Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-22 / 108. szám
2. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 22. A paris-konstantinápolyi A forgalmat kijcrjeszHk Beograd-Zagreb-Fiunas-Triesfc a Zagreb-Bécs közt ss A francia-román léghajózási részvénytársaság (Compagnie Franco- Roumaine de Navigation zierienne), mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt indította meg állandó repülőjáratait Paris és Konstantinápoly között. Beogradon keresztül. A társaságnak, xneiy két évvel ezelőtt tiz millió francia frank alaptőkével alakult, sok technikai és politikai nehézséggel kellett megküzdenie, mig szervezetét kiépíthette és megállapodást létesíthetett azzal a tizenkét állammal, a melynek területén gépei 3500 kilométer hosszú utón áthaladnak. A Páris és Konstantinápoly közötti forgalmat úgy szervezték meg, hogy az egész vonalat több körzetre osztották be, amely körzetek 4—500 km. hosszú útvonalat foglalnak magukban. Mindegyik körzetnek külön központja van. külön repülőgépekkel, amelyek csak saját körzetük területén közlekednek. Az utasnak igy a nagyobb utón több ízben át kell szállnia, összesen hatféle tipusu gépet használ a társaság; az egyes körzetek vonalán csak egytípusú gépek közlekednek. így Beograd— Bukarest között a Quadron C. 61., Beograd—Budapest közt a négyüléses Potez 9. rendszerű aeroplánokat használják. Az egész vonalon Páris és Konstantinápoly között több mint száz gép van állandóan utón. A múlt évben a gépek egy millió kilométernél nagyobb utat tettek meg. Beograd repíjlőállomását technikai okokból egyelőre Pancsevón rendezték be. ahonnan az utasokat motorcsónakon szállítják Beogradba. A gépek Párisból 13 óra 15 perckor éikcznek és 6 óra 45 perckor mennek tovább Konstantinápolyba. Konstantinápolyból 13 óra 30 perckor érkeznek és 12 órakor mennek Pá-" ris felé. Az útiköltség Beogradból Párisba 725, Sírassburgba 565. Prágába 350, Becsbe 235, Budapestre 145. Bukarestbe 215 és Konstanünápolyba 425 frankot tesz ki. A gépek levéljjostái is visznek, aminek dija 50 százalékkal magasabb a rendes postai küldeményekénél. A társaság most azzal a tervvel foglalkozik, hogy rendszeres revü lögép-iáratokat létesít Beograd- Zagreb — Fiume — T riest, továbbá Zagreb és Becs között is, aminek megvalósítását a kormány is támogatja. I A magyarországi köztisztviselők elbocsátása A mezőgazdasági hitel kérdése a mirJsztertanács előtt Budapestről jelentik : A magyar kormány szombaton fontos minisztertanácsot tartott, amelyen főképen gazdasági kérdésekkel foglalkoztak. Egyes miniszterek előterjesztették a gazdasági kérdések megoldására vonatkozó elaborátumukat. Ennek alapján a minisztertanács elhatározta a tisztviselők létszámcsökkentésénél alkalmazandó alapelveket, majd megbízták Kállay pénzügyminisztert, hogy az egyes miniszteri terve zeteket egységesítse és az így kidolgozott egységes tervet terjessze a minisztertanács elé. Ezután Nagyatádi Szabó István föidmivelésügyi miniszter referált a készülő földreform-novellái öl és foglalkozott a mezőgazdasági hilel kérdésével is. Bethlen István gróf miniszterelnök bejelentette, hogy a mezőgazdasági hitel ügyében a jövő héten nagy ankátot hiv egybe. Nemzetközi döntőbíróság elé utalta a Népszövetség a Romániában kisajátított magyar birtokok ügyét Géniből jelentik: A népszövet- dés állal sújtott magyarokat. sajátították ki, «melyeknek terjedelme meghaladja az ötven hektárt. A népszövetségi tanács ezután megbizta Adatéit, a magyar-román vitás kérdés előadóját, aki maga is felszólalt a tanács mai tárgyalásán, hogy a vita után uj jelentést készítsen, amelynek alaoján a hágai nemzetközi döntőbíróság e kérdésben a döntő határozatot meghoz ha \ja. Szavalás és vers A versek elmondásáról tartott mély 'és szellemes előadást tegnapelőtt a budapesti Zeneakadémián Babits Mihály, a szavalással, mint az irodalom-propaganda legfőbb eszközével foglalkozott a »Bácsmegyci Napló« tegnapi tárcája. Babits szerint az előadott vers olyan, mint a napsütötte táj. A domináns benne: a napfény, a hegyek, a völgyek, a lombok, a színek csak annyiban fontosak, amennyiben hozzátartoznak a sugárzásból és árnyékból kialakuló képhez. A vers: a táj, az előadás: a napfény. Az előadó mindig hamisít, mint ahogy hamisít minden kommentátor, a mikor olyan részleteket magyaráz, amit a költő homályban akart tartani. A költő célja: a tökéletesség, már pedig a tökéletesség egyet jelent a befejezettséggel. Mire való hát az interpretator, aki felesleges és müvészeller.es feladatra vállalkozik, amikor a könyvvers befejezett egészéhez a maga művészetéből is hozzá akar adni. Babits az előadó művészetét az illusztrátor müvészt>tével azonosítja. Az illusztrátor nem pontosan és nemcsak azt ábrázolja, amit az író szavakba foglalt. Az illusztrátor, vagy többet mond, vagy kevesebbet, mint az iró. Amikor egy más művészet formanyelvére fordítja le a költőt, akaratlanul és óhatatlanul meghamisítja. Bátor vagyok ellentmondani ennek a dogmának és azt vitatni, hogy amit Babits a versek interpretálásával szemben felhoz, az csak a tökéletlen interpretálással szemben áll helyt. Minden olvasás: néma interpretálás. Az olvasóra sem lehet rábízni a verset a meghamisítás veszélye nélkül* Aki olvassa a verset, az is hangsúlyozza a szavakat, az U .érez ki muzsikát a .sorokból, az is ségi tanács szombati ülésén a legnagyobb érdeklődést az az órákon át tartó élénk vita keltette, amely a Romániában kisajátított magyar birtokok kérdésében Lukács György volt miniszter, Magyarország képviselője és Titulescu londoni román követ, Románia képviselője között lefolyt. A magyar kormány, mint ismeretes, ez évi március 15-én a népszövetségi alapokmány tizenegyedik szakaszának második bekezdése alapján azt a kérést terjesztette a népszövetség elé, hogy hasson oda, hogy a román kcr-> mány helyezze hatályon kívül az erdélyi magyar oplálók birtokainak kisajátítását, amely a magyar kormány véleménye szerint ellentétben áll a trianoni békeszerződéssel és kártalanítsa a jogtalan intéz ke. A magyar kormány képviselője kérte a népszövetségi tanácsot, hogy a legsürgősebben foglalkozzék e-zzel a kérdéssé!, különös figyelemmé! arra a tényre, hogy a román kormány intézkedései nagyszámú kisbirtokost, járadékost, özvegyet és árvát sújtanak. Tiiulescu, Románia képviselője kifejtette, hogy a szóbanforgó iigy a romén agrárreformból keletkezett és hogy ennek következtében az intézkedések Erdély valamennyi polgárát egyformán érintik és ennek következtében nem történt igazságtalanság a magyarokkal szemben sem. A magyar kormány által kifogásolt rendelkezéseken kivül az agrárreform az iránt is intézkedik, hogy mindazon, bizonyos időtartamon át az országtól távol élő birtokosok földbirtokát Fenntartják a sznboticsi gázgyárat A szakértők tanácsára átalakítják az Szemei A suboticai közvilágítás válságának megoldása érdekében, mint ismeretes. a suboticai városi tanács szakértőket hívott meg Suboticára, hogs' azoknak a szakvéleményét kérje ki. A meghívott szakértőki névszerint Vrbarúcs Rudolf, a zagrebt viliamosmüvek igazgatója, Kruppa Ferenc, a zagrebi gázgyár igazgatója és Politzer Ferenc, az osijeki gázgyár igazgatója — mint már jelentettük — április 11-től 14-ig tartózkodtak Suboticán és ez alatt felülvizsgálták a gázgyárat. A vizsgálat eredményéről a szakértők most terjesztették be részletes elaboratumukat. amelyet a városi tanács szombati ülésén tárgyalt le, A városi tanács négy kérdést intézett a szakértőkhöz: Tartsa-e meg a város a gázviiágitást, vagy térjen át a villanyra? Olyan állapotban van-e a gázgyár, hogy lehet és érdemes átalakítani? Ha érdemes az átalakítás, miiyen technikai alapon történjék az? És végül, ha megszüntetik a gázgyár üzemét, milyen módon alakítsák át a közvilágítást villanyáramra? y A szakértők részletesen válaszoltak minden kérdésre. Mindhárom szakértőnek a véleménye megegyezik abban, hogy a gázgyárat feltétlenül fenn kell tartani. A szakértők megállapítása szerint a suboticai igyekszik engedelmeskedni az olvasás menetében a vers belső és kifürkészhetetlen s külső és versmértékbe tördelt ritmusának. Az olvasó is felolvas, csak — némán. Aki tehát az interpretálástól félti a vers tökéletességét, az joggal féltheti a kinyomtatástól is. S az meg kell hogy elégedjék a versnek azzal a tökéletességével, amit a versnek belső szépségein túl a bezárt iróasztaifiók biztosit. A baj másutt keresendő: az interpretálás tökéletlenségében. Még nem alakult ki a verselmondásnak az a stílusa, mely tökéletes és maradéktalan teljességgel engedelmeskednék a modern versnek. Egyszer régen, Bartók Béla mondotta e sorok Írójának, hogy a modern magyar müdalnak azért nincsenek európai sikerei, mert nincsenek még énekesek, akik azt el tudnák énekelni. A Scfta&erf-dalokon és Lövve-baüadákon felnőtt énekesgenerációnak merőben idegen maradt az uj magyar dal manierja. A modem magyar verseknek is azért kell még hosszú időkig döngetni »kaput, falat«, mert még nem alakult ki a verselmondásnak az a stílusa, mely hamisítás nélkül tudná reprodukálni e nagyszerű versek csudálatos szépségeit. Mint minden költőnek, az elmondás szempontjából minden versnék külön stílusa van. A reprodukáló zeneművészet sokkal régibb, mint a szavalómüvészet. Ezért van az, hogy egy Chopin-nocturne. előadásától egész más stílust követelhetnek meg, mint egy Beethoven szonáta eljátszásától. Bachot nem lehet úgy játszani, mint Debussy-1, Verdit énekelni kell, Wagnert dcklamálni. Petőfit ncn. lehet úgy szavalni, mint Arany Jánost, Babits-verseket nem lehet úgy elmondani, mint ahogy az Ady-verseket kell. A romantikus versek egész más előadó stílust követelnek jr.eg, niiut a Kassák-versck. Valaki kitünően szavalhat Arany balladákat, de suta értelmetlen és szentségtörő lesz, ha Adyt akar interpretálni. Magam is megpróbálkoztam versek elmondásával s talán sikerült olyan stílust kiérlelnem, amilyent az Ady s talán Kosztolányi-versek elmondása megkövetel. De soha nem vállalkoztam arra, hogy az ettől az előadói stílustól idegen Babits, vagy Kassák verseket mondjak el, bármilyen tökéletesen tudtam tartalmilag és értelmileg appercipiálni a verseket. Nem követek el nagy bűnt az általánosítással, ha azt mondom: a színészek tették tönkre a szavalást. A színpad egészen más követelményeket ró az előadóra, mint a szavalás, ha az eszközei többó kevésbé megegyeznek is. A színészek, akik ezt cselekedtek s a közízlés, amelyik tekintélyektől inegíertőzötten ezt tűrte, ott kezdték a tévedést, ahol az eszközök hasonlóságát összetévesztették a feladat hasonlóságával. így történt, hogy a versek elmondásánál olyan stílust formáltak ki, amilyent tőlük az éppen uralkodó színpadi stilus megkövetelt. Amikor a színpadon deklamáltak a Nagy Imrék, Kainzok és a Theatre Francois megcsontosodott stilusu művészei, akkor deklamálták a verseket is. Minden szavalat akkor egy-egy ré-$ tori teljesítmény volt. Harsogó páthosz, orgonáló hang. széles gesztusok voltak a szavalás eszközei. (Ez az előadásmód ma már népkörök hazafias ünnepélyein és középiskolák önképzőköreiben található meg.) Amikor a színpadon a deklamálás helyébe a természetes beszéd lépett, a kothurnusos szavalást a természetességre törekvő előadás váltotta fel. Ez volt a naturalista színjáték átültetése a versmondásba. Ez a stilus valóban hamisít. Kezdték minden páthosz nélkül mondani a verseket, kezdték elsikkasztani a rimeket. bűn volt a versmérték megéreztetése s az volt a legjobb szavaló, aki a verset a legtökéletesebben hamisította át prózává. Holott a vers szavaknak, rímeknek, értelemnek, ritmusnak, a magánhangzók csengésének s a mássalhangzók zörejének, a gondolatnak és érzésnek misztikus összekeverése titokzatos és fölfejtnetetlen összehangolása. Az előadónak egyetlen kötelessége az. hogy megszólaltassa a költő minden eszközét. Ne tegyen hozzájuk s ne sikkasszon el belőlük, a beszéd eszközeivel rekonstruálja a verset: rímeljen az előadás, ahol rímelt a vers, daloljon, ahol dalol a vers, az élőszó ritmikájával ringassa hallgatóját a vers lekottázhatatlan belső ütemébe. Pattogjon a iambus, harsogjon a hexameter, csengjen a rim, csilingeljen az alliteráció s ritnből, ütemből, ritmusból, a szavak zenéjéből, értelméből, hangsúlyából, időmértékéből szülessen újra maga — a vers. Aki nem igy mond verset, az vagy hamisít vagy sikkaszt. Hogy Babits képéhez ragaszkodjunk; vers és szavalat közt az a viszony, am] a táj és a tájkép között. De a szavalatnak ez a módja csak: fénykép. Csak a gondolat formáját, az értelem vonalait adja, de elsikkasztja a rímnek, ritmusnak színét, a szavak belső muzsikáját. A verselmondásnak divatos típusát képviseli Beregi Oszkár is. (öt bizonyára mindenki hallotta már szavalni). Aki igazat ad az eddig elmondottaknak igazat fog adni abban is, hogy Beregi szavalata s az el szavalt vers között rendkívüli távolságok vannak. Beregi s az ő előadásmódjának követői megjáU szák a verset. Mindent kihoznak belőlük, ami szinpadszerü, amit játszani iehet, alakítani, a színészet eszközeivel reprodukálni. Ök a vers megjátszható tartalmát adják. Ezt talán tökéletesen,
