Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)

1922-12-10 / 334. szám

fe gondolatot, mely a huszadik szá­madót irányítani fogja, akkor nyilván nem mennék veled pénztelenül, ár­ván és letörve az utcán. Akkor iró­fisztalom mellett ülnék lázas önkívül­etben, végtelen éjszakákon, vagy pedig látnoki beszédeket mondanék a népgyüléseken. Én nem tudom, hogy mit kell most csinálni. De hogy valami mást kell, mint eddig, az két­ségtelen. Valamint az is kétségtelen, hogy mindezt nem mi fogjuk meg­csinálni, bizonyos az, hogy az isme­retlenségből fel fog vetődni egy uj ember, aki megoldja a kérdést? A másik: Nem is sejted, hogy ki­csoda? Az egyik: Még nem. Lehet, hegy égy sápadt diák, ki most még az érettségire készülődik, lehet, hogy egy didergő gyermek, ki újságot árul a villamoson. De az bizonyos, hogy meg fog érkezni, nem lesz kö­zülünk való, nem fordult meg soha­sem azokSn a helyeken, ahol félte­­heíséges emberek i.i korszakot akarnak világra hozni. Csak azt fogjuk látni, hogy itt van, fent tün­dököl a magasban és fényességével beborítja a világot. .4 másik: Lehetséges. Az egyik: Szkepszissel nem lehet változtatni ezen a bizonyosságon. Vannak határok, ahol hinni kell és pii elérkeztünk ehhez a határhoz, A hit az egyetlen, mely kivezethet bennünket a zsákutcától. Eddig nem volt egy gondolatunk, amit követni mertünk volna, elmaradtunk a zűr­zavarból, mi voltunk az a sehideg, se meleg, melyről mezmemdía ö, hogy »kiköplek téged az én szájamból«. Nem tudtunk feloldódni a világmin­denségben, de egyéniséggé sem kris­tályosodtunk ki. Torzszülött hatá­rozatlanság, félkegyelmű tévelygés uralkodott felettünk. ,4 másik: De hát mondd, miért tudott akkor életben maradni ez a generáció. Az egyik: Mert gyáva. (Elhallgatnak és ráveteg pillantás­sal nézik a járdán kígyózó sarat, Egy utcasarkon elválnak és mind­egyik megy tovább a maga utján. A csöndes éjszakában árván és gör­nyedjen haladnak, közben mindket­ten szentül hiszik magukról, hogy ők lesznek az uj diadalmas ember.) 1922, december 10. Híres asszonyok Minden korban voltak híres asszo­nyok, akiknek nevét a különben na­­gyobbára férfiak által kisajátított történelem is feljegyezte. Kleopatra, Dubarry, Pompadour hatalmukkal a közéletre is sokszor elhatározó be­folyást gyakoroltak. Siteds J., a londoni Daily Dispatcl folyóiratban érdekes közléseket tesz a modern kor híres asszonyairól, aki közül többen még Kleopátrává! is vetekedhetnek sikereiket illetőleg. Afganisztánban tulajdonképpen nem Amanulah emir uralkodik, ha­nem Saradju! Khevatiii nevű asz­­szony, akit maga a fejedelem is ba­bonás félelemmel respektál. Ez a hi­res nő az izlám fanatikus hirdetője s a mohammedánok vakon követik. Befolyása elér India közepéig és a messzi keletre is. Afganisztánban csak nagyon kevesen ismerik szin­­ről-szinre, de akik látták, azt mond­ják, hogy csodaszép és zseniális asszony. Mindenesetre jellemző, hogy ez az asszony hatalmával még soha nem élt vissza. Pueria volt mexikói elnök egy al­kalommal utazást tett a jucatani kor­mányzóságban. Itt találkozott egy Corbenno nevű hölggyel, akibe belé­­szeretet és magával vitte fővárosába. A rendkívül okos és szellemes sze­retőt az elnök beavatta jóformán minden államtitokba, aminek az lett a vége, hogy a szerető összeeskü­vést szőtt, Puertát elkergettette s Jucatant Mexico független államává kiáltotta ki. Hogy Pueria mégse mondhassa hálátlannak, tekintélyes BÁCSMEGYEI NAPLÓ 11. oldal. évi nyugdijai biztosított számára. Nagy hire van Japánban egy nő­nek. aknek férje húsz év előtt halt meg és csak egy kis váltóüzletet ha­gyott hátra. Az asszony: ioné Suzu­ki San eladta összes ékszereit és a tőzsdén próbálkozott. A szerencse nem hagyta el és csakhamar olyan mosodát rendezett be, amelyben 13 ezer emitter dolgozik. Ma számos szénbányája, ipartelepe van és sok­szoros milliárdos. Üzleti összekötte­tésben áil Londonnal, Newyorkkal, San-Franciskóvaí. Párissal és Sid­­ney-je! Ausztráliában. A japán tőzs­de kizárólag az ő szeszélyétől függ. A mikádó birodalmában elsőrangú gazdasági szakértő. Indiában nagy hire van a bhevaii hercegnőnek, aki Sadír Manyiiban la­kik. Várát mély árkok és magas fa­lak veszik körül. Tömérdek kincse van s mellette Rockefeller, Wander­­biíi, Astor, Guoíd csak szerény kol­dusok. A hercegnő szigorúan tartja a mohammedán vallást és arcát még férfi nem látta. Még György walesi herceg sem, aki legutóbb Indiában létekor Sadir Maimi! várába is ellá­togatott. Berlin a sEinészsztrájk A primadonna» mint sztrájktörő Sztrájkoló hírességek A hatalmas német metropolisnak sok mindentől fáj most a feje — ezt d lehet képzelni, — de a. színész­­sztrájk láttára mégis félretolt gon­dot, tíoílárknrzust, jóváíételi követe­lést és derűs mosoly cikázott yégig az arculatán. — A színészek sztrájkolnak, — mondogatták egymásnak a berliniek — de vájjon hogy fogják ezt a sze­repet játszani ... próba nélkül? Hát nagyszerűen eljátszották. A »Genossenschaft« — a színész-szer­vezetek központja — már kora reg­gel zugot t-zajlott. Színészek, szí­nésznők, híresek, kevésbé híresek jönnek-mennek, hoznak híreket és visznek szét parancsokat. A vezető­ség minden színház elé kiküldötte a maga »vigyázóit«, hogy a közönsé­get értesítsék a színészek sztrájkjá­ról. Ilyen vigyázói szerepre még a legnevesebb művészek is vállalkoz­tak. Frici, Masasary, Max Pallen­­berg, Else Bassermann, Käthe Dorsel!, Lucie Höflich, Ilka Grüraife Alexander Moissy és a többi világhí­res színész ajánlkozott, osszanak ki neki valamilyen munkát, hogy a sztrájk sikerét azzal biztosíthassa. Ezek a művészek vitték szét a fal­ragaszokat, amelyek ilyenformán értesítették a közönséget: ■libben a színházban nem játsza­nak, mert a színészek sztrájkolnak!« Akadtak olyan igazgatók, akik sztrájktörőket verbuváltak és ezek­kel adatták elő darabjaikat A sztrájk csakis a szervezet tagjaira kőtelező. Minthogy azonban sok olyan negyed- és ötöárangti színész és színésznő van, aki nem tagja a szervezetnek, ezek örömmel ra­gadták meg az alkalmat, hogy a kö­zönség elé léphessenek. A sztrájk­­vezetőség az ilypp színházak elé is kiküldötte a maga embereit. Ezek —■ jónevü színészek, és színésznők — röpiratokat nyomtak a színházláto­gatók kézéire. A röpiratok szövege így szólt: * Berlin színházlátogatók özönségé­­siek belátására apellálunk, amikor létharcunkban erkölcsi támogatását kérjük. Nem könnyen vettük ke­zünkbe a sztrájk fegyverét. Jói tud­juk, hogy sok ember nézete szerint a sztrájk összeférhetetlen a művészi hivatással, de az ideális világnézet korlátainak le kell hullámok a min­dennapi kenyér mezítelen követel­ményei előtt«. A színházlátogatók mohón olvas­ták ezeket a sorokat Többen vitat­kozni kezdtek a színészekkel és szí­nésznőkkel. Legtöbben igy búcsúz­tak el a sztrájktörőktől: — Jő van, még ma elmegyünk a színházba, mert hiszen megvettük a jegyet, de — holnap már nem me­gyünk! Nagy izgalmat keltett Erika Glass­­ner, a hires primadonna sztrájktöré­se. Ez a színésznő eleinte a sztrájko­tokhoz csatlakozott, később azonban kijelentette, hogy megváltoztatta né­zetét. Játszani fogok! üzente a »Trianon«-szinház igazgatói ának. Néhány sztrájktörő a Trianon­­sziriház lejárása elé sietett, hogy megakadályozza a kisasszony szín­padra lépését. Az igazgató viszont rendőröket hivatott. Amikor a szí­nésznő autója a bejárás elé robo­gott, a színház vezetőemberei és a rendőrök eíállották a járda két olda­lát és e védőfalak között rohant be a primadonna a színházba.- Várj, ezért még meglakolsz! — kiáltották utána a sztrájkoló színé­szek. Néhány éppenséggel nem hízelgő megjegyzést is tettek a szeszélyes színésznőre. A. szórványos esetektől eltekintve, a színész-sztrájk teljesen sikerült. A többi munkásszervezetek elismerően nyilatkoztak vezetéséről és megszervezéséről. A sztrájkpénz­tárba állandóan "vilinek az adomá­nyok. Annyi pénz ál! rendelkezésre, hogy a sztrájkotok naponta 1000 márka segítséget kapnak. A Berlin­ben időző külföldi művészek értesí­tették a sztrájkvezetőséget, hogy mindaddig, amíg a sztrájk tart, egyetlen berlini színpadon sem lép­nek fel. Az amerikai »Society of Ac­tors« táviratilag bižiositotta a veze­tőséget rokonszenvérql. Egyben anyagi segítségét s kilátásba helyez­te. A bécsi színészek szintén élénk rokouszenvüket fejezték ki a sztráj­kotok iránt. Ezek pénzt nem küld­tek, Az osztrák koronának ugyan­is Berlinben sincs annyi értéke, hogy érdemes volna elküldeni. Érdekes emberek Sheridan, az angolok egyik leg­jelesebb írója, épp olyan hires volt az adósságcsinálásáról, mint a kitű­nő vigjátékairól. Már most gondol­hatják, hogy milyen nagy ember volt az adósok közt! Egy szép napon találkozik az uc­­cán az akkori wales-i herceggel, aki barátságával tüntette ki a geniáüs írót. A Fenség csodálkozva áll meg s így szól: — Mit látok, Sheridan? Nem csal a széniéin? Magának uj csizmája van! — Én is csodálkozom rajta, — fe­lelte Sheridan — és Fenséged sose fogja kitalálni, hogy hogyan jutot­tam hozzá. — Talán kölcsön kapta? Sheridan tagadókig intett a fejé­~ Találta? — Épp öiy kevéssé! — Ajándékba kapta? — Sajnos, nem. — Akkor hát kimondom a hihetet­lent: Talált olyan bolond susztert, aki hitelbe megcsinálta. —Ilyen bolond suszter, megnyug­tathatom Fenségedet, nincsen a pre­­zumtiv alattvalói között. — Akkor hát — kiáltott nevetve a trónörökös — lopta! — Annyira nem züllöttem. — ügy hát a tudományomnak vé­ge. Nem tudom elképzelni, hogy hogy’ jutott e pompás pár csizmá­hoz! Nem mondaná meg? — De igea, szívesen. Vettem és kifizettem. Jóiziit nevetett a Fenség s így szólt: — Meg keli vallanom, mindenre gondoltam, csak erre nem. ÍBdfcr.) Mennyit is ér egy asszony Irta: Szép Ernő A vigsziAházi pazar premíéren, szombaton este, fel-jelkukkantottam én egy eisőemeteti páholyba. Miért? Azért, mert abban a páholyban na­gyon szép asszony uralkodott, fía Kegyetek azt a másik világot meg­tartotta volna, azt a világot, akiben a szerelem sötét hegedűjét tartottam az állam alá, hát akkor most el­­muzsikálnám ennek a dámának a szemét, azt a két kék csigabigát, meg a haját, azt a bronzrokon őszi lombot, meg a halántékát, azt az in diai holdvidéket, meg a száját, ezt a perselynyiiást, ahová bedobom az én egzisztenciámat, meg a vállait, a világnak két iióiödött sarkát, meg ti karjait, azt a két világos kardot, amelyek halálomon osztoznak. De hát Kegyetek azt a másik világot evvel a mostani jelenlegi viággál cserélte el, így hát eszembe jutott tnagamnak is, mikor egyszer a iob bek közt oda pislmtottam afelé a dá­ma leié, hogy hát micsoda érték kö nyököi ottan a páholy bíbor kikötő jéberi a csillártényes tenger felé. Nem is lehetne egyösszegben meg­határozni azt az értéket, ami egy ilyen nagyszerű asszony színházi toalettjében fekszik. Megpróbáltam ott azt a feminin értéket amatőr valutáris ismereteim mel részletezni. Tessék: A haján tüli bandeau 5000 korona. Valószínű ondolálás ma délben a Váci-utcában 200 K. Esetleges gyöngyfűzés a premier­re előtt 800 K. A selyem inge. (ha olyan, ami­lyent szeretek) 50ß00 K. A kis gyöngysor a nyakába11 (mondjuk) 10 millió. A selyem- mellvédője (mein Leib dien wes willst Du noch mehr!) 10,000 K. A bnggyanója. persze selyem dz is, másképp nem fogadhatom el, saj­nálom: 25,000 K. A selyem harisnyája: 5000 K. A selyem harisnyakötö elevátor: 5000 K. (Körülbelül) A mai arcmassage: 700 K. A festék mai fogyasztása az ar­cán: 100 K. A manikürözés: 100 K. A francia parfőrn ma esti fogyasz­tása: 500 K. Imperiale Russe, D'Orsay vagy Hellioth em de Cologne mai fo­gyasztód a fürdőszobában és esti öltözés után: 300 K. A cipelő je: 15,000 K. (Októberi kurzus.) A teknös fésű hátul a fiaidban: 8000 K. Az arany brokát ruhája: 150,000 K. (Nem 200,000 K.) Magas glacé keztyü: 10,000 K. A brilliánsos karkötő-órácska l\k millió. A karikagyűrű: 24 korona. (A békeidőből.) Az arany cigarettatárca egy darab brillidnssal: 200,000 K. A gyűrűje (a diszkrét egy brilliáns Platinában) 5 millió. (Drágább?) A szinlap: 20 K. (Vagy 10?). A bonbon, akit ebben a percben a szájába tett: 50 K. Az arany bonbonniére: 50,000 K. Tea és szendvics a gyomrocskájd­­ban, sajtó alatt: 500 K. 1000 koronás angol mosdószappan mai fogyasztása: 30 /(. A zsebkendője, illúzióm szerint Valenciennes-zsebkendö: 8000 K. Hócipője (ott kuksol biztosa11 a fo­gas alatt) 5000 K. Coboly bundája: 5 millió. Púder, pompon, ajk-crayon a re­­tikiüjében összesen 1000 K. A kaja (ha szegény asszony vol­na s elvinné a. halkereskedőhöz le­vágatni) 8000 /<. (Ritka szép haj.) Most már legyen szives ezt vala­ki összeadni, mert nálam ilyen kosz szu összeadás eltart egy hónapig és még akkor se lesz pontos.

Next

/
Thumbnails
Contents