Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-29 / 115. szám

1925. április 29. BÁCSMEGYEÍ NAPLÓ 9. oldal. Kapiszírán Jams, halottasszobájában Látogatás az Hoki Ferencrendi zárdában A Bár:smegyei Napló mankqtársáiól — A szeremségi llok község hegyen epiiií ferencrendi zárdája már öt (év­század 6ía nem hallat magáról. A vérzivataros időkön nem múlt, ta­lán a_ .pasztoráció munkáját nagy ambícióval végző barátokon sem. A féluojdas és lófarka törökök közben mösfOs^ gravitálíak s azóta evangé­liumi bekében élnek a szelíd és áj­­tatós eleid páterek. Szemben ve­lük a hármas Palánka lüktető élete zajük: gyárak, ipartelepek, közöttük a sok évszázadot látott csendes Du­na medre. Az ember alighogy kiszáll Hókra, valami különös változás éri. Mások az emberek, a szokások, más nyelvtől hangosak az uccák. Itt már bizonyos keleti sajátság, lassú moz­gás, állandó ráérés vesz erőt az em­bereken. A község maga. mintha egész küiönállna a rozzant falép­csőkkel ellátott hegytől, amelyen a zárda épült. Festői táj: a kanyargó Duna. bal­ra az Odescalcki hercegi kastély, szőlők és a kolostor erdeje. Itt él­nek évszázadok óta a Kapisztránról elnevezett ferencrendi barátok, akik csak az utóbbi évtizedekben lettek az u. n. Cirill és Method zagrebi tartományához csatolva. Régi nehéz boltozatit zárda, amelytől élénken elüt a tíz évvel ezelőtt renovált templom. A kertben tavaszi munkájukat végzik a fráterek. Palántákat ültet­nek. Derekukon felfűzve a korda, a bünbánat jele. Nincsenek hozzászok­va idegen látogatókhoz. Az egyik aszkétaarcu szerzetes hozzám lép. Szótlanul meghajtja magát Hyacinth testvér, ő a kapus. Hivató- szerint bevezet az irodába. Hosszú, kongó folyosókon, régi elkopott kének, a ferencrendi szentek csoportképei és halálfejeket ábrázoló kép mellett ha­ladunk el. Az irodában P. Gotthard a rendház szónoka fogad. Jól beszél magyarul is. Mikor megtudja, hogy újságíró vagyok, tetszik neki a do­log. egy sugárnak tekinti, ami a zajló életből betévedt az egyszerű­ség a lemondás és alázatosság bi­rodalmába. Hat óra van. Az esti kórus hét órakor kezdődik, a bánatos és bus sRECssasa Speknláné a könyvesboltban l- ta: Baedeker Ha a; olvasó figyelemmel ki­séri a hősnőnk viseli dolgait, ak­kor talán nem felejtette cl hogy utóbbi látogatása alkalmával a köm w kereskedésben, megvette Petőfi összes költeményeit. Ha mégis elfelejtette volna, ezennel eszébe juttatom. Speknláné: Jó napot, Müller ur. Igazán nagy élvezetem volt attól a Petőfitől. Nem hiába dicsérik annyi­ra az újságok. A lapok túlozni szok­tak, főleg ha a pártvezért magasz­talják vagy az ellenpárt elnökét le­pocskondiázzák, de ebben a kérdés­ben nem túloztak, Petőfi megérde­melte, amit írtak róla. A versei gyö­nyörűek. Mondia. kérem, vannak jelenleg is ilyen jeles költők? Müller ur: Fájdalom, nincsenek. De hát ’ebbe bele kel! nyugodni. Spekuláns: Ugyanezt mondta Ka­ik, oda ur is, a divatkereskedő. Be­­ösmeríe, hogy ina nem szolgálhat olyan jó kesztyűkkel, mint a háború eiőtt. Mililsr ur: Az eset mégis egészen más. Mert Petőfi ma is éppen olyan kitűnő, mint a háború előtt volt. An­nak pedig, hogy ma nincsenek hoz­zája hasonlók, annak igazán nem Vilmos császár és Poincaré az oka. Spekuláné: Mégis csak szép dolog az, ha valaki nagy kőitől Akkor is emlegetik, amikor már rég meghalt, zenéjü zsolozsmák ideje. Addig tel­jes órája van foglalkozni velem. A barátok ideje kiszámított, nem tér­hetnek el udvariasságból a szabá­lyoktól. — »Tartsd meg a szabályokat s a szabályok megtartanak téged« — idézi kellemes és szerény hangján, majd: »inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek«. — Az újságíró sokat tehet az em­beriség nevelése érdekében. Kette­­ler püspök munkái. XIII. Leó leve­lei és X. Pius eszméi jó zsinórmér­ték. X. Pius megmondotta már: »ne oltárokat és templomokat építsetek, hanem alapítsatok lapokat« — ma­gyarázza lelkesen P. Goíthárd. ami­kor fölhaiaduuk a lépcsőkön. Sorra járjuk az emeletet. Huszon­nyolc lakószoba van a zárdában, kö­zülök csak kilenc lakott a többi üre­sen áll. Összesen négy páter és négy kisegítő testvér éli itt az életét. — Kevesen vagyunk — jegyzi meg P. Gotthárd. — A háború, a inai idők laza erkölcsei tartják visz­­sza az ifjúságot. Valamikor népes csapat volt itt. Sok volt az Ur sző­lőjének a munkása. Ma ha jön is ui ember, ritkán marad meg. Nagyon állhatatlanok lettek az emberek, — állapiíja meg rezignáltam Megnézzük a könyvtárat is. Csi­­galépcsőn vezet föl az ut. Pégi latin könyvek, iniciál- és bibliakiadások, a reformáció korából származó né­hány nagyon érdekes és ^ értékes kézirat tarkítja a gyűjteményt, kü­lönösen Kapiszírán Jánosra vonat­kozó írásokban igen gazdag a zárda. Levezet a páter az udvarra. Itt a fedett, száraz kút. amelynek kává­ján Kapisztrán sokszor megpihent s a templomban külön kis szobanagy­­ságu kápolna: Kapisztrán János ha­lottszobájának helye. Itt a nagy falikép, amely Hunyadi Jánost áb­rázolja, amint könnyes szemmel fi­gyeli a beteg szerzetes bajtársát. A török háborúknak talán kevés .olyan nagyszerű ereklyéje maradi Teun, amit az itt találhatókhoz lehet- 2 hasonlítani. S az iioki barátok s olyan ünnepélyeket rendeznek a tiszteletére, hogy ha egy élő írót — például Draschc Lázár Alfrédet — fetiroznának igy, az a legboldogabb ember volna a világon . . . Mondja, mért nem szoktak élő Írókat ennyire ünnepelni? Müller ur: Valószínűleg azért, hogy el ne bízzák magukat , , . Volt már ngos asszonyom effajta emlékünnepen? Spekuláné: Igen, részívettem a tegnapi pralinén. Müller ur: Hol, kérem? Spekuláné: A tegnapi Petőfi-ünne­­pélyen. Müller ur: Ah, igen! A matinén, amelyet a közművelődési egyesület rendezett a költő születésének száz­éves fordulóján! Spekuláné: Igen! Otc láttam csak, milyen szépek a költeményei !• Hi­szen szépek akkor is, ha az ember olvassa őket a diszkötéses verses­­könyvből, de ahogy a Verő Margit­ka meg a Gábor Misi szavalták, az valóságos csoda volt. Petőfi maga is sajnálhatja, hogy nem hallhatta. Müller ur: Szegény Petőfi! Ö iga­zán sajnálat raméltó ... Hát a ta­nár ur előadása hogy’ tetszett? Spekuláné: Nekem minden tet­szik, ami a tanár urtóí jön. Micsoda tudós az! Megmondja, hogy Petőfi milyen alkalomra, hol és minő ver­sekben irta a költeményeit. Hogy* .‘tudhat valaki annyit!? Még azt is tudja, hogy az egyes verseket me­lyik esztendőben költötte. Müller ur: Oh, ő nagyon jeles em­féltve őrzik ezeket a történelmi 'do­kumentumokat. Szerzeíestestvérünk volt és hő­siesen küzdött a hitetlenek ellen, — mondja Gotthárd atya — a keresz­ténység győzelméért. Emléknapját megkülönböztetett ünnepélyességgel ülik meg minden év október 23-ik napján és bizonyos, hogy az iloki zárda intenziven ápol­ja Kapisztránnak, a harcias olasz barátnak kultuszát. A zárdáról sokat beszél még a páter. Végigvezet a földszinti cellá­kon. Szemében ismeretlen és meg­döbbentően furcsa tüzek csillognak. Minden cella küszöbénél megáll. —- Rideg? Ugy-e, rideg? Mire az udvarba visszakerülünk, nagyon közel a hét óra. P. Gotthárd levezet a lépcsőkig. Búcsúzik. Tá­volban a péterváradi hegyek sötét­kékje összevegyül a hunyó nap vö­rösével. Az örök medítálás, az ima és munka misztikus, világába tér. vissza a páter. Szemben a hármas Palánka, lent _a sürgő llok. Megszólal a hétóraí harang. Méltóságos kongása ismét eszembe juttatja Kapisztrán János ferencrendi szerzetest, aki elindult Calabriából és eljutott Hókig . . . Mesterházy Ambrus. : P Érdekes fejek a magyar közéletből HL Fábián Béla Dr. Fábián Béla egyik legérdeke­sebb és legértékesebb tagja a ma­gyar törvényhozásnak. Egész fiata­lon került be a nemzetgyűlésbe, amelynek közjegyzője volt és meg­választása meglepetést keltett, amennyiben Vázsonyj Vilmos és Dr. Fábián Béla Sándor Pál mellett ő a harmadik zsi­dó tagja a nemzetgyűlésnek és min­denki azt hitté, hogy a Bethlen kor­mány antiszemita politikája idején nem tud magának többséget biztosí­tani egy zsidó ellenzéki képviselő­­jelölt. Ezzel- szemben Fábián Béla kenterben győzött a pestkörnyéki bér s bár csak nagyritkán vásárol nálam, mégis elismerem, hogy sokat tud. Spekuláné: Neki köszönhetem, hogy én is ismerem Petőfit. Azt is tudom, hogy kihez irta a Szeptem­ber Végén cimü szép költeményt. Mit gondol?, Müller ur: A feleségéhez, szül. Szendrey Júliához. Spekuláné: Hogyan? Hát ön is tud ily tudós dolgokat? Müller ar: Kérem, az embernek csak kell ismerni az árucikkeit. Aki Petőfit árulja, annak tisztában kell lenni Petőfivel. Spekuláné: Úgy látszik, a nők nagy szerepet játszottak Petőfi éle­tében. Müller ur: .Petőfi nem lehetett ki­vétel. A költők életében a nők min­dig nagy helyei foglaltak el. Ezért olyan érdekesek. Spekuláné: A nők? Müller ur: Nem, a költők. Spekuláné: Azt hiszem, hogy an­nak idejében Petőfibe szerelmes volt minden leány, Müller ur: Mind talán nem, mert annyi mégse jut a legnagyobb, köl­tőre se . . . De mindenesetre igen sokan. S ez méltányos is, mert ak­koriban még igen szegényesen díjaz­ták a legjobb verseket is, ráfért hát a szerzőjükre egy kis kárpótlás. Spekuláné: Amint a Bevezetésben olvastam, Petőfi szegény és egy­szerű szülök gyermeke volt, s igy annál csodálatosabb és elismerésre méltóbb, hogy olyan nagy költő lett. választókerületben ahol választói rajongással szeretik. .Fábián Béla 32 éves, de már sokat I küzdött a politikai porondon. A há­lj ború előtt elnöke volt az Országos I ügyvédjelölt szövetségnek és ilyen I minőségben sokat szerepelt. Később I Vázsonyj irodavezetője és politikai l bizalmasa lett. A háború kitörésekor bevonult katonának és számos ütkö­zetben vett részt, majd sebesülten fogságba került. Taskendbe vitték, de onnan büntetésből rövidesen el­szállították a krasznájarecskai fo­golytáborba. Itt lapot szerkesztett és vezére lett a magyar hadifog­lyoknak. 1518.-ban fantasztikus ka­landos utazás után hazaszökött Bu­dapestre és erős sajtópropagandát kezdett a kemmün tanai elien.Akom­­mün alatt hetekig le volt tartóztatva, 1920-ban városatya lett. Ebben a minőségben olyan erővel kelt ki a Wolff-Csilléri uralom erőszakosko­dásai ellen, hogy az uj közgyűlés második ülésén a többségi párt tag­jai tízszeres túlerővel megtámadták és a földre ieperték- Nemsokára a többségpárt tag;ai részéről súlyos ^ szóbeli inzultus érte, amely több I párbajjal végződött. Ekkor Fábián végigkaszabolta a párt leghangosabb tagjait. Azóta békében hagyják. Az 1922-es választások alkalmával mint a demokrata párt pestkörnyéki lis­tavezetője győzött és kibuktatta az fuj parlamentből Budaváry Lászlót >■ miáltal liberális körökben hervadha-Mert az a szegény korcsmáros s a: a máskülönben derék és szorgalmas nő, aki a szülei voltak, igazán nem lehettek elég müveitek ahhoz, hogy, a fiukat neveljék. Müller ur: Ami ezt illeti, ebben a dologban Petrcvicsék, a Petőfi szü­lei ártatlanok. Költővé nem lehet tervszerűen nevelni senkit. A költő születik. Spekuláné: Kitűnő! Megint egy, pompás gondolat! írja be, kérem, a noteszembe! Müller ur: Szívesen, de meg kell jegyezném, hogy e mondás egyál­talán nem uj sőt igen régi igazság. Spekuláné: Mindegy. Nékem s an­nak a társaságnak, amelyben meg­fordulok, uj... Tehát innen van az, hogy néha a legszerényebb szülők fiából költő, s a leggazdagabb és legműveltebbekből pedig földbirto­kos, háztulajdonos vagy más gya­korlati pályán működő ember lesz? Müller ur: Innen. Aki költőnek születik, az költő lesz minden viszo­nyok közt. S megesik, hogy gazdag ember fia is poétává lesz, ha t. f. annak született. Spekuláné: Ez talán a világ leg­boldogabb embere... Azt hiszem, hogy egy költő, akinek vagyona is vau, nem cserél a Herkó Páterrel se. Müller ur: Vannak arra is példák, hogy költők, akik anyagi javakban dúskáltak, mégis szerencsétleneknek érezték magukat. Spekuláné: Különös... Én pél­dául úgy képzelem, hogy az a Ma­dách lnne, aki csodából ugyan ah-1 !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents