Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-22 / 108. szám
1923. április 22, BÁCSMEGYEl NAPLÓ 9. oldaí Kérek egy darab kenyeret A bellyei árvaház esete A Bácsmeygei Napló mankalórsétól Bellye község Baranya déli részén terül el. Körülötte a százezerholdas volt frigyes főhercegi, jelenleg állami uradalom. Benne józan, dolgos kálvinista magyarok. Bellyén van egy kastély, terebélyes fákkal körülvéve, vasráccsal bekerítve. Valamikor Jenő főherceg tulajdona, ma 37 árvagyerek él benne. Fiuárvaházzá alakították át. Egy egyszerű, nemes és jószándéku tanító 1921 augusztusában Pécsről hozta a kis karavánt. Valamennyi jugoszláv illetőségű. Itt befogadták őket, hajlékot adtak nekik. Ma 37 gyerektoroktól hangos az épület s 37 gyerekkel igyekeznek naponta elfelejtetni, hogy nincs sem apjuk, sem anyjuk. Az árvaház bejáratánál az egyik tanítóval találkozom. A tanitó intelligens, ambiciózus fiatalember. Az arca íölfagyog, amikor az árvákról beszél. — Pécsről a kiürítés alkalmával jöttünk el — mond’''’ — Ide telepítettek minket. A kastélyt hatvan személyre rendezték be. Ma 37 gyerek van itt két tanitó felügyelete mellett. Végigjárjuk az árvaíiázat Tiszta, rendes minden. A gyerekek kedvesek, igyekvők, jámborok, amilyenek csak az árvák lehetnek. Az egyik gyerek lyukas harisnyáját nézem. A tanitó észreveszi. — A legjobb akarat mellett sem lehet rendesebben járatni őket. Baranya-megyé is adott segítséget. Az áilam is ígért negyvenezer dinárt. Az amerikai vöröskereszt adott is. Valami nagy összefo"'-— országos adakozásra volna szükség, — véli a tanitó. Itt vagyunk 37 árvával, akiket mgg kell menteni a társadalom részére. Eddig nyolcat adtunk ki iparostanoncnak jó családokhoz. A kitűnő tanulókat továbbképezzük. A rejtélyes levél ~~ Régi emlék — lila: Baedeker Harminc év előtt, amikor Magyarországon kultúrharc folyt és a szabadelvű államférfiak egyházpolitikát csináltak, egy miniszter se kapott annyi levelet mint Csáky Albin gróf, a vallás- és oktatásügyek vezetője. Igen kollegiális cselekedet volt hát Lukács Bélától, az akkori kereskedelmi minisztertől, hogy külön levélhordói állást szervezett a közoktatásügyi minisztérium részére. Ennek a jó embernek (tudniillik a ievélhordónak és nem Lukács Bélának) napjában négyszer-ötször súlyos és nagyméretű paksamétákat kellett fölcipelni a nemes grófhoz. A kegvclmes ur Iassankint megszokta a nagy postát s egy ambiciózus miniszterhez illő téreleme! bontogatta föl a borítékokat, amelyekből nemcsak kérvények, folyamodások. panaszok és följelentések de a függő nagykérdésre vonatkozó tanácsok, memorandumok és törvénytervezetek is hullottak az asztalára, ö aztán Szűri Dénes min. tanácsossal. az ismert íróval, végignézte az egész száiitmányí. külön válogatta a magánleveleket, iktatni küldte a hivatalos jellegeket és a papiroskosárba dobálta a memorandumokat. tervezeteket és egyéb eiaborátumokat amelyekből a beérkezett irathalmaz harmadik és legnagyobb csoportja állott. Hogy abban az időben. 1894. telén olyan nagyon meleg volt a minisztériumban, azt ennek a kosárnak lehet tulajdonitant, amelynek becses tartalmát a fűtőkemencékben helyezték el. S mialatt otthon ez írások jóhiszemű szerzői* A panasz és baj és örök siralom mottója ez. Az árvák is megérzik a nyomort s a mérhetetlen drágaságot. A gyerekek kint játszanak a parkban. Vidámak és bizakodók. Táncos kedvükben nem gondolnak arra, hogy szükség is érheti őket. Legnagyobb része hadiárva. A háború hadat üzenhetett az apáknak, de megfeledkezett róla, hogy békét kössön az árvákkal. A társadalom talán nem engedi meg, hogy az árvák — nyomorogjanak. Kérek egy darab kenyeret. Romániai szerbek között Thököly Száva szülőföldjén — Romániába kiküldött munkatársunktól — A csönben, minden lárma nélkül fejlődő Aradon, a feltűnően megnövekedett idegenforgalom tülekedésében nagyneherzen kijutok a pályaudvarból. Alig ötven lépésnyire a villamost helyettesitő gőzgép, ^ öt perc, a Dácia kávéház, a városháza, a Minoriták palotája és bent vagyok Arad szivében, a száguldó autók és a déli korzó rengetegében. Mi érdekelheti az embert itt, Románia egyik tagadhatatlanul legforgalmasabb városában? A romániai szerbekről kellene Írni, gondoitam, megírni, hogy élnek ők itt, milyenek kulturális viszonyaik, mik a vágyaik? A hitközség paTM, Kovincsics Uros, nem volt odahaza, tehát Prodánovics Miklóst, az aradi szerbek legtekintélyesebb és legtöbbet szereplő tagját kerestem fel. A Str. Tribünül Dobréti elegáns lakásban találom meg a szimpátikus öreg urat. Bemutatkozom. Jugoszláviából jövök, a B ácsmegyei Napló részére akarom tőle, illetve általa megtudni az adataimat. Feltűnő szívélyességgel fogad. — Rég kellett volna már valakinek irni a dolgokról — mondja. A mi kolóniánk olyan fejlett és szervezett, hogy bátran például szolgálhat. Kelemen-téri templomunk az 1700-as évekből való, abból az időből, amikor a szerbek Csarnojenics pátriárka vezetésével letelepedtek. Ugyanitt van az iskola és tanítói lakás is. Mellette a szerb hitközség paloazt hitték, hogy a miniszter ur »érdemlegesen« foglalkozik velük és legközelebb ankett elé viszi a verejtékes munkálataikat, azalatt e papirosok azzá égtek, amivé beküldőik is lesznek: porrá és hamuvá. Abban az Időben nem volt levél, amely a kultuszminiszternek annyi fejtörést okozott vona. mint ezek a rövid sorok, amelyek egy szép napon vidékről érkeztek, a reggeli postával : Nagyméltóságu miniszter ur! Kegyelmes uram! Van szerencsém mély tisztelettel jelenteni, hogy a nevem nem Márton Adám. hanem Ádám Márton. A főispán ur szórakozottságában rosszul mondta. A legmélyebb hódolattal maradtam Exccllenciádnak alázatos szolgája Adám Márton küldöttségi tag Gróf Csáky Albin a tenyerére hajtotta érdekes fejét és elgondolkozott. Ki lehet az az Ádám Márton, aki nem Márton Ádám? Emlékezetében fölvonultatta széleskörű ismeretségének összes Adám iái t és minden Mártonjait, de olyan Adámot, aki egyszersmind Márton is lett volna., a legszorosabb kutatás mellett sem talált Behivatta Szüry tanácsost, az elnöki titkárát. — Tanácsos ur, — szólt a miniszter — mit tart erről a levélről? A tanácsos elolvasta megforgatta, konstatálta, hogy bérmentesen érkezett. hogy a vidéki postabélyeg rajta olvashatatlan, s csak ennyit mondott: — Nem rossz írás. — Nem, nem. De hát nem sejti, hogy ki irta?. tája* az aradi születésű Thököly Száva aranypénzeiből készült. Ugyancsak ez az áldozatkészség tette lehetővé, hogy ma bérpalotáink vannak — összesen négy darab —, amelyek mind a hitközség anyagi jólétét mozdítják elő. — Szerb kulturházunk van, régi emlékek és uj szaporulatok, valamennyi egy-egy tanúja igaz és tiszta és szilárd ragaszkodásunknak, amellyel fajunk és nemzetiségünk iránt viseltetünk, — Az Arad és környékén élő szerbek központja a romániai szerbségnek és itt egy tömegben imponáló egységet ajkot. A gör.-keleti szerb püspök a Temesváron székelő dr. Létics György. Talán nem egészen stilszeriitlen, hogy a Nagyhét magábaszálló és elmélkedő levegőjében rezignáiían állapítja meg, hogy nagyon megcsappant az intelligancia. — Sokan repatriáltak az S. H. S. királyságba. Ma Milosevics Jován, Tabakovics Milán, Sztankovics Miklós. és Tésics Szvetulik azok, akik mint kimagasló személyek tömörítik az itteni szerbséget — A helyzetünk itt Aradon és Romániában nem ad okot panaszra. Saját — jóllehet csak elemi — iskoláink van. de minden eszköz és jóakarat ahoz, hogy megőrizzük értékeinket. Prodánovics előadásából, amely lüktető elevenséggel hangzik tudom meg, hogy Pécska. Varjas, Kétfél virágzó községekben él a legtöbb — Fogalmam sincs róla. Kegyelmességed sem tudja? — Keine Spur von einer Idee. Es nagyon bosszant a dolog. Én a világosságot szeretem. Szüry még egyszer megtekintette a misztikus iratot, s aztán így szólt: — Ebben a levélben egy szórakozott főispánról is van szó. Talán ennek a révén rájöhetnénk, hogy ki az az Adám Márton, aki nem Márton Ádám. — Kitűnő gondolat! — kiálltoita ő excellenciája. — Nézzünk végig a főispánokon! Elővették a köztisztviselők kalendáriumát, végigmentek a megyefőnökök díszes névsorán, s aztán kedvetlenül csapták be a könyvet. — A főispánok mind szórakozottak egytői-egyig. — konstatálta lehangoitan a miniszter. — A szórakozottság nem olyan ismertetőjel, amelyből megtudhatnák, hogy ki az a Márton, aki Ádám. A tanácsos ur pedig finom mosollyal tette hozzá: — Az egyetlen főispán, aki nem volt szórakozott, kinevezték kultuszminiszternek. (Csáky Albin gróf szepesmegyei főispán volt. mielőtt miniszter lett). A miniszter hálás pillantást vetett kedvenc tanácsosára de azért nyugtalan maradt, mert nem az az ember, aki kedveli az enigmákat. — Nézze csak, — mondta aztán Szürynek. — Ön tagja a Kisíaludy- Társaságnak. amelynek elnöke Gyulai Pál. Az nagyon okos ember és bizonyosan kitűnő Írásszakértő. Mutassa meg neki, talán ö rájön, hogy ki írhatta. —! Isten mentsen! — kiáltotta szerb. Szorgalmas és derék földmivelők és összetartanak és egymáshoz húznak. Az Aradhoz közelfekvő Gdj községnek is külön temploma és jól szervezett hitközségi élete van. Nácin Mihály és Gyökó a gáji nábobok valóságos mesebeli mecénások. A mai Romániában élő szerbek mindenkor elárasztották az mtelektuális pályákat és Kolozsvár. Nagyvárad sőt Eger és Kecskemét jogakadémiái nagyon sok szerb fiút abszolváltalak. Ma nagy részük az S- H. S. királyságban éi. Szép számmal van azért olyan is, aki Romániában magasabb állami tisztséget tölt be. Külön fejezetet képez és az itteni szerbek egyik büszkesége az ódon bezdini kolostor, amelynek Zsák Dose az arkimandritája. Gazdag és dús értékek székhelye ez a zárda. Ma már csökkent a jelentősége, valamikor nagyhírű centruma minden kuiturmegmozdulásnak. Nagy és kiterjedt földbirtok és szőlő tulajdonosa. könyvtárában régi és elsárgult és porlepte fóliánsok nem egy arany lapja tanúskodik a szerb nyelv és irodalom emlékeiről. — Tehát, amint látja Ön — mondja elgondolkozva Prodánovics. valami különös eseményt nem, említhetek. De amit mondtam az is fontos és elengedhetetlen már csak azért is. hogy az S. H. S. királyságban megismerjenek bennünket. A szerb nyelvű irodalom termékeivel is el vagyunk látva, eszközével a nyelv hamisitalan megőrzésének. A szellő meglebbenti a függönyt A Maros felől jószagot hoz az ébredő április és közben Prodánovics éles és szimpatikus és tipikusra gyűrt profi!!ja elhallgat. Ez az aradi és romániai szerbek helyzetvázlata. Nem sok. Az igaz. De ami azt szeretettel nyujtják át az újságolvasó nagyközönségnek. Tanulságul és okulságul. A faiszeretet és önálló kultúra ötök emlékeztetőjéül. Mesterházy Ambrus. Szüry. — Nem merném Gyulainak a kezébe adni. — És ugyan miért? — kérdezte Csáky. — Mert ahogy megkapja a kéziratot, rögtön észreveszi, hogy nincsen benne szellem és kiadja a Budapesti Szemlé-ben! — felelte a tanácsos ur. Csáky aznap minden étvágy nélkül ebédelt, nem ízlett neki semmi, s mikor a kegyelmes asszony (aki a szalonját megnyitotta az írók részére) azt kérdezte tőle, hogy a szellemi világ köréből kiket hívjon meg a legközelebbi estélyre, unottan felelte: — Nem bánom, akárkit. De aztán a grófné nagy csodálkozására hozzátette: — Ádám Mártont nem szabad kihagyni. Délután magával vitte a levelet a minisztertanácsba, ott íigyelmettenül hallgatta a jelentéseket, nem szólt a fölmerült kérdésekhez s alig! várta, hogy vége legyen a tanácskozásnak. Aztán Szilágyihoz fordult : — No. Dezső, most mutasd meg, hogy te vagy a legokosabb miniszter ! — Én ezt sose mondtam, — felelte a nagy Dezső— Nem mondtad, de gondoltad, — válaszolt Csáky, és átadta neki az Ádám Márton levelét. — Okoskodjál ki belőle valamit, ha tudsz. Este a szabadelvű klubban az igazságügyminiszter visszaadta Csákynak a furcsa okmányt. Meglehetősen össze volt gyűrve (a lévé! és nem az igazságügyminiszter), de éppen olyan rejtelmes mint nappal. Szilágyi se tudott eligazodni rajta.
