Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)
1923-01-09 / 8. szám
Ära 1 dinár. XXIV. évfolyam Szubotíca, SZERDA 1923. január 10. 8. szám Megjelenik nimáen3reggel, ünnep után és hétfőn délben TELEFON SZÁM: Kiadóhivatal 8-58, Szcrko3itŐ3ég 5-10 Előfizetési ár negyedévre 90 dinár SZERKESZTŐSIG: Kralja Alezandra-ulica 4 szám alatt Kiadóhivatal: Kralja Alexcndra-ulica i (Lelbech-palota) A magyarság választójogának ellenségei és barátai Irta: Gräber László dr. Matics Ivó dr. nemzetgyűlési képviselő, a demokrata ifjúság suboticai gyűlésén igyekezett megvédeni a demokratapárt kisebbségi politikáját és különösen azt kívánta bizonyítani, hogy a választójogi jogfosztás nem a demokratapárt, hanem a radikálisok müve, amiért a demokratapárt csak mint a koalíciós kormányzat része viselheti a felelősséget. Mátics Ivó dr. a kisebbségi kérdésben ugyanazt a felfogást vallja és ugyanazt a mentalitást képviseli, mint Jaksics Zsarko, Boskovics Dusán és Jankahidac Zsiva jdemokrata képviselők, akikről köztudomású, hogy a választójogi jogfosztás végrehajtásában semmi részük nem volt. Éppen ezért nem szabad Matics Ivó dr. megállapításai fölött hallgatólag napirendre térni, mert a magyarság politikai orientációját a választások előtt és választások után is döntően befolyásolta iés befolyásolni fogja az a tény, hogy ennek a jogfosztásnak véghezvitele körül mi volt a demokratapárt szerepe. A magyar választójogért a Magyar Párt által megindított küzdelem minden részletét ismerem, ezért úgy érzem, hogy Matics Ivó dr. megállapításaival szemben elengedhetetlen kötelességem, teljes tárgyilagossággal megállapítanom a való tényállást. Matics Ivó dr. szerint a radikális képviselőknek volt az a törekvésük, hogy magában a választójogi novellában kifejezetten megfosszák a nemzeti kisebbségeket a választói jogosultságuktól és ennek a törekvésüknek a vajdasági demokraták álltak az útjába. Matics dr. megállapításának csak az első része helyes. Igaz, hogy a választójogi novella tárgyalásakor a törvényelőkészítő bizottságban Radonics Milán dr. radikális képviselő lanszirozta a jogfosztás törvénybeigtatását, igaz az is — amit Matics dr. nem említ, — hogy az indítvány mellett a Bctlilen-kormány választójogi rendeletének szövegével a kezében, Terzin radikális képviselő igyekezett hangulatot csinálni és hogy ettől az indítványtól különösen a madátumaikat féltő többi bácskai radikális képviselők sem idegenkedtek. De ezt az akciót nem a demokrata képviselők szerelték le, hanem leszerelte maga a radikális parlamenti klub. A radikálisért nevében ugyanis a választójogi javaslat bizottsági tárgyalásán felszólalt Jovanovics Ljuba képviselő, jetóHegi vallásügyi miniszter: és egy magas szárnyalásu beszédben, melyet annak idején a »Bácsmegyei Napló« vezető helyén méltatott, a radikálispárt Programm j ára és hagyományaira hivatkozva, egy államférfiu fölényével, de félremagyarázást nem tűrő határozottsággal adta tudomására a Radonics-iéh indítvány híveinek, hogy akik ilyet akarnak, azoknak nincs helyük a radikálispárt soraiban. Ezután a leintés után ez a kérdés többé a törvényalkotó bizottságban föl sem merült. Matics dr. beismeri, hogy azt a bizonyos bizalmas jogfosztó rendeletet demokrata miniszter adta ki. de a vajdasági radikális képviselők kényszeritették ennek a kiadására, Én nem tudom és nem tudhatom, hogy ennek a rendeletnek kiadását micsoda kulissza mögötti intrikák és tülekedések előzték meg. Elhiszem, hogy a mandátumukat féltő bácskai radikális képviselők járták ki, elhiszem, hogy Jaksics Zsarkó dr. csekély^ számú hívei erről nem tudtak, de állítom, hogy demokrata képviselőknek is volt benne részük. Csak egyetlen nevet igtatok ide. A Ma rinkovics Pálét, a rendeletet kiadó dr. Marinkovics Voja miniszter fi véréét, aki azon az emlékezetes értekezleten a suboticai főispán szobájában, amelyen Mátics dr. és én is jelen voltunk, burkoltan bár, de azért etó^gé érthetően adta a Magyar Párt vezetőségének tudtára, hogyha a demokratapártot támogatjuk. akkor lesz kalács, ha pedig megmaradunk a külön szervezkedés platformján, akkor ennek lehetetlenné tételére minden szerb párt öszszefog. A tényállás tehát az, hogy mandátumaikat féltő bácskai képviselők, radikálisok és demokraták vegyesen, testvéri egyetértésben ott álltak a jogfosztó javaslat bölcsőjénél és a kisemmizett nemzeti kisebbségek szempontjából merőben közömbös az, hogy a törvénytelen magzat világra hozásánál nagyobb számban bábáskodtak a radikálisok, mint a demokraták. Ellenben perdöntő fontosságú a felelősség szempontjából az a tény, hogy Marinkovics Voja demokrata belügyminiszter ezt a jogfosztó rendeletet a minisztertanács felhatalmazása nélkül adta ki, annak kiadását utólag sem jelentette be, sőt hivatali utóda, amikor emiatt a rmdelet miatt helyt kellett állania, annak kiadását egyszerűen letagadta és erről az egész jogfosztásról a miniszterelnök csak akkor szerzett tudomást, amikor a Jugoszláviai Népszövetségi Liga erre eflhivta a figyelmét. Ezt az állításomat a következő tényekkel bizonyítom. Protics Sztoján nemzetgyűlési képviselő tavaly október hó 30-ikán Írásban kérdést intézett Timotijevics belügyminiszterhez, hogy ki és milyen alapon adta ki a választójogi rendeletet és mit hajlandó a miniszter tenni ennek a sérelemnek az orvoslására. Ugyanazon a napon a Jugoszláviai Népszövetségi Liga elnöke személyesen jegyzéket nyújtott át a miniszterelnöknek, amelyben a kir. kormány figyelmét felhívja azokra a következményekre, amelyek a nemzetiségi kisebbségeknek a választójogból való kirekesztése folytán nemzetközi vonatkozásokban érhetik az országot. Protics kérdésére a belügyminiszter november 18-ikán válaszolt. A válasz szerint sem a miniszter, sem hivatali elődje, sem bármely tisztviselő saját felelősségére ilyen rendeletet ki nem adott. A miniszter azonban kijelenti, hogy intézkedni fog körrendeletben, hogy a jövőben a hatóságok szigorúan a törvény szerint járjanak el. A miniszterelnök november 16-ikán válaszolt a Népszövetségi Ligának. Ebben a válaszban azt irja a miniszterelnök, hogy a Liga jegyzékét eljuttatta a belügyminiszterhez, aki »fel lett kérve« utasítsa az alájarenáelt hatóságokat, hogy a nemszláv állampolgárokat, akik opciós jogukkal nem éltek, vegyék fel a választói névjegyzékbe, hogy ilyképpen azok is megkapják azokat a jogokat, amelyeket az S. H. S. királyság alkotmánya és törvényei minden állampolgárnak egyformán garantálnak. A miniszterelnök válaszának keltét követő és a belügyminiszter Proticshoz intézett válaszának keltét megelőző napon adta ki Timotievics belügyminiszter azt a rendeletet, melyről Mátics dr. azt állítja, hogy azt a vajdasági demokrata képviselők akciójának eredménye és amellyel — szerinte — a jogfosztás reparáltatott. Az én információm szerint a Népszövetségi Liga jegyzékét minisztertanács tárgyalta és a minisztertanács volt az a fórum, ahol Timotijevics belügyminiszter »fel lett kérve« a jogfosztás orvoslására. Informátorom szavahihetőségéhez kétség nem fér. Ebből a tényállásból a következő következtetéseket kell levonnunk: 1. Timotijevics belügyminiszternek az az eljárása, hogy a bizalmas jogfosztó rendelet kiadását letagadta, holott az a rendelet Matics dr. beismerése és a Protics által felsoraokztatott és soha le nem cáfolt bizonyítékok szerint valójában kiadatott a politikai tisztességről alkotott fogalmaknak olyan megsértése, mellyel magát egy presztízsére valamit adó párt soha sem azonosíthatja. 2. Ha igaz is az, hogy a jogfosztó rendelet kiadásában a radikális bácskai képviselőknek is volt réjszük, ezeket a képviselőket a párt nevében Pusics miniszterelnök mihelyt erről értesült, azonnal dezavuálta, amint dezavuálta őket a párt nevében már korábban Jovanovics Ljuba is. 3. A demokratapárt sem a rendeletet kiadó, sem annak kiadását letagadó minisztereit soha nem dezavuálta. azok ma is ünnepelt és harcos vezérei a pártnak. 4. Timotijevics belügyminisztert nem a vajdasági demokrata képviselők akciója késztette, hanem a Népliga közbelépése folytán a miniszterelnök (vagy minisztertanács), illetve Protics felelősségre vonása kényszeri- a*a^ nál« járjanak el a törvény szerint, 6. §-ára való tekintettel pedig még arra is, hogy a névjegyzékeket tegyék ki közszemlére. Miután pedig a választói névjegyzék állandó és a mig a jelenlegi törvény hatályban van, soha többé »összeállittatni« nem fog, hanem csak kiigazittatni, részben évenként januárban hivatalból, részben bármikor felszólamlás folytán; miután a kitűnő rendelet hallgat arról, milyen eljárást kövessenek a hatóságok a választói névjegyzék hivatalbóü kiigazításakor, s hallgat arról is, hogy azokat a nemszláv állampolgárokat, akik az opció jogával nem éltek, a névjegyzékbe fel kell venni, természetes, hogy az összes közigazgatási hatóságok ennek a rendeletnek az alaníán és a régi bizalmas rendelet ismeretében egyetlen nem szláv szavazót sem vettek fel hivatalból a névjegyzékbe, hanem szaladtak újabb utasításokért Beogradba. És most. állapítsuk meg. mit tett a homogén radikális kormány ebben a helyzetben a kisebbségek választójogáért, Köztudomású, hogy ez a kormány választások előtt a mandátumukat féltő bácskai radikális képviselők rohamának és pressziójának sokkal erősebben ki volt téve, mint a bizalmi rendeletct kiadó Marinkovics Voja akkori belügyminiszter. Ezek az urak ott kilincseltek a miniszterelnök és a reszortminiszterek előszobáiban és ott argumentáltak a radikális párt főbizottságában, hogy a magyar kormánynak az opciós határidő meghosszabbítását kérő álUtólagos jegyzéke folytán a magyarokat nem illeti meg a választói jog és ha megilleti, csak reklamáció folytán vehetők fel január 6-ig a névjegyzékbe, mert a névjegyzékeket hivatalból csak a választások után lehet kiigazítani. És ez a kormány még sem engedett a saját párthívei pressziójának, annak a sokkal erősebb pressziónak, amely elöl Marinkovics Voja nem tudott elzárkózni. A radikális párt választási kormánya december hó 18-ikán tartott minisztertanácson tárgyalta a Magyar Párt távirati előterjesztését és az előző napon Vuicsics Milorád belügyminiszter előtt a pártnak általam élőszóval előterjesztett tiltakozását. Ezen a minisztertanácson Pasics miniszterelnök, Nincsics külügyminiszter, Vuicsics belügyminiszter, Jovanovics Ljuba és Uzunovics Nikola miniszterek a leghatározottabban tiltakoztak az ellen, hogy a magyarok és németek választói jogosultsága akármilyen ürügy alatt lehetetlenné tétessék. Ezeknek a tiltakozásoknak a hatása tette reá annak a rendeletnek kiadására, melynek érdemét Matics ár. az ő elvbarátainak vindikálja. De ez a rendelet is a politikai hipokrizisnek fgazi iskolapéldája. Timotijevics belügyminiszter ebben a rendeletben nem felel meg annak, amire »fel lett kérve«. A törvény 1. szakaszára hivatkozással csak arra utasítja a hatóságokat, hogy a v lasztói névjegyzék »összeállitásárra vásáa minisztertanács egyhangú határozattal kimondotta, hogy a választói névjegyzékek nem zárhatók le január hó 6-ig, hogy a hivatalbóli kiigazítást januá; 30-ig kell lefolytatni, hogy eme kiigazításkor mindazokat a nem szlávokat, akiknek az alkotmány szerint választói joguk van, opciós jogukkal nem éltek és a választói névjegyzékekbe felvéve
