Bácsmegyei Napló, 1922. december (23. évfolyam, 327-352. szám)

1922-12-24 / 348. szám

1922. december 24.

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

23. oMrtf.

akinek még ezen a réven is eszébe jutok én, »néhai«.

De hobő, rnit akarsz te ezzel; »1nem engedni a negyvennyolcból«?

»Hogy történt, hogy ez kimaradt?«

Annak ezer oka van. Csak egyet említek, de az elég, nincsen gazdája.

A szálló igék gyűjtése és kritikája a legnagyobb személyeskedés, a világon. Ki mondta? Wer hat es gesagt? Qui i'ha dettö? etc. stc. Mihelyt nem lehet válaszolni a quisre, a kategória sorompója megnyílik és a frázis átsétál az egyszerű szólások, vagyis a . paraszt vagy úri folklore határtalan országába.

No đe most elég. Csaic azt mondóm, amit úgy is tudsz, hogy vagyok

szerető és nagyrabecsiilő híved

Tóth Béla.

Beszéd az ujjak hegyével

' A második levélhez sem kell magyarázat. Úgy hat ez is minden szubjektivitása mellett is, mintha a

papirosra kellett volna frnom hálám kifejezését.

Dehát igen szeretem ezt az én amerikai masinámat. Nem írok többé, csak beszélek az ujjam hegyével. Tintatartó nincs is többé a házamban; csak töltő toll — aláírni a nevetne:. Valóban nem tudom: bún ék-e még összefüggő sorokat írni pennával. Ma meg akarom próbálni; mert eszembe jutott; hátha bánt tégedet, hogy én Reked ilyen rettenetesen modern levelet küldök. De aztán elgondoltam, hogy nincs mit félnem.

Ez az Írógép az ét] házi oltárom; noha csak amerikai acélból van; áldozatomnak. munkámnak oltára. Es szent nékem. Legyen még szentebb az által, hogy vele fejezem ki irántad a hála, a szeretet, a "barátság érzését.

Ezzel az érzéssel vagyok testvéred 1902. Tóth Béla.

Magyar temetés

A harmadik levél Tóin Béla legharcosabb Írásai közül való. Pár

* 'Tí'A** • *

fm M • suA T

Z X cA

l

:g) ,jfc r ...o! .f • i,

J* » v - 4% /ti

r- 0- . £*»»»

■ . # :s * .*

t.'. 4U* , •*** '

j) . ■

. .»> 4'Ute %

^*/*^*"* * j, > . ******»

* v „ ... f

4 »'**% ■*, Atrr

... 'd&'

>

P

$

1KT»1

Nf.

fi

rí' rf*»3*

**""?'* '*!>

ß mtvr .;■> £~*»+—'y*** í;

•m

T^V •iW »

■ V«

f: i * >.* fy.

5

//7 ?ta> tqtxri* ß

,

nyilvánosság számára íródott volna. Ez az első levél, amit Tóth Béla már Írógépen irt s nem az ő csudálatos tiszta gyöngy betűivel. Érdekes, hogy Tóth Béla kézírása mennyire hasonlít a — Milkó Izidoréhoz. Ugyanazok a vékony vonalak, apró betűk, ugyanaz a javitás nélküli tisztaság — nem kell hozzá grafológusnak lenni, hogy megállapíthassuk a lelki arisztokráciának a betűvetésben megnyilatkozó rokonságát. Akiket a legmelegebb barátság kötötte egymáshoz, azoknak az írása is hasonló. Érdekes megfigyelni, hogy egy-egy szerkesztőségnek nemcsak a jellegzetes stílusa alakul ki, hanem az irás jellegzetes formája is. Tóth Béla és Milkó Izidor évekig dolgoztak egy redakcióbán, a barátságon és összeszokottságon kívül ez is egyik oka lehet a vonalvezetésük hasonlóságának.

Ez a második levél igy hangzik:

Kedves barátom!

Leveled Kazinczy korabeli. Kazinczya lelke, a hangja; Kazinczyé a belőle sugárzó irótestvéri szeretet; Kazinczyé még szép magyar betűvetése is, melyet te öregesnek mondasz; s Kazinczytól való az is, hogy te nekem ezt a gyönyörű levelet egyáltalán Írtad. Mert ugyan ki ír ma, Író, Írói levelet írónak?

S én ezt neked — milyen anachronlsmuss! — a typewriter betűivel köszönöm meg; holott mint szintén régi embernek ludtollal, rongyosszélü merített

V' £

■M

nappal Bartók Lajos temetése után irt Tóth Béla egy ily chnü tárcát, melyért Bartha Miklós vezetésével a budapesti sajtó keményen nekitámadt azzal vádolván meg, hogy Bartók Lajos emlékét gyalázta meg vele Tóth Béla. Ezekre a vádakra álaszol a levél:

Kedves barátom,

Köszönöm, — inég a superlativusokat is. Ezek a superlativusok fájnának nekem más tollából; de ha te vetemedsz rálok, tudom, hogy mindez csak a semmi akadémikusságot nem tűrő szeretet dolga. Teljes szivemből viszonzotn e szeretetet, meiy bölcs és hűvös nem tud lenni. Ilyen csak a jó emberek szivében lehet.

Hanem azt csodálom, hogy még te is azt véled, hogy én azt a kegyetlen újságírói pasqulllust szegény kedves barátunk, Bartók Lajos temetése alkalmából irtam. Eszem ágában sem volt az iiyesmi.Pro primo: nem is voltam jelen azon a szomorú halottaskamrai temetésen; tehát impresszióim nem lehettek róla. Pro secundo: a kép nagyúri, hivatalos temetés persiflagea. Modéleein a két temetés volt, amelyet én tiz éven beiül Iátaiti: Pulszky Ágosté és a Vadnayé. Pulszky Ágost temetésén émelyitette föl a leikemet az utálatos vanity fair meg c r.ékem uj és förtelmes ksszinózás. jöttek hozzám az egyetemi tűi... ;k reklámot kérni; ott udvarolt nekem a nyolcvanas évek óta nem látott Mikszáth kellemetlen nagylelkűséggel; ott plszkltotta

a levegőt a kép viselő választási börze, »ich kauf’, ich gebVje; egy szóval ott okádott a szivem— hogy a rut, de igaz szóval éijek. Dr. Purzicsán, már mirit Pap Zoltán ur, a szegény V.adnay temetéséről való. Oda rohant ez a derék, de Ízléstelen szamár tennis-ruhábau, száz csomaggal megterhelve és megzavarva a prédikáló lelkipásztort. Európa! Gyakran emlegetem; de akkor csak a magyar falu jutott az eszembe, a magyar falu, melynek parasztjai temetésre ünneplőt _ öltenek, mert tudják és érzik: mi a tisztesség. Quid vittra? . . . igazat irtam. Ezért hatott reáci, az hőmmé supérietirre, de még a mlsera plebsre is.’Özönük hozzám a sok levél Mert jól esett az embereknek a valóság.

A leképezetteknek ellenben fáj. Ezért irt rólam Bartha Miklós ur vezércikket, hogy én. a Bartók Lajos sírját . rutul letapostam. Hallod ezt, édes öreg barátom? Az a tárca a halott jogának, némi tiszteletre, némi formai megbecsülésre való jogának védelme; s leköpése a mai léháknak, akik már nemcsak a képviselőhöz folyosójából csinálnak !e!ki lupanari, hanem a halottasház környékéből is. Pihi! Ez a piha fájt nekik.

Isten veled, jó barátom! A viszontlátásig — Velencében, ahova én még e tavaszon ki fogok vándorolni, megszerezvén az olasz állampolgári jogot Is. Lemondok évi 12.000 korona javadalommal iáró magyar Írói staűumomról, s e gépen havi 190 Tiráért azt fogom verni: »in Beantwortung Ihres Geehrten vom* etc. Ennek igy -kell leüli!, hogy ne legyek itthon öngyilkos vagy gyilkos. E rémítő támadásokat nem bírom ki íovább-EgyedüIyalósügoiu megőrjít. Bartók Lajost,nemes barátomat szivem vérével siratom cl; s azt merik rám hazudni, hogy meggy aláztam ÖL Es nem akad e pesti irodalomban egy lélek aki ezt a hazugságot pofon üsse!

Tehát megyek. S odakint még a nevemet is meg fogom változtatni. De nem arra, hogy Ongaro.

A velencei viszontlátásig ölel

f szerető és, hálás barátod 1S03. Jan. 6. Tóth Béla

Baedeker levelesládája az uj rnafc’yar irodalom dokumentumainak fölnemtárt kincsesládája. Talán nincs messze az az idő, amikor ezek az értékek a nyilvánosság elé kerülnek. Egyre hangosabban s egyre nagyobb bizakodással beszélünk olyan kiadóvállalat alapításáról, mely üzleti szempontokból tisztán állna az irodalom szolgálatára. Az első föladatok közé fog tartozni az, hogy ezeket a levelekbe zárt kincseket föltárja a nyilvánosság előtt.

A mindenttudá Schermunn

— a grafológusok királya

Élete — csodái —- hőstettei

— A Bácr.méggei Napló bácsi munkatársitól —

Csodák nincsenek —■ csak csodálkozó emberek. 1919-ben, a proletárdiktatúra bukása után, Budapesten. A grafológiáról vitatkoztak egy társaságban. A hívők a grafológia csal hatatlanságára esküdtek, a Kétkedők azt mondták: humbug, csalás, kóklerség. A társaság egyik tagja, egy őszhaju bécsi úriember félbeszakította a vitát és bizonyítást ajánlott fel. Az egyik reggeli lap munkatársa elővett a tárcájából egy 1916-ból, Szibériából keltezett levelet, levágta az aláírást és átnyújtotta az őszhaju urnák. Az őszhaju ur néhány percig nézte az Írást, aztán ezeket mondta:

— Ennek a levélnek az írója egyszerű családból származó ember. Sokáig gondolkozott azon, Hogy milyen pályát válasszon, milyen mesterségben érvényesülhet a leggyorsabban. Mert ez volt számára a legfontosabb : az érvényesülés. Kis koncepciójú tehetség. Sokféle irányban próbálkozik, de semmi sem sikerül neki. A sok csalódás, balsiker,

fikszer elkeseríti: embergyülölő lesz.

éhetségtelensége, tehetetlensége, balsikerei —- meggyülöltetik vele az embereket, demoralizálódik, nem tud uralkodni önmagán. Valamilyen klikkhez csatlakozik későbben, de ennek a társaságnak sem 5 a íegtehetséfresebb tagja. Gyenge képességét éltve titkolja társai előtt. Vezető szerephez jut, bár ő maga nem lesz tényleges vezér. Ha az állati ösztön felébred benne, borzalmas dolgokat fog cselekedni. Szereti az életét és ipindent megtesz élete megóvására. És még sem fog természetes halállal kimúlni. Lehet hogy megölik, de valószínűbb, hogy öngyilkos lesz.

Az újságíró előveszi a levágott aláírást. A levelet Szamuelli Tibor irta. Az őszhaju ur; Sehermann Rafael.

*

A mindenttudá Schermann, , itt ül előttem az íróasztala mögött. Ősz haj, angolos bajusz, nyílt homlok —

hiába keresek, nem találok rajta semmi különöset. Röntgenszemü embernek nevezték el, de én a szemén sem iátok semmi érdekeset. Ivisz és pupilla és a titokzatos sugarakat sem látom. Különös csak az arca viselkedése. Ez az arc sohasem nyugszik, Ez az arc és alatta az izmok ránganak, táncolnak, ugrálnak: minden pillanatban más ember néz velem szembe. Ez az arc nem egy rendes ember arca.

*

Hogy kezdődött? Schermann azt mondja, igy:

— Egész kölyők-gyerek koromban elkezdtem szenvedélyesen gyűjteni a használt levélborítékokat Az! apámtól eleinte mindig megkérdez.; tem, melyik levelet, ki irta ? Később úgy ismertem az Írásokat, hogy már a címzésről megtudtam íjjondani: melyik levelet ki irta. Az is;'ólában aztán tovább folytattam ezt a játékot. irásmintát vettem a társaimtól és minden irás mellé odaírtam az iró karakterét. Persze ez aféle gyerekszórakozás volt, sejtelmem sem volt arról, hogy amit csinálok az analitikus grafológia. — Az első komoly sikerem is az iskolában volt. Egy pajtásom cédulát csempészett a tanító kabátzsebébe ezzel a felírással : „Esel." A kézírás alapján azonnal megmondtam, hogy ki a tettes. Ettől az időtől kezdve állandóan próbálkoztam ilyen kísérletekkel. A felsőbb osziályokan aztán a grafológia irodalmával is foglalkozni kezdtem. A temérdek szakkönyv olvasása közben csodálkozva láttam, hogy ezeket a dolgodat én rég tudtam. — Ma természetesen túl vagyok már ezeken a dolgokon, amit én csinálok az sokkal több és azt úgy hívják : psichografsiágia.

*.

Detektiv, mert ezzel is foglalkozik ez az ember, de csak a nehéz ügyeket vállalja, ha már a rendőrség nem tudott zöldágra vergődni. Ez az eset múlt évben történt Bécsben ;