Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-19 / 105. szám
1923. április 19. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. Károlyi Mihály volt titkárának berlini afférja Je.zsnszky fífliadiiagy inzn tálta a leggaiéagabb német pészmágsást A berlini pénzvilág és a színházi körök napok óta egyébről sem beszélnek. mint arról a szállodai botrányról. amelynek egyik hőse Jeszenszkv Imre volt főhadnagy. Károlyi Mihály egykori titkára, aki hosszú ideig megosztotta Károlyival csehszlovákiai, majd jugoszláviai emigrációs magányát is. Jeszenszky még huszárfőhadnagy korában együtt szolgált Károlyi Mihállyal, maid repülőtiszt lett és a világháborúban. mint a legvakmerőbb pilóták egyike számos kitüntetést szerzett. Az októberi forradalom után Károlyi Mihály maga mellé vette személyi titkárának és köztársasági elnök korában később úgyszólván egyetlen lépést sem tett a feltűnő külsejű, fiatal, de teljesen ősz Jeszenszky nélkül. Csak a legutóbbi időben költözött Jeszenszky Becsbe, majd Berlinbe, ahol saját hibáján kívül rendkívül kellemetlen összeütközése támadt a legismertebb német bankárcsalád egyik tagjával, búró Bleichröder Jánossal. Bleichröder bárónak tudvalevőleg Orska Mária, a híres berlini drámai színésznő a felesége, aki most egyik Szanatóriumban fekszik morfiummérgezésben. A művésznőt — Bieichrődej báró szerint — egyik barátnője. Amsei Lene tánemüvésznő szoktatta rá a morfium élvezetére és emiatt a báró Amsei kisaszszonvt el is tiltotta házától. A táncosnő és Orska Mária a tilalom ellenére továbbra is meghitt barátságban éltek, ami Bleiclirőder bárót rendkívül bosszantotta, úgy. hogy amikor legutóbh/a Hotel Adlon halijában találkoztak, rátámadt a táncosnőre és' rendkívül gorombán öszszeszidta. A táncosnő véletlenül Jeszenszky Imre kíséretében tartózkodott a szálloda előcsarnokában; Jeszenszky figyelmeztette Bleichrőder bárót, hogy igyekezzék erőt venni izgatottságán, mérsékelje hangját és válogassa meg jobban kifejezéseit. A báró nem, hederitett a figyeirneztetésre. mire Jeszenszky kétszer arculüt ötté. ___ Az affér Iovagiatlan utón nyert folytatást, mert Bleichrőder nem provokáltatía támadóját. hanem elégtételkérés helyett autóba ült, éthajtatott a rendőrségre, aho! feljelentette Jcszenszkyt. hogy külföldi és kérte kiutasítását. Az eljárás meg is indult Jeszenszky eilen, azonban kiutasítására nem' került sor, mert időközben egyik német repülőgépgyár leszerződtette pilótának és megszerezte számára a további tartózkodási engedélyt. Radics-párti parasztok fegyverrel védik a katonaszökevényeket Paraszilázadás halottakkal és sebesültekkel Zagrebbő! jelentik : Kedden vérei események játszódtak le egy horvái tengerparti faluban, Donja Siubican. Dó előtt egy csendőrjárőr érkezett a faluba, amely néhány falubeli katonaszökevényt akart letartóztatni. Mikor a csendőrök a szökevények házaiban megkezdették a házkutatást, a szomszédos házakból osszesereg'ettek a Rr.dics-párti parasztok és tiltakoztak a csendőrök munkája ellen. Néhány paraszt & szomszéd falvakba szaladt segítségért, egy csoport pedig végigjárta a falut és fegyverkezésre szólította fel a lakosságot. Hamarosan Labudcvics és Kustakovac falvakból is nagyszámú puskákkal, revolverekkel és fejszékkel felfegyverzett paraszt érkezett n faluba a katonaszö. evények védelmére és a stubreai lakossággal együtt megtámadták a csendőröket. A csenóorjarőir a túlerő elől a faluvégre vonul? vissza és mikor az izgatott paraszttömeg lövöldözni kezdett a levegőbe, a szorongatott csendőrök sorj tűzzel válaszoltak. Mér az első sortüzre összeesett néhány paraszt, mire elkeseredett harc kezdődött, melynek során a csendőröknek sikerült veszteség nélkül visszavonulniok Közben Gornja Stubicáról egy 13 főnyi csendőrosztag érkezett segítségül egy tiszt vezetése alatt. Erre újra kezdődőit a csata, amely a parasztok súlyos vereségével végződött. A csendőrök azonban az újabb összeütközés elkerülése végett nem vonultak be a faluba, hanem Gornja Stubicán maradtak, A parasztok három halottat és tíz sebesültet, köztük 7 súlyosat hagytak a harc színhelyén. A csendőrök közül hárman sebesültek meg könnyebben. Délután bevonultak a csendőrök a fellázadt faluba és helyreállították a rendet, A hatóságok megindították az eljárás* a lázadók ellen, akik azzal védekeznek, hogy ők — Radios pártiak és ez bátorította fel őket Jiogy már ő is tuldrágán szerezte be őket. minek folytán az árai is túlzottan magasak. Spekulant. — Van valami abban, a mit Müller ur mond. és én nem fogok visszamenni ahhoz a Blauhoz. mert én jó képeket akarok' venni . . , De engedjen meg nekem ebből az alkalomból egy kérdést. Ön, kedves Müller ur. ért ß könyvekhez? éHitler ur. — Nekem erre tulajdonképen nem szabad felelnem. Ngos asszony se felelne, ha azt kérdezném tőle. vájjon szép-e? Csak annyit jegyzek meg. hogy választmányi tagja vagyok a könyvkereskedők egyesületének. Spekuldnć. — Akkor biztos, hogy elsőrendű szaketaber _ . . Engem is azért vettek be a nőegylet választmányába, mert értek a jótékonysághoz . . . fii-'' szék önnek és bízok Masában . . . Kérnék egy Petőfit, egy egészen teljeset. Olyant, amelybe ki vannak nyomatva a szerelmes versei is. Müller ur. — Parancsára, ngos aszszonyom. Van ilyen példányom. Spckuláné. — Engem különösen érdekelnek Petőfi szerelmes versei, mert fénykoromban részint olvastam, részint — nem akarok dicsekedni — fölolvasták őket nekem, s igy régi kedves napokra emlékeztetnek . . . Müller ur. — Óh. ezek a kedves napok nem is lehetnek olyan nagyon messze! Speludáné. -- Hízelgő! . . . Tehát küldje azt a Petőfit. És gondoskodjon arról, hogy egészen komplet legyen. Mert ugy-e bár, vagy. vagy nem? . . . A múltkor egy porcellán szervizre alkudtam s a kereskedő erőszakkal olyant akart rám sózni, amelynek hiányzott az egyik szószos csészéje. Nem vettem meg addig, amíg azt is be nem szerezte hozzá. Nem volt igazam? Müller ur. — Föltétlenül. Nyugodt lehet. ngos asszonvom. a Petőfiből nem fog hiányozni egy sor se. Az ára. — Spekulané. — Az ára mellékes . . Isten vele! Müller ur. — Kezét csókolom! A Deutsches Volksblatt ismét deimnciál A novisad? Hámét lap támadása a magyarság ellen A Deutsches Volksblatt cikkére válaszul szolgálhat Viiics Márkó cikke a nemzetiségi kisebbségekről Viiics Múrkó volt nemzetgyűlési képviselő a Zasztava mai számában cikksorozatot kezd, amely az S. H, S. királyság nemzetiségi kisebbségeinek helyzetével foglalkozik, A bevezető cikk azt állapítja meg. hogy a szerb mentalitás nem ismert a nemzetiségi kisebbség fogalmát, csak egyenlöjogu állampolgárokat ismer. A nemzeti kisebbség fogalma a békeszerződések révén jutott be a köztudatba, s a párisi szerződések oKtrojálták rá az államra, hogy égőidéig kizárja a polgári közjogokból a nemzetiségieket. Most azonban a nemzetiségieknek is meg van a polgárjoguk. A cikksorozat valószínűleg foglal - kozni akar a királyságban éiő ász-szes nemzetiségekkel. Az első tész a németekről szól, akiknek a múltban való politikai felfogását azzal a mondással jellemzi, hogy sze-etné őzt o kormányt látni, amelyet ók nem támogatnak. Ezek a minden kormány mindig híi németjei hiszik érdemnek a magyarok elárulását örvendetes tudni, hogy a németség zöme utálattal fordul el ettől a politikától.---— ■ I —- - -lárma a magyar nemzetgyűlés ülésén A mezőgazdasági nwnkafe írekről szóló vita egyre jobban fciékssedik Budapestről jelentik: A magyar, nemzetgyűlés szerdai ülésére harmincegy interpellációt jegyeztek be. Az ülés elején Szcitovszky Béla házelnök azt indítványozta, hogy az interpellációk. tárgyalására déli 1 órakor térjenek át, amit az ellenzék viharosan ellenzett, hangsúlyozva, hogy kevésnek bizonyul a heti egy iníeroeilációs nap. Végül a nemzetgyűlés az elnök indítványát fogadta el, ami után áttértek a napirenden levő mezőgazdasági munkabérekről szóló javaslat tárgyalására. Lovász János kormánypárti kisgazda beszéde közben nagy vihar tört ki'. Lovász ugyanis védelmébe vette a javaslatot, mire Szeder Ferenc szociáldemokrata azt kiáltja feléje: — Önök nem képviselik a föld népét! Lovász János a szociáldemokraták felé fordulva erre azt mondta: Én meghallgattam önöket, ha önökben a tisztességnek csak egy szikrája van . . . Óriási zaj és izgalom íör ki a szélsőbaloldalon ezekre a szavakra. Esztergályos János: Nagyatádi azt mondta, hogy aki neveletlen, az paraszt. Klárik Ferenc: Micsoda beszéd ez. azt hiszi, hogy csárdában van? Percekig tart a közbeszólásoknak ez a vihara, az elnök folyton csenget. a széisőbaloldai és a kormánypárti képviselők közt közbeszólásokban élénk vita fejlődik. Amint a zaj elül az elnök fölkéri Lovász Jánost, a szónokot, hogy tartózkodjék a sértő megjegyzésekétől. Lovász János: Kéri az ipari munkásokat, bogy a mai idők nehézségeit ne használják fel forradalmi l hangulat szitására. (Nagy zaj a szociáldemokratáknál.) Ha ebben a fővárosban megint rabló népbiztosok lesznek, akkor mi, a fala józan népe I fogunk velük szembeszállni. A falu j népét nem lehet többé félrevezetni. A falu népe visszautasít minden törekvést, amely az októbert akarja visszahozni. A falu népe nem akar, többé forradalmat látni. Zajos felkiáltások az ellenzéken3 j A miniszterük is ott volt! Nagyatádi Szabó István magából kikelvo ingerülten kiált valamit az A választási küzdelmek során a Deutsches Volksblatt cimü, Napsadon megjelenő németnyelvű napilap több ízben támadást és denunciáló tartalmú közleményt irt az S. HL S. királyságban élő magyarság ellen. Ezek a támadások általános megbotránkozást keltettek a német nemzetiségű lakosság komolyabb köreiben és a Német Párt jelöltjei is élesen elítélték a lap harcmodorát annál is inkább, mert a Német Párt, mint nemzeti kisebbségi párt, számított a magyar választók támogatására, ezzel szemben ígéretet tettek a magyar kisebbségek parlamenti védelmire is. A németség nagyrésze s a német párt jelöltjei is élesen elítélték a Kulturbund hivatalos lapjának azt a módszerét, hogy a németség jogait azzal próbálja védeni, hogy állandóan a magyarokat gyalázza s a magyarság ellen akar gyülölséget és ellenszenvet kelteni, támadó cikkeivel. A jiivatalos Német Párt közös sorsban lévő nemzetiségi kisebbségek ügyét szolgálta. Ezzel szemben a Deutsches Volksblaít szerdai számában ismét a magyarságot választja ki támadásainak célpontjául. A lap ugyanis mai számában a Magyarországon élő németek helyzetével foglalkozik és a cikk jizt igyekszik bizonyítani, hogy a németeknek Magyarországon ugyanolyan helyzetük van, mint az S. H. S. királyságban. A magyarok. —■ mondja a lap. — éppen úgy bánnak ma is a németekkel. mint a háború előtt. Magyarországon csak negyven németnyelvű iskola van, holott körülbelül 250 olyan község van. aho! a németek többségben vannak- Német egyesületeket a magyar kormány egyáltalán nem engedélyez és azokat a németeket. akik honfitársaik sorsával törődnek, letartóztatják és vagyonukat elkobozzák. A magyar kormánynak ez az erőszakos politikája teljesen érthetetlen, mert a magyar kormány jól tudja, hogy körülbelül 3,300,000 magyar él idegen országokban, akikért a Népszövetség előtt Apponyi és a többi magyarok szót emeltek. Végül a cikkíró csodálkozik azon, hogy a jugoszláviai magyarok az Itteni német képviselőktől azt kívánják, hogy az ő ügyükkel is foglalkozzanak a szkupstinában. Azt követeli a lap a német képviselőktől, hogy ne csak hogy ne foglalkozzanak a parlamentben az itteni magyarság ügyeivel, hanem igyekezzenek az S. H. S. kormányt rávenni, hogy figyelmeztesse a magyar koimányt. hogy a nemzeti kisebbségekkel. különösen a németekkel szemben változtassa meg politikáját és vegye azt minél gyorsabb és alaposabb revízió alá. Mindaz, ami arról szól a cikkben, hogy a magyar kormányzat hogy bánik a magyarországi németséggel, legalább is bizonyításra szorul. Mindenesetre jogos a kívánság, hogy a magyarországi németek a magyarokkal a legteljesebb egyenjogúságot élvezzék. Az S. H. S- királyságbeli magyarság azonban semmiképp sem felelő^a magyar kormányzat esetleges bűneiért s uszításnál nem egyéb, ha egy német újság a kormány figyelmét — legjobb meggyőződésünk szerint — hamis adatokkal arra hívja fel. hogy iime á magyarok üldözik a németeket, nem érdemelnek tehát mást. mint üldözést s nem kell félni, a német képviselők a szkupstinában nem kellemetlenkednek egy kis magyar üldözés miatt, f A németség lapja egy nemzetiségi l kisebbség elnyomása érdekében izgat. Mintha a kormány és közege, \ olyan nagyon várnák a biztatást . . . Az S. H. S. királyságbeli magyarok semmiképp sem felelhetnek sem a mostani, sem a régi magyar kormányzatnemzetiségi politikájáért. Ha valakit felelősség illet, a felelősség azoké a németeké, akik a reakciónak mindig engedelmes kiszolgálói voltaki akik a német lelkeket és a voksokat a magyar kormányoknak szállították. s ak’k — most ott ülnek a Kulturbund vezetőségében s ismét a kormányt támogatják. A mindenkori kormányt. *,
