Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)

1923-04-19 / 105. szám

Ara egy és fél dinár SMEGYE XXIV. évfolyam ^•■■77 ma ryjo-axyaasi pay^v-^g j>ra Szubofica, CSÜTÖRTÖK 1923. április 19. 105. szám Megjelenik minden reggel, iinse? után és hétfős délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-53, Eaerkesiíöség 5-ÍQ Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Nemzetiség és magánjog A tegnapi napon ült össze a Népszövetségi Tanács Genfben, hogy letárgyalja utolsó ülése óta összezsúfolódott munkaprogramját A Népszövetségi Tanács legelső ülésén veszi tárgyalás alá azt a panaszt, amit a Magyarország javára optdlt erdélyi magyarok íngatlainak elkobzása miatt a ma­gyar kormány terjesztett először a Nagykövetek Tanácsa, később a Népszövetségi Tanács elé. A román kormány ugyanis úgy haj­totta végre az agrárreformról szóló törvényt, hogy mindazoknak teljes egészében igénybe vette ingatla­nait, akik 1918. novembere óta elhagyták, ha csak rövid időre s szabályszerű útlevéllel is, Romá­nia területét. Mint távollevőktől elvették azoktól is a földet, akik Magyarország java; a optáltak, ho­lott a békeszerződés szerint ez államhatalmak kölcsönösen arra kötelezték magukat, hogy a tőlük más nemzeti állam javára optáltak ingó és ingatlan vagyona feletti tulajdonjogot tiszteletben fogják tartani. Nem lehet kétséges, hogy a legtekintélyesebb politikai forum döntése a vitás kérdést úgy fogja eldönteni, hogy ezáltal irányt szab mindazoknak a ténykedéseknek, amelyek Románia határain belül és kívül, nem csak a politikai jogok, de a magánjogok területén is a nemzetiségi szempontokat a törvény és jog követelményei fölé emeli. Jól tudjuk, hogy a föld­kérdés : hatalmi kérdés. A román nemzetiségi politika még nemzeti kisebbsége korában öntudatosan, szívósan és nagy áldozatkészség­gel hajtotta keresztül földbirtok politikáját, amellyel nemzetiségi bankok utján földhöz juttatta a román parasztot. Amihez akkor áldozatkészség kellett, azt most elvégzi a törvény­­magyarázat elfogultsága. A régi uralom idején a mindig ostoro­zott s elijesztő példaként emle­getett rezsim uralma alatt pénz­intézetek végrehajthatták a romén nemzetiségi politika földbirtok­­programrnját s most a kisebbsé­gekből többséggé voltak uralma idején olyan földbirtokpolitikát inaugurálnak, mely tételes törvé­nyek s nemzetközi szerződések ellenére is a tulajdonjogot a tu­lajdonos nemzetiségi hovatarto­­zandósága alapján kobozza el, vagy tartja tiszteletben. Azt még megértjük, bar soha nem helyeseltük akkor sem, ami­kor az uralmon lévő nemzetiség­hez tartoztunk, hogy politikai jo­gokat nemzetiségi szempontból adnak, vagy tagadnak meg. A közhatalommá szerveződött nem­zet soha nem ad szívesen közjo­gokat olyanoknak, akiket tagjai­SLEK&ESZTČSEGi Krclja Aicxamka-uika 4 tua alatt rijatíólilvatel« Kralja Alexandra-nlica 1 (Leluach-palota i-smramBmKrosmeroaraaaHaaEw nak nem tekint. De a magánjo­gok mindig függetlenek voltak attól a nyelvtől, amelyen azokat érvényesítették. Azelőtt nem volt arra példa, hogy az agrártörvény­nél nem a termelés fokozása s a földnélküliek földhöz juttatása lett volna e döntő szempont, hanem az, hogy minél több földet ve­gyenek el attól, aki magyar s mi­nél kevesebbet adjanak annak, aki magyar. A földet is nemzetiséginek te­kinti a türelmetlenség politikája, mely különbséget tesz magyar föld, román föld, német föld és szláv föld között s mig az egyi­ket parlagon heveríeti azzal, hogy agrártörvény elé vonja, a másik teljesítheti társadalmi kötelessé­gét. A nemzetiségi szempontok megzavarják a magyar jogokat is s nem is egyetlen vonatkozásban. Az agrártörvényt besorozták a a nemzetiségi politika ingoványos területére, a pénzintézetek élete és működése is olyan jogszabá­lyoktól függ, amelyek a részvény­tulajdonosok nemzetiségi viszo­nyaira tekintettel voltak. A fukar kezekkel mért jogok s a bőség­gel ontott terhek a nemzetisége­ket külön társadalmi osztálylyá determinálják. Ez az állapot pe­dig osztályharccá keseríti és szé­lesíti a nemzetiségi küzdelmeket. A nemzetiségek gazdasági 3za badságát nem lehet különválasz­tani a politikai és kulturális sza­badságtól. Ha elszegényed k egy nemzetiség, ha tagjaitól elveszik a földet, bezárják az üzleteit s nacionalizólják pénzintézeteit, sok­kal biztosabban veszti el a be­olvasztó törekvésekkel szemben ellenálló erejét, mintha erőszakos rendszabályokkal elnémítják nyel­vét s bezárják iskoláit. Az erő szak dacos ellenállást „csak­­azértis“ — küzdelmeket szülhet, de a szegénység, a nyomor egy darab kenyérért megalázza magát. Kihallgatások a királynál Radicsékkal nem tárgyalnak, most a blokk keres közeledést a kormányhoz — A radikálisok a demokratákkal való koalíció ellen — Scotus Viator közvetít — Az államim pártok blokkja Az utolsó napon nem történt lényegesebb változás a belpoli­tikai helyzetben. A tanácskozások a királyi udvarban tovább folytak és a pártok is állandó permanen­­ciábön voltak szerdán is, amikor úgy a radikális, mint a demokrata párt ülést tartott. A helyzet súly­pontja egyébként Zágrábból ismét visszahelyeződött Beogradba, mert R dcscsal a láiszaf szerint a radi­kálisok teljesen megszakítják a tár gyalásokat. Radicsékkal szemben a helyzet egyébként még nem tisz­tázódott teljesen. Most a horvát blokk részéről történnek kísérletek a közeledésre. Beogradban tartózko­dik a horvát blokk orgánumának főszerkesztője, Dszsmann, akit szer­dán Pastes miniszterelnök is kihall­gatáson fogadott. Dezsmann állító­lag azért jött Beogradba, hogy mó­dot találjon a radikális párttal meg szakadt tárgyalások ujrafelvéíelére. A radikális-párt többsége ellenzi a demokratákkal való koalíciót A kibontakozási tárgyalásokban fontos szerepe volt a radikális-párt szerdai ülésének. Délelőtt a párt nem tartott ülést, azonban a kép­viselők teljes számban jelen vol­tak és tanácskoztak a helyzetről. Passes miniszterelnök féitizenket­­tőfcor kihallgatásra ment a király­hoz, akinek referált a helyzetről, majd ezután a lemondott minisz­terek értekezletet tartottak. Dél­után 4 órakor tartotta meg a ra­dikális klub ülését, amelyen Po­sies beszámolt szerdai királyi ki­hallgatásáról és hosszabb beszéd­ben ismertette a helyzetet. A de­mokratákkal való koalícióról — a mely egyébként mindinkább előtérbe nyomai — nagyon tartózkodóan nyilatkozott és kijelentette, hogv ez a kérdés még nem érett meg a nyilvános tárgyalásra. Pastes beszédét hosszabb vita követte, amelyben a radikális képviselők nagy része a demokratákkal való koalíció ellen nyilatkozott. Az ülés ­ről kiszivárgott hírek szerint csak Markovicsigazságügyminiszter be­szélt a koalíció mellett, mig a párt paraszt képviselői, a vajdasági és boszniai képviselők a demokra­tákkal való együttműködés ellen nyilatkoztak. Scotus Viator a horvátokkal való megegyezésért Zagrobben nem ítélik meg a helyzetet annyira pesszimisztiku­­ssn, mint Beogradban. Azt hiszik, hogy nem égettek fel minden hi­dat a megegyezésre. Scot as Viator, aki Beogradban tartózkodik, ahol a megegyezés útjait egyengeti, a Novosti főszerkesztője előtt nyilat­kozott a horvát kérdésről. Kije­lentette, hogy zagrebi tartózkodá­sát arra használta fel, hogy rész­letesen tájékozódjék a politikai ellentétekről. Elmondta, hogy há­romszor tárgyait Radicscsal, aki­nek vasárnapi beszédét, amely elronthatná a megegyezésre irá­nyuló tárgyalásokat — szerinte — nem keil tulkomolyan venni, meri nem szabad elfelejteni, hogy komoly politikusok is néha megfeledkeznek magukról. Radics — mondotta — nem gondolt arra, hogy nemcsak parasztoknak beszél, hanem Beo­grad felé is, amellyel a megegye­zés a horvátokrisk is érdekük. Kedvező jelnek tekinti Rad’csnak a németekhez való közeledését. Scotus Viaior véleménye szerint Radics és a radikálisok közti meg­egyezés jő alap a tárgyalások foly­tatására. A megegyezésnek létre kell jönni — mondotta — a kö­zeledésnek mindkét részről meg vannak a lehetőségei. Radics mega is kívánja a Beograddal való békét A horvátok ma még bizalmatla­nok különösen azért, mert Hor­vátországban a régi rezsimet min­den változtetás nélkül keze ik. A helyzet azonban nem reménytelen Radics látja, hogy az egységnek meg kell mai odúin és tudja, hogy a külföld előtt is sokat veszítene, ha annyira kiélezné a helyzetet, hogy az szakitdsra vezetne, Radonícs fúziót kivan A radikális párt esti ülése után a Bácsmegyei Napló munkatársa hosszabb beszélgetést folytatott Radonícs Jovan dr.-al, a sufcotícai kerület képviselőjével. Radonícs azon az állásponton van, hogy a mai helyzetben o legjobb megol­dás az volna, hogy meglehetősen széles alapon az összes állümhü politikusok egy frontban tömörülné­nek. Nem is annyira koalícióra, mint inkább fúzióra gondol. Sze­rinte ugyanis meglehetősen erős állemellenes blokk alakult, emely­­lyel szemben az államhii pártok blokkját keli megteremteni. Ebbe természetesen nemcsak a szerb pártok lépnének be, hanem a nemzetiségi politikusok közül azok is, akik őszintén hivei az áiiam­­egységnok. Egyébként Radonícs nem hiszi, hogy kibontakozást a mai helyzetből gyorsan meg le­hetne találni, szerinte a kibonta­kozás hosszabb idol fog igénybe venni. Más volna az eset, ha ha­marosan kiderülne, hogy ilyen nemzeti védő blokkot nern lehet megalakítani, mert ebben az eset­­bán egy homogén radikális kor­mány megalakítása egy napon belül megtörténhetne. A beszélgetésnél jelen volt Orgia Dusán képviselő is, aki szintén helyeselte Radonics fej­tegetéseit. A demokratapárt határozata A demokrata párt egész nap, este hét óráig ülést tartott. Az ülést Davidovics Ljuba nyitotta meg és ismertette a királynál tör­tént kihallgatásának lefolyását. Közölte a párttal ez uralkodó ama kívánságát, hogy a pártok minél előbb küszöböljék ki az ellentétekéi, hogy a iör vény hozó munka mielőbb megkezdődhessen. A vitában a pártnak valameny- > nyi nevesebb tagja résztvett. Da* vidovics után mindjárt Pribcse­­vics Szvetozár, majd Szó kies, Mer-T

Next

/
Thumbnails
Contents