Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)

1923-02-01 / 31. szám

2. oldal.

BÄCSMEGYEI NAPLÖ

1922. február 1.

Községi segélyt kérnek a postahivatalok részére

Beszüntetik a nem jövedelmező postahivatalokat

A posta- és távirdahivatalok sehol sem altruisztikus intézményei az államnak és mint minden ország költségvetésében tetemes jövedelmi tételként szerepelnek a posta bevételei. A távirat,. telefon és levéldijszabás a valutám viszonyokat tekintve, nálunk a legdrágább egész Középeurópában és mégis azt kell tapasztalni, hogy az állam legraostohább módon kezeli a postahivatalok kérdését. Csak az S. H. S. királyságban történik weg, hosrv különbséget tesznek jövedelmező és nem jövedelmező hivatalok között, és a deficites hivatalok fenntartásának költségeit át akarják hárítani az érdekelt községekre, ahelyett, hogy a postaügyi minisztérium a saját jövedelméből tartaná fenn a haszon nélkül dolgozó, de az ország forgalma szempontjából szükséges kisebb hivatalokat is.

A nwisadi postaigazgatóság felhívta a körletébe tartozó községeket, hogy természetbeni és pénzbeli segélylyel támogassák a postahivatalaikat, mert különben deficit esetén kénytelen lesz a kisebb hivatalokat beszüntetni.

A felhívásban arra hivatkozik a postaigazgatóság, hogy költségvetése nem nyújt módot a kisebb hivatalok deficíjének fedezésére és igy a községeknek maguknak Kell gondóskodniok a posta fenntartásáról.

Mint értesülünk, legutóbb a mélykastélyi postahivatalt szüntették be ezen a címen és az ottani postakörletet a járni postahivatalhoz osztották be.

Bizonyára lesznek községek, amelyek meghozzák az áldozatot és községi adóból fedezik a postahivatalaik fenntartására szükséges összeget, de sok helyütt sor fog kerülni a postaügyi kormányzat rosszul alkalmazott szűkmarkúságából arra, hogy — éppúgy, mint Mélykastélyon, — a haszon nélkül dolgozó hi-Kéiféle igazság

Ík. «mit év tavaszán egyik nagyobb Őkl város főuccáján sétáltam, mikor valaki hirtelen elém teppant és eszpefá*té nyelven üdvözöl:

— lonan tagon, kara semiđeano! (Jó topot, kedves elvtár*!)

Ránézek. Ezt az arcét már láttam vafáh«I. de hiába törtem a fejemet, seiogysem jutott eszembe, hogy hol? No, de sebaj. m*jd megmondja ő: honnan Ismerjük egymást? Habozás nélkül viszonoztam tehát a köszönést:

— Mi havas la honoron. (Van sze.

Ílencsém.) Se mi ne eraras. Vi estas remda tie cl; de kié Vi venis en ci tiun űrben? (Ha nem tévedek, ön idegen itt: honnan jött ebbe a városba?)

Az idegen elnevette magát; látszott rajta, hogy mulattatja az, hogy nem tudom: kivel beszélek? Majd hirtelen ezzel a kérdéssel fordult hozzám:

— Cu Vi scias. klu mi estas? Kiel mi vidas. Vi ne rememoras min. (Tudja-e, ki varyok? Amint látom, nem emlékszik rám.)

S aztán meg sem várva feleletemet, ■ilden átmenet nélkül törökül üdvözít:

*“** MtriiaW. af*ndi! (Jó napot, uram!) Bgyszerr* világosság gyűlt aryamban. Htaam ez az «mbar egy erzeruml fftgy •rzindzsáni török, akivel együtt v*ftam hadifogoly Szibériában, s aki a fát: szériáim * 8 tbb an járt el az Eszpa. rtentfsta Klubba! Hogy Is hívják?

— Musztafa Kiazhn főhadnagy Erze- Kimből, nemde? — kiáltottam diadalmasan.

r**- Nem találta el. Én Musztafa Hakki 31 ftrtro) vagyok Erzlndzsánból. Musz- Krazím főhadnagy az unokatests mint Ön helyesen emlékszik, fzerumbá való és már régen otthon Vak Én és Önök szabadulása után még sokáig hányódtam Novo.Nikolájevszkben. Tomszkban, Kurgánban és a Volga-menti tatárok közt. akiknek a segít.

vafalokat beszüntetik. Ha tehát az adózó polgárok a magas adón és drága postaköltségen kivül még külön postaadót nem fizetnek, nagy területeken a világtól elzárva, posta nélkül maradnak, csak azért, mert a

postaügyi minisztérium nagy jövedelmet akar felmutatni a költségvetésben és nem hajlandó saját budgetjének keretében áldozatot is hozni a forgalom és postaszolgálat fenntartása érdekében.

A szuboticai választól névjegyzéket beterjesztették a törvényszékhez

17.500 választó van Szubotieán — Nem kerül sor a Magyar Párt névjegyzékének felhasználására

A suboticai választói névjegyzék kiigazítása körüli bonyodalmak olyan megoldást nyertek, hogy a magyarság jogain újabb sérelem esett. Ismertettük már a város állásfoglalását, amely kétségessé tette mindezideig a Magyar Párt névjegyzékének felhasználását. Most már meg lehet állapítani, hogy a város az utasítás ellenére a párt névjegyzékének figyelembevétele nélkül zárta le a választók listáját.

A Magyar Párt kedden délelőtt terjesztette be a magyar választók névjegyzékének első részéi, azzal, hogy a teljes névjegyzéket, illetve annak még hátralevő részét sz rdán fogja benyújtani. A suboticai hatóság amely eddig feltűnő lassúsággal készítette a választói névjegyzék hivatalból kiegészítését, erre

egyszerre gyorsan igyekezett lezárni a névjegyzéket. Kedden ugyan még a hatóság részéről is történtek olyan kijelentések, ho"- aligha tudja a város idejekorán befejezni a választási névjegyzék kiegészítését, a Magyar Párt első névjegyzékeinek beérkezése után azonnal öszszehivták a kiigazítást eszközlő bizottságot ülésre, amely a még nem is teljesen kész választói névjegyzéket lezártnak jelentette ki.

Ez a feltűnő sietség érvényesült azután tovább is a választói névjegyzéknek a törvény' *ókhez való beterjesztésénél. Noha a törvény értelmében a névjegyzéket február 5-ig lehet a törvényszékhez benyújtani, a suboticai hatóság mégis olyan sürgősnek találta ezt a feladatát,

»égével Petrográdba és onnan rendes hadifogoly-transzporttal ide érkeztem. Holnap továbbutazóm Konstantinápolyba és onnan Erzindzsába.

— Ha a Volga mentén volt. miért nem ment Caricinon és a Fekete-tengeren át egyenesen Kisázsiába? Miért tett ekkora kerülőt?

— Tudja, akkoriban harcok voltak azon a vidéken, bajos lett volna arra hazajutni. S mikor már elmúltak a harcok. akkor én Petrográdban vártam a kicserélő bizottságot. De mondja: ismerős ebben a városban?

— Igen.

— Ráérne velem jönni, megmutatni a nevezetesebb helyeket?

— Nagyon szívesen.

És nyomban vittem öt a különböző felekezetek templomaiba, megmutattam neki a közigazgatási és más középületeket, úgy vettem azonban észre, hogy nem tettek rá különösebb hatást. Nagyobb bizonyosság kedvéért mégis megkérdeztem, hogy tetszenek neki ezek az épületóriások?

— Tagadhatatlanul szépek. — válaszolta ő — de ne vegye rossz néven, ezeknél sokkal különbeket is láttam már.

— Talán Erzindzsáftban? — kérdeztem alig leplezhető gúnnyal.

— Nem. hanem Oroszországban. Németországban, Ausztriában és Csehszlovákiában. De nézze, én odahaza !>iró vagyok, engem nem annyira a középületek érdekelnek hanem sokkal inkább más országok igazságszolgáltatása. Oroszországban is éli árogattam olykor-olykor a bíróságokhoz, végighallgattam néhány tárgyalást, s mondhatom Erzindzsánban kunjait az Igazságszoi. Szolgáltatás, mint Petrográdban.

— Hogy-hogy? — kérdeztem csodálkozva.

— ügy. Hogy Petrográdban húsz tárgyalást is tartanak egy ügyben, mjg evek múlva Ítéletet hoznak. Erzindzsában pedig, ha egy hitelező pert indít az adósa ellen, aznap letaárgyaljuk az ügyet és ítéletet is hozunk.

hogy már szerdán délelőtt beküldte a választói névjegyzék egyik részét a törvényszéknek, ugyanakkor, mikor még dolgoztak a névjegyzék hátralevő részén.

így történt meg azután, hogy mire a Magyar Párt által készített névjegyzék hátralékos része a párt beadványával együtt szerdán délben a városhoz érkezett, addig a választók névjegyzékének egy része a törvényszéknél volt. Nehéz volna itt a legnagyobb jóhiszeműség mellett is elhárítani azt a látszatot, hogy a hatóság örömest választotta azt a módot, amivel a Magyar Párt névjegyzékének felhasználását lehetetlenné tette.

Viszont nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy a Magyar Párt a határidő utolsó napjának az utolsó órájában terjesztette be a névjegyzéket, miáltal maga a párt tette könnyűvé a városi hatóság áitai választott eljárás alkalmazását.

A hatóság kifogásold azt is, hogy a Magyar Párt névjegyzékében nemcsak magyar nemzetiségű választók szerepelnek, hanem bunyevácok is. A hatóság minden érvet felhasznál eljárásának igazolására, bár nincs a hatóságnak semmi hozzászólása ahhoz, hogy egy politikai párt kiket vesz fel tagjainak névjegyzékébe.

A suboticai választók névjegyzékén egyébként a kiegészítés után 17.500 választó szerepel. Tekintettel arra, hogy a választók első összeírása után 12.500 választója volt Suboticának, igy a kiegészítés alkái— Erzindzsánban bizonyára nincsen annyi peres ügy. mint Petrográdban, — replikáztam én. — s igy nem csoda, ha gyorsabb az elintézés.

— Az, hogy nálunk kevesebb a per, csak érdem a török igazságszolgáltatásnak. Szeretném megismerni az itteni Igazságszolgáltatást is» Volna szives ebben segítségemre lenni?

— A legnagyobb örömmel. Közel van ide a törvényszék, akár rögtön oda mehetünk.

Bementünk a törvényszék főtárgyalási termébe. »Gondatlanságból okozott súlyos testi sértés« vétségével vádolva állt ott egy paraszt, mert kutyája, amelyet a szabályrendelet ellenére nem tartott megkötve-, megharapott egy asz. szonyt, »akinek ekként okozott sérülése nyolc napon túl gyógyult meg.« A vád és védelem meghallgatása után a bíróság a kutya gazdáját 8 napi fogházra és száz korona pénzbüntetésre Ítélte.

A következő ügynek egy detektív volt a vádlottja. Az volt a vád ellene, hogy egy bűnügyi nyomozás során »hivatali hatalmával visszaélve« félholtra verte a gyanúsítottat azért, hogy beis-’ merő vallomást csikarjon ki tőle. A detektív tagadta a »terhére rótt cselekményt«. de a bíróság a sértettnek és a tanuknak vallomása, valamint az orvosi látlelet és vélemény alapján megállapította a detektív bűnösségét, s egy évi börtönre, három évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanily tartalmú felfüggesztésére Ítélte. Az ügyész megnyugodott az ítéletben, ellenben a vádlott a bűnösség megállapítása miatt felebbezést jelentett be.

Még egy lopási ügy volt aznapra kitűzve. de a tanuk nem jelentek meg, s ezért a bíróság elhalasztotta a tárgyalást.

Mikor újból az uccán voltunk, megkérdeztem társamat, hogy megériertte-e. miről volt szó a tárgyaláson?

Tagadólag válaszolt mire eszperantó nyelven röviden elmondtam neki a két bűnügy anyagát. Figyelmesen hallgatta,

mával mintegy 5000 választót veti lel a suboticai hatóság a névjegyzékbe. akik közül 4000 a magyar választók száma.

A város még össze fogja hívni a névjegyzék kiegészítésével megbízott bizottságot, hogy döntsön a későn érkezett magyar névjegyzék sorsáról, azonban ilyen előzmények és a választói névjegyzéknek a törvényszékhez való beterjesztése után, már nem lehet kilátás arra, hogy a törvény akarata érvényesüljön és így a legjobb esetben is csak fele annyi masrvar választó fog résztvehetni a márciusi választásokon, mint ahánynak erre Suboticán minden törvényes joga megvan.

Megindult a munka

a Ferrum-gyárban

Mint megírtuk, hétfőn tárgyalások indultak meg a Ferrum-gyár igazgatósága és kizárt munkásai között A tárgyalások — amelyeken indexrendszer helyett órabérjavitás formájában teljesültek a munkások követelései — kedden eredményesen befejeződtek. A munkások az ujonau kötött megegyezés alapján szerdán reggel már megkezdték a munkát.

A megegyezésben az indexrendszertől elállt a munkásság és helyette órabériavitást kapott a gyárigazgatóságtól. Az órabérjavitás egyes munkáskategóriák fizetésének megfelelőig különböző. Átlagban 20—30 százalékos felemelést értek el. ‘

Azokra a munkásokra^ vonatkozólag, akik a sztrájk, illetőleg a munkáskizárás ideje alatt dolgoztak a gyárüzembe, olyan megállapodás létesült, hogy azok a gyárban továbbra is zavartalanul dolgozhatnak. A munkások ugyan a tárgyalások során kijelentették, hogy ragaszkodnak az- elbocsájtásukhoz, de a munkaügyi felügyelőség — a törvény értelmében — védelembe vette őket és igy az igazgatóság továbbra is megtartotta valamennyit a gyár kötelékében.

előadásomat, s aztán ezzel a kérdéssel fordult hozzám:

— Mi az a detektív?

— Polgári ruhában lévő rendőr, akinek az a feladata, hogy kiderítse a bűnügyek tetteseit.

— Nálunk a rendőr az uccán vigyáz a rendre, mint ahogy a házőrző kutya vigyáz a házra. És van-e maguknál a rendőrnek följebbvalója?

— Van, — feleltem. — de miért kérdi?

— Azért, mert abból a két bűnügyből. amelyet az imént tárgyalt a maguk bírósága, azt látom, hogy maguknál kétféle igazság van. Ha négylábú kutya megharap egy embert, nem a kutyát büntetik meg. hanem a gazdáját; ellenben. ha kétlábú rendőrkutya mar meg valakit, akkor nem a gazdáját vonják felelősségre, hanem a rendőrkutyát. Minálunk ilyesmi nem történhetne meg.

Ijedten néztem körül, hogy nlncs.e a közelben rendőr és nem hallja-e ezt a hatóságsértő kijelentést. Csak aztán jutott eszembe, hogy a mi rendőreink nem értenek eszperantóul, s igy nincs mitől tartanom. De most már kiváucsi voltam: miként ítélne az _én ezindzsáni barátom ebben a két bűnügyben? Megkérdeztem:

— Ha Erzindzsánban történt volna a kutyaharapás és az embernek rendőr által való megveretése, hogyan ítélt volna ön?

A kádi nem jött zavarba: azonnal és úgy válaszolt, mint ha a maga ítéleté; a legtermészetesebbnek tartaná a világon:

— Én úgy a négylábú, mint a kétlábú kutyát megkötöztettem. vagy másként ártalmatlanná tettem volna és mindkét esetben a gazdát büntettem volna meg azért, mert a harapós és igy a közre veszedelmes kutyát szabadon engedte, isten vele!

Elváltunk, de még útközben Is sokáig tűnődtem, hogy melyik helyesebb: a mi középeurőpal modern jogszolgáltatásunk, vagy a kisázsiaí török igazságszolgáltatás?

Frimon