Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-29 / 115. szám
BACSMEGYE1 NAPLÓ ""2. ' oldal. 1923 április 29. megbízni. A radikálisok szerint ózonban ez nem fog bekövetkezni. A dezignált miniszterelnök a 'kora délutáni órákban tárgyalásokat folytatott Diu c szocialista képviselővel is, később pedig a radikális klub helyiségében fcva novics Ljuba vallásügyi miniszter rel tanácskozott. A szkupstina egyébként a nap folyamán meglehetősen kihalt volt. A klerikálispárt tagjai megvannak győződve Davidovics kormányalakítási kísérletének kudarcáról. Korostc tovább folytatja bizalmas tárgyalásait a radikálisokkal ; délelőtt a kormány egyik tagjával, délután pedig /antes Vojavai, a párt főtitkárával folytatott hosszabb tanácskozást. Hír szerint Janics közölte Koroseccel, hogy a hétfő délutáni radikális klubülésen előreláthatólag már föl fogják olvasni a homogén radikális kormány lisiáját. Elhagyják állásukat a suboticai péíisügyigazgafőság’ Íissiviselöí Májusban kezdődnek a forgalmi-adó kivetések Csak tegnap adtunk hirt arról, hogy Novisadon a gimnáziumi tanárok a legvégső lépésre határozták el magukat, sztrájkba akarnak lépni, hogy ezzel érjenek el eredményt a kormánynál. Nem sokat akarnak, csak annyit, hogy megélhetésüket biztosítsák. Most meg arról kell hirt adnunk, hogy a suboticai pénzügyigazgatóság tisztviselői is hasonló •gondolattal foglalkoznak. A múlt évben már tömegesen hagyták ott az állami szolgálatot, miután minden kérvényezés és küldöttségjárás hiábavalónak bizonyult. A Vajdaság legforgalmasabb, legtöbb munkaerőt igényelő pénzügyigazgatósága a suboticai. Januárban a tisztviselők létszáma negyvenötről harmincra csökkent és ma már mindössze tizenkilenc hivatalnok látja el az óriási munkát. Legutóbb tizenegy tisztviselő mondott le egyszerre állásáról és más pályára lépett, ahol biztosabbnak látja megélhetését. Paks pénzügy igazgató a Bdcsmegyei Napló munkatársa előtt kijelentette, hogy a jelenlegi tisztviselőkar a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozik. hogy a hivatalos teendőket el-' végezze. Eiőbb-utóbb azonban a most még dolgozó tisztviselők is kidőlnek a munkából, hogyha a minisztérium nem fog idejében gondoskodni a tisztviselők helyzetének megjavításáról. A munka most még zavartalanul folyik, igyekeznek a közönség ügyeit minél rövidebb idő alatt elintézni, úgy. hogy panaszra ezideig még nem lehet ok. A kevés tisztviselő azonban nem sokáig fogja bírni a hatalmas anyag feldolgozását és feltétlen uj hivatalnokokat kell majd alkalmazni. A forgalmiadó tárgyalásokra vonatkozólag Páics pénzügyigazgató elmondotta, hogy a tárgyalásokra az adózókat meghívják és a bizottság a legigazságosabban fogja az adókat megállapítani. A forgalmiadó tárgyalások májusban kezdődnek meg. Lg on, a viimmiarcu A bar-társulat hétfőn este szétszéled »és Lyon. a guinrniarcu kártyabüvész is uj szerződésbe utazik május elsejére. Hogy egészen őszinte legyek, nem láttam még egyetlen egyszer sem az előadást a barban, mindig csak műsor után kerestem föl a helyiséget, de igy >s megállapíthatom, hogy a társulat tagjai közül ez a fiatalember ért a legtöbbet Igen kitűnő artista, nemzetközi viszonylatban is. Sohasem fogom például ePelejteni megismerkedésünket. Éjfél után kettő felé odajött valamelyik nap ahhoz a páholyhoz, ahol társaságban ültünk és bemutatkozott: »gróf Aridrassy Gyula.« Nem értettem, hogy mit akar... egészen hosszúkás, sovány, borotvált arcának egyetlen vonása nem hasonlított a legitimista vezérhez, legfeljebb csak a monokli amit kezében tartott, emlékeztetett az aszpikgrófra. Lvon azonban nem magyarázkodott sokat. Felpeckelte magasra szemöldökét ez a ■rendes előkészület a monokli feiesipésére: az arca még hosszabbra nyúlt ilyenformán, azután pedig, amikor a monoklit már föltette, visszahunyoniotta a szemét és ugyanakkor valami hihetetlen grimásszal az állát {elrántotta a levegőbe és orrát a szájába kapta. Sohasem hittem volna, hogy arc ennyire megváltczhassék: Andrássv Gyulára ugyan nem hasonlított ettől Lyon. de nem hasonlított Lyonra sem. Nem lehetett ráismerni az előbbi emberi c; a hosszúkás, sovány koponyából teljesen lapos, összenyomott undorító krumpli lett. olyan volt most a feje mintha aszfaitpréselő gőzhenger ment volna rajta keresztül. Állkapcsa előre állt, rsan.csogva emelgette a szeméig és nevetett. azután likvidálta az egészei: kiköpte az orrát, és arca • egyszerre . viszszan'ycríc .rendes ki fejezői ék Következett a második mutatvány. * Doktor Willson«, jelentette be és már. utánozta is Á zomfaori családi dráma végső akkordjai B echt olásét szabadlábra helyezték Somborban, a Bajai-ut 12. szám' alatti kis palotában, ahol két héttel ezelőtt Bechtold Jakab veiét, dr. Schweissguí Jakab ügyvédet agyonlőtte és azután öngyilkosságot követett el, megkezdődött a véres családi dráma likvidálása. A sombori törvényszék néhány nappal ezelőtt a felbujtás gyanítja alatt letartóztatott özvegy Bechtold Jókaimét szabadlábra helyezte, mert Sclnveissgut irodai alkalmazottainak vallomásán kivüi, akik szerint Bechtoitíné a gyilkosság előtti estén is megfenyegette vejét, valamint azon a levélen kívül, melyet Bechtoldné dr. Scilweissgut szüleihez intézett, semmi újabb bizonyíték nem merült fel. hogy ő bírta volna rá férjét veiének meggyilkolására. A fenyegető levelet, mely dr. Schweissguí tárcájából eltűnt, ke söbb megtalálták az ügyvéd iratai között és megállapították, hogy abban Bechtoldné tényleg azt irta, hogy ha veje tovább folytatja anyagi rombadöntésiiket, akkor ei fogják pusztítani. Á bíróság azonban néni találta elegendő ■ bizonyítéknak a vallomásokat és a levelet a felkutatás igazolására és ezért elrendelte Bechtoldné szabadlábra helyezését, mindamellett a nyomozást tovább folytatják annak kiderítésére, hogy a végzetes reggelen öttől hét óráig mi idézte elő Bechtold hangulatváltozását és mi bírta rá vejének meg-Bajai-uti — Értékesítik a kettős hagyatékot gyilkolására. A szabadlábrahelyezés óta a két özvegy, —- anya és leánya, — teljes visszavonultságban él a gyászházban és — úgy. látszik mindketten szakítani akarnak az úri múlttal, amely vért és gyászt rozott rájuk. Schweissgutné kalap helyett megint fejkendőt vett magára, csakhogy a kendő és a reaktivált falusi öltözék most fekete, gyászos... A két asszony most azon fáradozik. hogy a sombori életüket teljesen tfelszámolják és a megingott myagi viszonyukat rendezzék. Eladják a 97 hold gakovói földet, ami ellen a dráma előtti estén is oly elkeseredetten tiltakozott Bechtoldné és aminek eladása közvetlen okozója volt a véres tragédiának- Likvidálják a rosszul sikerült boszniai faíizletet „és a földek árából elégi tik ki az elmaradt száliitásokból előállott differenciákat. Eladják a Bajaiuti pompás villát, ahoi a dráma történt, az úri bútorokat, a zongorát, melyen senki nern játszott, az automata-zongorát, melybe a Schweissgutnénak szánt golyó , fúródott., a könyvtárat, képeket, szőnyegeket, — mindent, ami a közelmúltra emlékeztei. A tízmilliós vagyonból fedezik az alig két milliót kitevő paszszivákat és a megmaradt pénzzel az özvegyek ismét falura fognak in enni.______ a volt köztársasági elnök ábrázatát. amihez nem kellett ugyan eltorittátlanitania vonásait és Így a produkció nem volt olyan megdöbbentő, viszont azonban sokkal nagyobb volt a hasonlóság. Öt perc múlva már kártyakunszfokat mutogatott Lyon, kitalálta, hogy milyen kártyát dugtam el a zsebembe, huszonegyest játszottunk úgy, hogy én osztottam és neki volt minden kártyapartiban mégis két ásszá, előre megmondta mindig hogy melyik kettő. A szokványos kártyamutatványokon túl nagyon szép telepatikus, éberszuggeszciós dolgokat produkált: kezdtem nem érteni, hogy hogyan kerül ebbe az eldugott kis bar ba ez az elsőosztályu artista. Kimondattam Lyonnal a pályáját; jómódú pesti családból származik a gummiarcn. »tizenkét éves voltam, — kezdte mesélni — amikor huszonkét évvel ezelőtt meglógtam hazulról.« Kérdeztem, hogy miért »lógott meg«? »Artista akartam lenni mindenáron, otthon pedig uem engedték volna« — felelte Lyon. Hogyan iutott eszébe, hogy artista legyen? A nagybácsink a temesvári Fliegendes Orfeumnak az igazgatója volt. talán ez a körülmény csinált nekem is kedvet a dologhoz. megjegyzem a bátyám az előző évben szökött meg egy vándor színésztruppal. Később Amerikába ment a Heltai-féie társulattal, most a Vöröskereszt igazgatója, de azért lelke a nev/yorki magyar társulatnak. Az öcsénk pár év vl utóbb táncos lett. Én is Amerikának vettem az utamat amikor megszöktem az iskolából... nagyon link iskola volt. az Aranyosi-féle kereskedelmi, ismeri biztosan hírből.« Kitűnőn mulatott Lyon hogy a legzüllöttebb pesti magániskolából indult ki a karrierja. Ott akarta folytatni, hogy Amerikában a Bantum és Baiey-féle cirkusz egyik fiókjához állt be bohócnak. Mi volt közben — kérdeztem—hogy jutott ki Amerikába t izénké téves korában? A terv szerint: visszamegy a két asszony Kiskörre, földet vesznek, gazdálkodnak, visszatérnek a földhöz, a faluhoz és feledik, ha tudják, —a várost, palotás, üzletes, intrikus mivoltával, amely egy napon ajándékozta meg mindkettőjüket az özvegyi fátyollal...-------- 1 ■ >t—aeiy.’y.'g^jflg^-T.MPwiMiiirrnni..................... — bh »Hamburgba mentem, ott volt ez a cirkusz és utazott ki Newyorkba. Jelentkeztem náluk, de nem vihettek magukkal, hát mint hajósinas utaztam.« Mikor személyi adatai közé ezt is föíjeg.vcztein. Lyon tiltakozni kezdett: »Egész fiatal, szerkesztő tir, hogy__ezt is megírja... hagyja csak ki!« A mester szégyenig hogy huszonkét évvel ezelőtt hajóraas volt... Kint azután bohóckodott különféle cirkuszokban, amíg prof. Marimatto japán mimikussal nem találkozott, aki kínai isteneket imitált. A japán S3 éves öreg artista volt. minden foga hiányzott és Vísnut, vagy Buddhát, vagy valamelyik kollegájukat úgy imitálta, hogv bevette szálába az orrát. Amikor Lyon ezt elmesélte nekünk, mindjárt mutatta is. »Nekem főleg az tetszett rajta, — folytatta azután — hogy az öreg japán múmiának kétoldalt kilógott a produkció közben egy-egy szál bajusza az orrából, ezért kaptam rá gusztust ... Elkezdtem gyakorolni ezt az arcgimnasztikát, persze évekig (ártott, amíg odáig eljutottam hogy ki tudjam mozdítani helyéből az államat és az arcizinaimaí. Persze ettől egészen deformálódott az arcom, nézze csak, az állam hogyan elöreáll. ez nem volt azelőtt. Amikor hazajöttem Anifikából, nem ismert meg a családom: elő kellett vennem egy régi fényképemet és azt imitáltam nekik, akkor végre hasonlítottam önmagámhoz.« Elmondta hogy soha semmi elváltozás nem veit arcának izom- és csontrendszerében, még a fogai sem hiányoztak egészen az utolsó időkig, tisztára tréning dolga, hogy valaki »ezerarcú, ember« legyen. Móri* mattó után Lyon volt a második, aki ezzel a számmal járta be a világot, most egy Duíek nevű német is produkálja ezt a háború óta. Amis az arcgimnasztikát tanulta komikus-partner volt különböző artistaszámoknáj, azonkívül maga is próbálko* nangoK a magi Mért elégedetlenek a kéményseprők? „Dinasztia-ellenes“ segédek A szerkesztőség mindennapos panaszpósta-halmazaíából a nyilvánosság elé kívánkozik az a hosszú, árkuspapirosra írott kérvényszerü levél, amelyet a legrokonszenvesebb iparosok: a kéményseprők küldtek hozzánk, hogy sérelmeiket szóvátegyiik. Azok a derék emberek, akik a közhit szerint puszta megjelenésükkel szerencsét hoznak, — nincsenek megelégedve saját szerencse-, jíikkcl és fekete színben festik le sorsukat, amit a dinasztia tesz tűrhetetlenné. Nem keli ezért illoyalitással, felségsértéssel vádolni őket. — mert csak saját szakmájuk dinasztikus berendezése ellen élnek panasszal és a kéményseprő-mesterek uralma ellen készítenek elő lázadást. A segédek panasza abban áll, hogy a mesterek benősülés, vagy protekció révén jutnak a jól jövedelmező stallutnhoz. egyesek pedig pénzért vásárolják. anélkül, hogy értenének a mesterségükhöz. A tanult kémértysejirő mindig segéd marad. — a mesterek pedig előbb nagyrészt lakatosok. vendéglősök, kerékgyártók, esetleg suszterok voltak — és suszterok maradnak m szakmájukban is. A hivatalosan megállapított és kötelező kéményseprési dijak a dinasztia vagyonát növelik, az uralkodók közkatonái, — a segédek. -- pedig éhbérért, havi kétszáz dinárért és ellátásért kénytelenek a kéményben robotolni,. Emellett a legtöbb mester inkább inasokat fogad, akik még ennyi fizetést sem kapnak, a dinasztia pedig havi nyolc-tízezer, és még ennél is több dinár jövedelmet élvez. Nem értünk hozzá. — de a panaszkodó segédek azt Írják, hogy zott az úgynevezett kalapdobássaj. a mi abból áll, hogy a színpadról úgy el kell hajítani egy kalapot, hogy az körben elrepüljön a nézőtér fölött és viszszaténen a színpadra. így ment ez. a míg figyelmessé nem tették egy prof. Pauli nevű hipnotizőrre, aki a közönségből válogatta ki médiumait. Lyon, mint közönség megjelent egyszer az előadáson és jelentkezett médiumnak is. Amikor Pauli hipnotizálta. úgy tett mintha elaludt volna, de az élesztőskor tréfából mozdulatlan maradt, hiába erőlködött kétségbeesetten a megijedt hipnotizőr. Amikor a közönség már nagyon izgult, Lyon vágott valami vicces képet, aminek — mint elmesélte —- roppant hatása volt, a közönség tapsolt, mindenki azt hitte, hogy ez is hozzátartozik a produkcióhoz. »Pauli nyomban leszerzőcltetctt, háromésfél évig dolgoztam vele. mint médium. Ekkor tanultam meg a szuggeszciós dolgokat, hogyan kell beszédmodorral, viselkedéssel elterelni a figyelmet a lényeges dolgokról. Száz ember közül kilencvenkilenc médium, csak uem szabad sokáig igénybe venni a figyelmét... A szuggerálás minden mutatványom lényege, a kártyakunsztoké is. Legtöbb esetben én szuggeráíom, hogy mit csináljon a közönség, melyik lapot huzza ki a pakliból... nem boszorkányság az egész.« Megkérdeztem Lyont, hogy .az életben vette-e már hasznát ezeknek az ügyességeknek. »Brailában a hajón kinyomoztam egy lopást, — felelte — a tettest kiválogattam a személyzet közül megfogtam a csuklóját és odavezettem a rejtekhelyhez, ahová eldugta a lopott szöveteket. A háború alatt egyszer a határon kirabolták a katonák iiütársaimat. Amikor rám került a sor, csináltam egy grimaszt, mire a babonás közlegény, aki ép a gyűrűmet akarta lehúzni, keresztet vetett és elrohant.
