Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-22 / 108. szám
10. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ Magyar nóta Macedóniában Katonavers Debárból az a mi szülőiöldiink tája Hmö-s felé vonz minket forró szivünk vágya Messze messze északon. Boldogabb vidéken, van a mi világunk Kedves szül ti! iMd (ink Horgos és határa Maga a szép Horgos boldogság tanyája Benne fekszik édes anyánk háza egy év óta csak ez után vágyunk Édes anyánk háza szülőföldünk tála Mikor lön maid az a boldog óra Vagy tán meg sem ériük itt a hegyek , !között Amikor benneteket uira viszontláthatunk. A posta hozta ezt a verset a debári laktanyából, mint a debári kaszárnya magyar lakóinak visszavágyódását. az otthon, a szülőföld, a bácskai falu után. Debar... Pirott... Valjevó... Skoplje... Pár hónap óta megint nagyon ismerősek ezek a nevek a fciácskai magyarok előtt, ismerősek «gy a sok tornyu városokban, mint kint a pusztai tanyákon. Mennyi magyar anya sóhaja kiséri ezeket a neveket, ha kiejti, pedig ma sürrtín emlegetik ... Pirotba is meg a többi délszerbiai, macedóniai városba a legutóbbi katonai behívás nagy változást hozott. Azóta magyar nóták csengését veri vissza a magas hegyek kopár sziklafala. Magyar nóta Pirotban. Debárban. magyar költészet ott. ahoi az egyszerű, szőrgunyát viselő őslakók esténként a há- Euk előtt guzliCa hangjai mellett búsulnak ott, alio! a hegyoldalban fájdalmasan bug a kecskepásztor bőrtíudája a néma éjszakába. Pár hónap óta sáriin hoz a posta katonalevelet. Odahaza a kicsi fehérre meszelt tiszta szobában, a sublott sarkában egyre szaporodnak a katonalevelck. a messzi vidékről jött panaszkodó, vigasztaló üzenet. Munka után esténként elő is kerülnek talán tízszer is, százszor is. a !ámpavilág mellett elo’Vassák újra. ép úgy mint a háborús esztendőkben, inert kiváncsi a testvér. a rokon, meg a szomszéd is, hogy mit csinál a 1923. április 22. katona gyerek, most a béke éveiben, most amikor nincsen háború és mégis messze keil lenni a szülői háztól, 1923 tavaszán. Kora reggel, amikor megszólal a trombita ébresztő hangja, megelevenedik a kaszárnya. lakói összegyűlnek a tágas laktanya-udvaron és kezdődik a katonaélet fáradalma. Délig ,«. azután ismét sorakozó .* négyes sorokba fejlődni,, erőltetett menettel ki a hegyek közé... rajvonalba vagy ahogy a' vezényszó kívánja, ép úgy mint a háborúban. De este ketífis-hármas csoportokban jól esik az erdőszéli vízmosás mellett leheverni a fűbe, hazagondolni a hatalmas síkságra, és nótát énekelni a csobogó viz zenéje mellett — magyarul-Tizeaöímiilió autó öltek az X-sugarak Párisi jelenetek Sztrájkolnak a micíinettek — Megint - Tosca a Sarah Bernhardt-szinházban A kultuszminiszter még jobban elkedvetlenedett. Ha már Szilágyi Dezső se képes megfejteni a rejtélyt. akkor az örökké megoldatlan marad... És a különben jóialvó miniszter, aki az elkcresztclési rendelet s az egyházpolitikai mozgalmak ellenére se vesztette el a jó álmát, ezen az éjjelen nem tudta lehunyni a szemét. Idegessé tette ez az ostoba levél. Másnap sápadtan jelent meg a képviselőház ülésén. A folyosón sokan megállították, még ellenzéki honatyák is. szánalmasan kérdezvén tőle, hogy mi baja van. • — Semmi, semmi. — felelte mélabusati a miniszter. — Rosszul aludtam az éjjel-A városban és az országban pedi£_e!tericdt a hir. hogy az egyházpolitikai javaslatok dolga ugyancsak rosszul állhat, s a zsidók a -szokottnál is^hosszabb orra! jártak az utcákon es féltették a recepciót meg a polgári házasságot... Cr4ky miniszternek az arcára olvasható betűkkel volt ráírva a reformok szo.moru sorsa.., Ha véletlenül Szilágyinak nem lett volna ugyanazona jiapon kitűnő kedve és pompás étvágya (makkon iiizott sertésnek a nagyszerű szalonnáját kapta Erdélyből és ette reggelire), akkor maga Wekerle, a főoptimista is belátta volna, hogy a helyzet tarthatatlan s bogy a javaslatokat vissza kell vonni. a kormánynak pedig a konzek.venciákat levonni és lemondani. Egy ellenzéki képviselő dühös, filirnikát dörgölt a tanfelügyelők el.ierv . — Felelj valamit, — biztatták CsaaMt hagyd ižskfit a szegény, A pái.si bouievardok a forgalmasabb útvonalakon már a kora délelőtti órákban zsúfolásig megtelnek jármüvekkel, a modem közlekedés mindenféle eszközeivel. Rengeteg kocsi, autó halad gyorssabban-lassabban célja felé. Hány autó is van egy olyan hatalmas világvárosban, aminö a szajnamenti metropólis? Egy francia statisztikus kiszámította, hogy mekkora ma a világ autóparkja. Szép eredményre jutott: az automobil hatalmas méretekben fejlődött az elmúlt esztendőben. 1914-ben 1,836.700 automobil volt a világon, 1920-ban már 10,922.278; IÖ2tben 12,583.588; 1922 végén pedig 14,728.645. Majdnem 15 millió automobil szaladgál tehát szanaszét, a világon. Érdekes azonban, hogy ez a nagy szám hogyan oszlik meg az egyes országok között. A 15 millióból egyedül Amerikára 12,364.377 automobil esik. Ez mindent megmond. Az Egyesült Államok után következik Anglia 544.443 automobillal, majd ebben a sorrendben jönnek az egyes országok: Kanada (126.092), Ausztria (97.189), Argentína <90.000). Olaszország (65.000). Magyarország nem szerepel a francia statisztikus listáján, pedig vannak ott kis exotikus népek is, amelyeknek teljes autóparkja összesen bét autóból áll. A francia statisztikus is megemlíti, hogy Amerikában napról-napra nfl •>?. automobilok száma. Newyork államban minden nyolc lakosra egy kocsi esik. Hozzáteszi még. hogyha az Egyesült Államokban is úgy kiépítik az utakat, mint Angliában, Olaszországban és Franciaország nagy részében, az automobilok száma hamarosan megháromszorozódik ott. * Parisban — ha. szabad ezt így mondani egy komoly, sót véres mozgalomról — kedvs és mulatságos sztrájk folyik most. Sztrájkolnak a divatárusnök s valamennyi nagy szalon ürese áll. A habozás hosszú és izgalmas napjai előzték meg a sztrájk kitörését. amely végül is egész borzalmasságában bekövetkezett. Alig van számottevő műhelye a diadalmas divatnak, ahol még dolgoznak a midmettek, akiket més ma is övez a bohém francia romantikának egy kevés igaz, hogy megfakult rózsaszínű köde. Hangos gyűléseket tartanak és harcias beszédeket mondanak: — Követelünk 160 frankot az elsőrangú munkásnök számára és 87 frankot »pour les petites mains«. — Követeljük a negyvennyolcórás szünnapot! — kiáltja egy másik. És rádupláz egy harmadik: — És az éjjeli munka beszüntetését! Déli 13 órakor, amikor a midinetíek eltávoztak a műhelyekből, beszüntetve a munkát, a Vendome és Opera környéke, a rues de la Paix, Saint-Honoré, Saint- Florntin, Boissy-d’Anglas vidéke, ahol a Ignevezetesebb divatszatónok vannak, fest&i látványt nyújtott. Hangos csoportokban verődtek össze a sztrájkoló, nők s a harci jelszavak, az elkeseredés és Syözelem kiáltásai viharzottak szét közöttük. A szalónok kapujában livrés szolgák, készen minden támadás visszautasi.tására. Nem került eddig erőszakos lépéskre a sor. Safeslöi látvány élvezése közben a krónikás megértő részvéttel nézi a sok hangos, fiatat és öreg midinettet, akik vagyonokba kerülő toaletteket készítenek a közben centimeokért harcolnak. Dehát a frank és a centime ismét hatalmas pénzecység lett Párisban. • Az K-sugaraknak újabb áldozatuk van- Egy thirsi orvos dr. Berger Röntgen-sugarakkal folytatott kutatásai közben gyógyíthatatlan égési sebeket szenvedett. Hosszas kísérleteit, melyekből nagy tudományos eredményeket várt, nem tudta félbeszakítani, amikor balkezén megjelentek az első sebek. Elhanyagolta, nem gyógyittatta magát, tovább dolgozott. Lassanként legyengült, összeesett, most meghalt. Nem ö az első Franciaországban sem: nyilván nem is az utolsó. • Sarah Benhardt meghalt, a Sarah Sarah Bernhardt meghalt, a Sarah színésznő halála után első újdonsága egy repriz volt: felújította a Tosetá-t. Negyven évvel ezelőtt mutatták be először a Porle-Saint-Martinban. A színház nagy gonddal készült FJúria Tosca, Mario Cavaradossi és Srarpin báró hangos drámájára. melynek hírét Puccini áriái szórták szét a világban. A repriz közönsége érdeklődéssel hallgatta a jeleneteket, csak időnként hasztalan várta a jó! ismert dallamok felhangzását. embereket. Védelmezd meg őket! O pedig csak a vállát vonta- Bánja is ő a tanfelügyelőket, — őt az Ádám Márton problémája izgatja... Délután még halványabban és még izgatottaban jelent meg a közoktatásügyi bizottság ülésén. Siet eléje Svarcz Gyula. — Kegyelmes uram. egy kis kérésem lenn- liozád. — Óh jaj, éppen most! — sopánkodik a miniszter. — Ne neheztelj, kérlek alássan... igazságos ügy... megígértem. — Nos? — Emlékszel a küldöttségre, amely három napja járt nálad? — ? — Tudod, az. amelyet Plétby Ábris vezetett. — Ahá- a pandurmegyei főispán! — Az az. A kérelmük igazán méltán££s. Az újonnan fölállítandó tanítóképző ügyében jártak nálad. Sok áldozatot hajlandók hozni, csakhogy ezt a kultúrintézményt niegkapíák. Kegyeskedjél, kérlek, elolvasni ezt a papírlapot. El van azon dióhéias rövidséggel mondva minden. s ott a küldöttség! tagok névsora is. Csupa tekintélyes, előkelő egyéniség. — Jó. jó, —■ mondta a miniszter, átvette az íratott s elhelyezte a zsebében. Hozzáfogtak a napirendhez s mialatt az előadó hosszadalmasan ismertette a »szőnyegen levő« ügyet, a miniszter szinte gépiesen vette elő az imént kapott írást és olvasni kezdte. Egyszerre csak földerül az arca. Egy névre bukkant, amely napok óta nyugtalanítja. Itt van a küldöttség! tagok lisztáián; Adám Márton, földbirtokos, megyei közigazgatási bizottsági tag. a kévenádi lótenyésztő társaság elnöke, stb. stb'. Most már minden jól van, már tudja, bogy kicsoda ez az Ádám Márton. Még azt is, hogy melyik lótenyésztő egyesületnek az etnöke... A szórakozott Pléthy Abris bizonyosan Márton Adámként mutatta be, s a jámbor vidéki atyafi nyugtalankodván e »végzetes« tévedés miatt, a történeti hűség kedvéért fölvilágosította a minisztert, nehogy egy históriai adatok meghamisításából a hazára nagyobb s esetleg soha többé jóvá nem tehető veszedelem háruljon. — Hiszen ez pompás! — kiáltott örümteüesen őexcetlenciája. A bizottság előadója mélyen meghajolt. Azt hitte, hogy a miniszteri exklamáció neki szólt pedig az a miszteriózus levél szerencsés megfejtőjének volt szánva. Csáky Albin sugárzó arccal hagyta el az üléstermet, ahová másfél órával előbb borús homlokká! lépett. Otthon nagy kedvvel segített a kegyelmes asszonynak megcsinálni a legközelebbi estély meghivotlainak a névsorát, amikor Szilágyival találkozott büszkén mondta neki: — Nem vagy olyan nélkülözhetetlen mint gondolod. Szürynek pedig nevetve adta tudtára. hogv — hála istennek! ■*>- nem szorultunk rá a Civulai Pái irásszakértésére. Ádám Márton megvan. S mikor az emberek; az utcán, a Házban és a Körben látták Csákyt jókedvben, nevetgélve, azzal biztathatták egymást: — A kormány győzni fog- Tető alá hozza a javaslatait. Csáky Albinnak jó kedve vaui Mi a véleménye a politikai helyzetről ? Az embert manapság semmi sem érdekli jobban, mint a jelenlegi politikai helyzet. Amint elhagyja ko:rán reggel jó polgáriasán berendezett. vagy esetleg már kevésbé berendezett lakását és kilép az utcára, első doiga az. hogy megvásárolja a reggeli lapokat, azután bemegy a kávéházba, ott megkérdez mindenkit, hagy mit szól a válsághoz, délben megveszi a déli lapokat, mert máskülönben nem tud orientálódni, és este nem tud addig elaludni, amíg át nem böngészi az esti kiadásokat, így él ma az ember ebben a válságos időben, ezekben a kormányválságos napokban. Minden számbayehető polgár még ha hivatásos politikus is. nyilatkozik, interjút ad. kifejti nézetét és jósol a jövőre., az újságok már csaknem mindenkit megszólaltattak afelől, hogy mi a véleménye, hogy gondolja miként sikerül a válság elsimítása, vagy hogy megegyezik-c Radies a radikálisokkal. Néhány ember azonban _ mégis -akadt, okik kikerülték a kiváncsiak tömegét, akik eddig még egyáltalán nem nyilatkoztak a politikai helyzet felől. Az első ilyen ritkaságszámba menő ember a borbélyom. Tegnap -csípett el, ..»mikor betértem hozzá borotválkozni. Meg sem várta amíg kérdezem, hanem azonnal nyilatkozni kezdett. — Kérem szépen — mondotta — érthetetlen ez a Rádics- Nem lehet kérem az országot úgy egyszerűen megnyitni, ahogy ő szeretné. Csodálom. hogy a kormány annyira habozik. alielyet, hogy egy csapással megoldaná a borotvaéles helyzetet.-. Pribićsevicsnek is el mehetett a kedve a politizálástól, biztosan hajat talált benne. De meg kell adni Radios ügyesen föd őrit ja a helyzetét. Amint kiléptem a borbélyüzletből a sarki cipőpucoió poros cipőimre •vetette szemeit oly szuggesztiv hatással, hogy lábam önkéntelenül fellépett a kefékkel és cipőkkel feldíszített ládikóra. Amikor hogvléte felől érdeklődtem, megnyugtató választ adott, maid ő kérdezte tőlem, hogy mit szólok a kormánybukáshoz. Nem szóltam semmit, mire tovább folytatta,
