Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-21 / 107. szám
Ära egy és fél dinár XXIV. évfolyam Szufeotica, SZOMBAT 1923. április 21. 107. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8*53, Szerkesztőség 5-10 SZLKiikSZTĆhEC: kralja Aicxanára*aiíca 4 szám alatt Előfizetési ár negyedévre 13S dinár !. (adóhivatal; Kralja Alexandra-uliea 1 (LelUeh-palof) A Német Párt és a magyarság írta : Gräber László dr. A Német Párt parlamenti frakciója Szükségesnek tartotta, hogy céljairól és törekvéseiről a szerb közvéleményt a »Vremet utján tájékoztassa. Nagyon is helyesnek tartjuk ezt az informálást, mert a szerb közvélemény eddig, nemcsak a németség. hanem a többi nemzeti kisebbség politikai törekvéseiről is csakis a kisebbségfaló, túlzóan soviniszta sajtó gyűlölködő és ferdítő «híradásaiból szerezhetett tudomást. Ez a sajtó pedig minden nemzeti kisebbséget egyformán, áliamellenesnek, felforgatónak és megbízhatatlannak igyekezett feltüntetni. , A nyilatkozat veleje az, hogy a jugoszláviai németségnek nincsenek irredenta aspirációi, tehát nem érdeke az állami egység szétrobbantdsa és mert nem lakik földrajzilag összefüggő területeken, hanem az egész országban szétszórva; nem érdeke a területi, vagy nemzeti autonómia sem, A németség éppen ezért nem hajlandó az állami belső berendezkedés kérdésében az egymással szembenálló államalkotó tör zsek egyike mellett sem állást foglalni. hanem a döntést ebben a kérdésben az államalkotó többségre bízza. A Német Párt nem par excellence ellenzéki párt, hanem hajlandó együttműködni minden olyan parlamenti tényezővel, melv a nemzeti kisebbségek jogi és politikai egyen jogusitását, kulturális és gazdasági fejlődését megvalósítani és biztosítani hajlandó. E nyilatkozat érdeméhez nem akarunk hozzászólni, de nem hallgathatjuk el súlyos kifogásainkat ama forma és indokolás ellen, amelylyel ez az informativ sajtónyilatkozat a németség államhüségét bizonyítani kívánja. A nyilatkozat szerint ugyanis, miután Jugoszláviának német lakta területei sehol sem határosak a németség nemzeti államával, a németség nem folytathat irredenta politikát s igy nem érdeke az állami ha tárok megváltoztatása, az állami egység megdöntése. Nem titok a magyarság politikai vezetői előtt, hogy a Német Párt ezt az argumentációt a kormánnyal való érintkezése alkalmából is mindenkor latba vetette, nem törődve azzal, hogy ezzel az argumentációval gyanúba keveri azokat a nemzeti kisebbségeket, amelyek nemzeti államaikkal határos területeken laknak, első sorban tehát a magyarságot és ezzel az argumentációval lovat ad mindama soviniszta gyanúsítások alá, amelyet a »határos nemzeti állam« jelszavával, a magyarság, de még a román kisebbség politikai megmozdulását is, irredentának igyekeznek feltüntetni. A gyanúsításoknak utat nyitó ez az argumentáció sajnos nem magában álló jelenség. Ugyanazon a napon, amelyen a német parlamenti frakció tájékoztató nyilatkozata napvilágot látott a párt hivatalos központi orgánumában megjelent egy cikk, mely a Magyarországon élő németség helyzetét kétségbeejtőnek tünteti fel; és megtorlásul azt követeli a németség parlamenti képviseletétől, hogy ne védjék a parlamentben a magyar kisebbség érdekeit és jogait. A magyarság ezért a parlamenti védelemért soha sem fordult a német parlamenti képviselethez, ezt a védelmet a választások alatt és választások után adott nyilatkozatokban a megválasztott német képviselők önként vállalták. A párt központi hivatalos orgánumának ez a feltűnést keltő kirohanása valójában azt 3 látszatoi kelti, hogy a párt parlamenti képviselőit ettől a kötelezettségtől ezen az utón szeretné megmenteni. A jugoszláviai német pártsajtónak régebbi megnyilatkozásából és a választási agitációnak nem egy jelenségéből az ország magyar közvéleménye arra a meggyőződésre jutott, hogy á német politikai szervezkedésnek a Szerémségbő! kikerült vezérei — hogy enyhén és diplomatikusan fejezzük ki magunkat — nem túlságos rokmérzéssel viseltetnek a magyarság iránt. Hogy a rokonszenv eme hiányának mik a forrásai, nem tudhatjuk. A Magyar Párt és a magyar sajtó nemcsak a numvarság. hanem valamennyi nemzeti kisebbség közös jogaiért harcol A magyar sajtó még sohasem vette át a jugbszláviai soviniszta sajtó ama híradásait, melyek arról szóltak, hogy Burgenlandban a horváftok és Krajna ausztriai részében a németek helyzete tűrhetetlen és ezen a cimen megtorlást követelt, pedig megjelentek ilyen cikkek. A magyar politikusok és a magyar sajtó soha egy bántó szóval nem illették a németséget és vezéreit és ha a meleg rokonszenv nyilvánításán íulmenőleg nem is állt módjukban segítségükre lenni, soha sem igyekeztek a németség politikai szervezkejdésének sikerét elgáncsolni. Itt tehát nem lehet szó viszonzásról, hanem csakis egyéni érzésekről, amelyeknek a politikába való bevitele sem nem célszerű, sem nem fedi a Vajdaság német népének érzelmeit. A Vajdaság német népe a magyarban nem lát ellenséget, hanem testvért, bajtársat és küzdő szövetségest, melynek érdekei és céljai az utolsó pontig azonosak a magyarság érdekeivel. És ez igy is van. Nem jó politika tehát az, amely a helyett, hogy az ellenfél helyzetét gyöngítené, a sors adta természetes küzdőtársa helyzetét gyöngíti. Ugyanazokat a köröket, amelyek a magyarság politikai szervezkedését a »határos nemzeti állam« jelszavával igyekeznek irredentának és államellenesnek feltüntetni; a »határos nemzeti állam« argumentumának hiánya nem feszélyezte eddig abban, hogy a német politikai! szervezkedést is ne stigmatizálják »alideutschnak« a német imperialista és nacionalista törekvések szolgálatában állóknak. Hogy a magyarságnak ilyetén megro'nanása ártalmas politikai játék, annak a legjobb jele az, hogy a Pribicsevics-párt esti szócsöve kitörő ujjongással veszi át a Német Párt központi hivatalos orgánuma nak támadó cikkét. Pedig hát ugyanebben az orgánumban alig hat héttel ezelőtt Pribicsevics Szvetozár vezető helyen azt rótta fel a Pasicskormány legnagyobb bűnéül, hogy a kormány a helyett, hogy az alkotmányvédő demokrata tábort favorizálná, a választások alatt szabad folyást enged az áüamellmes elemek: Radicsék, a »törökök« és a németek választási agitációjának. Ennek a felfogásnak malmára hajtani a vizet felesleges is, káros is. Nem gyűlölik ezek a németséget kevésbé, mint a magyarságot és a magyarság elleni ellenszenv tüntető hangoztatásával nem lehet a. németség ellem gyűlöletüket mérsékelni. Szavaink igazságát legjobban bizonyítja az a tény. hogy a rémet parlamenti frakció igazán lojális nyilatkozata és parlamenti magatartása, valamint a párt hivatalos lapjának magyarellenes állásfoglalása nem gátolta a nacionalista sajtó vezérlőorganumát abban, hogy a német párt elnökének arcképe alatt vérig sértő lekicsinylő gúnnyal és lenézéssel no tegve nevetségessé és gyűlöletessé a maga közönsége előtt a németség impozáns választási győzelmét és megválasztott parlamenti képviselőit. A sovinizmus és gyűlölködő elfogultság egyformán ellensége egy békitő. őszinte és türelmes kisebbségi politikának. De mindettől eltekintve nagyon veszélyes és nagyon kétélű fegyver annak az axiómának hirdetése, hogy a magyarsági németség sérelmeit — a jugoszláviai magyarságon kell megtorolni. Ennek a retorziós elméletnek az alapján lehetséges az olyan felfogás is, hogy azért,'mert az Ausztriának megmaradt Krajnában bezártak egy szlovén népiskolát. Jugoszláviában be keli zárni minden németül tanító népiskolát. Volt már szerencsénk hason vonatkozásban ehhez a felfogáshoz hivatalos helyen is. Már pedig a kisebbségek nemzetközi védelme és a retorziós elmélet egymást kizáró fogalmak. A kisebbségek nemzetközi védelmének egyik (és pedig legfontosabb) alaptétele az. hogy ha valamelyik állam meg is szegi a kisebbségek védelme tekintetében vállalt nemzetközi kötelességeit, ez egyetlen más államot sem jogosít fel arra, hogy saját „kisebbségeivel szemben megtorlásul hasonló szerződésszegést kövessen el. hanem csak arra van joga. hogy a szerződéstszegő állammal szemben panasszal éljen a Népek Szövetségéhez. Megbocsájthatatlan valamennyi kisebbség érdekeit sértő balfogás az, ha ennek az alapelvnek érintetlenségét retorziós elméletek felállításával kisebbségi oldalról kezdik ki. Ha a német képviselők nem akarnak a parlamentben a kisebbségi szoádarilás és az emberi jogok védőiként a parlamenti képviselet nélkül maradt magyarság védelmére kelni ezt megtehetik minden retorziós elmélet felállítása nélkül, nem fogja ezt tőlük számon kérni senki, legkevésbé a magyarság. Csak azt ne gondolják, hogy lehet erkölcsjogosaltsággal, főleg sikerrel jogot, földet, kultúrát és szabad gazdasági fejlődést egyedül és kizárólag a németség számára követeim, úgy, hogy a magyarság mindebből továbbra is maradjon kizárva és főleg ne gondolják azt. hogy az ilyen politikát jóváhagyja és magáévá teszi majd a Vajdaság német népe. Kommunista forradalom Miihlheimben E&rrikédharc a város ucciin A polgári lakosság menekül Essenbö! jelentik: Az a nagy zavargás. amelyet Miihlheimben a munkanélküliek és inségmunkások szerdán este rendeztek, csak előjátéka volt a kommunisták uralmának, akik csütörtökön délben magukhoz ragadták a hatalmat. A polgári lakosság álutakon és nagy kerülővel menekült Mühllieimból s rémhíreket hozott, melyek szelyek szerint a terroristák csütörtök dél óta a legborzalmasabb terrort fejtik ki, gyilkolnak és rabolnak, sok a halott és sebesük, minden rend felbomlott. A terroristák vezére egy Zalden nevű kommunista, aki s vörös uralom idején Duisburgban bolsevista katonai parancsnok volt. Az eredetileg nem több mint 300 főnyi kommunista tábor időközben messze vidékekről jött haddal megszaporodott és csütörtökön adott jelre kifosztotta az üzleteket. Elsősorban olyan boltokat törtek fel, amelyekben vasdorongokat zsákmányolhattak, azután a puskamüvesek kerültek sorra, vadászfegyvereket, vadászkéseket, vasöklözöket és mindenféle fegyvernek használható szerszámot, összeszedtek. A belvárost egészen bekerítették, az uccák torkolatánál társzekereket borítottak fői és torlaszokat építettek. A kommunisták ostrom alá fog;< ták a városházát. A városi tisztviselők és a rendőrök a városházán eltorlaszolták magukat. Egy városi tisztviselő az ablakon át lelőtt egy| kommunistát. A menekültek szerint éppen akkor, amikor sikerült kijutniok Mühlheimból, a kommunisták kézrekeritettek öt német bűnügyi rendőrt és hármat agyonvertek. A városban léid csekélyszámú francia katonaság tehetetlenül áll 4 forradalmárokkal szemben.
