Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-29 / 115. szám

BACSMEGYE1 NAPLÓ ""2. ' oldal. 1923 április 29. megbízni. A radikálisok szerint ózonban ez nem fog bekövet­kezni. A dezignált miniszterelnök a 'kora délutáni órákban tárgyalá­sokat folytatott Diu c szocialista képviselővel is, később pedig a radikális klub helyiségében fcva novics Ljuba vallásügyi miniszter rel tanácskozott. A szkupstina egyébként a nap folyamán meglehetősen kihalt volt. A klerikálispárt tagjai meg­vannak győződve Davidovics kor­mányalakítási kísérletének kudar­cáról. Korostc tovább folytatja bi­zalmas tárgyalásait a radikálisok­kal ; délelőtt a kormány egyik tagjával, délután pedig /antes Vo­­javai, a párt főtitkárával folyta­tott hosszabb tanácskozást. Hír szerint Janics közölte Koroseccel, hogy a hétfő délutáni radikális klubülésen előreláthatólag már föl fogják olvasni a homogén radikális kormány lisiáját. Elhagyják állásukat a suboticai péíisügyigazgafőság’ Íissiviselöí Májusban kezdődnek a forgalmi-adó kivetések Csak tegnap adtunk hirt arról, hogy Novisadon a gimnáziumi taná­rok a legvégső lépésre határozták el magukat, sztrájkba akarnak lépni, hogy ezzel érjenek el eredményt a kormánynál. Nem sokat akarnak, csak annyit, hogy megélhetésüket biztosítsák. Most meg arról kell hirt adnunk, hogy a suboticai pénzügy­­igazgatóság tisztviselői is hasonló •gondolattal foglalkoznak. A múlt évben már tömegesen hagyták ott az állami szolgálatot, miután minden kérvényezés és küldöttségjárás hiá­bavalónak bizonyult. A Vajdaság legforgalmasabb, leg­több munkaerőt igényelő pénzügy­igazgatósága a suboticai. Januárban a tisztviselők létszáma negyvenöt­ről harmincra csökkent és ma már mindössze tizenkilenc hivatalnok látja el az óriási munkát. Legutóbb tizenegy tisztviselő mondott le egy­szerre állásáról és más pályára lé­pett, ahol biztosabbnak látja megél­hetését. Paks pénzügy igazgató a Bdcsme­­gyei Napló munkatársa előtt kijelen­tette, hogy a jelenlegi tisztviselőkar a legnagyobb erőfeszítéssel dolgo­zik. hogy a hivatalos teendőket el-' végezze. Eiőbb-utóbb azonban a most még dolgozó tisztviselők is kidőlnek a munkából, hogyha a mi­nisztérium nem fog idejében gon­doskodni a tisztviselők helyzetének megjavításáról. A munka most még zavartalanul folyik, igyekeznek a közönség ügyeit minél rövidebb idő alatt elintézni, úgy. hogy panaszra ezideig még nem lehet ok. A kevés tisztviselő azonban nem sokáig fog­ja bírni a hatalmas anyag feldolgo­zását és feltétlen uj hivatalnokokat kell majd alkalmazni. A forgalmiadó tárgyalásokra vo­natkozólag Páics pénzügyigazgató elmondotta, hogy a tárgyalásokra az adózókat meghívják és a bizottság a legigazságosabban fogja az adókat megállapítani. A forgalmiadó tárgyalások május­ban kezdődnek meg. Lg on, a viimmiarcu A bar-társulat hétfőn este szétszéled »és Lyon. a guinrniarcu kártyabüvész is uj szerződésbe utazik május elsejére. Hogy egészen őszinte legyek, nem lát­tam még egyetlen egyszer sem az elő­adást a barban, mindig csak műsor után kerestem föl a helyiséget, de igy >s megállapíthatom, hogy a társulat tagjai közül ez a fiatalember ért a legtöbbet Igen kitűnő artista, nemzetközi viszony­latban is. Sohasem fogom például ePe­­lejteni megismerkedésünket. Éjfél után kettő felé odajött valamelyik nap ah­hoz a páholyhoz, ahol társaságban ül­tünk és bemutatkozott: »gróf Aridrassy Gyula.« Nem értettem, hogy mit akar... egészen hosszúkás, sovány, borotvált arcának egyetlen vonása nem hasonlí­tott a legitimista vezérhez, legfeljebb csak a monokli amit kezében tartott, emlékeztetett az aszpikgrófra. Lvon azonban nem magyarázkodott sokat. Felpeckelte magasra szemöldökét ez a ■rendes előkészület a monokli feiesipé­­sére: az arca még hosszabbra nyúlt ilyenformán, azután pedig, amikor a mo­noklit már föltette, visszahunyoniotta a szemét és ugyanakkor valami hihetet­len grimásszal az állát {elrántotta a le­vegőbe és orrát a szájába kapta. Soha­sem hittem volna, hogy arc ennyire megváltczhassék: Andrássv Gyulára ugyan nem hasonlított ettől Lyon. de nem hasonlított Lyonra sem. Nem lehe­tett ráismerni az előbbi emberi c; a hosszúkás, sovány koponyából teljesen lapos, összenyomott undorító krumpli lett. olyan volt most a feje mintha asz­­faitpréselő gőzhenger ment volna rajta keresztül. Állkapcsa előre állt, rsan.­­csogva emelgette a szeméig és neve­tett. azután likvidálta az egészei: ki­köpte az orrát, és arca • egyszerre . visz­­szan'ycríc .rendes ki fejezői ék Követke­zett a második mutatvány. * Doktor Wil­lson«, jelentette be és már. utánozta is Á zomfaori családi dráma végső akkordjai B echt olásét szabadlábra helyezték Somborban, a Bajai-ut 12. szám' alatti kis palotában, ahol két héttel ezelőtt Bechtold Jakab veiét, dr. Schweissguí Jakab ügyvédet agyon­lőtte és azután öngyilkosságot kö­vetett el, megkezdődött a véres csa­ládi dráma likvidálása. A sombori törvényszék néhány nappal ezelőtt a felbujtás gyanítja alatt letartóztatott özvegy Bechtold Jókaimét szabadlábra helyezte, mert Sclnveissgut irodai alkalmazottai­nak vallomásán kivüi, akik szerint Bechtoitíné a gyilkosság előtti es­tén is megfenyegette vejét, vala­mint azon a levélen kívül, melyet Bechtoldné dr. Scilweissgut szülei­hez intézett, semmi újabb bizonyí­ték nem merült fel. hogy ő bírta volna rá férjét veiének meggyilko­lására. A fenyegető levelet, mely dr. Schweissguí tárcájából eltűnt, ke söbb megtalálták az ügyvéd iratai között és megállapították, hogy ab­ban Bechtoldné tényleg azt irta, hogy ha veje tovább folytatja anya­gi rombadöntésiiket, akkor ei fogják pusztítani. Á bíróság azonban néni találta elegendő ■ bizonyítéknak a vallomásokat és a levelet a felkuta­tás igazolására és ezért elrendelte Bechtoldné szabadlábra helyezését, mindamellett a nyomozást tovább folytatják annak kiderítésére, hogy a végzetes reggelen öttől hét óráig mi idézte elő Bechtold hangulatvál­tozását és mi bírta rá vejének meg-Bajai-uti — Értékesítik a kettős hagyatékot gyilkolására. A szabadlábrahelyezés óta a két özvegy, —- anya és leánya, — teljes visszavonultságban él a gyászházban és — úgy. látszik mindketten szakítani akarnak az úri múlttal, amely vért és gyászt rozott rájuk. Schweissgutné kalap helyett megint fejkendőt vett ma­gára, csakhogy a kendő és a reak­tivált falusi öltözék most fekete, gyászos... A két asszony most azon fárado­zik. hogy a sombori életüket telje­sen tfelszámolják és a megingott myagi viszonyukat rendezzék. El­adják a 97 hold gakovói földet, ami ellen a dráma előtti estén is oly el­keseredetten tiltakozott Bechtoldné és aminek eladása közvetlen oko­zója volt a véres tragédiának- Lik­vidálják a rosszul sikerült boszniai faíizletet „és a földek árából elégi tik ki az elmaradt száliitásokból előál­lott differenciákat. Eladják a Bajai­­uti pompás villát, ahoi a dráma tör­tént, az úri bútorokat, a zongorát, melyen senki nern játszott, az auto­mata-zongorát, melybe a Schweiss­­gutnénak szánt golyó , fúródott., a könyvtárat, képeket, szőnyegeket, — mindent, ami a közelmúltra em­lékeztei. A tízmilliós vagyonból fe­dezik az alig két milliót kitevő pasz­­szivákat és a megmaradt pénzzel az özvegyek ismét falura fognak in enni.______ a volt köztársasági elnök ábrá­zatát. amihez nem kellett ugyan eltor­­ittátlanitania vonásait és Így a produk­ció nem volt olyan megdöbbentő, vi­szont azonban sokkal nagyobb volt a hasonlóság. Öt perc múlva már kártyakunszfokat mutogatott Lyon, kitalálta, hogy milyen kártyát dugtam el a zsebembe, huszon­egyest játszottunk úgy, hogy én osztot­tam és neki volt minden kártyapartiban mégis két ásszá, előre megmondta min­dig hogy melyik kettő. A szokványos kártyamutatványokon túl nagyon szép telepatikus, éberszuggeszciós dolgokat produkált: kezdtem nem érteni, hogy hogyan kerül ebbe az eldugott kis bar ba ez az elsőosztályu artista. Kimondat­tam Lyonnal a pályáját; jómódú pesti családból származik a gummiarcn. »ti­zenkét éves voltam, — kezdte mesélni — amikor huszonkét évvel ezelőtt meg­lógtam hazulról.« Kérdeztem, hogy miért »lógott meg«? »Artista akartam lenni mindenáron, otthon pedig uem engedték volna« — felelte Lyon. Hogyan iutott eszébe, hogy artista legyen? A nagy­bácsink a temesvári Fliegendes Orfeum­nak az igazgatója volt. talán ez a kö­rülmény csinált nekem is kedvet a do­loghoz. megjegyzem a bátyám az előző évben szökött meg egy vándor színész­­truppal. Később Amerikába ment a Hel­­tai-féie társulattal, most a Vöröskereszt igazgatója, de azért lelke a nev/yorki magyar társulatnak. Az öcsénk pár év vl utóbb táncos lett. Én is Amerikának vettem az utamat amikor megszöktem az iskolából... nagyon link iskola volt. az Aranyosi-féle kereskedelmi, ismeri biztosan hírből.« Kitűnőn mulatott Lyon hogy a legzüllöttebb pesti magánisko­lából indult ki a karrierja. Ott akarta folytatni, hogy Ameriká­ban a Bantum és Baiey-féle cirkusz egyik fiókjához állt be bohócnak. Mi volt közben — kérdeztem—hogy jutott ki Amerikába t izénké téves korában? A terv szerint: visszamegy a két asszony Kiskörre, földet vesznek, gazdálkodnak, visszatérnek a föld­höz, a faluhoz és feledik, ha tudják, —a várost, palotás, üzletes, intri­­kus mivoltával, amely egy napon ajándékozta meg mindkettőjüket az özvegyi fátyollal...-------- 1 ■ >t—aeiy.’y.'g^jflg^-T.MPwiMiiirrnni..................... — bh »Hamburgba mentem, ott volt ez a cir­kusz és utazott ki Newyorkba. Jelent­keztem náluk, de nem vihettek maguk­kal, hát mint hajósinas utaztam.« Mikor személyi adatai közé ezt is föíjeg.vcz­­tein. Lyon tiltakozni kezdett: »Egész fiatal, szerkesztő tir, hogy__ezt is meg­írja... hagyja csak ki!« A mester szé­gyenig hogy huszonkét évvel ezelőtt hajóraas volt... Kint azután bohóckodott különféle cirkuszokban, amíg prof. Marimatto ja­pán mimikussal nem találkozott, aki kí­nai isteneket imitált. A japán S3 éves öreg artista volt. minden foga hiány­zott és Vísnut, vagy Buddhát, vagy va­lamelyik kollegájukat úgy imitálta, hogv bevette szálába az orrát. Amikor Lyon ezt elmesélte nekünk, mindjárt mutatta is. »Nekem főleg az tetszett rajta, — folytatta azután — hogy az öreg japán múmiának kétoldalt kilógott a produkció közben egy-egy szál baju­sza az orrából, ezért kaptam rá gusz­tust ... Elkezdtem gyakorolni ezt az arcgimnasztikát, persze évekig (ártott, amíg odáig eljutottam hogy ki tudjam mozdítani helyéből az államat és az arc­­izinaimaí. Persze ettől egészen defor­málódott az arcom, nézze csak, az ál­lam hogyan elöreáll. ez nem volt az­előtt. Amikor hazajöttem Anifikából, nem ismert meg a családom: elő kel­lett vennem egy régi fényképemet és azt imitáltam nekik, akkor végre hason­lítottam önmagámhoz.« Elmondta hogy soha semmi elváltozás nem veit arcá­nak izom- és csontrendszerében, még a fogai sem hiányoztak egészen az utolsó időkig, tisztára tréning dolga, hogy va­laki »ezerarcú, ember« legyen. Móri* mattó után Lyon volt a második, aki ezzel a számmal járta be a világot, most egy Duíek nevű német is produ­kálja ezt a háború óta. Amis az arcgimnasztikát tanulta ko­mikus-partner volt különböző artista­­számoknáj, azonkívül maga is próbálko* nangoK a magi Mért elégedetlenek a kéményseprők? „Dinasztia-ellenes“ segédek A szerkesztőség mindennapos pa­­naszpósta-halmazaíából a nyilvános­ság elé kívánkozik az a hosszú, ár­kuspapirosra írott kérvényszerü le­vél, amelyet a legrokonszenvesebb iparosok: a kéményseprők küldtek hozzánk, hogy sérelmeiket szóvá­­tegyiik. Azok a derék emberek, akik a közhit szerint puszta megjelené­sükkel szerencsét hoznak, — nincse­nek megelégedve saját szerencse-, jíikkcl és fekete színben festik le sorsukat, amit a dinasztia tesz tűr­hetetlenné. Nem keli ezért illoyalitással, fel­ségsértéssel vádolni őket. — mert csak saját szakmájuk dinasztikus berendezése ellen élnek panasszal és a kéményseprő-mesterek uralma ellen készítenek elő lázadást. A se­gédek panasza abban áll, hogy a mesterek benősülés, vagy protekció révén jutnak a jól jövedelmező stal­­lutnhoz. egyesek pedig pénzért vá­sárolják. anélkül, hogy értenének a mesterségükhöz. A tanult kémérty­­sejirő mindig segéd marad. — a mesterek pedig előbb nagyrészt la­katosok. vendéglősök, kerékgyártók, esetleg suszterok voltak — és susz­terok maradnak m szakmájukban is. A hivatalosan megállapított és köte­lező kéményseprési dijak a dinasztia vagyonát növelik, az uralkodók köz­katonái, — a segédek. -- pedig éh­bérért, havi kétszáz dinárért és el­látásért kénytelenek a kéményben robotolni,. Emellett a legtöbb mester inkább inasokat fogad, akik még ennyi fizetést sem kapnak, a dinasz­tia pedig havi nyolc-tízezer, és még ennél is több dinár jövedelmet élvez. Nem értünk hozzá. — de a pa­naszkodó segédek azt Írják, hogy zott az úgynevezett kalapdobássaj. a mi abból áll, hogy a színpadról úgy el kell hajítani egy kalapot, hogy az kör­ben elrepüljön a nézőtér fölött és visz­­szaténen a színpadra. így ment ez. a míg figyelmessé nem tették egy prof. Pauli nevű hipnotizőrre, aki a közön­ségből válogatta ki médiumait. Lyon, mint közönség megjelent egyszer az előadáson és jelentkezett médiumnak is. Amikor Pauli hipnotizálta. úgy tett mintha elaludt volna, de az élesztőskor tréfából mozdulatlan maradt, hiába erőlködött kétségbeesetten a megijedt hipnotizőr. Amikor a közönség már na­gyon izgult, Lyon vágott valami vicces képet, aminek — mint elmesélte —- rop­pant hatása volt, a közönség tapsolt, mindenki azt hitte, hogy ez is hozzátar­tozik a produkcióhoz. »Pauli nyomban le­­szerzőcltetctt, háromésfél évig dolgoztam vele. mint médium. Ekkor tanultam meg a szuggeszciós dolgokat, hogyan kell beszédmodorral, viselkedéssel elterelni a figyelmet a lényeges dolgokról. Száz ember közül kilencvenkilenc médium, csak uem szabad sokáig igénybe venni a figyelmét... A szuggerálás minden mu­tatványom lényege, a kártyakunsztoké is. Legtöbb esetben én szuggeráíom, hogy mit csináljon a közönség, melyik lapot huzza ki a pakliból... nem boszor­kányság az egész.« Megkérdeztem Lyont, hogy .az élet­ben vette-e már hasznát ezeknek az ügyességeknek. »Brailában a hajón ki­nyomoztam egy lopást, — felelte — a tettest kiválogattam a személyzet kö­zül megfogtam a csuklóját és odave­zettem a rejtekhelyhez, ahová eldugta a lopott szöveteket. A háború alatt egy­szer a határon kirabolták a katonák iiütársaimat. Amikor rám került a sor, csináltam egy grimaszt, mire a babonás közlegény, aki ép a gyűrűmet akarta lehúzni, keresztet vetett és elrohant.

Next

/
Thumbnails
Contents