Bácsmegyei Napló, 1923. március (24. évfolyam, 77-89. szám)
1923-03-29 / 87. szám
ft i Ara egy és fél dinár nriiiiriir-Ti -iiiiiinni -immun mmiwiBiPiriiiwnítobmmíh..uh nmii inm 1 uw «w« wiiiiiwin iMihéi m iami'» mii imuMiiwnrnmnini iiliiíiiwoiwiiiiTCWTii'mrmTTrr''T"nr XXIV. évfolyam Szubofica, CSÜTÖRTÖK 1923. március 29. 87. szám PScgjjskuik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben LZfcRKESZTÍ-SÉG: Kralja A'riatidru-ulica 4 szám alatt TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szerkesztőség 5-10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinar Kiadóhivatal: Kralja Alcxandra-uiica 1 (Laibach-palcta) Az adó: Télen a fagy, nyáron szárazság, ősszel a folytonos eső fenyegeti az embereket," tavasszal pedig — az adó. Mi ahhoz képest a fagyos szentek ijesztgetése, az esős Medáidnak fenyegetése, ahogy igy kora tavasszal a pénzügyigozgatóságok adóreferensei tudnak réijeszteni boldog-boldogtalanra. Az adó, amelyik a hasonlat bizonyító példája szerint egyre nagyobb lesz, ma már nem a luxuskiadásokat, nem a jövedelmeket, de az existenciákat fenyegeti. Ezelőtt adóval csak az állami szükségleteket kellett fedezni. Az államok jól viselkedtek, megfértek a bőrükben, nem ruccantak ki véres kirándulásokra a szomszédba, nem dőzsöltek a pezsgő vérben s nem tették fel jelenük jólétét és jövendő boldogságukat a sors kártyájára, szóval: nem pezsgőztek és nem kártyáztak, mint az ifjúságukat kitomboló fiatalok, a jó és de*ék állampolgároknak, mint elégedett családapáknak nem kefc lett megerőltetni magukat a költségek miatt. De megbokrosodtak — nem az érdemek — az idők táltosai s árokba forditotték a népek szekerét. Ma arra kell az adó mindenütt a világon, hogy dilettens államférfiak, amatőr pénzügyi politikusok, kuruzsló állambölcsek próbálkozásait, kisérletezéseit.amatőrködését fedezzék a polgárok verejtékes munkájukkal, keserű kenyerük nagyobb darabjával. Mert ha még az állami tisztviselőknek s a katonaságnak fizetését a kultúra, a közegészségügy követelményeit elégítenék ki az adójövedelmekből, senkinek sem lenne oka a panaszra. De amikor légüres térben kikovácsolt tervek megvalósításéra használja föl egy, « gazdasági törvények s a pénzügyek tudománya által nem befolyásolt pénzügyminiszter az adójövedelmeket, amikor elbörzézik az államvagyont, hogy felpofozzák nemtartható magasságba a a zürichi kurzust, amikor a dinárok és dollárok millióival tömik a kurzusja vitás koncepciójának örök étvágyú, soha jól nem lakó molohját, akkor mégis megkérdezheti az az állampolgár, akinek öt év előtti jövedelmét most léptetik elő tekintélyes vagyonná, hogy annál többet vehessenek el mai jövedelméből és vagyonából, hogy azte az államraison, hogy a polgárok exisztenciájénak romjaiból akarják fedezni a világ legköltségesebb passzióját a tanulni nem akaró államférfiak számára. Azokban az adókivetési lajstromokban, melyeket a suboticai pénzügyigazgatóság közszemlére tett ki, olyan számok szerepelnek mint amilyenhez csak Becsben, vagy — Moszkvában szokhattak hozzá'az emberek. Milyen meg elégedest keltőek lennének a gazdasági viszonyok és milyen boldogító lenne a jólét, ha ezek a számok megfelelnének a tényleges jhelyzetnek s a reális értékelésnek. De itt csak az adóterhek számai a moszkvaiak, jövedelemnek s a vagyonnak a dinár az értékmérője, amelyik — hála Plavsicsnak és a jó öreg Kumanudinak — oly sok balszerencse s annyi viszály után jutott el mai szerény, pozíciójához. Az a pénzügyi politika nem lehet helyes, amelyik betömi a tápláló forrásokat. Ha összetörik a polgárok existenciáját, összetörik az adóalapot is. Ma el lehet venni mindent az adózótól, a Vajdaságra kiterjesztett pénzügyi szabályok valóban nem ismernek sok kíméletet. De mit vesznek el attól jövőre, akitől mindent elvesznek az idén? Ki fog vállalatot alapítani, üzletet nyitni, ipartelepet létesíteni, beruházást vé-Beogradból jelentik : A Radicspárt kiáltványa és a vasárnapi rezoluciók hiteles szövegének közreadása nagy konsternéciót keltett a beogradi politikai közvéleményben. A Radics-párti rezoluciók ugyanis sokkal élesebben és intranzigensebben vannak megfogalmazva, mint azt Radies beszéde és az újságírók előtt tett nyilatkozatai után gondolni leheteti. A határozatok publikálása előtt még fenn maradt halvány remény arra, hogy Radicscsa! meg lehet még egyezni; most azonban szertefoszlottak ezek az illúziók és Beograd első ijedtségében talán túlzottan is az állami krízis rémét látja közeledni. A határozatokból kiderül, hogy Radios szigorúan kitart a hervái szobor 1918. október 29-i függetlenségi határozata mellett. A párt programmjának alapját a következő három pontba foglalja a rezolució: 1) A horvát nép akaratának tolmácsolása, tiszteleiben tartása és végrehajtása ; 2) teljes és korlátlan nemzeti önrendelkezési jog; 3) gyakorlati pacifizmus és erkölcsi humanizmus, amely csak a paraszt köztársaság által valósítható meg. Követeli a szerb néppel való megegyezést. A főcél azonban a horvét nép köztársasági és humánus követeléseinek megvalósítása. Ebből a szempontból bírálandó el a gezni, ha az adóztatásnak nem esek poenalis, de megsemmisítő hatása lesz, ha az adó meg fogja büntetni a tőkét, amelyik termel, munkaalkalmat létesít, szükségleteket elégít ki és adómentessé fogja tenni a szociális feladatot nem végző, a Wertheim szekrény deckungjába menekülő tökét. Ha rossz az adórendszer, a hátrányait nem okos az adókivetések módjával és mértékével az elviselhetetlenségig fokozni. Jobb adópolitikát kérünk és igazságosabb adóztatást. Az adórendszer kiáltó igazságtalanságait enyhítsék a végrehajtás belátásával, ha már az adókivetés szükségképeni méltánytalanságait az elavult adóztatási rendszerek nem küszöbölhetik ki. Az állam jólétéhez nem ez állampolgárok existenciájának romjain keresztül lehet eljutni. Gazdag államot csak jólétben élő polgárok alkothatnak, proletárok proletár állama nem lehet a békének, a megelégedésnek s a belső rendnek otthona. Beogradba vagy visszamaradása Zagrebban. Az állam jelenlegi földrajzi határait a legkedvezőbbeknek tartje de az állam berendezésére nézve az 1918 október 25-i horvét szábor határozata a független horvát köztársaságról, mely magában foglalja Bosznia-Hercegovinát, Szlovéniát és a Vajdaságot is és amelyet az összes szerb pártok is elismertek 1918. december 1-én Genfben, keresztülviendő. A határozatok ötödik pontja kijelenti, hogy a horvát népképviselet a horvát népre semmisnek és nem kötelezőnek — tehát minden jogi és erkölcsi alap nélkülieknek tekinti a beogradi kormány minden törvényét és rendeletét, minthogy ezeket a horvát nép részvétele néikül, illetve akarata ellenére hoztak meg. Épen ezért a horvát nép csak annyiban engedelmeskedik ezeknek a törvényeknek és rendeleteknek, amennyiben katonai erőszakkal való fenyegetéssel vagy annak tényleges alkalmazásával arra kényszeritenék. Semmisnek deklarálja a határozat a beogradi tőrvény összes gazdasági, szociális és Agrarreform intézkedéseit is. A hatodik pont bitorlásnak ne vezi a beogri di kormánynak teljes Horvátországi uralmát és azt illetéktelennek jelenti ki politikai és vagyonjogi viszonyok rendezésére. Felsorolja a polgári és katonai szakosságokat, melyek csak azért nem kergették forradalomba a horvát népet és r,em vezettek idegen beavatkozásra, mert 'j az politikai érettségénél és szervezettségénél fogva csökkentetté a beogradi erőszakot, másrészt ‘bízik abban is a horvát nép, hogy a közvéleménynek olyan megnyilatkozása, mint a március 18-iki választások és az egész európai közvélemény, de különösen a Népszövetség morális nyomása alatt a beogradi hatalmasoknak mégis tiszteletben kell majd tartaniuk az önrendelkezési jogot. A hetedik pont szerint a horvát népképviselet teljesen egyenrangúnak tartja magát minden európai parlamenttel. Ha nem sikerülne a teljes egyensúly alapján a szerb népnek igazságos megegyezést létesíteni, akkor a népképviselet az összes európai parlamentektől, különösen pedig az Északamerikai Unió kongresszusától fog segítséget kérni, mint amely teljesen érdektelen az eirní - pai kérdésekben. Nem csoda, hogy a mostani áilami rendnek ilyen kérlelhetetlen megtagadása a beogradi fronton erős megütközést keltett. Hir szerint már a kedd esti minisztertanács elhatározta a szeparatista mozgalommal szemben az államvédelmi törvény azonnali szigorú alkalmazását, sőt már a kiáltvány és határozat miatt meg is akarták indítani az eljárást. Egyesek Radios azonnali letartóztatását irditványozlák és ez az indítvány állítólag csak Pasics és Jovanovics Ljuba ellenzése miatt bukott meg. Külföldi döntőhiiőság elé kerül a fiumei kérdés Nem folytatják az abbáziai tárgyalást A fiumei kérdésben a jugoszláv és olasz delegációk között fölmerült ellentétek, a jelek szerint, a tárgyalások végleges megszakítására vezettek. A paritásos bizottság Abbáziában maradt tagjai szerdán reggel szintén visszaérkeztek Beogradba és délben a külügyminisztériumban tanácskozást tartottak a bizottságnak már régebben a fővárosban tartózkodó tagjaival. A konferencia tárgyát a fiumei kikötő-koncesszió kérdése képezte. Mint ismeretes, a koncesszió ügyében az olasz delegáció javaslatot terjesztett elő. amelyet azonban a jugoszláv paritásos bizottság tel jes egészében visszautasított. A szerdai beogradi tárgyalásokon is megállapították, hogy az olasz javaslat egyáltalán nem képezheti a további tárgyalások alapiát és így nincs mód arra, hogy a iélbeszakitott abbáziai tárgyalásokat tovább folytassák. A megoldás most már csak a külföldi döntőbíróság utján lehetséges. horvát népképviselet elmenetele törvények nevében elkövetett erő* Megdöbbenéssel fogadták Beogradban a Radics-párt határozatát Nyilvánosságra került a rezolució szövege — A túlzók Radics letartóztatását követelik — A határozat ismeretlen részletei
