Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)

1922-12-31 / 352. szám

10» oldal.

Szenvedésen át töretlen hittel a közvélemény tisztulásától, a politikai pártok és a kormány józan belátásának felülkerekedésétől várja sor-BACSMEGYE1 NAPLÓ *

1922. december 31.

elvüség parancsolatát Ne merüljön el a pártpolitikai praktikák kisded játékaiban, hanem iparkodjék minden ténykedésében becsületes jó

sa iobbrafordulását és jogainak ér- szándékkal az összesség javát elő'

Vényesülését.

Csakhogy ennek a tisztulási folyamatnak két lényeges előfeltétele van. Az egyik, hogy a vojvodinai s mindenekelőtt a beogradi szerb sajtó kellő megértést tanúsítson a nemzetiségi probléma iránt s a felvilágosítás fegyverével nevelje a nép széles rétegeit jog- és törvénytiszteletre s humánus gondolkozásra. A másik pedig az, hogy a közéletben szereplő vezető férfiak ne rejtsék véka alá jobbik meggyőződésüket, hanem — ha kell — megfélemlithetetlen bátorsággal védjék meg az igazság és az állam . konszolidációjának szent ügyét az olcsó demagógia és a lármás utca terrorja ellen. Noblesse oblige, messieurs! Aki tömegek vezetésére és a nép valódi , érdekeinek képviseletére vállalkozik, az legyen talpig férfi és függetlenítse magát a gyorsan változó politikai konjunktúráktól. Kövesse egyedül íelkiismerete szavát és a szabadmozditani

Értsék meg végre, hogy a magyarság egész politikai élete nem támadásra,, hanem kizárólag védekezésre van beállítva. Nem futkos utópiák után, nem áltatja önmagát, sem másokat hiú ábrándok káprázatával, hanem számolva a tényleges helyzettel, igyekszik uj hazájában úgy elhelyezkedni, hogy annak minden téren nem tűrt helotája, hanem hasznos, megbecsült és egyenjogú polgára legyen, aki úgy a jó, mint a balsorsban együttérez nemzetével.

Búcsúzunk az elmúló esztendőtől és köszöntjük az újat. Jobbat nem kívánhatunk az újévre, az uj korszakot, mintha azt mondjuk: a krisztusi szeretet hassa át a sziveket és termékenyítse meg a lelkeket, hogy végre elkövetkezhessék a megértés, a készséges együttműködés és testvéresü lés boldogabb korszaka mindannyiunk örömére és országunk javára.

delmi szerződéseink és ezek közé soroznánk a magyar szerződést is,

amelyre szintén szükség volna. Magyar részről, mint látom, nagyon óhajtják a szerződés megkötését és én azt hiszem, hogy a legközelebbi jövőben már semmi akadálya se lesz az előkészítő munkálatok megkezdésének.

Az útlevélre vonatkozó kérdésünkre Mi'ojevics így felelt:

— Ebben az ügyben nincs lényeges változás. Elvileg utlevélosztázási engedéllyel rendelkezőknek ad vízumot. Természetesen indokolt esetben olyanoknak is, akik nem felelnek meg ezen követelményeknek.

Itt említjük meg, hogy az újjászervezett budapesti követség vezetői ezidőszerint a következők: Milojevics mellé beosztva Ivan Guérasimovics, Danilo Danics, Louis Kosér titkárok és Vladimár Mihajlovics attasé. A konzulátus vezetője Saponics Radomir főkonzul. Mellé beosztva Niko Mirochevich-SergOi

lyunk csak hazatérőknek és beuta- Preradovics és Nadics alkonzulok.

Milojevics budapesti követ nyilatkozata a jugoszláv-magyar gazdasági közeledésről

Kik a budapesti jugoszláv képviselet vezetői

(A Bácsmegyei Napló budapesti munkatársától.) Állandóan foglalkoztatja a közvéleményt a jugoszláv-magyar közeledés kérdése, a mely az utóbbi időben némileg stagnál. Bár mindkét állam erősen óhajtja a gazdasági közeledést, mégis ugy látszik, hogy ebben az irányban' az utóbbi 12 hónap alatt jóformán semmi sem történt. Felkerestük Milojevics Milán budapesti jugoszláv követ és meghatalmazott minisztert, akitől a Bácsmegyei Napló részére intervjut kértünk ugy erről a nagyfontosságu kérdésről, mint a vizűm és egyéb aktuális ügyekről. Milojevics Milán kérdéseinkre a következőket volt szives mondani:

— Amióta Budapesten működök,

hogy a két állam közötti barátságos közeledés útját kiépítsem és lehetővé tegyem, hogy a két állam között valóban békés viszony jöjjön létre. Legfontosabbnak tartanám mindenekelőtt a gazdasági közeledés létrejöttét, hiszen,ez egyformán érdeke mindkét államnak. Rég tudott dolgokat. ismítlek meg, ha azt mondom, hogy Magyarország iparának nagy szüksége van a jugoszláv piacra, a jugoszláv piacnak pedig szüksége van árura. Sok kombináció merült fel a probléma gyakorati megoldását illetőleg. Szó volt jugoszláv-magyar kereskedelmi kamaráról és főképpen kereskedelmi szerződés megkötéséről. A magam részéről ez utóbbit tartom a legcél- Lszerübb meg' Idusnak. Nekünk meg

Szerb-magyar főúri házasságok

A szerb uralkodók magyar rokonai

minden igyekezetem oda irányulj vannak már a jelentősebb kereske-Dr. Ivies Alexa egyetemi tanár megjelenendő könyvéből (S. B. Cvianovics kiadványa Beograd.)

Đr. ivies Alexa egyetemi tanár, történelmi kutatásainak értékes eredményei fognak a legközelebb könyvalákban megjelenni.

Geneologiai tanulmányokat tesz közzé a tudós tanár ebben a rendkívül érdekes könyvben, pontos, részletes, évszámokkal ellátott, hiteles történelmi adatokkal felszerelt táblázatot közöl a szerb uralkodók és főurak házasságáról magyar származású nőkkel.

A történelem, a nagy tanítómester a legjobb útmutató a népek és államok egymás közti viszonyában. Különösen érdekes a közvetlen szomszédságban lakó és élő népek múltjának beható tanulmányozása és a közös kapcsok felderítése, mely nrutatja az egymásra való utaltságot a múltban és a jelenben is.

A szerbek és magyarok, amióta mai országukba bejöttek, közvetlen szomszédságban laknak egymással, történelmi múltjuk felkutatása tehát mindenképpen érdekes és tanuságos.

Dr. Ivies tanár könyve, mely a szerb dinasztiákról való geneologiai kutatások eredményét közli, a magyar múltra is világot vet, mert kimutatja, hogy csaknem valamennyi szerb uralkodót rokonsági kötelékek fűzik a magyar uralkodó és főúri családokhoz és nem egy szerb uralkodó volt, akinek ereiben magyar vér pezsgett és nem egy magyar uralkodó és főur volt, akinek ereiben szerb vér lüktetett.

Dr. Ivies történelmi müve a Nemanity uralkodó ház ismertetésével kezdődik.

Vak Béla kora, aki Uros szerb uralkodó veje volt, nem foglaltatik Ivies könyvében, de a Nemanity család egyébként is rokonságban volt az Arpádházzal, mert V-tk István magyar király két leánya két Nemanity-házból való fivérhez ment nőül és pedig Katalin, Stefyn Dragutin királyhoz, aki 1276-tól 1282-ig uralkodott és 1316-ban halt meg ; Erzsébet pedig Stefán Uros II, Mílutinhoz, aki 1282-től 1321-ig uralkodott és 1321. október 27-én halt meg.

A Kotromanity bosnyák fejedelmi családnál a következő összeköttetésekre találunk magyar uralkodó családokkal : Stefan Kotromanity boszniai bán (fl353.) leánya Erzsébet 1353-an Nagy Lajos Anjou házából származó magyar király felesége lett. Erzsébet túlélte férjét és 1377-ben tragikus módon végezte életét. Tvrtko II. Ivrtkovity Bosznia királya 1428 júniusban feleségül vette Zsigmond király unokahugát, kinek neve azonban ismeretlen. Csak azt tudjuk,

talmas gyomor követelt, mert nagyon tudta magát szégyeleni ez az öreg gyerek, — étkezés után ilyenkor loppal még egy vendéglőt keresett föl, ahol másodszor ebédelt vagy vacsoráit meg olyan bravúrral mintha egy hét óta koplalt volna. Ily estekben sunyi módon, óvatosan tekintett körül mint egy^ pajkos fiú, aki csínyt követett el és fél a büntetéstől.., Mikor először hívtam meg Suboticán vacsorára a szüleim házához, a legnagyobb zavarba jött, s szinte dadogva kérdezte: — Nem fogják-e a kedves szülei rossz néven vermi, ha sokat találok náluk enni? Mert én, bevallom, nem tudom magam moderálni • • • Megvigasztaltam a költőt, s azt állítottam, hogy vidéken nagyobb tálakból nagyobb adagokat szoktak enni mint a kedélytelen Budapesten, s hogy nálunk csak annak a vendégnek van becsülete, aki sokat eszik... Erre aztán megnyugodott és jó étvággyal vacsorázott velünk.

Sok milliomos irigyelhette meg ezt a fenomenális evőképességet, de azért egy' milliomos se tett hozzá semmit, hogy ez a geniális ember ugy istenigazában jóllakhasson egyszer. Vajda János nem tudott érdeklődést kelteni sem a költészete, sem az emberi sorsa iránt, máskülönben nem lett volna annyira elhagyatva. Ha bevésbbé jó verseket ir (amelyek még akkor is elég jók lehettek volna) és őmaga költőibb ember, akkor bizonyosan másképp élt, másképpen házasodott és mindenképpen jobban boldogult volna.

Amíg élt, csak néhány irótársa barátkozott vele (s ez is inkább barátkozás volt mint barátság), s a könyveit, amelyek more patrio előfizetésre jelentek meg, csak azok vásárolták, akik’-" azokat ez a néhány jóbarát rátukmálta. S ezek se olvasták, mert erre már nincs1 erőszak... Vidékről még akadt olykor egy-egy lelkes dáma (ábrándos fiatal lány vagy régi időkön elmerengő öregasszony), aki magától jelentkezett s »megrendelt« egy kötet Vajdát, de sohase tudott annyi előfizetőt összehozni mint egy másik »szegény kollégája«: Benedek Aladár, aki távolról se íri olyan jó költeményeket mint Vajda, de sokkal jobban értett az clőíizetésfogdosáshoz mint a Végtelenség kitűnő szerzője.

Szóval: valid meg, óh olvasóközönség, hogy’’ nem szeretted ezt a kiváló költőt soha. Ne tagadd nem szeretted, s ha nagy rábeszélésre megvetted valamelyik verseskönyvét, mindig bosszankodtál, mert — gondoltad — minek az olyan könyv a háznál, amelyet úgyse olvas az ember? Bizonyára nem benned volt a hiba, aki kedvelted a magyar virtust, hanem őbenne, akiben nem volt semmi magyar virtus, s aki nem volt kedélyes és nem volt szeretetreméltó... S bizonyos: ha a népszerűtlenség szobrát akarnák fölállítani a muzeum-kertben, erre a célra keresve se találhatna senki alkalmasabb modellt a .Vajda János, hatalmas, erővel teljes, de minden kellem nélkül szűkölködő alakjánál.

De a költő meghalt — szegényember módjára, s ahogy nyolc esztendővel előbb Reviczky Gyula, kórházban — és díszsírhelyet kapott, akár egy ügyes újságíró vagy egy tekintélyesebb fővárosi bizottsági tag, aki mindig hűségesen támogatta a tanács javaslatait. Sőt kapott később művészi síremléket is, amelyet ünT1f'nsé<y' keretében lepleztek le. Ah, a kegyelet igazándi emberi és főképpen magyar erény, s ha még oly szép verseket is irt valaki, osztályrészül jut az neki, mihelyst már nem tud róla, abban a percben, amelyben nem veheti hasznát, ahogy meghal... Ám Vajdának még a posthumus kegyeletből is képsebb jutott mint sok másnak, kisebb értéknek, csekélyebb tehetségnek.

. Abban a negyed évszázadban, a mely eltelt a halála óta (1897 január hó), az alakja mégis mintha megnőtt volna azoknak szemében, akik inig élt, kelleténél kicsinyebbnek látták. Sokan ráeszméltek, bogy egy értékes, bár furcsa és éppen nem alkalmazkodó emberrei és egy nagy poétával lettünk szegényebbek. Ami azelőtt keveseknek a privátvéleménye volt, többeknek lett az irodalmi meggyőződésévé, s ha az élet kicsinyes nézőpontjaiból szemlélt Vajda Jánossal nem is törődött az olvasóközönség, az irodalomtörténet magasabb tornyából vizsgált költő érdekelni kezdi legalább, az

irodalmi embereket. Nemrég Bródy Sándor irt róla kedves meleg sorokat egy folyóiratba, s az érdeklődés komolyságát az is bizonyítja, hogy egy szerkesztő egyenesen Vajdára vonatkozó cikket kért tőlem a vállalata számára.

Bizony, nem igy volt ez, még ez a pici veletörődés se volt meg, mikor az oroszlánképü poéta még köztünk járká't, — köztünk, akik közül oly keveseket értett ő meg, s akik közül oly kevesen értettük őt ... mikor még nem feküdt oly nyugodtan a díszsírhelyén, amikor nyugtalanul ődöngött a belváros utcáin, karján az elmaradhatatlan überciherrel, hóna alatt az elválhaíatlan parapléval — igy fölszerelve járt-kelt a városban, mint ha kirándulásra indulna vagy onnan jönne —, s azon busult. panaszkodott, hogy olyan veszedelmesen el van rontva a gyomra. . (Mert mint sokszor mondta, csak valami rettenetes gyomorbaj lehet az oka ank a nagy és költséges étvágynak, amely »gyötörte«.) Csak néhányszor érintkeztünk bizalmasan vele, a többi emberiség igen nagy távolságban állott tőle. s néhányan irtunk róla. Helyesebben szólva: mertünk róla írni. Q még ez se ment dig könyen... Mert Vajda János nem volt divatban s a cikkelyeinket, amö,TMk róla szóltak, éppenséggel nem volt könnyű elhelyezni. Furfanggal, ügyeskedéssel kellett őket az újságokba becsempészni, - ••• — •• •