Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)

1922-12-10 / 334. szám

Ünnepi sSíái. — Ära: € lonnift. XXIII. évfolyam Szsifootica, VASÁRNAP 1922. december 10. Siam Slegjeíecik minden reggel, űnuey aián és liélfea délben TELEFON SZÁM: Kiadélswalal S-58, Szerkeust&ég 5-13 Előfizetési ár negyedévre 9® dinár SZERKESZTÉSÉIG: Kralja Alexandra-ulica 4 szám alatt , Kiadolüvalal s Kralja Alssaedra-siiea 1 (Lclfc«ch-p*lota| Advent Olyan fehér lett a világ-, mini Watteau képén n hajporos hölgy. Hóval puderozték bo magukat a fák, a házak, a tetők; az ucca zöid viganő helyett fehér palás­tat öltött. A fehérség tógájában mint első áldozásra a gyermeít­­iány, u tisztaság és ártatlanság fehérjében megszűnjünk, až Ad­ventban a Szer.t Hete felé. Romié coeli, egek harmutozza? tok. Ksvmstozzatok békét, áhíta­tot, és derűt a megkínzott! életnek nyugalmat és eipihenésí a vivődő gondolatnak. Karmatozzatök hitet a kétkedőnek vigasztalóul és fe­lejted;, nem hitet, amely ez öl­döklést áldja, amelyik a gyilkosok szájában torzul ei és véres tőitek­ben vélik becstelenné. Hanem ez igaz, a szent, a krisztusi hitet, a kétszer esztendő messzeségéből felénk sugárzót. Az örök melen­getői, . amelyik lelkünk kincsévé teszi azt is, ami értelmünk kü­szöbét nem tudja átlépni4 s ami egy. főhajtás, egy koresstvetés, egy - íérdreberuiás póztélan gesz­tusává mélyíti és egyszerűsíti le azt, ami xjiegoldhatatlán problé­maként, megválaszolhatatlan kér­désként ‘feszíti keresztre és töri kerékbe a gondolatot. Ez a hit ad az égszakadásos és földrengéses időben kápráztató reményt, és fájdalmakat zsibbasztó elpihenést. Fényében uj értelmei kapnak a jelenségek s íüzében Ealak nélkül oldódik fel az élet céljának kinzó problémája. Ez a hit: az értelemmel föl nem fog ható dolgok vilégnézlete. Ott kéz dődik csak, ahol végződik a tu­dás. S minél nagyobb a kör, amit a tudomány rédiusáva! vonunk é kutatás végtelen mezőin, annál nagyobb az a kerület is, amellyel a tudás főimért mezője a hit vég­telen világával érintkezik. A tudás szigetét a hit tengere mossa. Mi­nél nagyobbra építjük könnyel, vérrel, testtel, gondolattal ezt c szigetet, annál nagyobb lesz o tengermosta part is. A tudás vi­lága elfér egy kitárt tenyéren. S ha összevesszük mindezt, emit ember alkotott, gondolat kitervelt, kor megvalósított, ha összevesz szűk mindazt, ami vérből, verej­tékből, a múló életből s az ei­­muihatatlan gondolatból megma­radt — mindez összesen is mi­lyen szannivalóan kevés, milyen siralmasan esendő a minden idő­ket és minden tereket betöltő, besugárzó, bevilágító, örökzen­­gésü, örök harmőniáju hit mellett. Ennek a hitnek termékeny ta­lajából nemcsak a vallás dogma sarjadnak ki. Végső fokon min­den tudás a hit folyékony fényé­ből kristályosodott ki. Á tudó­f vnány igazságai, miig ha világ­nézetté szélesüinek iis, épp olyan bebizonyíthaíailanok, mint a val­lás dogmái. Diszpozíció, neveltség, életkörülmények játsszanak közre, hogy mit fogad el meggyőződé­sünk: a tridenti zsinat határoza­tát-e, vagy a komp lunista kiált­ványt. A fiit örökérvényűit, természet­fölötti erejét s nenn csorbítható hatalmát semmi stem példázza jobban, mint az, hqgy egyező ér­telemmel, szinte egu’ező szavakkal nyilatkozott még legátfogóbb dog­mája mindenütt. A felhőket imádó ősembert ugyanaz a vallásos ér­zés kényszeritette térdre, amikor a szálló felhő elsulhanó árnya rá­esett, ami Guatanai híveit az élet­megvető önfeláldozásra paran­csolta s ami a krisztusi hit krisz­tusi kővetői leikébe beleneyelte a szeretet és alázat fenségét.. Mindent kockáztatott, mindent megkísérelt ez a nemzedék már. Mindent el is vesztett. Az adventi készülődés tömjénes rnegindult­­ságában most elibénk vetődik a hit fáklyájának fénye. De bűnös kézzel szabad lesz-e meggyuj­­tani a karácsonyfa gyertyáit s fe­­kéiyes lélekkel alá ólfhatunk-e majd a szent fának ? Karácson adventján legalább álmodozzun a jobb jövendőnek, örök békes­ségnek, különb, nemesebb, meg­értőbb és megbocsátóbb Ember­nek eljövetelében. (d. j.) y ,'fc Agrarreform és demagógia MegfiäWedkeEttek a magyar fSUhtélkülüekrü (gU A mi közvetítettül a kormány­­válság előtt íörvér jyelekésziíés jog­címe alatt a rövidít ptt törvényhozás! procedúra szerint a parlament tör­vénykezési biž’oiti.'ágában folyt az sajnos nem egyéb !mint a választási hadjárat bevezetést*- a legszélsőbb és legközönségesebb demagógiával. Hónapokig piheiít a nagybirtok ki­sajátításáról szóló törvényjavaslat a törvénykezési bizottság irattárában anélkül, hogy bárki/ is komolyan gon­dolt volna arra, hogy ezt a törvény­­javaslatot még ez, a parlament fogja megalkotni. Ä kisajátítási procedura pénzügyi keresztülvitele tudniillik oly nagyszabású (pénzügyi művelet keresztülvitelét teszi szükségessé, a melyre az amerikai kölcsön után rö­vid időre, a diaárjavító akció leg­szebb napjaiban és a nyolcszáz mil­liós rendkívüli haűihitel előteremtése előtt gondolni sejm lehetett. Minden hozzáértő politikus és pénzember tisztában volt az:eal, hogy e pénz­ügyi tranzakció keresztülvitele vagy legalább biztosítása nélkül a nagy­birtok végleges kisajátításának tör vénybeigtatása csak eggyel szaporí­taná azoknak a papiros jogalkotások­nak á számát, amelyek végrehajtása messze jövő még ködös politikai bizonytalanságában rejtőzik. És mégis a kormánjfcfizis első hírére a törvényelőkészítő bizottság sürgősen megkezdette a tárgyalását, mintha az ország üdve függne attól, hogy a négy éve rendezetlen agrártör­vényhozás miivét ez a munkaképes­ségében korlátolt kimulófélben tévő törvényhozás alkossa meg. A minisz­ter expozéja -nyitotta meg a vitát, siralmas expozé, melyre még a kor­mányi támogató' sajtó sem mert egy komoly szót sem vesztegetni. És a nagy sietség, a fokozottabb törvényhozási munkásság csak arra való volt, hogy. a kisajátítás alá ke­rülő birtoknál a kisajátítás alá nem ! képviselők és egyes pártok tanúbi­zonyságot tehessenek arról, hogy ők ■hilyt ' ö zinte barátai a mezőgazda sági proletariátusnak. A kisajátítás­tól mentes birtok maximumát a Vaj­daságban az eddigi törvényerejű rendelkezések háromszáz hektárban állapították meg. A kormány javas­lata ezen nem akart változtatni. Nyil­ván azért, mert az összes mezőgaz­dasági szakértők egybehangzó véle­ménye szerint miniagazdaság létesí­tésére alkalmas okszerű gazdaságot űző középbirtok kisebb területen el nem képzelhető. A bizottságban he­lyet foglaló képviselő urak, akiket a törvényhozási működésükben nem szoktak akadályozni, fölháborodva tiltakoztak a ■ nagybirtok ilyen favo­rizálása« ellen. Háromszáz hektárral háromszáz holdra kívánt lemenni az egyik, száz hold is elég lesz, licitált rá a másik, végre is egy komoly mi­­r.iszterjelölt attól sem riadt vissza, hogy a törvényben egyáltalában ne állapítsák meg a kisajátítástól men­tes maximumot, hanem esetről eset re a miniszter állapítsa azt meg — természetesen diszkrecionárins jog. körben. Ami azt jelentené, hogy le­het, hogy az egyik nagybirtokból mentes maradjon kétezer hold, a rná síkból, mely egészben nem tesz ki ötszáz holdnál többet, ne hagyjanak meg egy holdat se. A földreform szo­ciális probléma, amelynek megoldá­sánál a mezőgazdasági termelés le­hető fönntartására kell törekedni, De ebben a vitában, ezekre a szem­pontokra senki sem hivatkozott. Mindenki nemzeti szempontokkal igazolta a maga javaslatát, végre is a földművelésügyi minisztérium és a kormánybarát sajtó volt kénytelen a mandátumbiztositó népboldogitók licitálása elé haltot kiálltán!. S ami­kor a földnélküliek érdekeikért harc­ba szálló törvényhozók szociális ér­zéküknek és nemzeti telkiismerctiik­ták, megfeledkeznek arról, hogy a magyar-német és román nincstele­neknek eddig nem jutott még egy taipalaitnyi mid sem és elsőrendű nemzeti érdek, hogy azonos szociális szükségletek, azonos módon nyerje­nek kielégítési, mert enélkül a re­form megnyugvás és jólét helyett békétlenség és állandó elkeseredés forrása lehet csupán. De méVt a nemzeti kisebbségek szavazatainak megszerzése ma már nagyon bizonytalan; fölösleges volt ezekre a nincstelenekre is gondolni. Mert a szociális törvényhozásnak a választások előtt csak úgy van ér­telme, ha biztosítja a boldogítóknak •a boldogítottak szavazatát. eső minimum megállapításánál egyes nek ilyen szép tanúbizonyságát ad- Lapunk mai száma 20 oldal Á lakástörvény végrehajtás! utasítása megjelent Február 23-ikán közölte a hivata­los Sluzbéne Nóvine a lakásokról szóló törvényt. A törvény sok tekin­tetben homályos és .hézagos volt * ■<imaga is. .több helyen bivaíkozcv; t^f^oocsáíaWdó végrehajtási utasításra. Azóta mindenki várta a rendeletén amely meglehetős késedelmesen, de­cember C-án, jelent meg a hivatalos lapban. ; A végrehajtási utasítást a terve­zet alapján már régebben közölte Bácsmegyci Napló. A most kiadott végrehajtási utasí­tásnak a lakókat és a háztulajdono­sokat egyaránt leginkább érdeklő része, hogy a lakások és üzlethelyi­ségek bérlői megtarthatják bérletei­ket 1923. évi január l-töl 1925. évi ja­nuár 1-ig az eddigi, vagy megegye­zéssel megállapított bérért avagy pe­dig azért a bérért, amelyet a válasz­tott bíróság megáillapii. A végrehajtási rendelet általában nem tiltja a lakások, vagy lakrészek albérletbe adását. Albérletbe adásnál azonban a háztulajdonosnak része­sedést biztosit a rendelet a oérösz­­szegbői, még pedig az eredeti terve­zetné] magasabb összegben 15%, üres lakrészek után 30%-a illeti meg a háztulajdonost. (A szétküldött ter­vezet 10 — és 20%-os részesedést állapított meg.) A rendelet fenntartja a törvénynek az építkezési kötelezettségre vonat­kozó intézkedését. Akinek 1,500.000 dinárnál nagyobb vagyona, vagy 60.000 dinárnál nagyobb* jövedelme van, ha a vagyoni helyzetének meg­felelő saját háza nincs, építkezésre kötelezhető. E tekintetben a rende­let szigorúbb a törvénynél, ameiy szerint csak azokat lehet építkezés­re kötelezni, akiknek az államban saját házuk nincs. A végrehajtási rendelet is fenn­tartja a törvénynek azt az intézke­dését, hogy a törvény biztosította összes kedvezmények igénybevéte­lét attól teszi függővé, hogy van-e a lakónak, vagy a háziúrnak adóhátra­léka. Aki háziúrnak adóhátraléka van, az nem emelheti a házzbérekeí s ha a lakó nem pontos adófizető, az nem tiltakozhat a házbér,emelés el­len. ' ' >

Next

/
Thumbnails
Contents