Bácsmegyei Napló tudósítója Gőzön István látogatása után felkereste a polgármestert, aki kijelentette tudósi- Hónk előtt, hogy a templomépités ügyéiben először is küldöttség megy Suboticára az apostoli administráíorhoz és »megkísérli a békés megegyezőt. Ha ez nem sikerül, akkor a városi közgyűlést határozat érteimében a belügyminiszternél az ügyben végleges döntést fog kérni. Senta város katolikus társadalma érthető izgalommal várja a sokat vitaion tempiom-ügy befejezését. Cenférence Ady Endre »Műhely« című darabjának bndapesii bemutatóján mondta el N a & y Endre az alábbi conférenceot. Tisztelt hölgyeim és uraim! A most következő kis darabot ezelőtt huszonkét évvel egy fiatal váradi zsurnaliszta irta, Ady Endrének hívták és nekem barátom volt. »Barátom«, — ezt a szót fenntartással mondom, hisz igazi barátok csak a boldogulás közös szintjén élhetnek és minket akkor már a völgyek és csúcsok távolsága választott el. ö még mindig kis vidéki zsurnaliszta maradt, én pedig már akkor a váradi redakcióból kiröppenve a főváros egen bontogattam a szárnyaimat: naponta krokit irtani a Pesti Naplóban (akkortájt az irodalomban a kroki volt a leggyorsabb közlekedési eszköz), a szeikesztői szeszély kiszámíthatatlanságával olykor egy-egy »lnncn-onmn«-oni is megjelent a Hét-ben; Ignotus, ha találkoztunk, kezet fogott velem, sőt több ízben megkérdezte tőlem, hogy hogy hívnak: sőt Heltai Jenő egyszer a »Commerce«-kávéházbeli spricerek egy utolsó példányának felhasználásával brúdert ivott velem, — szóval »arrivé« voltam, fővárosi író. aki minden szombat este első osztályos szabadjegyein felhaszna fásával elutaztam Nagyváradra, korán reggel beültem az »Emke«-kávéházba, hogy dicsőségemet, mint egy húsvéti uj öltözetet megmutogassam. Elnéző mosollyal olvastam végig a helyi iapokat, 2 pókok bizalmával vártam a vidéki kollégákat, akik tiszteletteljesen ültek körül és hallgatták az Irodalom mühe'ytitkait. amelyeket egy fejedelem könynyü kezével szórtam el közöttük. Egyszer csak Ady Endre robbant be a kávéházba szeles ölelésével, amely ölelést azonban kivételesen fejlett szemfogai mindig kissé aggályossá tettek. Nyugodt lelkiismerettel kijelentem hogy nem voltam vele szemben túlságosan gőgös, csak éppen amennyire azt a fővárosi írók presztízse megkövetelte. Már akkor kivörösödött a vita, a hciyi témák főttek benne: hogy milyen volt a polgármester beszéde az uj szénamázsáló íölavató-ünnepén, hogy mit nyilatkozott a Szigligeti-Társaság elnöke. Rádl Ödön a modern, irodalomról különös tekintettel a fenyegetett népiesnemzeti iránya és hogy kivel -van viszonya a szép szőke arszlánnak, Dési Gézának. Csak ketten maradtunk megvető mosolyunkkal a vitán kivüi: ö és én. Az ö mosolyát megremegtette a düh, hogy neki itt kell élnie, én pedig a beérkezett emberek optimista rezignádiójával megnyugodtam a bölcs gondviselésben, amely a tehetségeket a íöfárosba juttatja, hogy krokikkal üdítsek a szomjas nemzetet és ugyanakkor a vidéki zsurnalisztika igényeiről sem felejtkezik meg, otthagyván az Ady Endréket, hogy a városi közgyűlésről és a nőegylet táncmulatságairól írjanak referádát. Egyszer aztán ő is a fővárosba került. Kapun be nem csöngetett, előszobába be nem jelentette magát ajtón nein kopogott, hanem jött. mint a förgeteg. Valahol .nyitva maradt g spájz-abiak, a legkisebb rés is elég volt neki, hogy betörjön és a belső szalonban is megremegtek tőle azok a firlefancos lenge dísztárgyak amelyek már Stabiloknak érezték magukat ottan. Itt lakott hát ő iš, ámbár nem is tudom, hogy egyáltalában lakott-e ö valaha valahol; nem tudom igaz-e a mithológiai barlang, a melyben a szelek laknak. Egy pillanatig sem volt ő itt más. mint átutazó exotikus fejedelem és ha halálra kínoznám is a fantáziámat, akkor sem tudnám elképzelni öt a Newyork-kávéházban, az Otthonban ülve. á Hungáriában, Ritzbcn ebédelve. Voltak furcsa kis korcsmák, szunnyadó kis vendégfogadók, amelyek a Bois-Dormant-ban egyebet sem tét. tek. csak öt várták, lámpásaik csak akkor gyulladtak ki, ha ö belépett és újból elhaltak, fia ö eltávozott... Egy késő őszi délután kimentünk Budatokta a halászcsárdába. A fehérre meszelt kis szobában bedurrantottak a pókhasu bádogkályhába, a gazda halászlevet rögtönzött, bort ittunk és ö a kis kályhával versenyt tüzelt, dobogott. Hogy niir csoda szűk kis város ez; az irodaima: egy vidéki újság karácsonyi melléklete, a közélete, egy kis tercfere a vármegyeháza kapujában, a ielen bálványa Kossuth Ferenc, a jövő csillaga a geszti urlovas. Alkonyattájt kimentünk a Dunához, biz az ott már siralmas egy folyó volt. — Senki Dunája. Ott már szabad medrében terpeszkedett, Csepelen akkor még csak egy-két kémény tövében töltögette Wcisz Manfréd a készülő emberszürethez a rakétákat és amerre szem ellátott, a parasztszegélyekhez mindenütt a dzsungelek rekettyéje vöröslőit... ö belemarkolt a Duna vizébe és tikfcad. tan susogta: — A Szajna! A Szajna!..« Mondtam magamban: — Óh balga Ban* dim. hisz ez nem a zöld Szajna, csak a szőke Duna! Be sok fürge kis lovat kel* lett a ferdeszemü szittya vitéznek el* nyünie. amíg a Dunától a Szajnáig ért!..* Aztán Párisba találkoztunk. Én a Rue du Four Hotel St. Marie-jában kará* csony estéjét ünnepeltem a magam mód. ján; egyedül, árván. A kandalló pará* zsán szalonnát pirítottam és zsírját rá* csöpögtettem arra a hosszú, keskeny kenyérrudra, amit furulyának neveztek a párisiak, amikor még ők is meg rent tanulták, hogy mi az a hadikenyér. Öl betoppant, tetszett neki a mulatság, mellém telepedett, most már kettesben pirítottuk a szalonnát, a űarcon pedig szorgalmasan hozta az egy frank ötve* ties libapezsgőt, amelynek nagy meny* nyiségétől még meg is mátnorosodhatiki az ember, ha egyébként költő és hu* szonöt éves. Éjfél után kótyagosan ki* mentünk a Ouartier-ba, ahol mát kur* jongva farsangolt a Réveillon közönsége. A széles boulevardon láncba fogodz* va. dudolászva ballagott Jean Webe« népe: azok a vörösképü, kurtanyaku, tömzsi kis nyárspolgárok, akiket m| Pesten degenerált párisiaknak szoktunk I nevezni. Mi ketten a magunk nótáját jfujtuk torkunk szakadtával: »Szeretem! a halat sülve...« A franciákat megitök* kentette ez a nóta. Megálltak, körénk gyűltek, találgatták, micsoda idiómán beszélgetünk, megkérdezték, milyen nemzet vagyunk, ö hetykén válaszolta, hogy »Macedonie«. Nevetett rajta, hisz akkor még nem tudhatta szegény, hogy
