Bácsmegyei Napló, 1923. január (24. évfolyam, 3-30. szám)
1923-01-06 / 5. szám
10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1923. január 6. Dzomholj (Zsombolya) a minta község Alié egy negyedórányira a román hátáról, a budapest—szegedkikinda—temesvár—báziási vasúti vonalnak éppen pont a közepén fekszik ez az imponálóan rendes, nagy község, amely tisztaság, forgalom, műveltség és komfort dolaz 1914. évi lipcsei világkiállítás kivándorlási osztályának térképein Hatzfeld a bánáti németek telepítéseinek »p-vöngyeként« szerepelhessen. A község neve csak jóval később, az 1870-es években változott meg Zsombolyára. Ezt a nevét a szomszédos Csőmből nevű állami, majd Csekonics-birtoktól kapta. A község népe tisztán földműveléssel foglalkozott. Kereskedelem és ipar már csak azért sem tudott kifejlődni, mert távol esett az akkor még igen kevésszámú országuttól. 1857-ben nyilt meg a vasutforgalom és attól kezdve a község rohamos fejlődésnek indult. Virágzó ipar, kereskedelem, uj nagy ipartelepek mintha föld alul bújtak volna ki a vasutforgalom fejlesztésével a Bánság minden része felé. Csak a világháború és a község mostani kedvezőtlen, az ország határán fekvő helyzete akasztották meg további kifejlődését. a zsombolyai járás főszolgabirája gában ugyancsak túltesz az úgynevezett »hivatalos« városokon. A »község« szerény címével megelégedve, csendben és fölényesen éli a maga kedves é.> kellemes »városi« életét; Zsombolya a Bánság büszkesége. Ezt a ma több mint 12,000 lakosú közsdget 1766-ban a németországi Trier és Mainz környékéről kivándorolt telepesek alapították. A község eleinte két részből állott, külön elnevezés alatt. A két rész — Hatzfeld és Landestreu — csak később, 1760-ban, egyesült Hatzfeld elnevezés alatt. A hely, melyet a telepeseknek kiutaltak, talajvizes, mocsaras vidék volt és a mocsárláz százanként szedte áldozatait, úgy hogy az óhazában ezt a helyet a »Sváb sir«nak nevezték el. Kitartó munka és szorgalom kellett hozzá, hogy e mocsaras vidékből virágzó, elsőrendü termőföld lehessen és hogy-ygfllill pen közölt velem: Tegnap érkezett meg a szentszék ítélete, amelyben az örökös asztaltól és ágytól való elválasztást a nő vétkessége folytán kimondja és a nőt S5 irt perköltségekben elmarasztalja. A polgári bíróság most már szintén fölment a tartásdij alól, az már bizonyos. Kérem az örömhírt Miloszávlyevits Milán úrral is tudatni. Jellemző, hogy exfeleségéről csak igy ir: a nő aztán az öröm, hogy a 85 forint perköltséget »a nő« fizeti. Ezután a hangulata egy árnyalattal kevésbbé volt borús. S hogy az ügye kissé jobbra fordult, önmagával szemben is elnézőbb lett. Már napjában csak ötször-hatszor szamarazta össze magát a ballépése miatt, mig azelőtt a század és Európa legnagyobb ökrének és egyéb barmának szidta a versei szerzőjét. Azelőtt voltak napjai, amikor a legkomolyabban kérdezte tőlem, vájjon ilyen »botrány« után van-e joga még költeményekkel lépni a nemzete elé, amely joggal vetheti mag őt egy ilyen buta lépésért? Nagy Miklóst egyenesen fölkereste a szerkesztőségben és megkérdezte tőle, vájjon megtűri-e őt »ezek után« is lapjainak, a Politikai Ujdonságok-nak s a Képes Néplapnak a kötelékében? Nagy Miklós persze megnyugtatta és biztosította őt arról, hogy a házassága csak ostobaság volt és nem gonoszság s hogy azért nem jár ki büntetés. Ezek a népies újságok voltak azok az arénák, ahol Vajda János, a zsurnaliszta, lépett föl hetenkint. Ez a szerény, de biztos kis havi»ázsi. amelyet ezektől kapott a prő-Vuchetich István nyugalmazott jöszolgabiró Óriási téglagyárai, melyek 1914 eeiőtt a munkások ezreit foglalkoztatták, ma alig vannak üzemben, sőt részben lebontás alatt állnak, Ipar. kereskedelem pangásban van, miután legjobb macától, a felső zájáért, tette lehetővé, hogy olykor, ihletett órákban, remekbe Írhatott egy szép verset. Talán túlozott a költő, amikor egyik kötetének az előszavában több mint háromezer cikkről beszél, amelyeket tizenöt év alatt a lapokba irt, de bizonyos, hogy sokat irt beléjük és olyan közönségnek, amelyet nem nagyon szeretett. Ez bizony napszámosmunka volt, ami annál inkább fájt a jeles költőnek, mert paraszti szárm^ása ellenére — vagy talán épp ezért. — alapjában arisztokratikus természet volt s az előkelő közönség s különösen a fashionable nők tetszésére vágyott, persze hasztalan. Néha, ha egy falusi kisasszonyka valamelyik költeményének a megjelenése alkalmával áradozó sorokat irt hozzá, hajlandó volt a levélíróban valami »főrangú hölgy«et sejteni s egy ily levél napokra jobbkedvüvé tette. De ilyen levél csak ritkán jött s a kulimunkát az újságoknál olyan publikum kedvéért, amelyet nem tartott méltónak magához, állandóan kellett elvégezni. A hegyesre faragott plajbászai, amelyekből tucatnál kevesebb sohase feküdt előtte, mélabusan szántották papírra az olvashatatlanság határán levő sorokat a Képes Néplapnak, amikor grófnékra vagy legalább is olyan közönségre gondolt, aminő a Fővárosi Lapoké volt s amelyért engem mindig irigyelt. Nem csoda, ha az elégedetlensége olyan keserűen tört ki belőle. Végre is: nagy költői tehetség volt, a legnagyobbak egyike, akikkel a nemzete dicsekedhetett, s az élet prózájának a fertőjében kicsi hijja, hogy el nem merült. Bánságtól, országhatárok választják el a községet. Meglévő ipartelepei közül még ma is elsőrendüek és nagyszabásúak a Bohn M. és társa és a Hungária gőztéglagyárak. Világhírnévre szert tett és elsőrangú lisztet őrlő három gőzmalom, a GőzmalomR. T„ Pannónia- és Reform-gőzmalom még ma is keresettek. Van azon kívül egy nagy, azonban még be nem vezetett cipőgyára (Schmidt és trs.), a Kern M.-féle bőrgyár, a Schnur és társa »Venus« fésügyára. Zsombolyán van azon kivül az SHS állam legnagyobb két kalapgyára: az »Unió R. T.« és a Decker testvérek kalap- és kalaptömp gyára. Kisipara ellátta nemcsak a szőkébb, de távolabb eső környéket is német szociáldemokraták vezetője és Jung Péter, a bánsági németek »Heiraatsdichtere«. A társadalmi élet nagyobbrészt Cseltonics gróf kastélya az úgynevezett kaszinókban játszódik le, melyek közül a dr. Tauf fér Béla vezetése alatt álló Zsombolyai Kasino a szellemi intelligencia tamindennemü ipari termékkel, igy elsőrendű asztalos, lakatos, szabó (kész ruha), lábbeli (cipő, bocskor, papucs) készítményekkel. Hiresek a zsombolyai kőművesek, akiket majd mindenütt találhatni a Bánságban, ahol csak építkeznek. Van egy spe-Koch Mihály a Német Párt vezetője ciális ipara is és pedig a Trink A.féle kalapforniakészitő-mühely, mely egyedüli az országban. Kultúrintézményei körül lege'sősorban áll a szerb törzzsel és német paralell osztályokkal rendelkező állami gimnázium; az apácák vezetése alatt álló polgári lányiskola; az állami népiskola; a várme,<rvei »Erzsébet-közkórház«, melynek élén az ismertnevü sebész, dr. Dili Károly áll. Van két újságja, melyek közül a »Vorwärtz« a jugoszláv szocialista párt és a »Hatzfelder Zeitung« a német párt hivatalos hetilapja. Szerkesztőik Karrtye. Lénárd, a bánsági lálkozó helye, hol sok újság, szépi könyvtár, Grba főszolgabiró vezetése alatti bridge parti, alsós, egy kis ramsli, sakk és billiárd mellett szórakoznak a helyi előkelőségek. Itt érzik jól magukat az urak: dr. T auf fér Béla ügyvezető elnök, a politikai és személyes csaták örökös békéltetője; Beznk István földbirtokos, Popper bácsi, az »Unió« kalapgvár igazgatója, ki már állítólag semmin sem csodálkozik; a virgonc és lehüthetetlen szenvedélyű játékos, dr. Baár József volt főszolgabíró; Wiszkocsill tanító és Treis Mihály, a »Német Párt« bánsági elnöke. A Bandenburg Henrik vezetése alatt álló »Iparos Kasino«-ban igen mozgalmas az élet. Az Iparos Kasino egyik derék intézménye az énekkar, sok szép emléket és sok első dijat szerzett. Karmestere Linster József. A kaszinó jellegzetes alakjai Javorski szíjgyártó, Aukner kárpitos Ackermann bőrkereskedő és Keppinger építőmester. A »Leseverein« a sváb gazdák találkozó helye és nagy látogatottságnak, örvend, Nevezetesebb, alak-
