Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-10 / 334. szám
12. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1922. december 10. A kúria Feliérremeszelt és rácsosablaku. Alacsony oldalú és magas vén fák állanak őrt körülötte. Kívülről egész csendesnek látszik. Álmodik. — Ismeritek a kúriákat? Megismerni talán megismeritek, de ismerni csak azok ismerik, akiket beengedett hétköznapjainak legtitkosabbjaiba: a csendbe. Én meglestem. Hallgassatok ide. Ha a város neki-neki indul és szépszügyíi lovakkal bevágtat vele a hintó a szivesenlátó kúria udvarára, szépen elő van akkorra már minden készítve, hogy valahogy meg ne leljék a kúria lelkét, — a jóéletü falu jómódja diszit mindent, vendéglátó asztalok fölül elrepül a kúria lelke, a mi a decemberi lámpagyujtás idejét a kandallóláng mellett várja. .... Kinn ráereszkedett a nehéz felhő a vidékre és az erdők alján tegnapelőtti hóban kanyargóit az ut, amig a meginduló hóesés fátyolszerü lepellel le nem zárta az ablakot. Magunkba fordultunk. A kandalló duruzsolt. Ketten raktuk a tüzet, felváltva. Beszéltünk a vadászatról, a népről, Petőfiről, a hazáról, a két lányról. Valami letompitotta a hangulatot és szordinót tett a szavainkra, mintha valaki még ott lett volna a szobában, akire vigyázni kell, akit nem szabad megbántani. — Az egyik leány akire gondoltunk, feketeszemü és a haja is egészen fekete. A másik lány, akire gondoltunk, barnahaju lány volt, — és mi mind a kettőt egyformán szerettük. Ez nagyon ritka dolog és nagyon szép, ezt nem tudják felfogni a nők, pedig a ők is vannak igy vele: szeretik egymást, mert egyet szeretnek: ez hasonló, de még sem az. Mi kettőt szerettünk, mert egymást szerettük. Csend lett. Mindent elbeszéltünk, ami jólesett. Belerúgtunk a tüzbe és megint csend lett. . . . Egyszerre egymásra néztünk. Meleg volt, szép volt ez az összenézés, két fiatalember lelki összepillantása, mert éreztük, hogy egy hazánk van, egy fájdalom szomorít mindkettőnket és egy reményünk, egy hitünk van: egy vérből valók vagyunk. Valami beszélt bennünk. Nem volt szava, de megértettük. Valami fájt bennünk. Nem volt kínos,' de beleszomorodtunk. Valami szép volt bennünk, örültünk neki, de még jobban nekicsendesedtünk. És ez az. Ott volt. A kúria lelke. A csend. És a kúria eltitkolt, elrejtett szomorúsága. A magány. — Egy verset írtam neked, aki ott ültél velem a kandallónál, kedves, jó barátom, egy igénytelen, semmiverset, tán rajzoltam is neked mellé valamit, — valamit kellett csinálnom, rám ült a kúria lelke: a csend és fájt a szomorúsága: a magány, — tartoztunk ezzel neki. Rám néztél. Komoly maradtál. És ez jól esett. Ha elmosolygod magad, megölöd bennem a kúria lelkét. . . . Jósokára ezután, valahol Németországban, studentkorunkban hozott össze a sors. — Emlékszel? — Este volt. Megint összeültünk, megint beszéltünk és megint elhallgattunk. Erről az első estéről folyt a szó. Megint csak csend volt. — Igyál egy teát . . . — Fütyüld el a nótám ... Ennyi volt az egész, amit beszéltünk. Mi magunk hordozzuk öt. Mi magunk vagyunk a lelke, mert a csend is csak a mi elszomorodotf elhallgatásunk. — Hogy tüdnók ezt megmondani minden magyarnak, akiket nyom a csend és szomorít a magány, a véresresirt szemű csend és börtöni magány? . . . Emlékszem, Te felsóhajtottál. —- Te is fogsz még rá emlékezni, hogy én is. Ügy ültünk aztán a kihűlt tea mellett. Aztán bejött két német student. Pici színes sapkájukat szorosan maguk előtt lehajtva, germán módon üdvözöltek. Fáradt, kényszeredett mosollyal, áimos mozdulattal indultál eléjük, keleti, szomorú magyarok nekibusult elkeseredésével. ök ezt nem fogják soha megérteni. De én szerettelek volna megölelni ezért a fáradt fölkelésért, mert én tudom, hogy a kúria lelke nehezedett rád akkor. Az fogott le. A csend és a magány, a megváltást váró keserűség és fájdalom, ami lámpagyujtás előtt a decemberi estefelék elhagyatottságában hallgatja a varjukárogást. A varjak károgását . . . Öngyilkosság Irta: Somlyó Zoltán Este hatkor két detektív állított be a bankigazgató lakására. Az előszobában a fehérbóbitás szobalány volt az első, akibe belebotlottak, ettől megkérdezték, hogy Konopi igaztó ur itthon van-e? A lánytól megtudták, hogy a nagyságos urat minden pillanatban várják s ezen közben az öreg nagysága is kijött az előszobába. A szalonban cigarettafüst homályában egész kis társaság tilt- A sarokban pianínó állt, két oldalt színes, fonott gyertyákkal, amelyek tompa világosságot leijeitek. A billentyűkön két apró, fehér világitó kéz, fölöttük nagy női fej, amelyből csak a rikitó vörhenyes szinti, rozsdás haj bontakozott ki. Az igazgató felesége volt, nagyon vontatottan játszott valamit cs halkan énekelte is. Kétoldalt kekkét ur. Mind a négyen fekete ruhában, csillámló ingrncllel és teljesen tar fejjel. A két detektív megállt az ajtóban, a piroshaju direktorné csalt a fejét billentette feléjük, a kezét otthagyta a billentyűkön, de nem játszott tovább«. És most a négy ur fölkelt, kinos pontossággal bemutatkoztak. És újra leült mindenki, a detektívek is közel az ajtóhoz és az öregasszony nagyon közei ment a zongorázó direktoráéhoz és a fülébe súgta: — Alisz, esküszöm rá! ezek az uradért jönnek! Már megvan a baj! — Az uramhoz jöttek vagy az uramért jöttek? — kérdezte az aszszony. Az egész társaság megrándult erre, a kopasz urak leeresztették a térdben egymásra hajtott lábaikat, a detektívek köhécselve néztek egymásra. — Nos, uraim, őszinték lehetnek. Mama, kérem, behozhatják már a teát! A detektívek nem feleltek, mert ez is válasz tulajdonképpen: a négy ur fölkelt a helyéről, csak az asszony maradt nyugodtan és rendületlenül. Amikor látta, hogy a négy kopasz fej sandán ősszenéz és távozni akar, rájuk szólt: — Önök mindenesetre itt maradnak! Az uramat minden pillanatban várom és szükség lesz önökre, mert önök felvilágosításokat fognak adni. A szobaleány megjelent az ajtóban a teáscsészékkel. Mögötte az Öregasszony. Leültek^ és ahogy az első teáscsésze az első ajakhoz ért, az élőszóba ajtaján megszólalt a csengő. A csengetésre nagy nyugtalanság repült be a szalonba s az aszszony fulvilági nyugodtsággal mondta: — Az uram! A-két detektív szinte neveletlenül, éhesen ugrott fei s kirohant. Az asz* szony ülve maradt, az öreg megtántorodott a helyén és a könnyei tnegcredtek. Aztán erősen hallgatóztak. Majd hirtelen egy hordár rántotta fel az ajtót s a kezében levelet tartott, amit görcsös erőlködéssel akart a két asszonynak átadni. A két feketeruhás titkosrendőr azonban az utolsó pillanatban ráesett a kezére s kicsavarták felelőié a levelet. A hordár elme"! A detektívek az ablaknál olvasták a levelet s aztán Ieverten tárgyaltak. Már nem is néztek a társaságra, egyedül voltak maguknak. Ekkor az asszony megszólalt: — Uraim, azt hiszem, most mar tudni fogják, hogy kötelességük a] férjem levelét ide adni! Elvégre IsS ez nem akadályozhatja az önök és a hatóság munkáját. És elvégre is, a sikkasztásért, ami a bankban történt, nem csak az én uram felelős. A banknak öt igazgatója van. Ez a négy ur és az uram. Tessék őket is felelősségre vonni! A négy ur gutaütötten meredt a levegőbe. Bamba arccal figyeltek föl: most mi lesz? Fejenként kétszáz-kétszázezer koronát jelentettek a sikkasztás tényében, amely most úgy feküdt a homályos, remegő szobára, mint égzengés a nyári alkonyaira. A két detektív hideg udvariassággal tudtára adta a négy urnák a letartóztatás és az asszony mégegyszer, de most inár csuklástól hullámos hangon követelte: — Adják ide az uram levelét! Konopi levelében azt irta meg a feleségének, hogy a rendőrség megtudta a sikkasztást, keresik, ő tehát most fiákerbe ül s agyonlövi magát. Ezt irta és a végén érzékenyen búcsút vett. Ez volt a levélben s a detektívek ezért nem akarták odaadni az asszonynak, aki most szó nélkül bement a hálószobába. Alig néhány perc múltán kilépett az asszony. Tetőtől talpig feketében és nagyon parfümösen. Éles tekintettel, kihívóan állt meg, a kezében apró revolverrel és kenetteljcsen szólt az urakra: — Ha öt perc alatt nem adják ide Konopi levelét, a szemük láttára agyonlövöm magamat! Nos? ... A hat szál emberen reszketés szaladt át, az öregasszony ájultan rogyott az asztal alá, a szobalány, aki szintén ott járt, felsikoltott. Az egyik detektív, nyilván, akinek fontosabb megbízása volt, tétovázva odanyujtotía az Írást az asszonynak. Az elolvasta, egyszer végigsimitotta a képén a fehér kezeit és fellélegzett. Felmosta az öregasszonyt, aztán megkérdezte az egyik polgárt rendőrt, hogy okvetlenül hazahozzák-c az ura hulláját. Mert az fölösleges kellemetlenség volna. A detektív ötölt-hatolt. A piroshajú asszony most izgatottan, nagyon fölindulva, a telefonhoz ment. A számot gyorsan megkapta és egy Ferinek szólított emberrel beszélt búgó gerlicehangon. Hívta, rögtön üljön kocsiba és jöjjön. A végén pávai köszönt el tőle. Letette a kagylót, leült és végigdobolta az ujjaival az asztalt. Nagyokat nyeit, türelmetlen volt és mintegy távozásra célozva, megkérdezte: — Miben lehetek még az urak szolgálatára? ____ VÁROSI JÓDOS GYÓGYFÜRDŐ NOV1SAD PENZIÓ RENDSZER KITŰNŐ ELLÁTÁS ÉS SZOBÁK ISZAPKEZELÉSEK, SÓSFÚRDŐK, HYDROTHERAPIA, RÖNTGEN-LABORATORIUM, KVARCLÁMPA, DJATHÉRMA BS VILLAMOS KEZELÉSEK. - ÁLLANDÓ FÖRDÖORVOS NYITVA EGÉSZ ÉVBEN - TÉL! KÚRA SAKK Rovatvezető: Maróczq Géza 62. játszma. Játszották a bécsi mesterversenyen 1922 november hó 22-én. Világos: . . .. Sötét: Gr&ufeld Réti 1. d2—d4, Hg8—fő; 2. Hgl—f3, e7- e6; 3. g2—g3, c7—c5; 4. c2—c3, Hb8~ c6; 5. Fflg2, FíS—e7; 6. elsáncol, elsáncol; 7. c3—c4, d7—d5; 8. c4Xd5, HföX dö! 9. d4Xc5, Fe7Xcő: 10. Hbt— d2, a7—a5; 11. Hd2—b3. Fc5—bő; 12. Iib3— d4, HcöXd4; 13. Hf3Xd4, Vd8—f6; 14. Hd4—f3, Vf6—e7; 15. Fel—d2, Bf8-dS, 16. Vdl— c2, f7—f6; 17. Bfl—dl, e6-e5; 18. Vc2—e4, Fc8—e6; 19. Fd2—et, Hd5— b4; 20. a2—a3, Hb4—c6; 21. Ve4—a4, Ve7—i7; 22. Va4—b5, Fb6—a7; 23. BdlX dS+, Ba8Xd8; 24. Bal—cl? e5—e4! 25. Hf3—d2, Hcő—d4; 26. VböXa5, Hd4- e2+; 27. Kel—fi, b7-b6! Wágos föladta. & 63. játszma. Játszották a bécsi mesterversenyen 1922 november 23-án. Világos: Sötét: Aljechin König 1. d2—d4, HgS—fő; 2. c2—c4, b7—b6; 3. Hbl—c3 FcS—b7; 4. Vdl—c2, d7—d5; 5. c4Xd5, HiöXdS; 6. Hgl—í3, e7—e&; 7. e2—e4, Hd5Xc3; 8. b2Xc3, Ff8—e7; 9. Ffl—b5+, c7—c6; 10. Fb5—d3, elsáucol; 11. e4—e5, li7—hő; 12. h2-li4, c6—c5; 13. Bhl—h3, Kg8—h8; 14. FclX li6, f7—f5; 15. c5Xf6, Fe7Xf6; 16. Fh6- g5, c5Xd4; 17. Hf3—e5, Hb8—c6; IS. Vc2-e2, g7—g6; 19. Fd3Xg6, Kh8-g7; 70. Fg5—h6+, Kg7—g8; 21. He5Xc6, Fb7Xc6; 22. Ve2Xe6*F, Kg8-h8; 23. FhőXfS, Vc’SXfS; 24. VeöXcö, sötét' föladta. Karácsonyi ajándékul eredeti művészi képeket vegyen Balázs Árpádnál, a Bácsmegyci Napló illusztrátoránál, Segedinski put 127. Műterem. Dr. Andrejevics Andra fogászati specialista fogorvosi és technikai műtermét egyévi berlini és bécsi tanulmány utált megnyitotta és minden fogászati munkát a legmodernebb kivitelben teljesít. Fogászati laboratóriumában a technikai munkákat fogorvosok részére is Alesdf ur, • a bécsi fogászati egyetemi klinika volt főnöke végzi. Rendel d. e. 9—12 és d. u. 2—5-ig Kralja Petra Park 7. száma házban az emeleten (volt Reichl-palota). Telefon 4—52. Dr. Mezey István orvosi rendelőiét megnyitotta. Belgyógyászati rendelés. Férfi és női nemi betegségek modern gyógykezelése. Rendel: d. e. 8—11. és d. v. 3—5-ig. Subotica, Cara Dušana-ul. 6. (Vass Ádámmal szemben.) Telefon: 695. Lepedát és Jovanovlé Subotica, ajánlják sorsjegyeiket az uj osztálysorsjátékhoz. Egész sorsjegy 48 dinár; fél sorsjegy 24 dinár, negyed sorsjegy 12 dinár. Nyolcad sorsjegyek nincsenek kibocsájtva. Vidéki megrendelésnél postaköltség 2 dinár. (*) Di*. Vécsoi Jenő orvosi rendelője nemi betegek részére. Rendel délelőtt 7—9-ig. Délután 2-től fél 4-ig és 5—7-ig. Lakás: Cyriiftnetoda-tér 12. I. emelet, Vojnich Piroska-féle ház, Hssfüzőket orvosi rendelésre, fűzőket, gyomorszorit ót, mellj tartót. halc ont nélkiiUhe-I buj's fűzőket gnmmival Í és egyenestarlót (Gradhalter), legelegánsabb kivitelben készít, ng Fzlrjj lén tisztítást ér. i. vitást elfogad_______ VIRÁG LEOÍ4TIN t______Aieksandrova-ulic t II sz.
