Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)
1922-12-06 / 331. szám
2. oldal BACSMEGYEt NAPLÓ 1922. december 6. kérdezése nélkül meghívta a kormányba a klerikális Korosecet. A radikálispárt sohasem beszél arról 'és nem hozza nyilvánosságra, hogy ők is tárgyaltak a liorvát blokkal,, pedig Triíunovics Misa az utóbbi időben szintén folytatott velük tárgyalásokat, sőt arról is beszélnek, hogy legközelebb Jovanovics Ljuba is Zagrebba fog utazni 'a blokkal való tárgyalásokra. — A radikálisoknak az a követelése, hogy a demokraíapárt tisztázza a helyzetet, nem egyéb, mint a párt beliigyeibe való illetéktelen beavatkozás, — mondotta Davidovics. Majd elmondotta, hogy éppen azért tárgyalt a horvát blokkal, hogy az alkotmányrevizió gondolatát háttérbe szoritsa. Ö koncentrációs kormányt kíván, amely néhány fontos törvény meghozatala után ki fogja írni a választásokat.. A Davidovicshoz köze! álló Novosti szerint Davidovics azt is kijelentette, hogy a blokkal folytatott tárgyalásaival nem vétett a párt ellen és ebben az irányban továbbra is folytatni fogja tárgyalásait. Ugyanezen lap szerint Davidovics expozéja mély benyomást tett az egész pártra. Davidovics után Timotijevics belügyminiszter és sok képviselő beszélt. Közöttük Krízman Hinko is, aki azt követette Davidovicstói, hogy olvassa lel azt a levelet, amelyet köztudomásúlag Radios intézett hozzá. Davidovics ezt a kívánságot erélyesen visszautasította és kijelentette, hogy ez az ő magán ügye. A délelőtti ülés 1 órakor ért véget. A vitát este a parlamenti ülés után folytatták, lapzártakor a vita még tart. Az ülésen nagy izgalom uralkodik. Előreláthatólag az éjjel még nem kerül határozathozatalra a sor. Cicsvarics »Dnevnikje« azt írja, hogy Pasics és a király között a kormány lemondásának bejelentése alkalmával éles szóváltás folyt le. A sajtóiroda ezt a hirt a leghatározottabban megcáfolja. pápa kiátkozta a horvát nemzeti egyházat A zagrebi érsek a napokban hirdeti ki a pápai bullát Regény négy kötetben Irta: Baedeker A Tehetséges Ember elkészült a regényével s mert nem azért irta, hogy az az ő privátszórakozása s a maga édes titka maradjon, bemutatta egy kiadónak, aki nagyon megijedt tőle, — nem a Tehetséges Embertől, hanem a regénytől, amely szokatlan hosszú volt: négy vaskos kötet. Bele se nézett a kéziratba, de látván a nagy terjedelmét, kinyilatkoztatta, hogy igy lehetetlen kiadni. Ellenben, ha redukálja egy kötetre, akkor majd lehet a dologról csevegni. A Tehetséges Ember hazament és tanulmányozni kezdte a regényét. Olvasta, olvasta, de nem talált egyetlen mondatot se, amelyet nélkülözhetőnék tartott s szívesen föláldozott volna. (Az irótársa vesse rá az első követ, aki a maga Írásaival .szemben kevésbé elnéző!) Elvitte hát egy másik kiadóhoz, meg egy harmadikhoz, összesen hathoz, de mindannyitól ugyanazt az udvarias, de lesújtó választ kapta, hogy ilyen terjedelmes müvet nem lehet kinyomatni. Csak egy volt a kiadók közt (jóhiszemű, naiv lélek), aki ott tartotta magánál a kövér manuskriptumot és azt — ha nem is végig —elolvasta, s a kritikáját ebbe a két szóba sűrítette össze: — Rettentő unalmas. A szerző nem volt ezen a véleményen. De hát mit tehetett? A be-Ismereieä az a mozgalom, a melyet a horvátországi katolikus papság egy része kezdett néhány év előtt s amely azóta sem szünetel. Az ottani papság egy csekély töredéke megalapította a horvát nemzeti egyházat, amelynek egyházi nyeive a hcrvát, lelkészei pedig a katolikus papoktól eltérően házasságot köthetnek. A pápa már régebben eltiltotta az uj szekta lelkészeit az egyházi funkciók végzésétől, ennek a rendelkezésnek azonban nem igen volt foganatja. Mint Rómából jelentik, a pápa a zagrcbi érsek által felterjesztett jelentés alapján kiátkozta a horvát nemzeti egyház papjait és tagjait a római katolikus egyház kebeléből. A pápai kiátkozást tartalmazó bulla már útban van Zagreb felé és Bauer zágrábi érsek a napokban fogja azt ünnepélyesen kihirdetni a székesegyházban. A Károlyi-per szuboticai tanúja Pieszkovics Lukács Károlyi Mihály vagyonelkobzás! pőréről Károlyi Mihály vagyonelkobzási pőrének most folyó budapesti tárgyalásán Nagy Vince volt belügyminiszter előterjesztései során hivatkozott Pieszkovics Lukács dr. volt suboticai kormánybiztos-főispánra, aki fontos adatokat tudna szolgáltatni a per anyagára vonatkozólag és ezért kérte a bíróságtól Pieszkovics dr. tanúként leendő kihallgatását. Pieszkovics Lukács dr. az októberi forradalom kitörése előtt és azután is tevékeny részt vett a Károlyi-párt és a nemzeti tanács működésében és igy föltétlenül indokolt volna tanúkihallgatása abban a pörben, amely az októbrizmns pőrévé fejlődött. A »Bdcsmegyci Napló« munkatársa felkereste Pieszkovics Lukácsot és kérdést intézett hozzá esetleges tanúvallomására vonatkozólag. Dr. Pieszkovics Lukács munkatársunk előtt a következő nyilatkozatot tette: — Közvetlenül a forradalom kitörése előtt három és fél évig Budapesten éltem, ahol katonai szolgálatot teljesítettem. Miután a Károlyipárt tagja voltam, rendszerint, naponta megfordultam a pártkörben és az eseményeket úgy a pártkörben, mint azon kívül végigéltem. Sok tekintetben tonlos vallomást tehetek, azonban a kérdések nincsenck precizirozva, s igy részletesen nem is nyilatkozhatom arról, amire nézve kihallgatni szándékoznak. Ezt csak akkor tehetném, ha a hozzám intézendő kérdéseket ismerném. Munkatársunk megjegyezte, hogy Nagy Vince valószínűleg azt kiván-' ja dr. Pieszkovics Lukáccsal bizonyítani, hogy a katonatanács már jóval előbb elhatározta a forradalmai, mintsem az kitört, amire nézve Pieszkovics dr. a következőket mondotta : — A katonatanács ügyeit közelebbről nem ismerem. Hallomásból tudom ugyan, hogy a katonatanács követelésekkel lépett fel, de a katonatanács ténykedéseit közvetlenül nem ismerhetem, mert nem voltam tagja. Azt is hallomásból tudom azonban, hogy a katonatanács már jóval előbb követelte a forradalmat, mint a liogy az bekövetkezett, nem hiszem azonban, hogy csak erre a kérdésre vonatkozólag akarnának kihallgatni, mert sokkal fontosabb kérdésekre is tudnék választ adni. Pieszkovics Lukács dr. tartózkodó nyilatkozatával nem akarja megelőzni tanúvallomását, amelyet esetleg a biróság el fog rendelni. A tárgyaláson azonban bizonyosan sokkal fontosabb adatokat fog Károlyi Mihály pőrében szolgáltatni, mert esés kéziratot elzárta az íróasztala valamelyik fiókjába és — tnás pályára lépett. Mivelhogy tehetséges ember volt (ha nem is tehetséges iró), hamarosan boldogult is. Képviselővé lett, szorgalmas bizottságiős klubtag, s egy szép napon, amely különösen neki volt szép, miniszter. A kiadóknak ekkor eszükbe jutott, hogy mintegy tizenkét év előtt egy tehetséges ember, sőt a Tehetséges Ember kopogtatott be náluk egy kitűnő regénnyel, amelyet csak azért nem adtak ki, mert kissé hosszúnak találták. De egy miniszterrel szemben — gondolták — nem szabad olyan igényeket támasztani, mint más halandóval szemben; a miniszter olyan hosszúra szabja a regényét, amekkorára akarja, hiszen annyi sok a dolga, hogy nem is ér rá rövidet írni. S aztán, elég szép egy minisztertől, hogy egyáltalában foglalkozik irodalommal, s vétek volna, ha az, amit alkotott, hét pecséttel elzárt titok maradna s nem jelenne incg mielőbb mentül szebb kiadásban a könyvpiacon . . . Sorba járultak hát eléje mind, akik tizenkét év előtt megijedtek a zsár.krisztófi hosszadalmasságtól, emlékeztették a remekművére, s ajánlkoztak, hogy kiadják azt gyönyörű kiállításban, pompás papiroson, (amely akkor még nem volt drága műtárgy, hanem olcsó iparcikk), elegáns könyvdisszel, illusztrálva, száz példány Számozva . . . S megjelent az uj miniszternél az a kiadó is, aki an • dr. Pieszkovics Lukáccsal folytatott korábbi beszélgetéseink alkalmával akárhányszor nagyon érdekes adatokat mondott el a sokat ócsárolt Károlyi-kormány működésére vonatkozólag, különösen annak jellemzésére, hogy az októberi kormánynak az akkori súlyos helyzetben kiadott előrelátó és jóakarata intézkedéseit egyes alárendelt vidéki hatóságok vezetői, akik akkor munkapártiak voltak, ma pedig nagyrészt az egységespárt tagjai, mennyire kontrakarrirozták és igy ezeket mennyiben terheli a »hazaáruló«nak bélyegzett Károlyi-kormány mellett a felelősség a volt Magyarország összeomlásáért. Ezek miatt az érdekes adatok miatt nagy érdeklődéssel lehet Pieszkovics Lukács dr. tanúkihallgatása elé tekinteni. - a Uj adókivető bizottságok alakulnak Suhoticán A város és a kereskedelmi kamara jelölik ki a tagokat A jövő évi állami adókivetések rövidesen megkezdődnek, mert —- a mint legutóbb már megirtuk —- a pénzügyminisztérium már megsürgette az állami adók beszedését. Az uj adókivető bizottságokat most alakítják meg Szuboticán, amelyek hifvatva lesznek a jövő évre a hadinyereségadót és a harmadosztályú kereseti adói kivetni. Kedden délelőtt a városi tanács rendkívüli ülésén foglalkozott az adókivető bizottság megalakításával és a kiszélesitett tanács tagjaiból, valamint a város közönségéből kijelölte a tagokat az uj adókivető bizottságba. Ugyancsak kedden délután jelölte ki a kereskedők egyesülete és az ipartestület a maga részéről is az uj tagokat az adókivető bizottságba. Az igy összeállított listát most a városi adóhivatal fogja a novisadi adóügyi igazgatósághoz felterjeszteni, amelynek jogában áll ezeket a listákat felülbírálni. Valószínű azonban, hogy az adóügyi igazgatóság jóvá fogja hagyni a szuboticai jelöléseket és ennek alapján azután az tij adókivető bizotságok rövidesen 'megkezdhetik tárgyalásaikat. nak idejében unalmasnak találta a négy kötetet, most belátta időközben, hogy őexcellenciájának szabad unalmasnak is lenni. Hiszen a minisztereknek minden szabad . . . S mivelhogy ő ígérte a regényért a legtöbb pénzegységet, a miniszter ur a kiadási jogot ráruházta, s csak a fordítási jogot tartotta magának fönn . . . A négy terjedelmes kötet nemsokára meg is jelent (mert hallatlan dolog az, hogy a szedők mennyivel szebben és gyorsabban dolgoznak, ha nagyurak müveit szedik!), s az történt, ami ilyenkor rendesen történni szokott: a kormánypárti lapok a regényt agyba-főbe dicsérték, az ellenzékiek pedig a sárgaföldig lepocskondiázták. Az előbbiek szerint kevés ilyen műremek jelent meg ebben a században, az utóbbiak szerint kevés ilyen fércmü látott napvilágot a könyvnyomtatás föltalálása óta. Egy pár dicsérő ismertetés a király figyelmét se kerülte el. mert a kormánypárti újságokat 0 felsége is olvasta, s mikor a. Tehetséges Ember legközelebb jelentéstétel végett a színe elé. járult, a: Uralkodó a legkegyelmesebben ab beli örömének méltóztatott kifejezést adni, hogy az ő kedves tanácsosa oly kitűnő regényt irt. — Ha megengedi Felséged, —mondta rnéjy meghajlással a piruló szerző, — bátor leszek legközelebb müvemből egy példányt liódoiatteljeseti átnyújtani, — Szívesen veszem, — felelte nyájasan a király. A legszebb borjubőrkötésben tette le nemsokára a négy könyvet a boldog szerző a trón zsámolyára, ami természetesen csak képletes beszéd, mert volt annyi esze a Tehetséges Embernek, hogy nem oda, hanem a Fölség asztalára helyezte őket. Mintegy két hét múlva a király személye körüli udvari orvos megszólítja a regényírót: — Gratulálok, excelienciás uram! A Felség a regényétől el van ragadtatva. A legmagasabb rendje! Excellenciád részére biztos! At örömtői ragyogva hebegte a miniszter: — Valóban? A Felség maga nyilatkozott igy? — A dolog úgy áll, — magyarázta az orvos —, hogy őfelsége, a mint tudni méltóztatik, huzamosabb idő óta aggasztó álmatlanságban szenved, amely eddigelé a legradikálisabb altatószereknek is eiientállott. Brómot, adalint, veronait hiába vett be nagy adagokban, de a mióta Őfelsége a Végzet Hatalmát olvassa, azóta kitünően alszik, s meglátja Excellenciád, hogy a hálája nem fog elmaradni. Amint mondtam: a legmagasabb rendjel rövid idő múlva kcgyelmességednek a frakkján fog csillogni . . . A miniszterben az tró kissé megsértődött, de a miniszter maga, »mint olyan«, absztraháltan a négykötetes regény illusztris szerzőjétől,
