Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-19 / 105. szám
2. oldal. RÁCSMEGYEI NAPLÓ kavics, Radoszaviyevics és mások szólaltak fel. A vita meglehetősen élénk volt, mert kétféle áramlat állott egymással szemben. Davidovics hívei nem akarnak a radikálisokkal újabb koalíciót, míg Pribicsevicsék hajlandók a koalícióra. Végül is olyan határozatot hoztak, hogy a párt. szükségesnek látja a nemzeti erők egyesítését, és hajlandók is erre, de pontosan tisztázni kell a viszonyt a radikális párttá!, amely az eddigi, különösen a legutóbbi időben tanúsított magatartásával megmutatta, hogy nem lehet rá elapit&ni az uj kormány-koaüdót. A határozatot írásba foglalták és Davidovic3 Ljuba, akit a király újból kihallgatásra hivott magához, elvitte magával a királynak a demokrata-klub írásos határozatát. Ugya ncsak meghívást kapott az esti órákban az rd.'árhoz Ldzics Voja, a földmiivespátt elnöke is. A muzulmánok és a klerikálisok A többi pártok meglehetősen tájékozatlanul állanak az eseményekkel szemben, különösen a muzulmánok és n klerikálisok. A muzulmánok szerdán délután ülést tartottak, amelyen megbeszélték a politikai helyzetet, de semmiféle határozatot nem tudtak hozni. Általában az a vélemény uralkodik politikai körökben, hogy Spahöék és a Radics párt közöli Radios vasárnapi besz.'ds után a viszony nagyon clh'.d’giilt. A klerikálisok a szerdai nap folyamán nem tartattak ülést. A párt egy része este vissza is utazott Szlovéniába. Kotosec egy újságíró előtt megcáfolta azokat a híreket, hogy a klerikálisok és muzulmánok futárt küldtek Rádióshoz bizonyos ellentétek tisztázására és tiltakoztak volna Rádiósnál amiatt, hogy nem küldte el embereit Beogradba. Korosét kijelentette, hegy iiyen megegye zés köztük és Radios között nem 1925. április 19. Magyarországnak meg kel! egyeznie szomszédaival A francia-magyar döntőbíróság elnökének nyilatkozata Budapestről jelentik: De la Barra a francia magvar vegyes döntőbíróság elnöke, a párisi Sorbonne-on a nemzetközi jog tárnira Budapestre érkezett. Vele van fia is, aki a döntőbíróság titkára. De la Barra -~ostani utazásának nincsen meghatározott különös célja, csak általánosságban akarja előkészíteni a döntőbíróság működését. A magyar gazdasági viszonyokról de la Barrának az a nézete, hogy azokon minden körülmények között segíteni kell, A külföldi segitésnyujtásnak azonban egyik feltétele a szomszédokkal való egyetértés, akik a földrajzi egység folytán, amely a Duma-rendszer keretében fekvő területeket majdnem egyöntetűvé teszi, ugyanazokkal az érdekekkel bírnak, mint Magyarország. De la Barra hangoztatja, hogy mostani itt tartózkodása is, éppugy, mint a múltban, mikor Magyarországon járt, arra törekszik,, hogy elsimítsa a Magyarországot szomszédaitól elválasztó ellentéteket. De la Barra döntőbírósági elnök a keddi nap folyamán dr. Daruváry Gézával, a külügyminisztérium vezetésével megbízott igazságügy miniszterrel, valamint dr. Kállay Tibor pénzügyminiszterrel tanácskozott. Szerdán felkereste Walko Lajos kereskedelemügyi minisztert. Előreláthatóan pénteken este Prágába utazik, ahol fogadására mindent előkészítettek. Eimennek-e a bunyevác képviselők a parlamentbe ? Rates Balázs nyilatkozata a politikai válságról A kormányválság élénken foglalkoztatja a helyi politikai pártokat is. A suboticai pártokat annál inkább érdekű a válság megoldása, mert attól itt speciális eltolódásokat várnak. Ismeretes ugyanis, hogy a bunyevác-sokácpárt közeiéül a föderációs blokkhoz és a legutóbbi tárgyalásokban, amelyet Radicsék és, a klerikálisok folytattak a radikálispárttal fontos szerepe volt Raics Balázs suboticai bunyevác képviselőnek is. A blokknak a radikálispárttal való megegyezése ilyenképpen lényeges változást jelentett Volna a suixüicai városi közigazgatás vezetésében is, amelyben jelentős szerephez jutottak volna az itt többségben levő bunyevácok. A legutóbbi politikai fordulat azonban. amelyet a Radics-párt nagygyűlésén történtek idéztek elő és a kormány lemondására, valamint a demokratákkal való tárgyalások újabb felvételére vezettek. így erősen érezteti a hatást a bunyevácsokácpártban is. Megállapítható, hogy a vártban csalódást okoztak a nem várt események és a bunyevácsokácpárt nagyrésze. — hasonlóan a hozzá oly köze! álló klerikálisokhoz — nem szívesen fogadta Radics vasárnapi beszédét és megfontoiatlanságnak ítélte a jó irányban haladó megegyezési tárgyalásoknak ilyen módon való meghiúsítását. A bunyevác-sokácpárt többsége már régebben a radikálisokkal való megegyezés mellett van és kevesen múlt. hogy ez a megegyezés már a választások előtt nem jött létre. Az akkor folytatott tárgyalásokat az nehezítette meg. hogy a btmyevácoknak saját erejükre kellett támaszkodniok. rnig most a blokk keretén belül sokkal több eredményt érhettek volna el. Ezért a pártban a legutolsó napokban erős volt a hajlandóság a megegyezésre és most a párt létérdekeit látják veszélyeztetve a további tárgyalások meghiúsulása folytán. Az előzmények azonban mos? már arra kötelezik a bunyevúc-sokácpártot, hogy kitartson eredeti álláspontja mellett, amely a blokkhoz kapcsolja a pártot. Ez természetesen a mai helyzetben még jobban kiélésit! a bunyevác-sokácpárt és a kormdnyzópárt közötti ellentéteket és az így e’mérgesedeít helyzetben leg« uiabban felmerült már az a terv is. hogy ha a belpolitikai válság mer*oldása ezt esetleg szükségessé tenné, úgy a bunyevác képviselők sem vennének részt a parlament munkáidban. Erre. valamint a bunyevác-sokácpárt állásfoglalására nézve Raics Balázs képviselő a y>Bácsmcgyei Napló« munkatársának kérdésére a következőképpen nyilatkozott:-— Úgy a bunyevác-sokácpárt, mint a magam álláspontját a belpolitikai válság ügyében röviden igy foglalhatom össze: Az egész>országra és az egész nemzetre egyformán igazságos és előnyös kibontakozást óhajtunk, mert csak igy lehet szó a békés konszolidációról. Hogy ez a megoldás milyen lesz. azt a mai zavaros helyzetben nem lehet előrelátni, azonban mi valamennyi eshetőséggel számolunk. Hogy a blokkal való tárgyalások tovább foiynak-e, arra nézve most nem nyllatkozhatoin, annyit azonban mondhatok bogy számolunk azzal az eshetőséggel is. hogy mi is távolmaradunk a parlamentből, ha a viszonyok alakulása erre a belátásra fogják bírni a bunyevác-sokácpárt valamennyi tagjait. Spekuláné a könyvesboltban Irta: Baedeker A jó nő. mint a legtöbb ujmüvelt, Szenvedelemmel »pártolja., az irodalmat lés művészetet, tele van közművelődési vággyal —■ amint magát igen találóan ’kifejezte — s kedves szórakozás neki •ezekről a témákról beszélgetni. Most is hasonló járatban van. s ezekkel a szavakkal toppan be a Müller t:r könyvesboltjába: — Tudja, hogy honnan jövök? Müller ar. — Sejtelmem sincs róla, ce bizonyosan valami tisztességes helyről. Spekuláné. — Nem tudom . . . Egy liitbizományos üzletben voltam — MiiSler nr. — Bocsánat hogy közbeszólok. Nagyságod, ugy-e bár, azt akarja tudtomra adni. hogy valamelyik bizományosnál volt dolga? . Spekuláné. — Úgy van. a Biaunál, a kinek rengeteg sok portékája van. s a legtöbb olyan, amelyet bizományba adtak hozzá. Müller ur. — Hát akkor mért nevezi Öt bitbizományosnak, és mért nem röviden bizományosnak? Spekuláné. — Mert úgy vettem észre, hogy ez a Blau egy hithü izraelita, vagy ha nem veszi rossz néven: zsidó. Müller ur. — Most már értem hogy tnért mondja hitbizományosnak ... És mit keresett ott, nagyságos asszonyom? Spekuláné. — Olaj festményeket, Müller ur. Mii’lcr ur. — Aliá! Képeket óhajt venni? Spekuláné. — Igen. támogatni a képesmüvészetet. Már régóta szeretnék beszerezni néhány szén festményt. Azt olvastam egyszer az újságban, hogy: kuli ura kell a iátoknak! — s amikor megkérdeztem a házi irodatorníudósunktól. hogy mit jelent ez a harckiáltás, ő azt a felvilágosítást adta, hogy a tálukra niüériékkel bíró vásznakat keií fülakgatni, hogy szebb legyen az életünk és a szobánk, s hogy teljesítsük azt az erkölcsi kötelességet, amelyet a jómódunkra ráparancsol a kedvező anyagi helyzetük s a kivételesen szerencsés sorsuk. Müller ur. —■ Nagyságos asszony ezt a kétségtelen igazságot a jegyzőkönyvéből olvasta föl . . . Szabad tudnom, hogy mi ennek az oka? Spekuláné. — Mert a mondat gyönyörű, úgy hangzik, mint egy szép vers, nekem nagyon megtetszett, s hogy el ne felejtsem, megkértem a tanár urat, jegyezze azt föl nekem. Ő aztán sajátkezűiéi beírta ebbe a noteszbe. Nézze! Nem volt ez szép tőle? Müller ur. — Nagyon szép és megható volt. A mondat igazán jól sikerült, a nyelvtan szabályainak teljesen megfelel, egy író se mondhatta volna sokkal szebben, és igazán kár lett volna elfelejteni. A tanár ur nagyon keveset vásárol nálam, de azért elismerem hogy jó irálya van. Spekuláné. — Helyesen teszi, mert vásárolhat valaki a konkurrensnél, s azért egészen derék ember lehet. Müller ur. — A kgnjturrensünk sohase derék ember . . . Spekuláné. — Nem értett meg. Azt akarom mondani, hogy aki más boltban szerzi be a szükségleteit, attól meg becsületes ember lehet. Müller ur. — Lehet . . . De mi kereskedők. ha nem. is éppen becsületesebbeknek. de minden tekintetben kiválóbbaknak tartjuk azokat, akik nálunk vásárolnak. mint azokat, akik a versenytársainkat gazdagítják. Spekuláné. ~~ Ezt nem szívesen hallom. Mert a nyilatkozatából az Következik hogy ha nem önnél, hanem Alávernél venném a könyveket, kevesebbre becsülne mint most, hogy ide vrgyok bejáratos. Mülter ur. — Nagyságos asszonyom zavarba hoz . . . Amit mondtam, az csak a távollevőkre vonatkozik, kegyed pedig, nem győzök örülni rajta. jelen van. S a jelenlevők mindig kivételek ... Spekuláné. — Most rajtakaptam valamin! Ki tudja-e találni, hogy min? Müller ur. — Sejtelmem sincs róla, Spekuláné. — Hogy is hívják azt az irodalomban, amikor valaki a más eszméit tulajdonítja el? Latin, görög vagy talán éppen — ne tessék haragudni! - zsidó szó. Müller ur. — Plágium? Spekuláné. — Igen az. Tehát Maga az imént plágiumot követett el. Azt a. mondást, hogy »a jelenlevők mindég kivételek« éppen tegnap hallottam az Elzám tanárától. Bizonyosan Maga is őtőic hallotta . . . Müller ur. — Esküszöm hogy nem. A tanár úrral már hetek óta nem beszéltem . . . Puszta v.életlenség. hogy én is ugyanazt a kifejezést használtam. Tudja: a szép szellemek találkoznak. Spekuláné. — Nagyon jó. Ez is igen bölcs mondás, amelyet nem szeretnék elfelejteni. Nem volna szives ide beírni? Mert én most úgyis autograffokart gyűjtök. (Átadja a jegyzőkönyvét.) Müller ur. — Szívesen. (Seiria az uj mondást.) Spekuláné. — És most visszatérek a hiibizományi üzletre, ahol láttam egy csomó képet. Hogy csupa olajfestmények voltak-e, nem tudom, mert nem vagyok kémikus, de volt köztük néhány csinos is. MiiUer ur. — És megvette valamelyiket? Spekuláné. — Az igazat megvallva, nem mertem ... A jó ember, azokat a képeket dicsérte, amelyeket utálatosaknak találtam, azokról pedig, amelyek megnyerték a tetszésemet csak agy félvállról beszélt. Ez engem annyira ingáit — Miller ur. — Talán csak nem? Spekuláné. — De bizony. Annyira ingáit. hogy nem tudtam magam elhatározni. Müller ur. — Ahá! Irritálta Nagyságodat . . . Spekuláné. — Úgy, úgy . . . Hiszen én is azt mondtam . . . Mondja, kérem, megbízható kereskedő ez a Biau nevű hitbizományos? Müller ur. — Elég jó hírnek: örvend. De képekhez, s általában a képzőművészetekhez nem ért semmit. Spekuláné. — Lehetetlen! MiiUer ur. — Egészen bizonyos. Spekuláné. — Ez meglepő . . . Hát akkor hogyan kereskedik úgynevezett műtárgyakkal? Müller ur. — Ez a kereskedelmi élet titka, ngos asszonyom. Egyik-másik árus ért ahhoz a portékához, amelyet elad. de sokan nem is konyitanak hozzá. s talán éppen ezért vezetik olyan bravúrosan az üzleteiket. Spekuláné. — Ne mondja! Müller ur. — Igen, a kereskedelmi világban csak úgy mint minden más. pályán kisebbségben vannak a szakemberek és többségben a szakértelem hijján lévők . . . Nézze kérem, az a bizományos cég. amelyet Kegyed olyan találóan nevez hitbizományosnak, sokféle áruval foglalkozik, ugy-e? Spekuláné. — Nagyon sokfélével. Van ott papiros, ócskavas, posztó, cipő, zongora porcellán, kép és még százféie sok minden. Miiller ur. — Nos. hát képzelhetö-e, hogy ez a különben derék férfin mindegyikben szakértő legyen? A cipőkhöz meg a szövetekhez valószínűleg sejdii valamit, de a zongorához, meg a festményekhez annál kevesebbet. Spekuláné. — És mi következik ebből? Az. ugy-e bár, hogy zongorát vagy képeket bátran lehet tőle venni? Müller ur. — Ellenkezőleg. Az. hogy cipőt és kelméket bátran vásárolhat nála, mert ezekhez a cikkekhez éri Blau ur, s tisztességes ember lévén, jó árut fog eladni ngos asszonyomnak megfelelő áron. Ellenben a zongorámat nem szeretném nála beszerezni, s a képeihez sincs vaiami nagy bizalmam. Mivelhogy nem ért hozzájuk nem tart jó márkákat belőlük raktáron, s lehet, is volt, tehát a parlamentben való megjelenést nem is követelhették Rádióstól. Ahelyzet mégbonyolultés eddig i nincs lehetőség a kibontakozásra.
