Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)

1922-12-31 / 352. szám

1922 december 31

BACSMEGYEI NAPLÓ

11. oldal.

hogy 1438 szeptember havában halt tneg.

A Mmyacseviiy család táblájából látjuk, hogy Vukasin cserb király (fÍ456. nov. 9.) Dinitar nevű fia, miután apja birodalma török uralom alá került, Magyarországon élt mint Zarand megye főispánja és Világos várának kapitánya.

Lazarevity dinasztiából Lázár fejedelem egyik leánya Garay Miklós magyar nádor felesége volt.

A Brankovity családból, Brankovity György szerb fejedelem Katalin leányának, Cilley Dirik herceg volt a férje, aki a magyar történelemben nagy szerepet játszott. Brankovity Jovsn utolsó szerb despota unokája Katalin, Frankopán Ferdinándnak volt a felesége és Mária a despota unokája leánya, Zrínyi Miklós a szigetvári hős felesége volt.

jaksity család még szorosabb összeköttetésben volt a magyar főúri családokkal. Jaksity Ilonának ki Ivanis Berisláv felesége volt, Stefan nevű fiának felesége magyar nő, Battyányi Katalin volt. Jaksity Márkó összes leányai magyarokhoz mentek nőül. Erzsébet, Dózsi Miklóshoz, Mária Artandy Kálmánhoz, Margit Patóczy Boldizsárhoz, Ikolastik, Zeleméray Lászlóhoz és Anna először Bánffy Gáspár másodszor Kendő Antal felesége lett.

A Bakity-családot is szoros rokoni kötelesek fűzik a magyarokhoz. Bakity Pál despota mind a három leányának magyar férje volt: Klárának Balassa Menyhért volt a férje, Angelináé Czobor Imre, Margit első férje Kendeffy János és a második Oláh Tamás volt. Bakity Péter először Pilisberger Annával azután pedig Sárkány Orsolyával lépett házasságra. Péter leánya pedig Révay Mihályhoz ment nőül.

A magyar irodalomban a következő irók beszélnek a magyar és szerb uralkodó- és főúri családok összeköttetéseiről: Thallóczy Lajos, dr. Wertner Mór, Boroászky Samu és mások, ámde ezek müvei is csak töredékek. Ivies müve teljes és első ilynemű a szerb történelmi irodalomban. Mivel még eddig ismeretlen adatokat közöl, Ivies a magyar tudományra nagy jelentőséggel bir.

A magyar újságírás karácsonya

az utódállamokban

Valamennyi magyar lap között a Bácsmegyei Napló adta a legnagyobb karácsonyi számot

. . . Ahogy’ itt előttünk fekszenek j volt neki Babits Mihállyal, Herceg ; utódállamok magyar lapjainak Ferenccel. _ Hatvani Lili bárónővel,

karácsonyi számai, nem tudjuk ele muvf nézve

Altksa Santić :

ALKONY

Mély álom hull a végtelen.

Kék vízre lenn,

Hős éj lesz nemsokára.

A zord sötétlő szirtlalon Elhal vakon A nap végső sugára.

Az est harangja kongva, Jajongva

Kiált a karszti partiokig.

A nép száz kínban égve Az égre

Sóhajt s imádkozik.

S a fojtott, halk fohászban Ínség és ősi gyász van.

Mely bus könnyárba huny.

De némán függ keresztjén, Komor homályba veszvén,

A Megfeszített: — néma gúny.

Es mind mélyebbre száll a szent Csend;

Mór éj lesz nemsokára.

A zord sötétíö szirtlalon Elhal vakon /I nap bucsusugára.

Ford. Franyó Zoltán.

titkolni magyar meghatottságunkat és nem tudjuk leplezni örömünket. Huszonöt lap, huszonöt magyar redakció ünnepi munkája — ime a magyar kulturerő, ime a magyar szellemi klasszis, ami örökségként még megmaradt nekünk az uj idők, az uj megpróbáltatások nehéz napjaira. Nem lehet, nem tudunk közömbösen napirendre térni fölöttük, nem tudjuk csodálkozás nélkül végiglapozni őket. Együtt, ahogy beszédesen itt van előttünk huszonöt lap: Pozsonyból, Kassáról, Kolozsvárról, Nagyváradról, Ruszinszkóból, mindenünnen, ahol magyarok vannak és magyaroknak magyarul Írnak, nem tudjuk megállni, hogy sietve büszkén be ne valljuk magunknak: az utódállamok magyar sajtójának karácsonyi munkája méltó volt a magyarsághoz, méltó volt a magyarság kulturnivójához.

Az értékben, eredményben e páratlanul ritka teljesítményből Erdély, Szlovenszkó és Vajdaság magyar sajtója egyformán kivette a részét. Az utódállamok minden magyar városából, minden magyarlakta vidékéről egyformán jó, nívós és a mai viszonyokhoz képest respektábiiisan bő karácsonyi számot kapott kézhez a magyar olvasóközönség. A Vajdaság hat magyar lapja közül a Bácsmegyei Napló jelent op? a legnagyobb oldaiszámmnl. Hatvannégy oldalt adott, olyan terjedelmű lapot, amellyel minden magyar újságot megelőzött. Utána a sorban a Hírlap következik, amely ötvenhat oldalon igyekezett a magyar kulturerő demonstrációját vállalni. Terjedelemben ő fs túlszárnyalta az erdélyi és szlovenszkó! lapokat, amelyek közül a legnagyobbak Is csak negyvennyolc oldalon jelentek meg. A többi vajdasági magyar lap már szőkébb keretek között ünnepelte meg a karácsony idei évfordulóját, hasonlóan Erdély és Szlovenszkó kisebb rekadcióival, amelyek 24—32 oldal terjedelemnél nem jöttek ki nagyobb karácsonyi számmal.

A Vajdaságban (a Bácsmegyei Naplóról nem beszélve) érték dolgában a suboticai Hírlap képviselte legjobban és legteljesebben az itteni újságírás nívóját és erejét. Melléklete — eltekintve attól, hogy irodalmi része szemponttalan és rosszul válogatott — becsületes munka eredménye. Nagy hibája volt, (ebbe a hibába különben sok utódállamáén magyar újság beleesett), hogy a budapesti íróktól olyan Írásokat közölt, amelyek már másutt is megjelentek és amelyeket már ismert a vajdasági publikum. Béllyei riportja igen érdekes volt. Egyéb riportanyaga főként Suboticára szorítkozott. A Vajdaság és a Torontói a rendelkezésükre álló eszközökkel azt nyújtották, amit vártak tőlük, a Délbácska és a Bácskai Napló — csak sorban a legutolsók — élénk szint adtak a vajdasági magyar sajtó karácsonyi díszruhájához.

Az erdélyi sajtó két vezériapja, a kolozsvári Keleti Újság és Ellenzék (48 oldalon jelentek meg) pompásan igazolták az erdélyi újságírásról eddig is vallott kitűnő véleményünket. Mindketten fővárosi előkelőséggé!, választékosán megszerkesztett ünnenepi számot adtak. A Keleti Újság — amelynek Ignotus volt a iöszerkcsz- j tője — kevesebb irodalommal, de több publicisztikai erővel jött ki, míg az Ellenzék inkább irodalomban hozott ltvaiitási Igaz. hogy könnyű

i Móricz Zsigmonddal, Schöpflin Aladárra] — szóval magyarországi arrive írókkal — jó irodalmi mellékletet adni. Erdélyi, odavalósi iróernberek munkáiból összeállítani a lapot, megszólaltatni őket, pódiumot adni alájuk: — ez a szempont nem vezette úgy, mint laptársát, a Keleti Újságot, amely erdélyiekből, az erdélyi magyar tehetségek munkáiból állítódott össze erre az ünnepélyes alkalomra. Azt a könnyen szerzett tulértéket azonban, amit az Ellenzék így a leghelytállóbb és egyedüli helyes szempont elejtésével magának biztosított, a Keleti Újság bőven egalizálta Ormos Ede elsőrangú cikkével, Jancsó Bélának Karinthyről irt kitűnő tanulmányával és Ligeti Ernő Írásával. Néhány szép verssel együtt ezek a cikkek kompakt, rendes egészet képeznek. Az Ellenzék, mint már előbb is mondottuk, nagyrészt magyarországi írókkal csinálta meg karácsonyi számát, amely be kell vallani, úgy tipografiaiiag, mint tartalom szempontjából minden kritikát elbir. Azt lehet mondani, hogy irodalom tekintetében a legjobbat ő produkálta az utódállamok magyar lapjai között.

Egyéb erdélyi lapok — például a nagyváradiak, aradiak, brassóiak, temesváriak — már kevesebb sikerrel próbálkoztak. A régi, nagyhírű, nemes tradícióju nagyváradi redukciók — szomorú megállapítás — a versenyben laptársaik mellett csúnyán lemaradtak. A tipegrafiailag is gyönge karácsonyi számaikkal még csak megközelíteni sem tudták a néhai nagy ujságiró-város valamikori publicisztikai nívóját. Az aradi lapok azonban, amelyeknek ma már nem az a rangjuk Erdélyben, mint volt pár jó esztendővel ezelőtt, nemes vetélkedésben érdekes, jó karácsonyi újságot adtak. Az Aradi Hírlap és az Aradi Közlöny megmutatta, hogy az az ujsagcsinálási

Ntdleitás, ami Kolozsváron befészkelődött, nem korlátozódott az ősi koronázó városra. A Brassói Lapok szintén jó példát adott erre a megállapításra. Az ő karácsonyi száma sem maradt sokkal mögötte a kolozsvári újságoknak.

Szlovenszkóban a Kassai Napló jelent meg a legnagyobb terjedelemben és a legértékesebb tartalommal. Melléklete nívós volt és irodalmi. Petőfi Sándor centennáriumával kapcsolatosan a legkülönbözőbb oldalról gyujtatott emlékmécset a magyarság halhatatlan költőjének tiszteletére. Petőfiről irt cikkek és versek mellett hozott cikket Beke Manótól. a budapesti egyetem katedrájától megfosztott nagyhírű tudós tanárától, Gárdonyi Gézától — {akinek magyar népkulturáról irt cikkét közli) — és Kultsár Miklóstól, aki egy irodalmi vonatkozású hosszabb cikkben igyekezett az uj irányokat diszkreditáini. Karácsonyi számának az volt szintén a hibája, hogy — mint újságírói nyelven mondják — túlontúl sok »vágást« talált benne az olvasó. Laptársa, a kassai Magyar Hírlap, bár ízléssel és komolysággal igyekezett karácsonyi számot adni —- terjedelemben és értékben mögötte maradt. A pozsonyi Magyar Újság és az érsekujvári Reggel (32 oldalon jelentek meg) ugyancsak hátrább végzett és lóval szerényebb mértékben vette ki részét a sikerből.

A prágai Magyar Hlrlao-ról külön kel! megemlékezni. Kivételes helyzetben, nagy technikai eszközök birtokában élére került a szlovenszkói magyar lapoknak. Karácsonyi száma, amelyet elsőrangú klisék gazdagítottak, páratlanul szép nyomdai teljesitmény von, amihez méltóan síi iu!t kitűnő tartalmi értéke. a kolozsvári FJlenzék-hoz hahasonlón a prágai Magyar Hírlap is nagyrészt magyarországi irók munkáit hozta.

Mindent összefogva újból csak azt állapíthatjuk meg magyar meghatottsággal, ~- hogy az utódállamok magyar sajtója becsületesen végezte el a maga ünnepi feladatát és méltóan képviselte a magyar kultúra produktív értékeit.

írók és alkotások

PETŐFI

Helye a kultúra történetében

Hogy egy nagy poéta mennyiben representative man, annak egyetlen biztos és igazságos mértéke a hatásnak állandósága és mélysége, amelyet másokra gyakorol. Az igaz nagy költők hatása egyetemes, nem csak koruknak és nemzetüknek szólnak, hanem minden következő időknek s az emberiségnek. Az emberi társadalom minden rétege megtalálja bennük a neki való lelki tartalmat, s ők beférkőznek az ifjak, az érettkoruak és öregek szivébe egyaránt. Az ő költészetük maga a teljes elet, amelynek mélységeit és magasságait egyformán viszatükröz: Elfogadnak minden benyomási s azokat mint örök igazságokat örök ' tófűi alkotásokban adják át müveikben az emberi társadalomnak. Az élet erényei és bűnei, finomságai és durvaságai, gyönyörei és kínjai, szenvedései és cselekvései, világos és misztikus megnyilatkozásai, alacsony és egetvivó szenvedélyei . . . 'végtelen sorban feltárulnak müveikben. Nincs náluk jobb tükre az embernek. Nincs jobb tanítója a tanulni vágyónak. Nincs jobb vigasztalója az érző gondolkodó, az örvendő és szenvedő emberi léleknek.

A mi Petőfink, a magyar nép Petőfije, akire százados fordulóján í áhítattal szögezzük tekintetünket, s ! akinek lelke — úgy érezzük — körülöttünk lebeg most is, az igazi ’nagyságok sorába tartozik. Az ő Iköltészete maga az élet, maga a viliág, amely minden oldalról mutatta a természet igazságait s az emberi élet titkos mélységeit. Szóljon bár az Alföld szépségeiről,, a szereimről, a függetlenségről és a szabadságról, a szem édesről, vagy a boldogságról, számtalan pazar képben nyújtja a valóságot, az igazi valóságot, úgy, amint az az 5 csodálatos, az időket túlélő egyéniségében letükröződik. Benne mindenki megtalálhatja azt. amit az ő szlve-Ielke keres az életben s a nagy mindenség ezer pompától fönséges tárgyaiban és tüneményeiben. A reális igazság ideális képe kincseket nyújt itt_ a gyermeki léleknek éppen úgy, mint a kifejlett, öntudatos értelemnek; és az agg éppen úgy megtalálja benne a bölcsességet, mint az ifjú a lelkes biztatást a küzdelemre, s a férfi az energikus támogatást az . életharcokban. Lelkesedése lelkesít,

I erkölcsei tisztítanak, szárnyaló lelke kiragad bennünket a lapos mindennapiságból, izgalmai vonzanak, s vele együtt kívánjuk élni, átszenvedni, s átörülni azt az életet, ameiynek oly gyönyörű képét rajzolja meg költeményeiben. De nemcsak minket, az egyeseket igéz meg és ringat csodás álmaival egy szebb világba; hanem erőt ad nemzetének, a társadalmi osztályoknak, még azoknak is, amelyek egykor szemben állottak vele. Nincs, aKi jobban átérezte volna népének szenvedéssel tölt életét. Nincs, aki többet küzdött volna érte. mint ő. aki a boldogság révpartján fiatal életét adta oda ha-