Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-21 / 107. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI-NAPLÓ t925. éprilis 21. A tornyos! Himnusz A király megköszönte a tornyosiak ioyaiitáaát — a rendőrség büntető vizsgálatot folytat ellenük ... Megírtuk már. licgy a sentai rendőrség ismeretien feljelentő vádja alapján büntető vizsgálatot folytat a iiusvétkor Tornyos-pusztán rendezett gazdasági kiállításon szerepelt énekkar ellen. A vád az. hogy: az énekkar a himnuszt irredenta szöveggel énekelte. A tornyospusztaiak magyar szöveggel énekelték el a szerb himnuszt s a magyar szöveg egyik aprobált s az iskolák magyar osztályai számára kötelezőnek előirt tankönyvből való. A feljelentő azonban, hogy hazafias érdemeket szerezzen, hamis szöveget közölt a rendőrséggel, nem azt. amit a tornyost énekesek énekeltek, hanem két sort beiktatott a szövegbe. Ugyanaz nap. amikor Sándor király meghagyásából a kabinetiroda megköszönte a tornyospusztaiak lojális hűségnyilatkozatát, a bűnügyi rendőrkapitány az összes tornyosi dalosokkal, elénekeltette a Himnusz szövegét. Az énekkar persze azt a szöveget énekelte, amit a kiállításon énekelt, a bűnügyi rendőrkapitány hiába keresett inkriminálható kitételeket. aminthogy a feljelentőn kívül, akinek kilétét jól tudják a tornyosiak, a jelenlévő szerb intelligencia tagjai s a hivatalos személyek közül sem hallott irredentakitételeket a Himnusz magyar szövegében. A tornyosiak most érthető érdeklődéssel várják, hogy mi lesz ennek a különös feljelentésnek a következménye. A tornyosi nagysikerű kiállítás epilógusához tartozik a következő nyilatkozat, amelyet készséggel adunk közre, tnert reméljük, hogy most már a kiváló tornyosi gazdák közt helyreáll a békesség. ami előfeltétele az újabb sikeres társadalmi akciónak: A »Bácsmegyei Napló« f. hó &-án megjelent számában Rudics Ignác urró! a tornyospusztai gazdakör diszelnökéről oly nyilatkozat jelent meg, mely őt úgy tüntette föl, mintha a kiállítás érdekében semmit sem tett volna. Az igazság érdekében megállapítom, hogy Rudics Ignác ur igen is közreműködött, úgy anyagiak, mint egyébb teendők elvégzésében. A sajnálatos tévedés a kiállítás zűrzavaros forgatagában, figyelmetlenség folytán történt meg. Puskás Sándor a rendező-bizottság elnöke. Két vasúti átjárót építésiek Szulboticáis Megjavítják a közlekedést a szegedi nzölfők felé ' A Palics felé való forgalomban p vasúti síneken keresztül csak egyetlen helyen lehet a közlekedést lebonyolítani: a vasúti alaguton át A nagy forgalomhoz képest kevés ez az egy átjáró annál is inkább, mejt ezen keresztül zivatar idején a gyalogközlckedés majdnem lehetetlen. minthogy a mélyen fekvő alagutban olyan víztömegek szoktak összetorlódni, hogy nemcsak a személyforgalmat akadályozzák meg, hanem a villamosközlekedést is. Azért is elégtelen az alagút a forgalom lebonyolítására, mert nagy kerülőt jelent azoknak, akik Palicson. Radonovácon, vagy a palicsf és szegedi szőlőkben laknak. Ezért már többször és több oldalról felmerült az a kívánság, hogy a vasútvonalon tűi fekvő területekkel javítsa meg a város a közlekedést. Az érdekelteknek mind sürgetőbb kívánságára a városi tanács most tárgyalásokat kezdett annak érdekében. hogy ezt a régj kívánságot végre megvalósítsa. A kérdést úgy lógják megoldani hogy két yasttfí átjárót lógnak építeni Subojicán. a melyeken keresztül a Palics felé való forgalom könnyebben lebonyolítható lesz- A terv szerint a vasúti átjárókat a sínpárok fölött építik meg és ezek csak a gyalogforgalomra lesznek alkalmasak. Az egyik vasúti átjáró hidat a teherpályaudvarnál, a másikat pedig a főpályaudvar közelében akarják létesitéhi, úgy. hogy az egyik a Licska. a másik a Boska Vojicsautca meghosszabbítása lesz. A városi átjáróhidik építése ügyében a városi tanács tárgyalásokat kezdett a vasutigazgatósággal és ha a megegyezés létrejön, akkor azonnal megkezdik az átjárók építését. Megölte a vetélytársát Cigánylakodalom emberhaláüal 1. A doroszlói faluvégi cigánytársaüaiomban nagy esemény volt készülőben. A sudártermetű, feketeéjszemü tizenhat éves Lakatos Aranka cigány közjog szerint nagykorú letr, eiőadósorba került. Választania kcl'ett a legények közül és nem volt könnyít, választás az. Lakatos Arankának sok csinos füstösképii legény tette a szépet, kettő meg nagyon is rávetette a szemét. Az egyik Dani Jóska, akit messze földön ismertek a parasztok is. a csendőrök is. a másik Balog Molcsár, a szclidtermészetü vályogvetö. Lakatos Arankának e kettő közül kellett választani és választott is. Dani Jóskát, akitől mindenki félt. akinek két tüzes szeme villámokat szórt, ha meghara gitották és fehér fogsora villogott, ha jókedvében nevetett. A választásnak ürült az őszliaju Lakatos is. aki azután cigájjyszokás szerint elment a vajdához megbeszélni az esküvő részleteit, mert hires lakodalmat kel! csapni a sátorfaiu legszebbik lányának. leghíresebb legényének. 2. Doroszlótól fél óra járásra terül cl egy hársfa crdö,_b<?nt ag erdő mélyén kis tisztás, selymes pázsittal. Ezt a tisztást választotta ki a vajda a frigykötésre. Áz' esküvő reggelén, alig terültek szét a felkelő nap sugara} a fák lombjain, amikor már lassanként gyülekeztek a meghívottak ki kocsin. ki .-gyalog, messzi vidékről is. Ott hevert már az egyik fa tövében a sánia Tömő is. az öreg lókötő, aki erre a nevezetes alkalomra nyolc csikót lopott az éjszaka, azzal vágtatott az esküvőre. A vajda ezüst gombos ünneplőjében méltóságteljesen sétált a fák között, várta a fiatalókat, amarra távolabb nagy kondorokban főzték a paprikást, a két nászkoma meg a hordókat csapolta- Nemsokára megérkezett a menv asszony a vőlegénnyel. Lakatos Aranka szép simára fésült hajjal, fehér ingvállban, rózsás szoknyában, ciira átalyetőben. Dani Jóska, tiszt:» - fa ^mosakodva, zsinóros ködmönben léptek az ősz vajda elé. A komák kezükbe adták a piros jegykendőt, a muzsikusok rázendítettek nyiretytyiiiken: megkezdődött a házassági szertartás. Mire vége volt a ceremóniának és az uj pár most már mint férj és feleség is csókot váltott, a kondérokban megfőtt a paprikás is, hozzá foghattak a lakomához. 3. Néhány perc alatt a násznép óriási lármával, de aránylag a legnagyobb rendben letelepedett a fűre a kondérok köré. Lakatos Aranka ült az asztal, illetve a pázsitfőn, jobbról Dani Jóska, balról pedig a kikosarazott vetélytárs, a sentai Balog Molcsár, Jó kedve volt mindenkinek, ürültek a fapoharak, még Balog Molcsár is” vigyorgott, de titokban, amikor sen ki sem látta, meg-megsimogatta a menyecske kezét, az meg hagyta, hozzá is simult és rózsás Pir lepte be^arcát a szép szavak hallatára. Nem vette észre senki . . Dehogy nem! Észrevette Dani Jóska és most már nem nevetett, messze eldobta a kezében szorongatott csontot, pedig meg hús is volt rajt,:, helyébe fokost ragadott, szemei villámokat szórtak. Pillanat alatt megszűnt a zene. a násznép fegyvert ragadott, botok, puskák, fejszék emelkedtek a levegőbe. maid két lövés, utána jajgatás, Balog Molcsár holtan terült■ el a gyepágyon. Néhány perc múlva a tisztáson véres háborít dúlt és mire vége volt a harcnak, mire a lármára« lövésre odaérkeztek a csendőrök,Dani Jóska már. messze járt. Megölte vetélytársát és elmenekült az erdő sürüjíibe, magára hagyva özvegyen a síró menyecskét . *. 4. A csendőrök szavára felkerekedett a násznép, csak Balog Molcsár, Kolompár Lajos és Dimalovics Péter maradtak a földön. Őket mái úgysem tudja kihallgatni földi szolgabiró. Megindult a menet elől a kisírt szemű Lakatos Aranka sudáp termete, leghátul a sánta Tömő, de már csak a csikók nélkül. Azok elől ficánkodtak a csendőrlovak mellett« Így végződött a doroszlói cigánya lakodalom 1923 április 14-én. _ Megkezdték a sznbotí^ai utak javítását Előbb a kültelek! utakat hozzák rendbe A szuboticai u’ak javítása, már halaszthatatlanul sürgőssé vált Úgy a város határába cső országutak, mint a belső utak nagyrésze annyira elhanyagolt állapotban van, hogy sok helyen teljesen lehetetlen már a forgalmat lebonyolítani és egyes falvakból alig lehet már Szuboticát kocsival megközelíteni. Ezért határozta el* a városi tanács, hogy az utak javítását, most már tekintet nélkül a városi kölcsön sikertelenségére, saját erejéből fogja elvégezni. A terv most végre a megvalósulás stádiumába lépett. A munkálatokat néhány nappal ezelőtt kezdték meg és egyelőre a két legfontosabb külső utat Irodalom - propaganda Az utóbbi időben valami 'érthetetlen pszihológiaí változás következtében divatba jött a versek interpretálása. Budapesten hétrcl-hétre zsúfolt közönség előtt rendeznek irodalmi matinékat, a melyeken legtöbbször Petőfi, Arany, Csokonay, Ady és Babies költeményeit szavalják nagyszerű, reprezentatív művészek. És ezek a matinék amelyeket nem mindig szerencsés kéz állít össze, nem kísérletek, de ugylátszik üzletileg is rentábilis vállalkozások. A közönségnek kell az irodalom — a versirodalom különösen — kívánja az esztétikai örömöt, a költők' dolgait. Az a számtalan irodalmi estély erre figyelmeztet, ezt igazolja legalább is. még hozzá meglc iietős erőteljesen, hiszen ha nem kellene a publikumnak, ha nem volna hozzá lelki diszpozíció, hiába volna minden próbálkozás. Nem változtat lényegében ezen a tényen az sem, hogy Magyarország éhező és nélkülöző írói és színjátszói, a leredukált lapok és rosszuifizetett színházak mellett rá vannak szorulva a kenyérkeresetnek erre a fajtájára, tehát mindent elkövetnek, hogy az irodalmi matinékat elfogadja a publikum. Volt idő Magyarországon, amikor bátor és lelkes csapat mindent megkísérelt, hogy az irodalomhoz közel csalja az embereket. Nem sikerült nekik, még pedig azért nem, mert akkor nem volt talaj a szigorúan vett irodalom eredményes propagálásához. Hiányzott akkor a magyar közönségből az, ami ma megvan a lelki hajlam a Iitteratura felé. Ma kétségtelenül mások a viszonyok Budapesten. A forradalmak és ellenforradalmak durva materiáliztnusa átlendítette a megbolygatott magyar intellektuelleket a tulss pldaira: a §EiritsaJizmushoz5 Ma' (nemcsak Magyarországon) a közönség szívesen keresi a finom, felejtető esztétikai narkotizmust. Versek, amik valamikor néhány éber szándék derék vallomásai voltak a könyvekből, az ólombetűkből megtették az utat az életig. Nehéz és gyötrelines volt a várakozás (különösen a magyar Íróknak), de megtörtént úgy, hogy ennek a találkozónak törvényszerűn be kellett következnie. Az irodalom kamatoztatásának, gyökérbe érésének ideje érkezett el. Ami tegnap egy fájdalmasan magárahagyott élet hangtalan éneke volt — az ma üzlet, amin keresni lehet. Az üzlet szóra, persze nem kell feljajdulni és kétségbeesni. Itt nem arról van szó, hogy csúnya és szégyenteljes, hogy ide futott az idő. Nem. Az üzlet annyit jelent, hogy értik, szeretik, kívánják a költőket, amin csak örülni lehet, sót kell ma mindenkinek. Szóval, nagy a sora, ma a versinterpretáiásnak. A legkisebb színésztől kezdve föl a Iegnagyobbig mindenki szaval. Az egyik igy, a másik amúgy deklamálja a verseket. A modern magyar költők körül a bizonytalanság nagy. A hangot, az interpretálás formáját nehezen talál ják meg az előadók, akik — mint Babies egyik minapi felolvasása alkalmával mondta — agyondeklamálják a verseket. Nem csoda. A szavalás mestersége mióta a romantikus iskola bezáródott, megakadt fejlődésében. Leconte de Lisle verseihez, vagy Shakespear jambusaihoz a színészek megteremtettek egy stílust, amely a nyugodt elmondás akcentusai helyett a hang színskálájával és valami ünnepélyes klasszicitással van alátámasztva. Ez a forma természetesen nem passzol a modern költeményekre, amelyek az a larpuriar szempontja} szerint íe.r.emtüdteL mos; legtöbbször. A modern költő munkáinak: propagandistáit nehéz feladat elé állítja ez a körülmény. Mert hatás dolgában nagyon szükreszabott az a terület, amelyen mozoghatnak. Egy Babics-yerset például, amely sok esetben egy finom hangulat megzenésité-se szavakkal, többek közt a színész nem moedhat el úgy« hogy egy nagy teremben érjen el vele művészi hatást. Mert vannak versek, a melyek csak egy kis, szűk miliőben mondhatók el. A háttér itt is rendkívül fontos valami. Valahogy úgy áll a dolog a versekkel is, mint a szoborral, amely csak egy bizonyos környezetben éri ei értékének maximumát. Nagy teátrumban előadni egy Maria Rilke verset mindenesetre könnyelműség lenne. Freiligtath csatadalai viszont csak széles horizontok alatt érvényesülhet tökéletesen. A színésznek, akik ma — hála is-< ten — rászánták magukat a versinterpretálására, ezeket a szempontokat ma még nem vették eléggé figyelembe. Pár. hónapos kísérlet után azonban biztosan rátalálnak majd a stílusra. És akkor zavartalan lesz a kontaktus a versekreéhes élet és költők Írásai között . . . Vannak aztán olyan versek is. amelyeket nem lehet előadni, vagy legalább is az előadásnál veszítenek abból az esztétikai értékből, amelyet egyébként — könyvben — reprezentálnak. Mint Babies mondotta, vannak költők, akiket igazán csak a •könyveikből lehet megismerni, költők, akiket nem lehet interpretálni. Hogy aztán ez javára irh'ató-e a költőnek vagy sem, az egyelőre még vitás. Akadnak olyanok, akik azt mondják, hogy igen, viszont sokan vannak, akik súlyos hibának róják ezt fel. Áz utóbbiak szerint az életről maradt le at a költő, aki csak a könyv exkluzivitásába - költő, ÍH-i.i
