Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)

1923-01-11 / 10. szám

*aOEKl BACSMEGYEI NAPLÖ 1923. január 12. CIRKUSZ ® B • Cstítédi ünnep az Emberiségnél (Néháng meleg visszaemlékezés őstatánkról, Ádám úrról) Baltimoréból jelentik, hogy oti nemsokára leleplezik Ádám szobrát. Sietek megírni az ünnepi leleplező - beszédet, nehogy más megelőzzön. Az öreg tudniillik kedvenc témám, régóta foglalkozom derék ős­tatánkkal, egész könyvtárra valót Összeböngésztem mér róla. Az egyik iró Napóleont tanulmányozza, a másik Lut­her Mártont, a harmadik Nagy Frigyest. — engem mindig Ádám érdekelt. Di­rekt Tátongok nagyszerű Ősünkért, ezért a kiváló fér­fiért. Bárki bármit is mond­­ion. Őt tartom a legelső em­bernek! ... Tehát, mint régi Ádám-kn­­tató ragaszkodom hozzá, hogy én tartsam meg első szobrának leleplezése alkal­mával az ünnepi beszédet: Mélyen tisztelt Korcs utódok és utódnők! Itt áll előttünk teljes életnagyságban ÍÓJ sikerült szobra annak az előkelő úri­embernek, akinek oroszlánrésze van ab­ban, hogy mi egyáltalában exisztálha. tunk ezen a földön. Ha ö nem volna, vagy pedig ha nem teljesítette volna hivatalos kötelességét olyan lankadat­lanul, hol volnánk most mi?! Helyet­tünk rinocerusok, vadlovak, vaddisz­nók, vadszamarak, krokodilusok és min­denféle hüllők, undorító csúszómászó­­állatok foglalnák el ezt a szép világot, ezt a földi paradicsomot. Ámbár, ami azt illeti, még most is sok vadmarha, vadszamár, hüllő és undorító csúszó­mászó jár közöttünk. Eléggé rut hálát­lanság volt részünkről, hogy annyira megfeledkeztünk mélyen tisztelt ősünk­ről. A hálátlan utókor kutyába sem veszi öt, az első embert. Egészen jelentékte­len pitiánerek, mint Julius Caesar, Ko­­fombus Kristóf, Franklin Benjamin, Mar­coni és Vilmos császár nagy hírnévé, nek Örvendenek, pedig ezek a királyok, császárok és feltalálók milyen nimolis­­ták Adómhoz képest. Az összes feltalá­lók között Ádám volt a legnagyobb, mert ö feltalálta önmagát. Aztán feltalálta a legnagyszerűbb, a legszenzációsabb és a legkorszakalkatóbb találmányt: a nőt. Már mint Évát. Tudjuk a bibliából, hogy Ádám miközben szomorúan, egyedül ló­gott a paradicsomban, folyton azón töp­rengett, hogy miképpen lehetne valami Jó nőre szert tenni. Ez a gondolat még álmában is fúrta az oldalát. Így kira­kodott aztán az első nő a földre, a fér­fiak közé. Sajnos hamarosan kiderült, hogy a Nő nem volt olyan, amilyennek Ádám őt megálmodta. Nó, de ha nem is valami tökéletes találmány a nő, az­ért mégis csak hálásak lehetünk érte Ádámnak. Mentségül szolgál, hogy az­óta sem találtak fel kitlömb dolgot en­né!. Nekem legalább ez a szerény véle­ményem. Egyáltalán meg kell állapítani azt a 'szomorú és szégyenteljes körülményt, hegy nekünk kései unokáknak halvány fogalmaink sincsenek erről a nagy cm. bérről. Ezért szükségesnek tartom, hogy diő., sőt rrtogyoróhéjban Ismertessem életét és főbb müveit Tehát: Ádám (azelőtt Armin) Őstermelő, er­dőtulajdonos és halászati jog-bérlő szü­letett Krisztus előtt 00-fcan a Mezőség­ben, (Egyesek szerint azonban a buda­pesti Állatkertben), egyszerű, de becsü­letes szülőktől. Szülei nagyon szerették, valósággal majomszeretette! csügötíek rajta és semmiképpen sem akartak meg­válni tőle. A nagy rátörő ifjú azonban szűknek találta a családi ketrecet és semmi kedvet sem mutatott, hegy min­denben utánozza apját. Végre is meg­emberelte magát. Kibérelt egy jókora kertét, amelyben paradicsomot kezdett termelni augróban. Konkurencia hiányá­ban az üzlet kitünően ment, az Adám. féle paradicsom olyan hiressé vált, hogy még most is beszélnek róla. Ádámnak leijgt mondani paradicsomi élete volt. de az igazán paradicsomi élvezetek csak azután következtek el, mikor költséget, fáradtságot, sőt önmagát sem kiméivé, beszerezte az első nőt. Éva eleinte ren­desen viselkedett, örült a jó partlüenck, de mikor aztán nagyon jól ment a dol­ga, egyre lehetetlenebbé vált. Minden­féle ronda utolsó állattal udvaroltatott magának és utón, sőt útfélen is meg. csalta az urát. A szegény Ádám azon­ban nem tudott semmit sem ezekről a legnagyobb mértékben elítélendő dol­gokról Csak jó néhány ezerévvel ké­sőbb tudta meg a botrányos ügyet, a mikor már a Biblia is megírta. Küldött is be valami helyreigazító nyilatkozat­­félét. de nem közölték. így hát szegény Ádám teljesen bennmaradt a szószban, illetve a paradicsom-szószban. Szegény, ü volt az első megcsalt férj. Nó, de nem akarom tovább firtatni Éva őuagysága botrányos kalandjait. Elvégre nőkkel szemben mégis diszkré­teknek keil lennünk. És elvégre Éva, akármilyen disznó volt, mégis csak a rangban legidősebb nagymamánk volt. --------­És az ember nem szeret túlságosan sok kompromittáló dolgot elmondani a nagymamájáról. Tehát egy szót se töb­bet a nagymamánkról. Ámbár egymás­­.kczt vagyunk, ámbár testvérek és uno­katestvérek vagyunk valamennyien, mégis dicső nagypapánk ez ünnepén ne rágalmazzuk . tovább nagymamánkat. Maradjanak a diszkrét titkok csak kö­zöltünk. A családban. Mélyen tisztelt Korcs utódok és utódnök! Bocsánatot kérek, amiért Ádám tatánk szobrának leleplezése alkalmával aka­ratomon kívül Éva mamuskákkat leplez­­! tem le. De azt hisžem kissé tartoztam ij ezzel szeretett Ádám tatának emléké- 1 nek, mert a Biblia teljesen egyoldalúan és rosszhiszeműen olyan komikus figu­rának, olyan pipogya fráternek, olyan sajnálatraméltó felszarvazott papucs­hősnek tünteti fel Ádámot, hogy az em­beriség e gyönyörű nagy családi ünne­pélye alkalmával okvetlenül meg kellett 8 védenem a szegény trottlit. (g. z.) legutóbbi eseményekkel »Figyel­meztetés« cimii vezércikkében, a melyben felhivja az államférfiak fi­gyelmét arra, hogy a pártérdekek félretételévei törődjenek többet a külügyi kérdésekkel, mert erre a magyar mozgósítás révén támadó veszedelem sürget. Az »AdeveraU jelentése szerint a kisantant államai együttesen lépé­seket fognak tenni a magyar kor­mánynál a legutóbbi határincidens ügyében. Á választójogi játék Más véleményen vannak a helyi hatóságok mint a kormány Novisadról jelentik: A választói? felszólamlások összeszárnláiása meg­történt, amely szerint kitűnt, hogy eddig csak 2500 felszólamlást adtak be, jóval kevesebbet, mint azt sokan optimisztikusan remélték. A felszó­lamlások ügyét intéző hivatal eddig 300 esetben döntött a. választói név­jegyzékbe való felvételről. A Bácsmegyei Napló munkatársa kérdést intézett a választói névjegy­zékek kiigazítása ügyében. Stefano­­vics Zsarko dr. polgármesterhez, a ki a következőket mondotta: — A választói névjegyzékbe eddig 300 felszólamlót vettünk fel. A ki­igazítás minden tekintetben a törvé­nyes rendelkezéseknek megfelelően történik és alig néhány esetben uta­sítottak vissza jelentkezőket. A lista rövidesen el fog készülni és azt ja­nuár 14-én felterjesztik a törvény­székhez. — Ezen a névjegyzéken kivül hi­vatalból ki fogjuk egésziteni a név­jegyzékeket január 31-ig. Azok a választók azonban, akik ebben a névjegyzékben lesznek felvéve, — a márciusi választásokon nem ve­hetnek részt, hacsak a kormány újabb rendelettel másképpen nem fog intézkedni. Szlepcsevics Milán kerületi főis­pán egyébként szerdán tárgyalt Beogradban ebben az ügyben. Hogy mit végzett, micsoda instrukciókkal jött vissza — azt egyelőre nem tud­ni. Stefanovics Zsarko dr. polgár­­mester —- akivel hazatérése után megbeszélést folytatott — kijelen­tette munkatársunknak, hogy a helyzet nem változott. No az ad6 Novisadon Dr. Stefaaevi.es Zsarkó polgármester nyilatkozata a novisadi pótadő fel­emeléséről A kisantant állama! háboríts készülődéssel vádolják Magyarországot Prágai és bukaresti jsleutések a magyar-romén halármenti incidensekről — Nő az idegesség Romániában Novisadról jelentik: A város ve­zetősége most kezdte meg a költ­ségvetés tárgyalását, amely 17 mij­­lió dinár kiadást és 7 millió dinár bevételt mutat ki. A költségvetésről a Bácsmegyei Napló munkatársának Stefanovics Zsarkó dr. polgármester a követke­zőket mondotta: — A város budgetjének tárgyalá­sát most kezdtük csali meg. A költ­ségvetésben látszólag nagy deficit szerepel, ez azonban csak azért ilyen föltűnően nagy összeg, mert a számvevőség a kövezési költségek­re 8 millió dinárt irányzott elő. Az útjavítási program végrehajtására kontemplált összeg pedig öt évre sszól. ilyen időn belül terveztük ugyanis a város kövezetének rend­behozását. A deficit tehát aránylag nem olyan súlyos, mint az első pil­lanatban látszik. Különben is emelni fogiuk a város jövedelmeit, hogy a pénzügyi viszonyokat stabilizáljuk. Valószínű, hogy a 100 százalékos pótadót is jelentékenven felemeljük. Ennek az adófelemelésnek jogossá­gát és szükségét nem hiszem, hogy ma valaki kétségbevonhatja. Növi­­sad város lakosai ezen a cimen ma — a többi városokhoz képest — aránylag csekély adót fizetnek. A jövedelem szaporításával a város köV'mo'vetésének egyensúlyát föl­tétlenül helyre fogjuk állítani. A kisantant és Magyarország kö­zötti feszült viszonyt egy újabb in­cidens még rosszabbá teszi. Buka­restből ugyanis a Rador-iigynökség a román kormány hivatalos kommü­nikéjét közli, amely szerint január 8-ról 9-re virradó éjszaka két ma­gyar osztag Aradnál átlépte a ro­mán határt. A román járőr azonban rajtaütött a magyar osztagokon, mire azok sürü tüzelések közepette visszavonultak. A román kormány­hoz érkező egyéb jelentések szerint a határon magyar csapatokat kon­centrálnak, miért is a románok ha­sonló intézkedésekkel válaszoltak. Újabb határincidens azonban ez­­ideig még nem történt. A román lapok hangsúlyozzák, hogy ilyen lépésekkel a magyar kormány nem fog változtatni a tria­noni békeszerződésen. Marcescu román külügyi államtitkár egyéb­ként hosszabb ideig tárgyalt a buka­resti magyar követtel. Prágai jelentés szerint a cseh­szlovák távirati iroda Bukarestből hasonló jelentést közöl azzal a meg­­jegyzéssel, hogy a magyar határon élénk csendőr-koncentráció folyik. A román és cseh forrásból eredő jelentésekkel szemben — mint Bu­dapestről jelentik — a Magyar Táv­irati Iroda a kormány részéről a következő hivatalos cáfolatot közli: »A magyar katonai hatóságok minden kétséget kizáróan megáHa­­. pitották, hogy 8-ról 9-re virradó éj­jel az Arad melletti Lőkösházától keletre az úgynevezett Kinczig-ta­­nyánál több mint száz lépésnyire a határtól, magyar területen a rendes szolgálatot teljesítő vámőr-járőrre a románok 30—40 lövést adtak le. A magyar járőr ezt viszonozta Se­besülés magyar részről nem történt. Január 10-ről 11-re virradó éjjel a románok ugyanott ismét tüzelni kezdtek a magyar járőrre, amit azonban az nem viszonozott.« Az eseményekkel kapcsolatban beogradi jelentés szerint a román kormány Beogradban és Prágában sürgős javaslatot terjesztett elő, hogy a kisantant államai sürgősen tartsanak értekezletet a magyaror­szági események ügyében. A jegy­zékben a román kormány ismerteti a magyar kormány legutóbbi barát­ságos ajánlatát gazdasági egyez­mény megkötésére vonatkozólag és megállapítja, hogy minden jelből ar­ra lehet következtetni, hogy ezek a barátságos lépések csak arra valók, hogy leplezzék Magyarország há­borús céljait. A román kormány re­méli, hogy Beogradbart és Prágá­ban is tisztában vannak azzal, hogy Magyarország arra törekszik, hogy . Közép-Európa béJiéjét megzavarja. |A román kormány azt kivan ja, hogy a kisantant végre kényszerítse a magyar kormányt a békefeltételek teljesítésére, elsősorban a lelegyver­­vőrzésre és igy iavitsa meg azt a viszonyt, amely Magyarországgal az olasz fascisták uralomrajuíása óta rosszabbodott. A beogradi Novosü foglalkozik a Aranykoronát hiteleztünk... Osztrák és magyar kereskedők inváziója A békevilágban, araikor még a ke­reskedők boldogok voltak, ha áruikon hamarosan túladhattak, különösen ked­velt eladási mód volt a részletfizetés. Ki tudná felsorolni azokat a cikkeket, amelyeket budapesti és bécsi ügynökök részletfizetésre kúráltak az embereknek, akiket elkápráztatott a könnyű fizetési mód s derüre-borura rendeltek mindent, mert csak havi öt-tiz koronát kellett törleszteniök. Közben aztán kitört a há­ború, a részletfizetések elmaradtak és az impérium változása folytán a buda­pesti és bécsi cégek nem nagyon tudták a részletfizetőket kötelezettségeik telje­sítésére szorítani. Most aztán az osztrák és magyar cégek összeállították követe­léseiket és pár hét óta sűrűn érkeznek levelek a vevőkhöz, akik annak idején részletre vettek könyvet, hangjegyeket, vásznakat, grammofont s még a legkü­lönfélébb dolgokat. E levelekben a cé­gek felhívják az adósokat, hogy tarto­zásukat jugo-koronában a hatévi kése­delmi kamattal együtt haladéktalanul fizessék meg. UgyTátszik azonban, ma­guk a járandóságukat erélyesen követelő kereskedők is látják, hogy követelésük nincs egészen rendjén, mert még nincs is eldöntve, hogy a külföldi tartozáso­kat a jugoszláv állampolgároknak milyen arányban kell megfizetniök s ezért hogy mintegy igazolásképen követelésük jogos­ságát illetően, minden felszólító levélre külön bélyegzőt is nyomnak rá, mely vérpiros betűkkel kiáltja az adós felé: „Mi Önnek aranykoronát hiteleztünk!“

Next

/
Thumbnails
Contents