Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-29 / 115. szám
10. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1923. április 29, íatlan érdemeket szerzett macának. Az uj nemzetgyűlés első napjaiban feltűnt egy beszédével, amely megcsillogtatta kivételes kvalitásait. Meggyőző erejű, hatalmas eiokvenciával rendelkező szónok. Sokoldalú képzettségével csak a bátorsága nagyobb. Olyan hangon mint alig néhányon merték tiltakozó szavukat felemelni az uralkodó rezsim ténykedései ellen. Egy éves képviselősége alatt hallatlan népszerűségre tett szert. Főképpen a lateiner osztag. a kereskedők és az iparosok ügyében szokott felszólalni és éppen ezért a középosztály szereti őt rajongással. Előszobájában mindig tömve van kérvényezőkkel, legtöbbjük nem is az ő kerületéből való, de minden liberális választó őt keresi fel ügyes-bajos dolgával, mert nevezetes arról, hogy minden igazságos ügyet magáévá tesz és elintéz. Népszerűségét az ifjú Vázsonyi népszerűségéhez lehet hasonlítani. E sorok írója a farsangkor tanúja volt egy jelenetnek, amikor Fábián belépett egy pestszentlőrinczi táncmulatságra. A táncteremben ott volt a kerület szine-java és a fiatalság javában ropta a shimit., Mikor a képviselő belépett a terembe minden jeladás nélkül egyszerre megszűnt a zene. megállóit a tánc és a terem közönsége percekig tapsolta Fábián Bélát. A szomszéd államokkal való békés gazdasági közeledés kérdésében Fábián Béla a parlament ama kis csoportjához tartozik, akik az izoláltság ellen küzdenek és azt akarják, hogy Magyarország szomszédaival kereskedelmi szerződést kössön. Vajdasági magyar könyvkiadás Nincs vajdasági magyar irodalom... Ez a panaszos megái lapitás sokszor hangzott már el ezeken a hasábokon csakúgy, mint másutt is. Az utóállamokba szakadt magyarság sehol se termel ki olyan keveset magából, mint ép a Vajdaságban. Nincsenek az itt élő magyarságnak olyan reprezentánsai, akikben hivatottság. készség és erő volna ahhoz. hogy a magyar kultúra centrumától: Budapesttől függetlenül itt uj irodalmat csináljanak, amint csinálnak Erdélyben és Szlövénszkóban. És nincsenek a Vajdaságban kiadók sem, akik az iizletes számításba beletudnak kalkulálni az irodalom támogatását is. úgy, . hogy elég bátorságuk volna magyar könyvek kiadására. . ■ jt ^ Ilyen és ehhez hasonló panaszok foglalkoztatják azokat, akiknek a magyar kultúra, a magyar írás a szivükhöz nőtt és akik az évek inproduktiv múlásában mindjobban érzik és mind tisztábban látják, hogy itt is kultúrára kellene nevelni a magukra maradt magyar tömegeket. hogy itt sem szabad megállnia a magyar irodalomnak azon a Ponton. ahol üt esztendő előtt vesztegelt. Ha illendő volna ehhez a komoly kérdéshez a cinizmus hangja, akkor most keserű grimasszal fel leban az esztendőben született mint Petőfi, nagyon boldog lehetett. Öis hallatlan költő, és amint nekem beszélték, ezerholdas nagybirtokos volt... Láttam tőle az Ember Tragédiáját.Nem értettem meg mindent, mert a szerző, amint az irodalomtudósunk magyarázta, filozófus vök — ami nagy boldogság az ilyan embertől, akinek annyi a földje—, d.c a mü tartalma nagyon szép lehet, mert máskülönben a színház nem költött volna majdnem annyit a díszleteire, mint egy operettére . . . Ami engem különösen érdekel, az, hogy mind a két költő ugyanabban az évben született s most egyszerre ünnepük a percentuáriumjukat. Müller ur: A centennáriumukat. Spekuláné: Igen. Mint ha összebeszéltek volna... Vájjon ismerték-e egymást Petőfi és Madách? Müller ur: Nem lehetetlen. De hogy össze nem beszéltek a születésük dolgában, az egészen biztos. Spekuláné: Majd kérem Madáchiink a müveit is. Ha nekem egy kevéssé magasak is. a lányom majd megérti őket az irodalomtudós segítségéve! ... És aztán, tudia mit szeretnék? Egy terjedelmes és részletes életrajzot Petőfiről. Müüer ur: Van itt egy Ferenczytöl három kötetben. Nem lesz az tulnagy? Spekuláné: Szó sincs róla. Nem bánom azt se. ha hat kötet volna, Nekem ez az ember nagyon rokonszenves. , ' t - , Müller ur: Kerenczy?.. > V* hetne kiáltani: Van már magyar irodalom a Vajdaságban és akadnak már kiadók is, akik megjelentetik az itt élő magyar írók munkáit! A terméketlen évek közönyös csöndje után végre akadt kiadó Szuboticán, mig eddig az az egy-két szerény próbálkozás, ami könyvben, folyóirat alakjában napvilágot látott. csak a szerző saját kiadásában jelenhetett meg. És az első kiadó, aki itt »könyvsorozatot« indít meg: detektivregények ni kiadását valósítja meg és az a néhány vajdasági magyar író. aki most végre nyomdafestékhez jut. Nick Carter uj kalandjait kénytelen kieszelni. A kiadót bizonyára az az üzleti megiontolás vezeti, hogy más könyv itt nem leli. mint detektívregév.y. az irogat pedig akik a jármába állnak ennek az elszomorító tomegizLésnek, a létért, a megélhetésért vívott harc parancsoló ereje irányítja- így irányítja a magukra hagyott és évek óta irodalmi vezetés nélküli maradt vajdasági magyar tömegek megromlott ízlése a vajdasági magyar »»könyvkiadás« szomorú kezdetét — ennek kell tekinteni a detektivregény sorozatának megindulását is — és igy hajtja igába a, másra hivatott vajdasági magyar írók teremtőerejét. Holott fordítva is lehetne és úgyis kellene lennie. Spekuiáné: Nem, Petőfi. Nekem az nagy öröm, hogy ő olyan szerény sorból kiindulva, olyan sokra tudta vinni. Egészen alaposan óhajtanám ismerni az életbiografiáját, amely, úgy sejtem, sokban hasonlíthatott az enyémhez. Én is szegény, de becsületes embereknek a tehetségtelen gyermeke voltam és Istennek a segítségévei s az uramnak a szorgalmával ma abban a helyzetben vagyok, hogy —■ De nem akarok dicsekedni... Müller ur: Attól tartok, hogy kevesebb hasonlatosságot talál majd kettőjük életpályája közt mint gondolná... Mert hiszen Nagysád nem volt se diák, se színész, se katona, se szerkesztő, se költő, se szabadsághös. Spekuláné: Mindegy . . . Mégis jól esik látni, hogy kicsi emberek akkorára megnőhetnek., s nem tehetek róla. hogy ilyenkor magamra is gondolok... És aztán nagyon szeretem az irodalmat. Ha megint lesz egy ilyen percentuárium, majd legyen szives figyelmeztetni. Müüer ur: Nem fogom elmulasztani ... De megjegyzem, hogy nemcsak azok a jeles költők, akiknek a centenuáriumát most ünnepük. Spekuláné: Jó. Nem ragaszkodom kizárólag a százesztendősekhez. Müller ur: Tehát küldhetek még néhány költőt haza? Spekuláné: Nem bánom, isten vele! S Müller, ur: Kezét csókolom! • Mert annyit ebből az első szomorú kísértéből, ami neöcsak; hogy nem irodalom, hanem annak megcsúfolása, meg lehet állapítani, hogy mégis csak vannak kiadók a Vajdaságban, akik elég bátrak hozzá. hogy itt magyar könyveket jelentessenek meg. csakhogy vállalkozásukat ma még tisztán csak az üzleti meggondolás irányítja. És ettől a detektivregényes merénylettől egészen függetlenül meg lehet állapítani azt is, hogy — ha sajnos kevesen is — vannak magyar írók a Vajdaságban, akik csak a lehetőség, az alkalom hiányában nem szólalnak meg. akik az itteni szomorú körülmények minden lenyűgöző és megbénító hatása alatt nem írhatják meg azt a régen várt regényt, verseskötetet vagy novelláskönyvet, ami a lelkűk mélyén szunnyad és várja a megszólalás lehetőségét és ugyanúgy, mint Szlovenszkóban és Erdélyben, itt is vannak magyar íróknak drámai-vázlatai is, amit csak azért nem írnak meg, mert nincsen magyar színpad sem, ahol szinrekerülhetnének. Mivel pedig az iróasztaüiók részére ma nem szívesen dolgozik még a közepes tehetség sem, a témák és a művészi energiák elkallódnak, semmivé lesznek és — legfeljebb detektivregény az,amit aziróprodukálhat, —vagy jó estben — beleszórd ja a regénytémát egy napilap rövid tárcájába. A háború utáni tömegizlést. mely a detektivregéns,’ekben nyer kielégítést nem lehet elitélni. akkor, amidőn nincs senki1, aki a magukrahagyott tömegeket nevelné és tanítaná. És itt ismét a kiadókon múlik minden, mert ha akadna végre egy bátor és az irodalmat szerető kiadó, aki detektivregények helyeit az itt élő masági gya4 VBF WBGBF BGK G gyár írók komoly munkáit jelentet- 11 e, lassan és fokozatosan megindulhatna _ a, vajdasági magyar irók izléstneveiő. közönséget teremtő munkássága és — nem kell hozzá jóstehetség _ nem is keUene hoS2_ íirlZz0- a l!l(?z: hogy az irodalmi vál- Ndko as üzletnek se legyen rossz. cttoi azonban sajnos ma még , ymnk. Emlőre szépirodalmi folyóiratunk sincsen őszinte kívánásában talán szinten a kis Becskerek felé tekinlietunk csak bizakodóan, amelyben volt eleg erő és bátorság, hogy megteremtse az első vajdasági magyar irodalmi társaságot. Az Adytarsaság most komoly és szép tervekkel foglalkozik: meg akarja indítani a Vajdaság első színvonalas. komoly magyar irodalmi folyóiraraf es ki tudja — okos irányítás mellett talán ez lesz a kiindulópontja a vajdasági magyar könyvkiadásnak is. Hiszen egyelőre szerény keretek is megfelelnének és eleget tennének hivatásunknak : így kis füzet-sorozatban is Ízelítőt lehetne adni a magyar írás itteni reprezentánsainak irodalmi valeurjéből és az ilyen könyvtár egyszerű kis füzete legalább könnyen lennének megközelíthetők a nagyobb tömegektől is, amelyek nem adhatnak egy könyvért egy vavTront. Ezek azonban még mind csak tervek és a valóság még a detektivregényekhez köt bennünket. A magyai áldozatkészség — fájdalom —- túlságosan sokszor csődöt mondod már és igy innen, altruisztikus alapon nem lehet már remélni a magyar irás, a magyar kultúra ápolását Azon kellene hát a hivatottaknai munkálkodni, hogy egy üzleti alapokon nyugvó kiadóvállalatot létesítsenek. amelyik — épugy. mint ma? utódállamokban — itt is megtalálni számításait, mégha az igazi irodalmat venné is programrajába. Ehhez azonban az átkos magyar közöny: kellene leküzdeni és a magyar íróknak kellene végre felébredniük az inproduktiv esztendők tunya álmából v' - v v- > - - - - -,, n a Babits Mihály Könnyű dalt szeretnék írni a kedveshez ., , Hol vannak a régi könnyű dalok?, Szalagok, volant, csokor, fodor, lengése hajad lengéseihez és ékszerednek fénye szemed villogásához: durva disz. Táncod méltó, hogy utána dalok szalagja lobogjon, tiz meg tiz. Hol vannak a régi könnyű dalok? iiirtödbe fonni, ruhád köré csokrozni, lényleni homlokodon és rímek forró csókjaival körüllehelni, hogy ne fázz, hogy melegítsen csók a hideg évszázakon át is, száz meg száz? Hol vannak a régi könnyű dalok2 Tán a szél vitte el őket, a szél, mint virágpelyhet, a gaz közé, vagy a villám lobbant ott a föl, mely oly sűrűn gyűlt s oly közeit, Vagy súllyá itta szárnyaikat a könny, a könny, ezer. meg ezer!, Hol vannak a régi könnyű dalok?, Óh könnyesek ők már és nehezek s mind mélyen a lélek sejtjeibe szívódva, némán él s vele hal: nem lobogó nem villanó — lásd, lelkem könnyes sejtje dalol, téged, millió meg millió! " _ Premierhónap a múmialeplek és toronyórás ernyönyelek városában — Párisi divatlevél — Miközben ä felemás tavaszon békés egyetértésben simul a szekrényekben bunda a világos tavaszi ruhához, Parisban javában folynak a; premiérek. Nem kabarékban, mozik- i ban és egyéb lokálokban, amilyenek- I tol émelyeg már a megcsömörlölt' Í idegzetű szórakozó. Ez a nőnap a] nagy párisi divatházak piemierév?adja. I Háziszabónők szeszélyeitől gyötört, átalakítási problémák zátonyai közt evickélő divatraártir nem is tudja, milyen gyönyörű, lázas és iz-Igató ez a párisi hónap. Kedden Poi• veinek van bemutatója, szerdán Madelaine et Madelainc-aek, csütörtökön Ccdlot kéreti magához barátait, azaz régi vevőit, pénteken Lanvin; a termekben apró asztalkák mellett halkan cseveg, füstöl, teázik a társaság (az erősebb nemnek is tekintélyesebb számban szabad képviselnie magát: elvégre ő az, aki fizet), változó világítás, valahol diszkrét zene szól és időnként fent aí mezzaninról, felséges, gőgös nyugalommal róva a lépcsőket, megkezdi száz lomyont.ó!, látcsőtől, monoklitól kisért kritikus sétálót a mannequin. A »szmoking« és ä »trois pieces« I nesais quoi«-nak hívnak és amit p szegény német mondaiiiek olyan I fájdalmasan nélkülöznek most, mi!óta a rossz valutájukon kívül a ha- IJóságok hazafias kérleld ■itetlensége I tiltja el őket Páristól. Rendkívüli egyszerű a divat | s ügyetlen, sikktelen kezek, vagy reigi, kipróbált, derék, szolid muiiká- Isok számára mégis szinte megoldliaíjtatlan. Nézzük Made'uine et Madellaine kreációját, a »Nelly« t például. I Gesztenyeszinii maroquinbői ké■ szült, hátul és két oldalt egyenletes pliszék borítják, elől a hosszitottí Isjusszig piros gyönggyel hímzett furcsa kis virágok. Az egész semmi; égy német »Háziasszonyok öröme« nyugodt lelkiismerettel mellékelné ä patent szabásmintáját hasábjaihoz^ A titok azonban a gesztenyeszin maroquinben rejlik, a piros gyöngyök hozzáhangolásában, esési lehetőségek, fény- és szinhatások kiaknázásában, abban a bizonyos reité-
