Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-22 / 108. szám
1925. április 2?, BÁCSMEGYEI NAPLÓ 11. ólad. . — Kérem nem a legfényesebben állunk, Égy kissé meg kellene tisztítani a helyzetet, az bizonyos. Mind' amellett én Rádiósnak adok igazat, mert az jobban törődik a szegényember sorsával. Olvastam kérem az újságban, hogy a gyűlésen térti1 gérő sárban jártak az emberek- Hűt tessék! Mennyit kereshettem volna én ott a gyüiés után. Rádics bizony valósággal alkalmat ad még a cinőpucolóknak is, hogy jobban el tudják viselni az élet terheit. Erre élkészült a cipőpucolás és miután én 'is segítettem pár dinárral élete jobbra fordulásához, rohantam a káváházba. megtudni, hogy mi a legújabb hir. A kávéház ajtaja előtt csaknem beleütköztem egy ismerős köztisztviselőbe, aki ép újságot olvasott. Kiváncsi voltam, hogy mit olvas. Kérdésemre alig akart választ adni. ei'őbb szó nélkül egy politikai cikkre mutatott majd lemondóan felelte : — Le mondott a kormány. — Na és? — kérdeztem — ez annyira érdekli? Mi a véleménye róla? — Hát mit gondol kérem — felelte — miért mondott le a kormány? Hogy elnapolják néhány héttel az ülést. És miért napolják el az ülést?. Azért, hogy ne kerüljön még tárgyalásra a tisztviselők fizetését rendező törvénytervezet. A kormányválságba mindig a tisztviselők buknak bele. Ha a tlrágassági pótlékot kellene adni, megbukik a pénzügyminrszter. ha utazási kedvez-1 ménvt. megbukik a közlekedési miniszter, ha ingyen patikát és ingyen orvost, megbukik a közegészségügyi; miniszter. Ha földet kellene adni a tisztviselőknek megbukik az agrárminiszter s ha a tisztviselőkérdést meg kellene oldani, megbukik ^ az egész kormány. Az egész kormánybukás csak arra jó. hogy megbuktassanak bennünket. — m. d. — báccscd és nosztalgiával az Ösztön, a Nagyur, aki rosszabb és zsarnokibb a földi tjranimsokncü. Figyelte-e már. Kedves az uccajáró emberek tekintetét? Réveteg mélabu tanyázik a pillantásukban, tudatalatti mély köd iil a szemükben. akár a borongó kezdet, vagy igygsszal a selymes mezők lelett áthúzó sápadt, reszkető ökörnyál. Eltévedt. fátumos Robinzonok valamennyien. az otthoni földeken is vaksi, bátortalan hailékkeresök, nyughatatlanok, legendás hagyományok terhes esztendőivel a válltákon, gulaépitők, a vér fáraóin kergeti őket njabb és ujci)b stációkra és arcukon oti ielhözik a mindennapok gondja, reggeli ébredéssel viszszaiérö nyomorúsága. Ez a nyomorúság megérdemelt büntetés azokért az clkockázott időkért, árukor az Embtr még szabadon turkált a természet arzenáljában és a kincseskamrában lopott jószággal tömte meg mohó zsebeit. Átkozott legyen az a iélvad ősember, aki először ölt durva köbaltájával és százszorosán átkozott az a nyughatatlan iranciskáus barát, aki egy éjjelen a világnak adta a puskaport . . . Szeretnék. Kedves, magának, még sok mindent megírni, sírni, de késő ven már. a lámpák lehunyják kerek szemeiket, valahol a lonkások mögött most kél a nap, odakünt bronzszinüre pirul az égbolt, a zenészek ielcihelödnek, a fuvolás, mint egy a XX. századba esett bánatos faun felhajtotta gallérját és a lekókadt, borostás, muzsikus koponyák úgy sorakoznak az ajtó előtt, mint megannyi lábrakelt, inra, kopott, görbedtnyaku hegedű . . . (T.) A nyomorgó Érdekes fejek a magyar közéleiböí\ * 2. SOCYA JÁNOS Uj ember a magyar politikában. Ál-legitimista érzelmű szélső antiszemita képviselő, akit a tatai kerület küldött be a magyar nemzetgyűlésbe. Bár ö maga is ellenzéki a Bethlen kormánnyal szemben, — mert annak politikáját nem találja elég fajvédőnek — a Polgári liberális ellenzékkel és a szociáldemokratákkal állandóan hadilábon áll. Ha Bogya kinyitja a száját a nemzetgyűlésen egyszerre vihar tör ki és baloldaii padokról a következő felkiáltások hangzanak el: — Üljön le! Konyak! — Be van rúgva! — Caligula lova! Ezek a látszólag értelmetlen meg-Levél Nagvon szépen, okosan kéne most magának. Kedves, írnom, valami keserűt. dacosat, kiabálót az életrő halálról, a szomorúságról, de az éjszaka fojtogatóan csavarodik a torkomra, mint komor rekviem tömjénje, mint a nagy idegen puszták, ten gerek sós szirokkója és összeszoriiott, vértelen szájjal bámulok a sárgán izzó villanylángba, amely uey mered rám, mint halott ember szeme. Bágyadt letargia lopódzott az ereimbe, árad, szótárad; összetörtnek érzem magam, mintha ravatalon kinyujtózva feküdnék. A hamveder parazsából a maga fehér bőre világit felém. Kedves, ne haragudjon, hogy ennyit beszélek magáról, de a zene most Beethovent játszik, ez a muzsika az idegek nirvánája, a megsemmisülés, kegyetlen, pogány riadó, a teremtés bőtüdejü harsogása, üt, cirógat, akár a szerelmes szerető vagy a maga puha keze. (in félek rettentően ettől a mnsűrrtó'f Ez a süket félisten megőrjít, belekap marokkal a szívbe, létszak.!ia a gondolat nyugalmas zsilipjeit és gügyögő gyermekké bénítja az öntudatot. Nincsenek eléggé szubjektív j mondataim, hogy megérzékeltessem ennek a pillanatnak forradalmas nagyszerűségét. Talál ha alkohol után nyúlnék (az ital ilyenkor mindég megvigasztal, jó cimbora és sohasem hágy cserben), zománcot húzna a szókra, amik most erőtlenek, kopottak és én szép, káprázatos mozaikot raknék össze, egyszerű, igaz 'ékszert a maga dús hajába. Panaszkodni csak kettőnek lehet szívből, az anyánknak és a szeretőnknek. Belül — én egyre kutatom hol rejtőzik, a bőr alatt, a hasban-e, vagy a csontban? nem tudom — va lami hóbortos fétis parancsol nekem, nekünk, mindannyiunknak, kőr— Konyak! Ezért össze is pofozkodtak egyszer. Mint ismeretes a folyosón történt az affér és mindketten hetekit viseltek az arcukon kék foltokat. Mert hiába nincs szebb dolog a világon, mint a parlamentarizmus. Ami a Caligula lova elnevezést illeti az Bogyónak diplomáciai pályafutására vonatkozik. Bogya ugyanis egykoron konzul volt és mikor a Ház nyílt illésén először dicsekedett ei ezzel, szigorúan ostorozván a kormány külpolitikáját, Rassay egész csendesen megjegyezte : — Caligula lova is konzul volt. A Nemzetgyűlési Napló szerint »zajos derültség« követte ezt az ártatlan közbeszólást és a zajos derültség azóta is tart. Bogya feláll beszélni, birálja a kormány külpolitikáját. célzást tesz saját volt konzuli működésére és már el is van veszve. Okvetlen akad egy szocialista. aki megemliti a jó Caligulát, aki a lovát konzuli tisztségre emel-' te. Ámbár ilyenkor a jámbor á'latot egyesek védelmükbe veszik, Vázsonyi a múltkor meg is jegyezte: — Hagyják már azt a szegény lovat. Mit hasonlítják folyton össze Bogyával. Pedig Bogya valóban visszatekinthet diplomáciai működésére. Húsz éwej ezelőtt doktorált 22 éves korában es azután elvégezte a bécsi konzuli akadémiát, amivel Caligula kedvenc konzula alig dicsekedhet. Beutazta Bogya majdnem az egész világot és különösen Anglia, Amerika és Olaszország politikai és gazdasági viszonyaival foglalkozott behatóan. A legutóbbi nemzetgyűlési választásokig senki se ismerte a nevét- Meglepetésszerűen győzött mint ellenzéki jelölt az egységes párt hivatalos jelöltjével, Henczer János sál és Barát János szociáldemokratával szemben. A Házban először senki se tudta, hogy melyik csoporthoz tartozik. Későbben beszédeiben állandóan külpolitikai kérdésekkel foglalkozott és támadta a kormányt. Rövidesen szoros nexusba kapcsolódott az ébredőkkel és ettől kezdve mint legszélső antiszemita és fajvédő szerepel. A diákság legutóbbi mozgalmában tevékeny részt vett és leglelkesebb hive a Gömbös-irányzatnak. Ezzel kapcsolatosan — bár legitimista programmal választották meg — otthagyta vezérét Andrássy Gyulát és uj orientációt követ ma a leghangosabbak közé tartozik. Ha a Gömbös-irányzat felüikerekedik még külügyminiszter is lehet az egykori konzulból. Ilyen karriert pedig"'Caligula favorizált diplomatája se ért el. . * - - * • * _ Bogya János nyilatkozások mindmegannyi célzást rejtegetnek. A »konyak« szó, amit aj, ellenzék végigharsog minden oíyan ülésen, ahol Bogya beszélni kezd, utal némi alkotiolíartahnu italra, amit Bogya állítólag különös előszeretettel fogyaszt. Egy alkalommal ugyanis Tata lelkes képviselője a büifében ellenzéki szemtanuk szerint — nagy mennyiségű konyakot ivott és ennek a hatása nagyon meglátszott akkori beszédén. Leleplezték és nem hagyták szónokolni. — Ha részeg, menjen haza süvöltötte Propper szocialista képviselő s Bogya sorsa ettől a perctől megpecsételtetett- Most hiába hangoztatja, hogy közelébe se megy szeszes italnak, a konyakot nem akarják neki elfelejteni s bár beszédeiben általában érzik a konyak utóize. ha még oly józanul is ül a helyén, Drozdy nem állja ki. hogy ne kiáltsa oda; Wagr*er-család (Berlin. április hó.) Egyre gyakrabban érkezik a szégyenteljes hir arról, hogy a Wagner-család szükséget szenved, mely nem kevésbe szomorú, mint jellemző korunk indolenciájára. Leonhard Adelt, német ?ró felkereste a bayrenth-i Wahnfried-házat és megkapó képest fest a család helyzetéről. Érdekes a dologban az. hogy Adélt alig merésze! saját színeivel rajzolni. Súgfried Wagnert beszélteti, agner Richard fiát, aki majdnem annyira tehetségfelen, mint amilyen zseniális az apja volt. A fiit elbeszélését valami kínzó fájdalom lengi át, a dilettáns gyötrő nosztalgiája a7 alkotás teljessége, apja elérhetetlensége felé és beburkolja az egészet egy szép _ élethazugságba (örök ön-magyarázat á tehetségtelenek számára), hogy rosszkor született és a világ nem érti meg őt. Mégis, Siegfried Wagnernek joga van panaszkodni a világ közönye miatt; nem önmagáért, hanem a kor hálátlansága nnati az apa zsenijével szemben: a magá isecundär fájdalmát és panaszát a I szavak közé rejti, hadd jusson neki fis valami a nagy részvétből m ísv1 »Atyám sose gondolt arra. — ! mondja a fiú — hogy zsenijéből " profitáljon is valamit. Oeuvre-je csak egy rábízott kincset jelentett számára, mely nem az övé, hanem nemzetéé és a kultur-emberiségé. Családja szükségletét folyó bevételeiből fedezte, úgyszólván mindig provizóriumokból élt. Mikor meghalt, egy pfenniget nem hagyott iiátra. A vagyoni viszonyokat gyámom rendezte később és a tantiemekből összehozott mintegy hétmill'iónyi vagyont. Ez természetesen alig tette ki egy elenyésző hányadát atyám müvei hozadékának, de elég volt arra, hogy a hátramaradt családnak méltó és gondnéiküli életet biztosítson. A háború azonban megbillentette a család mérlegét Anyám és én 120.000 márka évjáradékot kapunk ma is, szóval annyit, amennyi 14 napra elegendő egv háztartásnak. Holott a háztartás 15 tagból áll, tehát igenis aboól él, amit az én operáim és karmesteri tevékenységem hoz. Sajnos, operáim azonban nem elég intellektuálisak a mai színházak számára. Az én egytónusu, színtiszta, érzelmes muzsikám nem illik nyilván a ma zaklatott idegállapotának és a hideg értelemnek a korába. »Athanasia« c. uj operámat pl. ki se nyomathatom. Három millióba kerülne csak az előjáték partitúrája, amit sajátomból kéne fizetnem. Amerikai turnémat, amit husvétra terveztem, a bizonytalan viszonyok miatt elhalasztottam, most meghívásra német-cschországba megyek, de dirigálni szeretnék Prágában is, ahol egyszer már, a háború alatt, koncertet adtam. Semmi cselre sem mondtam le az amerikai kőrútról, melynek mindenekelőtt propagandául kell szolgálnia a Bayrenth-i ünnepi játékok felújítása számára. Az én személyes tevékenységem és fáradozásom kevés hozzá, hogy a világot becsületbeli kötelességére figyelmeztessem anyámmal szemben. Atvám nevetséges átalányokért adta el zenedrámáit egyes színházaknak. Ezek tehát nem fizettek tantiemet. A többi színházak pedig csak a szerzői" jogot védő törvényes harminc évig, mely atyám halálával le is járt részben. A 30 év bizony nagyon rövid idő, Eranciaorszag ötven évig biztosítja a szerzői jogot. És még sem igazságos, hogy míg a színházak hallatlan összegeket keresnek atvám müvei által, addig anyám a szó teljes értelmében szükséget szenvedjen. De úgy látszik lassan mégis jobh belátásra térnek a színház-igazgatók. Weingartner értesített Bécsbol. hogy roá-